Spanyolország egy mesés hagyományokkal és fiesztákkal teli ország, csodás tájakkal, lenyűgöző tengerpartokkal, ahol egész évben kellemes idő várja a látogatót, a világon egyedülálló gasztronómiája pedig önmagában is vonzónak számít. Ennek a gasztronómiának az egyik leghangsúlyosabb része a tapa, és a tapas-kóstolásnál kevés finomabb és szórakoztatóbb spanyol szokás létezik. Ezek a kis ételfalatkák mára olyan híressé váltak, hogy a spanyolországi utazás során mindenki egészen biztosan elsők között tanulja meg a „tapa” szót (aminek valójában a többes száma a tapas). De mi is az a tapas? Tulajdonképpen étvágygerjesztő falatka, amit sör, bor vagy spanyol almabor mellé fogyasztanak. Léteznek hideg és meleg tapasok, ropogós bagetten vagy éppen agyagedénykében kínált változatok, és sok vendéglátóhelynek van saját tapas-különlegessége is. Noha eredetileg arra szolgáltak, hogy meghozzák az ember étvágyát az ebéd vagy a vacsora előtt, néhány tapas megkóstolása után a főétel bizony könnyen feledésbe is merülhet.
Ezen a napon, június 15-én a világ számos országában a tapast ünneplik, nem túlzás azt mondani, hogy a spanyol gasztronómia zászlóshajójának számít – mondta el a bemutatón őxcellenciája, José Ángel López Jorrin, Spanyolország budapesti nagykövete. A tapason keresztül megismerhető egész Spanyolország. Az elmúlt évben az ország hetvenötmillió turistát fogadott, és több mint tíz százalékuk kifejezetten azért jött, hogy finom falatokat egyen, jó borokat igyon. Ez szinte azt jelenti, hogy majdnem egész Magyarország Spanyolországba ment enni és inni! Ebben az évben még tízmillióval több turistára számítanak. A tapas már önmagában egy életforma is, a francia gasztronómiai kánon egy változata, ahol nem a második illetve harmadik étel a főfogás. A tapas kreativitást, rugalmasságot jelent, megkönnyíti az emberek közötti informális kommunikációt. Ahogy a művészeti alkotásokra mondjuk, hogy a képeket meg kell csodálni, úgy igaz, hogy a tapast meg kell kóstolni!
A tapas története rendkívül sokszínű, számos legenda kering vele kapcsolatban. Az egyik ilyen a 13. században élt X. (Bölcs) Alfonz spanyol királyhoz kötődik, akinek orvosi előírásra naponta néhány pohár bort kellett innia. Hogy elkerülje az alkohol nem kívánt hatását, ezért úgy rendelkezett, hogy minden pohár bor mellé hozzanak neki egy kis ennivalót is. Egy másik, még érdekesebb legenda XIII. Alfonz története, aki egy dél-spanyolországi útja során a vihar elöl betért egy fogadóba. Ott viszont, hogy a feltámadt szél port, rovarokat ne sodorjon a király italába, a leleményes fogadós minden poharat letakart egy sonkaszelettel. Talán a név is innen származhat, „fedve” ugyanis spanyolul „tapada”. Akárhogy is volt, a tapas azóta nagyon sokak szívét meghódította. Lényege a társaság, az étel és az élet együttes élvezete.
A bemutatóra Madrid régió egyik legnevesebb szakácsa, Javi Estévez érkezett Budapestre. Tapasaival már elnyerte a Madridi Nemzetközi Gasztronómiai Kongresszus első díját. Az ő meghatározása szerint a tapas olyan étel, amit két- három falattal meg lehet enni, legfeljebb egy kisvilla vagy kiskanál kell hozzá. Spanyolországban megszámlálhatatlan fajta tapast készítenek, nem túlzás azt állítani, annyi féle létezik, ahányat a szakács el tud képzelni! Az ízeket illetően pedig nincsenek határok. A földrajzi régiók sem alkotnak választóvonalat. A tapasok ára is változó. Egyes helyeken külön kell őket rendelni, míg másutt a falatkák az ital mellé járnak. Ebben az esetben a ház választja ki a tapast; gyakran valamilyen tradicionális falatkát vagy a napi ajánlatot kínálják. Egy jó tanács: az utazó ne elégedjen meg egyetlen hellyel, a legjobb bárról-bárra járni és egy kicsit mindenbe belekóstolni. A tapaszozó helyek általában az óvárosban találhatóak, ha pedig a jó idő engedi, az utcákban már távolról látszanak a teraszokon ücsörgő helyiek.
Néhány tapast Javi Estévez a bemutató meghívott vendégei előtt is elkészített. Az egyikhez például felmelegített La Mancha-i sajtot tejszínnel elkeverve kerámia tálkába öntött, hagyta kihűlni, sütőben megsütött koktélparadicsomokat helyezett rá, ám most magyaros díszítésként kaporral színesítve. Következett a szardella, mely Spanyolországban a tapas hagyományos részének számít, hozzá pár pirított kenyérszeletke teszi az egészet ropogóssá. Végül extra szűz olívaolajjal meglocsolva kerül a vendég elé. Tipikus spanyol étel a krokett, alapanyaga a langyos Bechamel mártás és a prézli, ízét a sonka adja meg, felvágott metélőhagymával díszítik. Kimondottan madridi karakterű tapa a húsleves zöldségekkel felfőzött, felaprított húsából készül. A spanyolok ezt „levetett ruhának” hívják. Tortilla lapra halmozva, ebben a kivételes esetben magyar füstölt hasaalja szalonnával, reszelt lilahagymával ízesítve, lime lével tette pikánssá. Koriander levelekkel díszítve kapták a vendégek.
A Tapas Világnapja alkalmából rendezett bemutató meghívott vendégei tizenhatféle tapast kóstolhattak, így mindenki megtalálhatta a neki leginkább tetszőt. A számos érdekesség közül a többségnek különösen három tetszett. A fehér kerámia csészécskében, kis pirított kenyér kíséretében tálalt Brulée de foie de pato, a kacsamájas brulée, vajjal, tojással, fehér borral készített kacsamáj-krém volt, vékony cukorgrill lemezkével fedve, napraforgó és búzavirág szirmokkal díszítve. A Gambas con quinoa, egyik részét garnéla alkotta. Benne a quinoa viszont nálunk most kezd ismertté válni, ázsiai növény – a spenótfélék közé tartozik – csak a magját fogyasztják. A Navajas con salsa verde alapja a késkagyló vagy bicskakagyló. Elkészítése rendkívül egyszerű, a spanyol nagyvárosokban és a partvidéken talán pont ezért is olyan népszerű. A vaslapon sült változathoz hasonlóan, a fehérborban párolt kagyló is gyakori a tapasokban. A bemutatón zöldmártással került az asztalra.
A tavasz beköszöntének, a nyár közeledtének legbiztosabb jele, hogy sorra nyitnak a szabadtéri vendéglátóhelyek. A Római-part legendás sörkertje 1983 óta a budapesti nyár kihagyhatatlan része. A Duna közelsége, az öreg platánfák árnyéka, a jó zene és a frissen sült hekk illata évtizedek óta visszavonhatatlanul hozzátartozik az itteni élethez. Az Evezős Sörkert nem csupán vendéglátóhely – igazi társasági tér. A több kilométeres partszakasz különleges adottságai az Evezősben válnak igazán közösségi élménnyé. Ezért mondhatjuk el róla: az Evezős Sörkert a Római-part társasági kikötője.
Igaz, még nem tudjuk melyik. A Magyar Cukrász Ipartestület már tizenkilencedik alkalommal hirdette meg a „Magyarország Tortája” versenyt, augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István ünnepe, Magyarország szimbolikus születésnapja köszöntésére. A hungarikumok listáján méltán szereplő dobostorta pedig idén ünnepli megjelenésének 140. évfordulóját. Bár Dobos C. József a tortáját 1884-ben alkotta meg, de első alkalommal 1885-ben a Budapesti Országos Általános Kiállításon mutatta be a nagyközönségnek. Az idei versennyel a világhírű mester munkássága előtt tisztelgünk!
Ha egy étteremben, a megnyitás után pontosan egy évvel, még mindig a bejárati ajtóig áll a bent a várakozó vendégek sora, akkor az mindennél ékesebben bizonyítja, hogy az ötlet bevált. Érdemes volt török éttermet nyitni Angyalföldön, a Béke úton! Mivel önkiszolgáló étteremről van szó, a látvány nem fogható sem a pincérek, sem pedig a tálaló dolgozók lassúságára. Az ételek jók, az árak megfizethetőek, jönnek tehát az ebédelni szándékozók.
Újabb mérföldkőhöz érkezett a világ legszebb kávéházaként számon tartott, 130 éves New York Café. Az Erzsébet körúti közkedvelt létesítmény– a korábbi teszt után – március elsejétől éjszakai nyitvatartással és éjszakai kínálattal várja vendégeit. Csütörtöktől vasárnapig, éjféltől még több embernek kívánnak lehetőséget adni Budapest csodás kávéházának zavartalan élvezetére.
A bibliai történetet a víz borrá változtatásáról bizonyára sokan ismerik. Ám azt, hogy valami hasonló napjainkban is megesik, valószínűleg jóval kevesebben. Igaz ennek véghezvitele nem egyetlen ember cselekedete, többen vesznek részt benne. Ráadásul nem is éppen csak egyszer, már másodszor vitték véghez! Mert a tavalyi, nagy sikerű Notorious F.I.G. után, idén is elkészült a Magyarország Tortája ihlette kraftsör, amely a Magyar Cukrász Ipartestület és a FIRST Craft Beer közös munkájának gyümölcse. A kiindulási alap ezúttal a váci Édes Vonal cukrászda Mákvirág tortája volt.
