Spanyolország egy mesés hagyományokkal és fiesztákkal teli ország, csodás tájakkal, lenyűgöző tengerpartokkal, ahol egész évben kellemes idő várja a látogatót, a világon egyedülálló gasztronómiája pedig önmagában is vonzónak számít. Ennek a gasztronómiának az egyik leghangsúlyosabb része a tapa, és a tapas-kóstolásnál kevés finomabb és szórakoztatóbb spanyol szokás létezik. Ezek a kis ételfalatkák mára olyan híressé váltak, hogy a spanyolországi utazás során mindenki egészen biztosan elsők között tanulja meg a „tapa” szót (aminek valójában a többes száma a tapas). De mi is az a tapas? Tulajdonképpen étvágygerjesztő falatka, amit sör, bor vagy spanyol almabor mellé fogyasztanak. Léteznek hideg és meleg tapasok, ropogós bagetten vagy éppen agyagedénykében kínált változatok, és sok vendéglátóhelynek van saját tapas-különlegessége is. Noha eredetileg arra szolgáltak, hogy meghozzák az ember étvágyát az ebéd vagy a vacsora előtt, néhány tapas megkóstolása után a főétel bizony könnyen feledésbe is merülhet.
Ezen a napon, június 15-én a világ számos országában a tapast ünneplik, nem túlzás azt mondani, hogy a spanyol gasztronómia zászlóshajójának számít – mondta el a bemutatón őxcellenciája, José Ángel López Jorrin, Spanyolország budapesti nagykövete. A tapason keresztül megismerhető egész Spanyolország. Az elmúlt évben az ország hetvenötmillió turistát fogadott, és több mint tíz százalékuk kifejezetten azért jött, hogy finom falatokat egyen, jó borokat igyon. Ez szinte azt jelenti, hogy majdnem egész Magyarország Spanyolországba ment enni és inni! Ebben az évben még tízmillióval több turistára számítanak. A tapas már önmagában egy életforma is, a francia gasztronómiai kánon egy változata, ahol nem a második illetve harmadik étel a főfogás. A tapas kreativitást, rugalmasságot jelent, megkönnyíti az emberek közötti informális kommunikációt. Ahogy a művészeti alkotásokra mondjuk, hogy a képeket meg kell csodálni, úgy igaz, hogy a tapast meg kell kóstolni!
A tapas története rendkívül sokszínű, számos legenda kering vele kapcsolatban. Az egyik ilyen a 13. században élt X. (Bölcs) Alfonz spanyol királyhoz kötődik, akinek orvosi előírásra naponta néhány pohár bort kellett innia. Hogy elkerülje az alkohol nem kívánt hatását, ezért úgy rendelkezett, hogy minden pohár bor mellé hozzanak neki egy kis ennivalót is. Egy másik, még érdekesebb legenda XIII. Alfonz története, aki egy dél-spanyolországi útja során a vihar elöl betért egy fogadóba. Ott viszont, hogy a feltámadt szél port, rovarokat ne sodorjon a király italába, a leleményes fogadós minden poharat letakart egy sonkaszelettel. Talán a név is innen származhat, „fedve” ugyanis spanyolul „tapada”. Akárhogy is volt, a tapas azóta nagyon sokak szívét meghódította. Lényege a társaság, az étel és az élet együttes élvezete.
A bemutatóra Madrid régió egyik legnevesebb szakácsa, Javi Estévez érkezett Budapestre. Tapasaival már elnyerte a Madridi Nemzetközi Gasztronómiai Kongresszus első díját. Az ő meghatározása szerint a tapas olyan étel, amit két- három falattal meg lehet enni, legfeljebb egy kisvilla vagy kiskanál kell hozzá. Spanyolországban megszámlálhatatlan fajta tapast készítenek, nem túlzás azt állítani, annyi féle létezik, ahányat a szakács el tud képzelni! Az ízeket illetően pedig nincsenek határok. A földrajzi régiók sem alkotnak választóvonalat. A tapasok ára is változó. Egyes helyeken külön kell őket rendelni, míg másutt a falatkák az ital mellé járnak. Ebben az esetben a ház választja ki a tapast; gyakran valamilyen tradicionális falatkát vagy a napi ajánlatot kínálják. Egy jó tanács: az utazó ne elégedjen meg egyetlen hellyel, a legjobb bárról-bárra járni és egy kicsit mindenbe belekóstolni. A tapaszozó helyek általában az óvárosban találhatóak, ha pedig a jó idő engedi, az utcákban már távolról látszanak a teraszokon ücsörgő helyiek.
Néhány tapast Javi Estévez a bemutató meghívott vendégei előtt is elkészített. Az egyikhez például felmelegített La Mancha-i sajtot tejszínnel elkeverve kerámia tálkába öntött, hagyta kihűlni, sütőben megsütött koktélparadicsomokat helyezett rá, ám most magyaros díszítésként kaporral színesítve. Következett a szardella, mely Spanyolországban a tapas hagyományos részének számít, hozzá pár pirított kenyérszeletke teszi az egészet ropogóssá. Végül extra szűz olívaolajjal meglocsolva kerül a vendég elé. Tipikus spanyol étel a krokett, alapanyaga a langyos Bechamel mártás és a prézli, ízét a sonka adja meg, felvágott metélőhagymával díszítik. Kimondottan madridi karakterű tapa a húsleves zöldségekkel felfőzött, felaprított húsából készül. A spanyolok ezt „levetett ruhának” hívják. Tortilla lapra halmozva, ebben a kivételes esetben magyar füstölt hasaalja szalonnával, reszelt lilahagymával ízesítve, lime lével tette pikánssá. Koriander levelekkel díszítve kapták a vendégek.
A Tapas Világnapja alkalmából rendezett bemutató meghívott vendégei tizenhatféle tapast kóstolhattak, így mindenki megtalálhatta a neki leginkább tetszőt. A számos érdekesség közül a többségnek különösen három tetszett. A fehér kerámia csészécskében, kis pirított kenyér kíséretében tálalt Brulée de foie de pato, a kacsamájas brulée, vajjal, tojással, fehér borral készített kacsamáj-krém volt, vékony cukorgrill lemezkével fedve, napraforgó és búzavirág szirmokkal díszítve. A Gambas con quinoa, egyik részét garnéla alkotta. Benne a quinoa viszont nálunk most kezd ismertté válni, ázsiai növény – a spenótfélék közé tartozik – csak a magját fogyasztják. A Navajas con salsa verde alapja a késkagyló vagy bicskakagyló. Elkészítése rendkívül egyszerű, a spanyol nagyvárosokban és a partvidéken talán pont ezért is olyan népszerű. A vaslapon sült változathoz hasonlóan, a fehérborban párolt kagyló is gyakori a tapasokban. A bemutatón zöldmártással került az asztalra.
Budapest szívében, a pesti Dunakorzó egyik leglátogatottabb pontján horgonyzó Spoon The Boat nem egy mindennapi folyami gőzös. A 2000-es évek elején feltűnt, kifejezetten vendéglátásra és prémium rendezvényekre tervezett modern állóhajó mára a fővárosi látkép elválaszthatatlan részévé vált. Megalkotásának fő célja az volt, hogy a nemzetközi igényeknek megfelelően, olyan exkluzív állóhajó-éttermet és rendezvényközpontot hozzanak létre, amely maximálisan kihasználja a világörökségi panorámát. Ráadásul ne csupán egy panorámás étterem legyen a Dunán, hanem az a hely, ahol a legkönnyebb szerelembe esni Budapesttel. A Vigadó térnél, közvetlenül az InterContinental szállodával szemben és a Lánchíd lábánál elhelyezkedő 75 méter hosszú, 1600 négyzetméteres hajó most teljesen új, átfogó koncepcióval születik újjá.
Amikor a világhírű irodalom, a társadalmi felelősségvállalás és a legmagasabb szintű cukrászművészet találkozik, valami egészen különleges születik Budapest szívében. Nobel-díjat kapott két asztal a Centrál kávéházban. Azt, hogy ebben a kávéházban különleges irodalom órák folynak középiskolásoknak, szerencsére már sokan tudják. Most olyan kulturális programot indítanak, amely a magyar irodalom két Nobel-díjas alkotójára, Kertész Imrére és Krasznahorkai Lászlóra épít. Az élményalapú irodalomórák személyessé teszik az életműveket – történelmi kávéházi környezetben, gasztronómiának sem fordítva hátat. Mivel pedig Nobel-díjat fényképen is ritkán lát az egyszerű ember, egy-egy asztal üveg alatt olyan dekorációt kapott, ahol a legfontosabb látnivalók megtekinthetők.
Negyvenegy év tapasztalat, tíz év szakértő üzemeltetés és több tonna gondosan előkészített hal – ennyit már elmondhatunk a bejelentés előtt, miszerint az Evezős Sörkert idén is kaput nyit. A legendás római-parti helyszín nem csupán gasztronómiai megálló, hanem egyfajta „társasági kikötő”, ahol a street food minősége, a nosztalgikus koncertek és a kutyabarát vendéglátás kéz a kézben jár.
De a válogatás már elkezdődött. A Magyar Cukrász Ipartestület a huszadik alkalommal hirdette meg a „Magyarország Tortája” versenyt, az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István ünnepe, Magyarország szimbolikus születésnapja köszöntésére. Az idei versenyre minden eddiginél nagyobb számú – összesen 60 – tortát neveztek a cukrászok, így az Ipartestület - az objektív zsűrizés érdekében - két elődöntőt szervezett. A 20. alkalom a rekordszámú nevezésen túl amiatt is különleges lett, hogy idén határokon átívelővé vált a verseny. Egy székelyföldi nevezés is érkezett!
Az Újlipótváros, a pesti Duna part és a hajókkal érkező külföldiek régóta kedvelt pihenő és találkozóhely volt a Dunapark Kávéház. A Szent István park oldalában álló épület földszintjén 1938-ban megnyitott, idén 88 éves intézmény hatalmas, világos belső tereivel, földig érő ablakaival és gazdag történelmi múltjával a fővárosi kávéházi kultúra kiemelkedő helyszíne volt. Ott abban a házban is, de a Pozsonyi úton és tágabb környékén igen sok híres művész lakott, ők valamennyien megfordultak a kávéházban, helyet foglaltak asztalainál. Nincs ez másként napjainkban sem, ám most egy ideig nélkülözni leszünk kénytelenek.
