Spanyolország egy mesés hagyományokkal és fiesztákkal teli ország, csodás tájakkal, lenyűgöző tengerpartokkal, ahol egész évben kellemes idő várja a látogatót, a világon egyedülálló gasztronómiája pedig önmagában is vonzónak számít. Ennek a gasztronómiának az egyik leghangsúlyosabb része a tapa, és a tapas-kóstolásnál kevés finomabb és szórakoztatóbb spanyol szokás létezik. Ezek a kis ételfalatkák mára olyan híressé váltak, hogy a spanyolországi utazás során mindenki egészen biztosan elsők között tanulja meg a „tapa” szót (aminek valójában a többes száma a tapas). De mi is az a tapas? Tulajdonképpen étvágygerjesztő falatka, amit sör, bor vagy spanyol almabor mellé fogyasztanak. Léteznek hideg és meleg tapasok, ropogós bagetten vagy éppen agyagedénykében kínált változatok, és sok vendéglátóhelynek van saját tapas-különlegessége is. Noha eredetileg arra szolgáltak, hogy meghozzák az ember étvágyát az ebéd vagy a vacsora előtt, néhány tapas megkóstolása után a főétel bizony könnyen feledésbe is merülhet.
Ezen a napon, június 15-én a világ számos országában a tapast ünneplik, nem túlzás azt mondani, hogy a spanyol gasztronómia zászlóshajójának számít – mondta el a bemutatón őxcellenciája, José Ángel López Jorrin, Spanyolország budapesti nagykövete. A tapason keresztül megismerhető egész Spanyolország. Az elmúlt évben az ország hetvenötmillió turistát fogadott, és több mint tíz százalékuk kifejezetten azért jött, hogy finom falatokat egyen, jó borokat igyon. Ez szinte azt jelenti, hogy majdnem egész Magyarország Spanyolországba ment enni és inni! Ebben az évben még tízmillióval több turistára számítanak. A tapas már önmagában egy életforma is, a francia gasztronómiai kánon egy változata, ahol nem a második illetve harmadik étel a főfogás. A tapas kreativitást, rugalmasságot jelent, megkönnyíti az emberek közötti informális kommunikációt. Ahogy a művészeti alkotásokra mondjuk, hogy a képeket meg kell csodálni, úgy igaz, hogy a tapast meg kell kóstolni!
A tapas története rendkívül sokszínű, számos legenda kering vele kapcsolatban. Az egyik ilyen a 13. században élt X. (Bölcs) Alfonz spanyol királyhoz kötődik, akinek orvosi előírásra naponta néhány pohár bort kellett innia. Hogy elkerülje az alkohol nem kívánt hatását, ezért úgy rendelkezett, hogy minden pohár bor mellé hozzanak neki egy kis ennivalót is. Egy másik, még érdekesebb legenda XIII. Alfonz története, aki egy dél-spanyolországi útja során a vihar elöl betért egy fogadóba. Ott viszont, hogy a feltámadt szél port, rovarokat ne sodorjon a király italába, a leleményes fogadós minden poharat letakart egy sonkaszelettel. Talán a név is innen származhat, „fedve” ugyanis spanyolul „tapada”. Akárhogy is volt, a tapas azóta nagyon sokak szívét meghódította. Lényege a társaság, az étel és az élet együttes élvezete.
A bemutatóra Madrid régió egyik legnevesebb szakácsa, Javi Estévez érkezett Budapestre. Tapasaival már elnyerte a Madridi Nemzetközi Gasztronómiai Kongresszus első díját. Az ő meghatározása szerint a tapas olyan étel, amit két- három falattal meg lehet enni, legfeljebb egy kisvilla vagy kiskanál kell hozzá. Spanyolországban megszámlálhatatlan fajta tapast készítenek, nem túlzás azt állítani, annyi féle létezik, ahányat a szakács el tud képzelni! Az ízeket illetően pedig nincsenek határok. A földrajzi régiók sem alkotnak választóvonalat. A tapasok ára is változó. Egyes helyeken külön kell őket rendelni, míg másutt a falatkák az ital mellé járnak. Ebben az esetben a ház választja ki a tapast; gyakran valamilyen tradicionális falatkát vagy a napi ajánlatot kínálják. Egy jó tanács: az utazó ne elégedjen meg egyetlen hellyel, a legjobb bárról-bárra járni és egy kicsit mindenbe belekóstolni. A tapaszozó helyek általában az óvárosban találhatóak, ha pedig a jó idő engedi, az utcákban már távolról látszanak a teraszokon ücsörgő helyiek.
Néhány tapast Javi Estévez a bemutató meghívott vendégei előtt is elkészített. Az egyikhez például felmelegített La Mancha-i sajtot tejszínnel elkeverve kerámia tálkába öntött, hagyta kihűlni, sütőben megsütött koktélparadicsomokat helyezett rá, ám most magyaros díszítésként kaporral színesítve. Következett a szardella, mely Spanyolországban a tapas hagyományos részének számít, hozzá pár pirított kenyérszeletke teszi az egészet ropogóssá. Végül extra szűz olívaolajjal meglocsolva kerül a vendég elé. Tipikus spanyol étel a krokett, alapanyaga a langyos Bechamel mártás és a prézli, ízét a sonka adja meg, felvágott metélőhagymával díszítik. Kimondottan madridi karakterű tapa a húsleves zöldségekkel felfőzött, felaprított húsából készül. A spanyolok ezt „levetett ruhának” hívják. Tortilla lapra halmozva, ebben a kivételes esetben magyar füstölt hasaalja szalonnával, reszelt lilahagymával ízesítve, lime lével tette pikánssá. Koriander levelekkel díszítve kapták a vendégek.
A Tapas Világnapja alkalmából rendezett bemutató meghívott vendégei tizenhatféle tapast kóstolhattak, így mindenki megtalálhatta a neki leginkább tetszőt. A számos érdekesség közül a többségnek különösen három tetszett. A fehér kerámia csészécskében, kis pirított kenyér kíséretében tálalt Brulée de foie de pato, a kacsamájas brulée, vajjal, tojással, fehér borral készített kacsamáj-krém volt, vékony cukorgrill lemezkével fedve, napraforgó és búzavirág szirmokkal díszítve. A Gambas con quinoa, egyik részét garnéla alkotta. Benne a quinoa viszont nálunk most kezd ismertté válni, ázsiai növény – a spenótfélék közé tartozik – csak a magját fogyasztják. A Navajas con salsa verde alapja a késkagyló vagy bicskakagyló. Elkészítése rendkívül egyszerű, a spanyol nagyvárosokban és a partvidéken talán pont ezért is olyan népszerű. A vaslapon sült változathoz hasonlóan, a fehérborban párolt kagyló is gyakori a tapasokban. A bemutatón zöldmártással került az asztalra.
Ha egy önkiszolgáló étteremben már a megnyitás napján, még este hét órakor is a kiszolgáló pulttól az ajtóig áll bent a sor, az már önmagában jelzi: van érdeklődés az éterem iránt. Nem is alaptalanul. Gyorsan híre ment, hogy egy új, török étterem nyílt Angyalföldön, a Béke utcában. Jó a helye, közel a Vasas pályához, előtte villamos, mellette buszmegálló van, körülötte a kisebb utcákban még parkolni is lehet. Mindez jó dolog, de igazán az a fontos, ami a tányérokba kerül. Nos, az első vélemények szerint azzal sincs hiba!
Az édességeket kedvelők bizonyára örültek annak, amikor tavaly első alkalommal hirdettek meg egy korábban még nem létezett versenyt. „Az Év Pálinkás Bonbonja” verseny nagy sikernek bizonyult, ezért a szervezők, a Gyulai Pálinkafesztivál és a Magyar Cukrász Ipartestület vezetői úgy döntöttek – idén is meghirdetik. A nevezéseket 2024. február 1. és április 12. között fogadják.
A címben szereplő tanácsot Kiss Zoltán cukrászmester adta a résztvevőknek az Év Bejglije verseny eredményének kihirdetésekor – nem véletlenül. Feltételezzük, az otthoni bejglisütésre vállalkozók is tudják ezt, de azért nem árt ismételni. A versenyt a Magyar Cukrász Ipartestület a negyedik alkalommal hirdette meg és az idén már ötvennél is több alkotás versengett a díjakért és a kitüntető címekért.
A Magyar Cukrász Ipartestület tizenhetedik alkalommal hirdette meg a „Magyarország Tortája” versenyt, az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István ünnepe, Magyarország szimbolikus születésnapja köszöntésére. A versenyt hatalmas érdeklődés kíséri, részben – ami érthető – a cukrász szakma képviselői részéről, de bebizonyosodott, hogy a közönség, a fogyasztók is évről évre egyre többen és egyre nagyobb kíváncsisággal várják az ünnepi tortát.
Az édességek kedvelő jól ismerik, és évek óta figyelik is – az Év Fagylaltja és a Magyarország Tortája versenyeket, keresik, vásárolják a díjnyertes tortákat, fagylaltokat. Más a helyzet a bejglivel! Korábban eddig még csak kétszer volt versenye, a harmadikra idén került sor, ötven cukrász nevezett be rá. Az eredményhirdetésnek az eddigiekben már jól bevált, pestszentlőrinci, híres Zila kávéház és cukrászda adott otthont.
