Bár a családi időszámítás 1935-nél kezdődik – ekkor indult országos hódító körútjára a marcipánrózsa, mely Szamos Mátyás hírnevét megalapozta – visszatekinteni viszont még ennél is régebbre kell. Az apa nélkül nevelkedő, szegény sorsú szentendrei szerb fiúcska, a kis Szavits Mladen - aki még a balkánról menekült ősei vérével örökölte a keleti édességek iránti vonzalmát - éppen cukrásztanuló volt a nagyhírű Auguszt E. József, Krisztina körúti üzletében. Egy szép napon - a harmincas évek elején - a céghez egy dán cukrász vetődött, aki megmutatta: kellő kézügyességgel, figyelemmel és sok-sok gyakorlással, hogyan lehet a cukros, mandulás masszából, a marcipánból, csinos rózsákat készíteni. A kisfiú egy éjszakát töltött gyakorlással és másnap reggel bemutatta mestereinek a munkát. Megdicsérték, biztatták, tanították. A többi már csak szorgalom és kitartás kérdése volt.
A cég életét ma is az a filozófia jellemzi, amit az ősök kialakítottak és továbbadták a gyerekeiknek: a legfontosabb a lélek! Az érték megteremtése és megőrzése. A Szamos cég története is a nullától indul. Semmijük nem volt, se pénzük, sem eszközük, csak a tudás. Kezdetben napi tíz- tizenöt órát dolgoztak, de nem érezték tehernek, hiszen amit az ember szeret, az könnyen elfogadható. A szülők nagyon szegények voltak – emlékezett vissza a cég egyik jelenlegi tulajdonosa – Szamos László. A mama 16 éves korában került vidékről Pestre, kiszolgálónak egy cukrászdába. A papa, a szentendrei szegény cukrásztanuló, jól rajzoló, jó kezű gyerek, aki képes volt elsajátítani a szakma legapróbb mesterfogásait is. Harmadéves tanuló korában már olyan tudása volt, mint ma egy negyvenéves mesternek. Mindezekhez járult az abban a korban természetes, szakmai tisztesség, becsület, hitelesség. Az adott szó akkor többet ért, mint a pecsétes papír. Sajnos ez ma már kiveszőben van.
Jónak lenni nem elég, a legjobbnak kell lenni! Ezt az elvet követték akkor is, amikor vállalatnál dolgoztak és akkor is, amikor otthon „fusiban” tortadíszeket kezdtek gyártani. Ez volt az önállóság kezdete. A „maszek” cukrászok megbízható vevők lettek, amint megtapasztalták a minőséget. Szamos Mátyáson kívül 1968-ban összesen két kisiparos készített tortadíszeket, de ők nem marcipánt használtak. Szamosék Budapesten nem kaptak lehetőséget egy műhely megnyitására, Pilisszántódon, egy sufniban készültek – önálló vállalkozásban - az első darabok. A vevők igényei nőttek, új helyet kerestek hát maguknak és el is költöztek Pilisvörösvárra. Az anyacég ma is itt működik – már 44 éve! Folyamatosan fejlődtek, növekedtek, 1985-re hatvan emberből állt a cég és nyilvánvalóvá lett: aki nem lép előre, az kettőt lép hátra! Az új, kétezer négyzetméteres termelőüzemet 1995-ben építették fel.
Mintegy 500 szakember odaadó munkáját és kézügyességét dicséri az a számtalan termék, amely elsősorban a pilisvörösvári manufaktúrában és az ország több, más helyén a Szamos szigorú receptúráinak megfelelve kerül a míves gonddal megtervezett csomagolásba. A rendszerváltozás után megnyílt előttük az export lehetősége, jelenleg az évi 3 milliárd forintos forgalom egyharmada az exportból származik. Ausztria, Németország, Svájc cukrászdáiba, még New Yorkba is szállítanak. Első saját cukrászdájukat 1987 novemberében nyitották meg. A Szamos ma már huszonöt önálló, saját üzlettel, csaknem minden nagyobb bevásárló központban, majdnem tucatnyi vidéki városban jelen van és kínál napról-napra finomságokat. Erre alapozva lehetett - immáron egy évvel ezelőtt - a jó szaktudás egészséges magabiztosságával megnyitni az első bécsi magyar cukrászdát, a Mathias Szamos Konfiserie-t. A Monarchia hangulatát idéző, császárvárosbeli kis ékszerdoboz hírneve rövid idő alatt átlépte az osztrák főváros 3. kerületének határait. Bécsi magyarok, kerületi lakosok és a minőséget fontosnak tartó vendégek sokasága tölti meg nap, mint nap a kis szalont, ahol időről időre szellemi csemegével is kedveskednek a tulajdonosok a kortárs magyar kultúra iránt érdeklődőknek.
A Vörösmarty téren megnyitott Gourmet Ház a cég zászlóshajója. Színvonalát tekintve – bátran elmondható róla – a világ bármely táján megállná a helyét. Aki itt körülnéz, annak olyan érzése támad, hogy igen, itt minden centiméterre odafigyeltek! Vonzza a vendéget, sugallja, hogy ide máskor is visszajöjjön. Biztos lehet abban: itt a hagyományos cukrászterméket találja. Fejlődni kell, de nem mindegy, mit veszünk át. A mostanában divatos amerikai stílus, nem a magyar cukrászat. Aki pedig elkötelezett a szakája iránt, annak meg kell tartania a hagyomány és tradíció értékeit! A fő irányvonal az legyen, amit az őseink kitaláltak. A valódi cukrászat lényege a kiváló alapanyag, az eljárás pedig munkaigényes. Ha ezeket elhagyjuk, elvész a régi érték, ami mindig is jellemezte a magyar cukrászatot. Gondok persze vannak, mert például a magyar mandulatermés nem elegendő. Kaliforniából kell vásárolni – de a minőségi igényekből nem szabad engedményt tenni.
A ma is családi vállalkozás formájában üzemelő manufaktúra és üzlethálózat tulajdonosai nemcsak a kor kihívásainak kívánnak megfelelni, de az alapító mindenkori elvárásának is. A cég fejlődése ma sem áll meg. Várhatóan a tavasszal nyílik meg Budapesten a legújabb üzletük a régi Parlament Café helyén. Erre is jellemző lesz, hogy minden Szamos cukrászda rímel egymásra, ugyanakkor mindegyik egyedi. Nevében is hordozza azt a kifinomult ízlésvilágot, amely enteriőrt és terméket egyaránt jellemez. Nem öncélú törekvés ez az esztétika jegyében, hanem határozott kifejezése annak, hogy a vendég minden üzletben otthon érezze magát, kellemesen és kényelmesen. Ez az igényesség látható a termékek megjelenésében is. Minden szónak, színnek, formának és elhelyezésnek megvan a maga jelentése és jelentősége, ez tükröződik minden egyes darabban, mely a műhelyüket elhagyja.
Új színfolttal gazdagodott Újpest, és a Szent István tér környéke. A tér és az azonos nevű utca sarkán – alaposan átalakítva – megnyílt a Központ bisztró, melynek sokoldalúságát az is mutatja, hogy a nevéhez még két szó csatlakozik: kávézó bár. Arra pedig, hogy az átalakítás nem csak látszólagos, hanem igazi változást is eredményez, az üzemeltető a garancia. A vendégek valószínűleg nem figyelnek fel rá, de a „szakmában” fontos jel, hogy a hely az Eventrend Group üzemeltetésében működik tovább. A cégcsoport a magas kategóriájú – Gundel, New York, Centrál kávéház - működtetéséről ismert, mégis különösen fontos számára, hogy új minőséget, új gondolkodásmódot mutasson meg. Velük most most egy más irány is hangsúlyt kap: a kiváló minőségű, mégis elérhető árú, városi hétköznapokra hangolt vendéglátás.
Rövid próba után kiderült, hogy még az olaszul tudók között sem érti mindenki pontosan a feliratot egy Szt. István körúti üzlet homlokzatán. Pedig érdemes megjegyezni, hogy ott, közel a Margit hídhoz, egy világbajnok dolgozik és az is világbajnok, ami kikerül a keze alól. A Forni Di Napoli ajtaján belépve Itáliába érkezik a látogató és túl azon, hogy valódi, hamisítatlan olasz ízek várják, az étel, amit a tányérjára tesznek, bizonyítottan a világ legjobbja! Ha pizzáról van szó – mert az már a feliratról is kiderül - mondhatjuk: na jó, az olaszoknak könnyű. Ám nem csekély meglepetésünkre, azt is gyorsan megtudjuk: a pizzakészítés világbajnoka magyar, a világbajnok pizza Budapesten készül!
Lassan megszokjuk már, hogy kedvenc édességeink elkészítői minden évben összemérik tudásukat. Nagy érdeklődés kíséri a Magyar Cukrász Ipartestület torta, fagylalt, bejgli versenyeit, most pedig – ahogy a naptárra nézünk- eljött az ideje a szaloncukrok versenyének. Meg is történt. Az Év Szaloncukrát idén ismét rekord számú nevezés után, 24 gyártó 165 szaloncukra közül választották ki. A nevezésre minden gyártó, kicsi és nagy egyaránt lehetőséget kapott. A verseny 8 kategóriájában összesen közel 200 kóstoló döntött a díjazottakról, rájuk 12 000 szaloncukor várt! Az eredmény kihirdetésének a Magyar Színház adott otthont – nem véletlenül.
Lassan már megszokottá vált, hogy a karácsony közeledtével a Magyar Cukrász Ipartestület meghirdeti a bejgli országos versenyét. Számítottunk is rá, de csalódnunk kellett – igaz kellemes módon. A bejglik összemérése idén a 6. alkalommal sem maradt el, de újabbal is kiegészült. Van egy másik, hagyományos karácsonyi sütemény, bár az inkább Franciaországban népszerű – a Fatörzs torta. Most ennek is meghirdették versenyét és az ötlet a vártnál sikeresebbnek bizonyult. Bőven volt jelentkező, így várható, hogy jövőre ismét válogathatunk a legjobb karácsonyi desszertek között.
A mindennapok embere valószínűleg keveset tud egy programról, mely valójában sokkal több figyelmet érdemelne. A „Magyarok kenyere” program jótékonysági kezdeményezés, melyben határon inneni és túli magyar gazdák búzát adományoznak rászoruló, nehéz körülmények között élő gyermekeket segítő szervezeteknek. A 2011-ben indult kezdeményezést a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ), a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyarok Kenyere Alapítvány szervezi. Célja, hogy a felajánlott búzából sütött kenyér minden rászoruló asztalára eljusson. Az adományokat közös gyűjtőpontokon gyűjtik, majd az augusztus 20-i kenyér ünnepéhez kapcsolódóan ünnepélyes keretek között adják át.
