Nagyon komolyan vettem a célomat – emlékezett vissza a kezdetekre Matusz Balázs, a Zrt. elnök-vezérigazgatója. Szüleimtől 1992-ben kaptam kölcsön hetvenezer forintot – az idő tájt - ez igen nagy pénz volt - a többit én teremtettem meg ahhoz, hogy Győrben kibéreljek egy elhanyagolt éttermet, amiből aztán egy akkoriban nagyon népszerű francia éttermet varázsoltam. Példa nélküli volt a városban, hogy a Pierot előtt esténkét sorba álltak a vendégek egy asztalért. Hamar felismertem, hogy azzal a harmincöt asztallal, ami az étteremben volt, be vagyok korlátozva. Bárhogyan igyekszem, hiába csinálom a legjobbat, ennél többet nem tudok kihozni a dologból. Szüleimnek volt egy nagykereskedő barátja, gyerekkori példaképemmé vált. Járta a világot úgy dolgozott, rengeteg élményt osztott meg velünk és eközben nekem megtetszett az a lehetőség, amit a nagykereskedelem jelentett.
Új cégemet 1994-ben alapítottam meg, ugyancsak Győrött. Vadhúsfeldolgozó egyéni vállalkozás volt. Azért ezt választottam, mert korábban a vendéglátásban konyhafőnökként és persze étterem tulajdonosként is azt tapasztaltam, hogy vadhúsokból nagyon hiányos az ellátás. Akkoriban egyetlen vadhúsfeldolgozó cég volt a piacon és tőlük is csak a legolcsóbb termékeket lehetett megvásárolni. A valóban jó minőségű és megfelelően feldolgozott vadhús egyáltalán nem volt elérhető Győrben, a vendéglátásban dolgozók számára. Igaz, a cégalapításban közrejátszott egy másik ok is. Éppen beköszöntött a valutaválság, 1994-ben a svájci frank árfolyama a többszörösére szökött, én meg – szerződésem szerint – az éttermem bérleti díját abban voltam kénytelen fizetni. Így hát hoztam egy döntést és megalapítottam a Matusz-Vad Zrt-t.
A fejlődés hihetetlen volt, a forgalmunkat évről évre megtöbbszöröztük, majd ahogy a számok már komolyabbak lettek, úgy a növekedés is ennek megfelelően lassult, de határozottan intenzív maradt. A cég folyamatosan átalakult, fejlődött, elindult a nagykereskedelem és sorra jöttek az új termékek. Időközben a gyártás teljesen kiszorult a cégből. Komoly mérföldkő volt az első hűtőház, onnantól kezdtek komolyabban venni a partnerek, majd egy külsős céggel reorganizáltuk az akkor már 3 milliárdos vállalatot és elkezdtünk nagyvállalati struktúrában dolgozni. Létrejöttek a különböző osztályok és komoly igazgatókat sikerült bevonzani a szervezetbe. A sikerek sem maradtak el: 2011-ben Merész újító díjat kaptam az Ernst and Youngtól azzal az indoklással, hogy Magyarországon iparágat alapítottam. Sok egyéb, fontos díjjal is megtiszteltek: Presztízs-díj, Év vállalkozója díj, Év üzletembere díj sorakozik irodám vitrinjében. Komoly lépés volt nyolc évvel ezelőtt az osztrák, hat évvel ezelőtt a szlovák cégalapítás és ezzel együtt a piacnyitások is. Végül pedig öt évvel ezelőtt megvásároltuk Budapesten a 26 ezer négyzetméter területen fekvő hűtőházunkat, ami most a vállalkozás motorja.
A cég idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, méltán rangos helyszínen a Gourmet Fesztiválon, a Millenárison. A forgalmunk idén várhatóan meg fogja haladni a 20 milliárd forintot és csak az anyacégben több mint 260 kollégának adok munkát! Mindez persze növekvő gondokkal is jár. Jelenleg a legnagyobb kihívásunk a munkaerő megtartása és a fejlesztés. Idáig is nagy becsben voltak a munkatársaim, de mostanában már nem csak a legjobb munkatársak bevonzásáért, hanem főként a fizikai állomány megtartásáért is versenyzünk.
Mindezek mellett igyekszünk újdonságokkal is előállni. Célcsoportunk a közepes és annál magasabb csoportba tartozó éttermek, valamint a topgasztronómia. Nekik és a munkaerőhiánnyal szenvedő vendéglátás részére fejlesztettük ki „kényszer kényelmi” termékcsaládunkat, melynek segítségével, sokkal hatékonyabban tudnak termelni a partnereink. Ezek magasabban előkészített, gyorsan és állandó, jó minőségben használható húskészítmények, ilyen például a „szuvidolás”, amikor mondjuk a libacombot alacsony hőfokon, vákuumcsomagolásban készítjük elő. A hús teljesen puha lesz, csak a bőrét kell szépen megpirítani és máris a tányérra tehető! Az ilyen befejező műveletet akár egy képzetlen munkatársra is rá lehet bízni. További fejlesztéseket tervezünk a felső kategóriás steakek importjához kapcsolódóan. Már most is a világ minden tájáról - Argentínától, Új-Zélandig - hozunk be és forgalmazunk különleges vágású steakeket. Legújabb érdekességünk, hogy két hete már kapni nálunk zebra-, teve-, láma- és bölényhúst is, ezekből igen finom ételeket lehet készíteni. Kínálunk tevehúsból teveburgert, a többiből pedig teljesen hagyományos konyhatechnológiai eljárással váratlan, mégis nagyon ízletes meglepetéssel szolgálhatnak az éttermek a vendégeiknek.
A csokoládé feltehetőleg nem a dörgicsei bortól lett mámoros, de nekünk van esélyünk rá, ha e kettő élvezetét eltúlozzuk. Nekik ugyanis van némi közük egymáshoz! A Magyar Cukrász Ipartestület az idén is megszervezte – a már joggal hagyományosnak nevezhető - Év Fagylaltja versenyt. Ám ez most országjáró „roadshow” keretében történt. A nagy népszerűségnek örvendő verseny célja a valóban kiváló minőségű kézműves fagylalt népszerűsítése, annak érdekében, hogy a magyar cukrászat egyre jobb minőségű fagylaltokat kínáljon vendégei számára. Így ezáltal is igényt támasztva a vendégekben az egészséges és minőségi, kézműves termékek iránt. Az idei versenyt ismét „fesztivál” jelleggel tartották egy városi rendezvény keretében.
Valljuk be: egy piacon működő étteremről – így első hallásra – nem sok jót gondolnánk. Az hinnénk, ez valami olcsó, nem túl igényes étkezde lehet. Hát ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk! Az étterem, amiről a továbbiakban szó lesz, valóban piacon, egy különleges helyszínen működik, nem túlzás világhírűnek nevezni. Járt itt Diana hercegnő, Margaret Thatcher miniszterelnök, több neves, külföldi filmszár is. Kitalálták? Igen, Budapesten, a Nagyvásárcsarnokban számos híresség megfordul, és ott várja vendégeit a Fakanál étterem.
A tavasz beköszöntének, a nyár közeledtének legbiztosabb jele, hogy sorra nyitnak a szabadtéri vendéglátóhelyek. A Római-part legendás sörkertje 1983 óta a budapesti nyár kihagyhatatlan része. A Duna közelsége, az öreg platánfák árnyéka, a jó zene és a frissen sült hekk illata évtizedek óta visszavonhatatlanul hozzátartozik az itteni élethez. Az Evezős Sörkert nem csupán vendéglátóhely – igazi társasági tér. A több kilométeres partszakasz különleges adottságai az Evezősben válnak igazán közösségi élménnyé. Ezért mondhatjuk el róla: az Evezős Sörkert a Római-part társasági kikötője.
Igaz, még nem tudjuk melyik. A Magyar Cukrász Ipartestület már tizenkilencedik alkalommal hirdette meg a „Magyarország Tortája” versenyt, augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István ünnepe, Magyarország szimbolikus születésnapja köszöntésére. A hungarikumok listáján méltán szereplő dobostorta pedig idén ünnepli megjelenésének 140. évfordulóját. Bár Dobos C. József a tortáját 1884-ben alkotta meg, de első alkalommal 1885-ben a Budapesti Országos Általános Kiállításon mutatta be a nagyközönségnek. Az idei versennyel a világhírű mester munkássága előtt tisztelgünk!
Ha egy étteremben, a megnyitás után pontosan egy évvel, még mindig a bejárati ajtóig áll a bent a várakozó vendégek sora, akkor az mindennél ékesebben bizonyítja, hogy az ötlet bevált. Érdemes volt török éttermet nyitni Angyalföldön, a Béke úton! Mivel önkiszolgáló étteremről van szó, a látvány nem fogható sem a pincérek, sem pedig a tálaló dolgozók lassúságára. Az ételek jók, az árak megfizethetőek, jönnek tehát az ebédelni szándékozók.
