Nagyon komolyan vettem a célomat – emlékezett vissza a kezdetekre Matusz Balázs, a Zrt. elnök-vezérigazgatója. Szüleimtől 1992-ben kaptam kölcsön hetvenezer forintot – az idő tájt - ez igen nagy pénz volt - a többit én teremtettem meg ahhoz, hogy Győrben kibéreljek egy elhanyagolt éttermet, amiből aztán egy akkoriban nagyon népszerű francia éttermet varázsoltam. Példa nélküli volt a városban, hogy a Pierot előtt esténkét sorba álltak a vendégek egy asztalért. Hamar felismertem, hogy azzal a harmincöt asztallal, ami az étteremben volt, be vagyok korlátozva. Bárhogyan igyekszem, hiába csinálom a legjobbat, ennél többet nem tudok kihozni a dologból. Szüleimnek volt egy nagykereskedő barátja, gyerekkori példaképemmé vált. Járta a világot úgy dolgozott, rengeteg élményt osztott meg velünk és eközben nekem megtetszett az a lehetőség, amit a nagykereskedelem jelentett.
Új cégemet 1994-ben alapítottam meg, ugyancsak Győrött. Vadhúsfeldolgozó egyéni vállalkozás volt. Azért ezt választottam, mert korábban a vendéglátásban konyhafőnökként és persze étterem tulajdonosként is azt tapasztaltam, hogy vadhúsokból nagyon hiányos az ellátás. Akkoriban egyetlen vadhúsfeldolgozó cég volt a piacon és tőlük is csak a legolcsóbb termékeket lehetett megvásárolni. A valóban jó minőségű és megfelelően feldolgozott vadhús egyáltalán nem volt elérhető Győrben, a vendéglátásban dolgozók számára. Igaz, a cégalapításban közrejátszott egy másik ok is. Éppen beköszöntött a valutaválság, 1994-ben a svájci frank árfolyama a többszörösére szökött, én meg – szerződésem szerint – az éttermem bérleti díját abban voltam kénytelen fizetni. Így hát hoztam egy döntést és megalapítottam a Matusz-Vad Zrt-t.
A fejlődés hihetetlen volt, a forgalmunkat évről évre megtöbbszöröztük, majd ahogy a számok már komolyabbak lettek, úgy a növekedés is ennek megfelelően lassult, de határozottan intenzív maradt. A cég folyamatosan átalakult, fejlődött, elindult a nagykereskedelem és sorra jöttek az új termékek. Időközben a gyártás teljesen kiszorult a cégből. Komoly mérföldkő volt az első hűtőház, onnantól kezdtek komolyabban venni a partnerek, majd egy külsős céggel reorganizáltuk az akkor már 3 milliárdos vállalatot és elkezdtünk nagyvállalati struktúrában dolgozni. Létrejöttek a különböző osztályok és komoly igazgatókat sikerült bevonzani a szervezetbe. A sikerek sem maradtak el: 2011-ben Merész újító díjat kaptam az Ernst and Youngtól azzal az indoklással, hogy Magyarországon iparágat alapítottam. Sok egyéb, fontos díjjal is megtiszteltek: Presztízs-díj, Év vállalkozója díj, Év üzletembere díj sorakozik irodám vitrinjében. Komoly lépés volt nyolc évvel ezelőtt az osztrák, hat évvel ezelőtt a szlovák cégalapítás és ezzel együtt a piacnyitások is. Végül pedig öt évvel ezelőtt megvásároltuk Budapesten a 26 ezer négyzetméter területen fekvő hűtőházunkat, ami most a vállalkozás motorja.
A cég idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, méltán rangos helyszínen a Gourmet Fesztiválon, a Millenárison. A forgalmunk idén várhatóan meg fogja haladni a 20 milliárd forintot és csak az anyacégben több mint 260 kollégának adok munkát! Mindez persze növekvő gondokkal is jár. Jelenleg a legnagyobb kihívásunk a munkaerő megtartása és a fejlesztés. Idáig is nagy becsben voltak a munkatársaim, de mostanában már nem csak a legjobb munkatársak bevonzásáért, hanem főként a fizikai állomány megtartásáért is versenyzünk.
Mindezek mellett igyekszünk újdonságokkal is előállni. Célcsoportunk a közepes és annál magasabb csoportba tartozó éttermek, valamint a topgasztronómia. Nekik és a munkaerőhiánnyal szenvedő vendéglátás részére fejlesztettük ki „kényszer kényelmi” termékcsaládunkat, melynek segítségével, sokkal hatékonyabban tudnak termelni a partnereink. Ezek magasabban előkészített, gyorsan és állandó, jó minőségben használható húskészítmények, ilyen például a „szuvidolás”, amikor mondjuk a libacombot alacsony hőfokon, vákuumcsomagolásban készítjük elő. A hús teljesen puha lesz, csak a bőrét kell szépen megpirítani és máris a tányérra tehető! Az ilyen befejező műveletet akár egy képzetlen munkatársra is rá lehet bízni. További fejlesztéseket tervezünk a felső kategóriás steakek importjához kapcsolódóan. Már most is a világ minden tájáról - Argentínától, Új-Zélandig - hozunk be és forgalmazunk különleges vágású steakeket. Legújabb érdekességünk, hogy két hete már kapni nálunk zebra-, teve-, láma- és bölényhúst is, ezekből igen finom ételeket lehet készíteni. Kínálunk tevehúsból teveburgert, a többiből pedig teljesen hagyományos konyhatechnológiai eljárással váratlan, mégis nagyon ízletes meglepetéssel szolgálhatnak az éttermek a vendégeiknek.
Budapest szívében, a pesti Dunakorzó egyik leglátogatottabb pontján horgonyzó Spoon The Boat nem egy mindennapi folyami gőzös. A 2000-es évek elején feltűnt, kifejezetten vendéglátásra és prémium rendezvényekre tervezett modern állóhajó mára a fővárosi látkép elválaszthatatlan részévé vált. Megalkotásának fő célja az volt, hogy a nemzetközi igényeknek megfelelően, olyan exkluzív állóhajó-éttermet és rendezvényközpontot hozzanak létre, amely maximálisan kihasználja a világörökségi panorámát. Ráadásul ne csupán egy panorámás étterem legyen a Dunán, hanem az a hely, ahol a legkönnyebb szerelembe esni Budapesttel. A Vigadó térnél, közvetlenül az InterContinental szállodával szemben és a Lánchíd lábánál elhelyezkedő 75 méter hosszú, 1600 négyzetméteres hajó most teljesen új, átfogó koncepcióval születik újjá.
Amikor a világhírű irodalom, a társadalmi felelősségvállalás és a legmagasabb szintű cukrászművészet találkozik, valami egészen különleges születik Budapest szívében. Nobel-díjat kapott két asztal a Centrál kávéházban. Azt, hogy ebben a kávéházban különleges irodalom órák folynak középiskolásoknak, szerencsére már sokan tudják. Most olyan kulturális programot indítanak, amely a magyar irodalom két Nobel-díjas alkotójára, Kertész Imrére és Krasznahorkai Lászlóra épít. Az élményalapú irodalomórák személyessé teszik az életműveket – történelmi kávéházi környezetben, gasztronómiának sem fordítva hátat. Mivel pedig Nobel-díjat fényképen is ritkán lát az egyszerű ember, egy-egy asztal üveg alatt olyan dekorációt kapott, ahol a legfontosabb látnivalók megtekinthetők.
Negyvenegy év tapasztalat, tíz év szakértő üzemeltetés és több tonna gondosan előkészített hal – ennyit már elmondhatunk a bejelentés előtt, miszerint az Evezős Sörkert idén is kaput nyit. A legendás római-parti helyszín nem csupán gasztronómiai megálló, hanem egyfajta „társasági kikötő”, ahol a street food minősége, a nosztalgikus koncertek és a kutyabarát vendéglátás kéz a kézben jár.
De a válogatás már elkezdődött. A Magyar Cukrász Ipartestület a huszadik alkalommal hirdette meg a „Magyarország Tortája” versenyt, az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István ünnepe, Magyarország szimbolikus születésnapja köszöntésére. Az idei versenyre minden eddiginél nagyobb számú – összesen 60 – tortát neveztek a cukrászok, így az Ipartestület - az objektív zsűrizés érdekében - két elődöntőt szervezett. A 20. alkalom a rekordszámú nevezésen túl amiatt is különleges lett, hogy idén határokon átívelővé vált a verseny. Egy székelyföldi nevezés is érkezett!
Az Újlipótváros, a pesti Duna part és a hajókkal érkező külföldiek régóta kedvelt pihenő és találkozóhely volt a Dunapark Kávéház. A Szent István park oldalában álló épület földszintjén 1938-ban megnyitott, idén 88 éves intézmény hatalmas, világos belső tereivel, földig érő ablakaival és gazdag történelmi múltjával a fővárosi kávéházi kultúra kiemelkedő helyszíne volt. Ott abban a házban is, de a Pozsonyi úton és tágabb környékén igen sok híres művész lakott, ők valamennyien megfordultak a kávéházban, helyet foglaltak asztalainál. Nincs ez másként napjainkban sem, ám most egy ideig nélkülözni leszünk kénytelenek.
