2019. november 13. szerda, Szilvia napja
Győzzön a legjobb!
Révay András
2016.05.12 22:16
A felszólítás akár mottója is lehetne a Sirha – Budapest kiállításnak, melyet először rendeztek meg Magyarországon. A világ egyik legnagyobb és legsikeresebb élelmiszer- és vendéglátóipari szakkiállítását a kőbányai vásárvárosban, a HUNGEXPO területén láthatta a közönség.

Az persze senki nem tudta előre, hogy terrorveszéllyel kell szembenézni és halált megvető bátorságról kell tanúbizonyságot adni annak, aki úgy döntött, hogy kilátogat erre a kiállításra. A bejáratnál ugyanis a HUNGEXPO eddigi sok évtizedes múltjában példátlan biztonsági rendszabályok várták az érkezőket. Persze az érdeklődést a szervezők már rosszul becsülték fel. A három fémdetektoros kapu kevésnek bizonyult a repülőtéri beléptetéshez hasonló, a ruházatra is kiterjedő átvizsgáláshoz. Ezért a több száz várakozó folyamatosan negyedórás – félórás sorállásra kényszerült. Teljesen céltalanul, mert nincs az a Bruce Willis trükkjein nevelkedett, Die Hard-on iskolázott tizenéves, aki öt perc alatt át ne látná, miként lehet majmot csinálni ebből az egész, fölösleges biztonságosdiból. A hisztéria-keltés tehát működött, a szervezés annál kevésbé. A hideg, esős idő ellenére, bent az épületben ruhatár például nem volt!

 Pedig várható volt, hogy sokan lesznek kíváncsiak erre a rendezvényre, ahová tizenkilenc országból, több mint 350 kiállító érkezett, és amelyet Lyon, Isztambul, Genf, Rió és Mexikó után most hoztak először Budapestre. Tartozunk az igazságnak annyival, hogy elismerjük, hazai kiállítóinknak nem volt szégyenkezni valójuk. A több mint huszonegy éve működő vállalkozás, a Fulker Kft. gasztronómiai fogyóeszközöket, porcelánokat, poharakat, evőeszközöket kínált – igen magas színvonalon. Mindent, amivel a vendég találkozhat és – a gépek kivételével - mindent, amit a konyhában is használnak. Nagyon sokféle porcelán áru kapható náluk, a kétcsillagostól az ötcsillagos szállodák, éttermek igényeinek kielégítésre képesek. A wellnes kedvelői számára törhetetlen, a medence mellett használható, polikarbonátból készült felszereléssel is szolgálhatnak. Az egyik legújabb érdekességüket a három évvel ezelőtt Törökországban megalakult Bonna gyár szállítja, sokféle színben és formában. A minőségükről elég annyit elmondani, hogy bizonyos termékeknél a gyár élethosszig tartó csorbulási és máz garanciát vállal. Ha az edény széléről mégis lepattanna valami, díjmentesen kicserélik.

 A Magyarbólyi Pálinkamester asztalán feltűnően szép palackok vonzották a tekintet. A Villányi Borvidéken működő vállalkozás főként törkölypálinkát, szőlőpálinkát készít, alapanyagát a borászoktól szerzi be. A környéken termesztett gyümölcsökből is prémium minőségű pálinkákat állítanak elő. Tapasztalataik szerint a magyar fogyasztó a hagyományos pálinkákat keresi, a szilva, a barack a kedvenc, ezekből is a „sima”, és nem az ágyas fajtákat. Kezd felnőni egy fiatal generáció, akik inkább a különlegességeket szeretik, nekik készült 2014-ben a Zölddió likőr, 2016 őszén pedig piacra kerül a Meggyes-mákos likőr. Ez picit könnyedebb, pálinkának a mák miatt nem nevezhető, de az alapja valóban meggypálinka. Bizonyosos ízesítőt adnak még hozzá – erről természetesen nem árulnak el többet – és az egészet mák ágyon pihentetik. Sokan kedvelik a „nőies” ízeket, mint például az ágyas muskotályt, a férfiak viszont annál jobban szertik a 70 százalékos törkölypálinkát! Büszkék arra, hogy a Destillata pálinkaversenyről már több első díjat is elhoztak.

Az utcán sétálva is lépten-nyomon találkozhatunk a Fornetti névvel és ez nem véletlen, hiszen 1997 óta dolgoznak Magyarországon. Jelenleg 2500 franchise üzletük van az országban, ezekben helyben sütött pékárut kínálnak. A kezdeti 3-4 féléről mára 200 különböző, édes és sós péksüteményre növekedett a választék. Kapható náluk néhány kenyérféleség, kakaós csiga, túrós vagy más töltelékkel készülő leveles pékáru, szalámis, magvas, tarjás baguette. Sikerüket bizonyítja, hogy a közép-kelet-európai régióban közel 5000 helyen készítik ezeket a süteményeket. A Ferenciek-terén április elején nyitottak egy kibővült termékkínálattal működő pékséget. Itt a választék inkább a street-food irányába hajlik, azoknak szól, akik a napi munkába, iskolába rohanás közben szeretnének – önkiszolgáló rendszerben – gyorsan bekapni valamit. Itt újdonságuk a wrap, ez vékony kenyértésztába töltött zöldség- és húskombináció és egy energiacsökkentett üdítőital termékcsalád: vadcseresznye, citrus-menta, szőlő, alma, ice-tea és sárkánygyümölcs ízben.

 A kiállításnak szinte a közepén egy olyan terület állította meg a látogatót, melyet ha körbejár minden oldalon jobbnál jobb villányi borokat kóstolhatott. Kilenc pincészet, a Bock, a Csányi, Gere Attila, Gere Tamás és Zsolt pincészete, a Malatinszky Organikus Szőlőbirtok, a Mokos pincészet, Tiffán Ede, a Vinatus és a Vylyan pincészet mutatta be a borait és külön helyet kapott az új, a Villányi franc minőségi kategória is, melynek megismertetése eddig leginkább a borászati kiállításokon történt. Ez a bor egy kicsit már több, mint Cabernet. Külön eredetvédelmi bizottság bírálja, hogy használhassa a márkanevet. Olyan magas minőséget képvisel, ami miatt a vidék legjobb, tehát szuper prémium borának is nevezhető. Összetett karakterű, nagy mélységű, telt, hosszú érlelésű és magas alkohol-tartalmú, igazi ünnepi bor! Most csak a 2013-as vagy annál korábbi évjáratból kóstolható, ugyanis ezt a bort legalább egy évig hordóban, utána pedig egy évig palackban kell érlelni és csak utána kerülhet forgalomba.

A villányi borbemutató szomszédságában, egy másik kiállítóhelyen a „Villányi vad” felirat hívta fel magára figyelmet. Ám, mint kiderült, nincs közük a borvidékhez. Villányi Péter családi gazdasága a Börzsöny lábánál, Váctól tizenöt kilométerre, Nógrád községben található. Kettőszáz hektáron gazdálkodnak, van egy 110 hektáros vadasparkjuk, 25 hektár gyümölcsös és egy uniós minőségű vadfeldolgozó képezi a birtokot. Ez utóbbiban évente mintegy kétezer nagyvadat dolgoznak fel, szalámi, sonka, kolbász, vadmájas és egyéb, vadból készült termékek gyártásával, forgalmazásával foglalkoznak. Az így feldogozott állatokat lőtt vadként, az ország egész területéről vásárolják. Minden termékük Nemzeti Park-díjas, a Büki Nemzeti parknál és a Duna-Ipoly Nemzeti Parknál az összes kiállításon díjat nyer a vaddisznó, szarvas szalámi és kolbász és sonka. Egy új terméket, emuból készült szalámit is most vezetnek be a piacra. A vadasparkból nagy genetikai értékű élő állatokat adnak el bel- és külföldre, más vadasparkoknak.

Hivatalosan talán nem, de a bemutatott áruk gazdagságát tekintve Olaszország joggal nevezhető a kiállítás díszvendégének. Kétszáznegyven négyzetméteren, négy dél-olasz tartományból (Campania, Calabria, Szicília és Puglia) tizenegy olasz cég érkezett és hozott magával az olívaolajtól a szicíliai édességeken és szarvasgombán át – egészen a borokig szinte mindent. Tartottak mozzarella készítési bemutatót, hiszen kevesen tudják, hogy ezt a sajtfajtát a vízibivaly zsíros tejéből állítják elő. Megkóstolhatták a látogatók Olaszország egyik vezető vörösborát, a Nero di Troia-t és ennek a története is érdekes. Még 1960-ban döntött úgy Pugliában 27 vakmerő termelő, hogy szövetkezeti pincészetet alapít. Ma már hatszáz taguk van és több mint ezer hektáron gazdálkodnak. A névadó a szőlőfajta, mely elegáns, testes, illatos bort ad. Hat hónapig barrique hordóban, utána ugyanannyi ideig acéltartályban érlelik, ezt követően palackozzák. Nehezebb húsételek és sajtok mellé ajánlják.

Kapcsolódó témák

Budapest Főváros és Városépítési Főosztálya együttműködésben a BVA Budapesti Városarculati Nonprofit Kft-vel pályázatot hirdetett Terasz Budapest 2015 címmel. Idén második alkalommal rendezték meg a teraszkereső pályázatot, amelyre ezúttal kétszer annyi – 93 – nevező jelentkezett, mint tavaly. A verseny igen szoros volt.

A Budavári Pálinka- és Kolbászfesztiválon kordonnal körbevett őrzött display-ben mutatják be a piacon jelenleg elérhető legmagasabb minőségű és árú szuperprémium pálinkát, a Márton és Lányai kristályüveges Crystallumját. A fesztivál vendégpárlata idén a gin, sztárfellépők az Anna and The Barbies, a Vad Fruttik, és Szabó Balázs Bandája.

Negyedik alkalommal rendezi meg az Őrzők Alapítvány és a Magyar Állami Operaház a Zongoraáriák estet, amelynek bevételét a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelt daganatos és leukémiás gyerekek gyógyítási feltételeinek javítására fordítják. Idén – Liszt Ferenc október 22-i születésnapja előtt - október 19-én várják a közönséget az Operába.

Hiánypótló imázsfilm készült a turisztikailag stratégiai fontosságú Lillafüred és Miskolctapolca térségéről. Az elmúlt években látványos idegenforgalmi fejlesztések történtek a régióban, megépült a Lillafüredi Sport- és Kalandpark, felújították a Lillafüredi Függőkertet, a Diósgyőri Várat és a Miskolctapolcai Barlangfürdőt. A régiós összefogást teremtő filmmel a nagyközönség figyelmét a Lillafüred környéki látnivalókra szeretnék irányítani. Az alkotást a helyszínek biztosításával a miskolci városvezetés támogatta.

Egyedülálló látványossággal bővül a történelmi dűlőiről és világhírű borairól híres Tokaj- Hegyaljai település, Mád. A festői szépségű mádi térségbe illeszkedő kulturális központ állandó élmény-kiállításoknak, játszóháznak, és kulturális műhelynek ad otthont.

Blog ajánló
Egy nap a városban Hol lehet a legjobb hummuszt enni a zsidónegyedben?
Ki gondolta volna még pár éve, hogy ilyen címmel írok posztot? Én biztosan nem! A helyzet az, hogy a város multikulti gasztronómiai palettája folyamatosan bővül, egyre megszokottabbak lesznek idegen országok gulasch-ai, sőt már túl is haladunk azokon, a fejlődés következő szintjeit ostromolva. Ahogy a pho leves uncsivá vált abban a szent pillanatban, hogy elfogadható mennyiségű helyen lehetett belőle elfogadható minőséget enni (a szusi az egyetlen, ami azelőtt ment ki a divatból, hogy ehettünk volna belőle jókat ötnél több helyen), úgy jár ugyanerre a sorsra talán a hummusz is nemsokára. Pedig most kezdene beindulni. Izraeli ismerősünk például úgy húzza a száját a budapesti hummuszra, mintha Tel-Avivban minden sarkon lehetne első osztályú gulyást enni. Volt azonban egy hely, ami neki is megfelelt, sőt, oda jár minden alkalommal, amikor Budapesten időzik. “Olyan, mint Izraelben” - mondja. Úgyhogy kíváncsi voltam, hol ez a rejtélyes hely a zsidónegyedben. Először azt hittem, a Dobrumba lesz az. A helyen a megnyitása óta nagyon nehéz leülni evésidőkben, én a legjobb hummusz tálamat itt ettem például. A FEJEDELMI HUMMUSZ TÁL nevű költemény egy szem húst nem tartalmaz, de nem is hiányzik belőle. Van rajta tahinikrém, marinált csicseriborsó, bio hagyma saláta, savanyú uborka, zöld olivabogyó, tojás, koriander és sült édeskömény. Baromi izgalmas cucc, élmény, nem a hummusz miatt persze. Az egyszerűen csak rendben van, amilyen rendben csak egy hummusz lehet. Mint kiderült izraeli ismerősöm nem erre a helyre gondolt, bár ezt is próbálta. A Dobrumbát lelkes utazók alapították, összesen hat barát, akik bejárták a Közel-Keletet, és egyszerre szeretik az izraeli, az arab, az örmény, a török konyhát, mindezt pedig egyben mutatják meg, egy nagyvárosi food barban. Azt a helyet, amit mi keresünk, izraeli tulajdonos nyitotta, és első ránézésre semmilyen körülmények között nem mennél be. Már a neve is olyan, mint ami saját magát is unja: Falafel Bar. Pedig a Wesselényi utcában található hely tényleg ígéretes. A 2600 forintos dubrumbás fejedelmi tál helyett itt a maximum, amit kiadhatsz egy hummusz tálért, az 1990 forint, 1890-ért csirkehúsos verziót adnak, sok zöldséggel. A zöldségek frissek, ízletesek, de nem olyan izgalmasak, mint a másik helyen. Ami izgalmat adhat, az a csípős szósz, meg persze a hús is nagyon rendben van. Összességében viszont a tál jó, ízletes, öröm: De kóstoljátok meg magatok, ne bízzatok bennem. Mindkettő szuper élmény, jó hummusztál, mindenféle jósággal. A Falafel Bar inkább az "utcai verzió", helyi zöldségek, könnyű elkészítés, míg a Dobrumba a bisztrós verzió, különlegesebb, aprólékosabb cuccokkal. DobrumbaCím: 1074 Budapest, Dob u. 5 Falafel BarCím: 1077 Budapest, Wesselényi u. 30.
Városlátogatások Chania
Chania, Kréta szigetének egykori fővárosaAz egyedülálló hangulatú, történelmi város Kréta északnyugati részén fekszik, 160 km-re a fővárostól, Herakliontól. Az ókori települést még Homérosz is említi Odüsszeusz történetében. A minószi királyság idején a virágzó város neve Kydonia volt, mai elnevezése a bizánci birodalomhoz köthető, eleinte Al Hanim-nak nevezték, majd az arab nevet módosítva, a Hania (Chania) lett a város neve. A település az évezredek során több ízben is gazdát cserélt, a görög, arab, bizánci, velencei és török uralom jellegzetességei ma is fellelhetőek. Az óváros jelentős része a velenceiek által létrehozott kikötő köré épült. A világ egyik legöregebb és legszebb világítótornya. ma a város jelképe. A kikötőt védő hullámtörő végére épült torony, ma már nem navigációs pont, csak történelmi emlék.A varázslatos település sajátos, mediterrán hangulatát, a faborítású ablakok, a tengerparti éttermekkel és kávézókkal díszített sétány, és a gyönyörű aprócska tereken megbúvó templomok teszik teljessé.A Velencei kikötő:A velenceiek által épített ívelt kialakítású kikötő, ma már történelmi és turisztikai látványosság, melynek egyik oldalán a várost védő Firka erőd bástyái magasodnak, míg a másik oldalon a már említett, egy minaret formáját utánzó világítótorony áll.A védett öbölben épült a Velencei hajógyár, melynek 23 műhelyéből napjainkra csak 7 maradt fenn.Panagia Trimartiri (Szűz Mária) templom:A templom a 13. századtól a török megszállásig (17. század) fogadta a hívőket, ekkor a hódítók elűzték a papokat és szappangyárat működtettek az épületben. Később megegyeztek a törökökkel és velencei stílusban újjáépítették.Agora:Chania árubőségtől roskadozó, a marseille-i piac mintájára tervezett, fedett piaca az agora, szintén a város egyik szimbólumává vált. A Hassan Pascha mecset:Az öbölben, a vízpart közelében található a gyönyörű mecset, amelyben most művészeti kiállítások láthatóak. A kikötőben álló mecset és a város több épülete is az oszmán időszak emlékét őrzi, ezek adják Chania keleti varázsát.Fedezzük fel a történelmi város igazi arcát, sétáljunk az óváros zegzugos utcáin és régi, szemet gyönyörködtető velencei épületek, hangulatos kávézók és éttermek bukkannak elénk.Nézzünk meg egy videót:           https://www.youtube.com/watch?v=hotI_cIF08A                                                                   Készítette: vinpet                             
Egy nap a városban Házi tárlatvezetés egy fotóművésztől, aki mobillal fotózza a várost, ahol éppen jár
Amikor az ember sok dologgal foglalkozik egyszerre, időnként óhatatlanul is összeérnek az egyes tevékenységek. Még akkor is, ha elvileg nem érhetnének össze. Így aztán amikor levelet kaptam Sebestyén Sárától, hogy férjével megnéznék egy különleges helyen lévő high-tech házat, amit épp árulunk az én Menő Lakásom ingatlanközvetítői “lábán”, beugrott valami. Utánanéztem, és tényleg: Sára fotóművész, különleges formákat lát meg maga körül, ezekből pedig olyan összeállításokat készít, amik együtt képzőművészeti szempontból is értékelhető alakzatokat hoznak létre. Ahogy beszéltünk telefonon, rákérdeztem, és kiderült, hogy igazam volt. Közben persze benne voltam az ingatlanközvetítői “szerepben”, ami nálam pont olyan szerep, mint az összes többi, az újságírószerep, az urbanistaszerep, a gasztromegmondóember-szerep, a kritikus-szerep, az Apple-szakértő szerep. Levetkőznivaló, nyűgös, szűk ruha, amit az első adandó alkalommal eldobok, mert utálom, amikor egy elvárt viselkedési mintával vetnek össze. Feszengek, hülyén áll. Elvállalok időnként előadásokat, oktatásokat, moderátori szerepet is, csak hogy azok határait is kifeszegethessem annyira, hogy kényelmesen beleférjek. November végén egy T-Systems-es rendezvényen beszélek majd idegesítő vekkerekről és szemtelen tehenekről. Ez is egyfajta alkotó munka, azt hiszem. De lehet, hogy csak így érzem jól magam, vagy én így lázadok. Így teszem bele magam - a környezetembe. Szóval az ingatlanról gyorsan a művészetre terelődött a szó, onnan meg az ő házukra, ami egy hatalmas modern villa. – Egyébként eladó, nem akarod árulni? Ha eljössz, egy otthoni tárlatvezetést is tartok neked. – De, persze, megpróbálom eladni. A tárlatvezetés meg istenien hangzik, már indulok is. Ezennel összeolvadt a két szakma, elválaszthatatlanul. A ház maga egy nagyon különleges darab, egy 2000-ben átadott háromszintes villa, egy komoly építész munkája, aki értette, hogyan lehet izgalmas tereket létrehozni (eladó is, hehe). Itt kísért körbe Sára, aki elmondta: a képeket Leica lencsével ellátott okostelefonnal készítette, a hétköznapi élete, munkája, gyermekei nevelése közben. Elsőre azt gondolnánk, ilyet bárki készít nap mint nap, aki szeret közeli témákat fotózni, de Sára képei olyan arányokat, formákat fognak meg, amik valahogy, megmagyarázhatatlan módon "egyben vannak", és egyszerre tűnnek időtlennek és pillanatnyinak. Van, amelyik egy háztető és a napsugár találkozását örökíti meg, egy másik viszont egy függöny libbenését. Előbbi inkább időtlen, utóbbi inkább egyszeri és megismételhetetlen. Fény-árnyék, sima és egyenetlen felületek, textúrák. Olyan dolgok, amik körbevesznek minket minden nap, de így, kiemelve a kontextusból, figyelemreméltóvá válnak. Mindez egy különleges ház falain, átjárókban, szobákban, még a garázs egyik kivezető folyosóján is. Sára alkotását először a Három Hét Galériában, Maurer Dóra fotói mellett állították ki (összesen tíz művész munkáit lehetett megnézni), ezt egyébként igen megtisztelőnek érezte. Később Esztergomban, szülővárosában, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumában állított ki egy adag fotót Tomas Opitz, a TOBE Gallery vezetőjének kurátori segítsége mellett, nyert már díjat a Ph21 Gallery egyik nemzetközi fotópályázatán, és az Ukiyo-e pályázaton eddig beválogatták a legjobb 60 közé. Szerettem látni, hogy az értékes alkotás lehetősége mindenki előtt ott áll, sem technológiai, sem időbeli akadálya nincs annak, hogy a bennünk élő kreativitást értékes módon éljük ki. Eszembe jutott Ion Barlandeanu, és az Ion B. szerint a világ című dokumentumfilm. A román művész sorsa olyan, mint valami mese: az utcán, pontosabban egy panelház tövében, a szabad ég alatt élt, eközben a szemetesből kikukázott magazinokból vágott ki képeket, majd ezeket kollázsokká illesztette össze. Az így kapott képek annyira erősek és sokatmondóak voltak, hogy sztárművésszé változtatták a hajléktalan Barlandeanu-t, aki még a legfontosabb megnyitója előtt is az utcán borotválkozott meg. Eszköze a művészetére egy koszos olló és ragasztó volt, lehetősége arra, hogy bárki lássa a műveit: gyakorlatilag semmi. Tök jó látni, hogy megtörténhet velünk is, már amennyiben van mondanivalónk, és látásunk a vizuális vagy más művészetekre, esztétikára. És - ez nagyon fontos - alkotunk annak ellenére, hogy tudjuk, valószínűleg magunknak tesszük azt.
Városlátogatások Santorini
Santorini az Égei-tenger gyöngyszemeA napfényben fürdő kék-fehér mesevilág a valóságban is olyan, mint a reklámokban, az utazási irodák prospektusaiban.A tenger felől közelítve a vízből kiemelkedő hatalmas sziklát látod, melyet a hegytetetőn épült hófehér házacskák mirtuszkoszorúként öveznek.A közel 300 méter magas meredek szikla tetejére három féle módon lehet feljutni: felvonóval, szamárháton és gyalog. A 600 lépcső megmászása ember és szamárpróbáló feladat, nézzünk csak az előző képen a cikk-cakkban felvezető útra. Tájékoztatásul csak annyi: az egyirányú szamár 5 € -ba kerül, de lehet retúrjegyet is venni.Egy kis történelem:Santorini a görög szárazföldtől dél-keletre fekvő a Kikládok szigetcsoport legnagyobb és legnépszerűbb szigete. Első lakói a minósziak. Konstantinápoly bukása után velencei uralom alá került, ekkor kapta mai nevét is, korábban Thirának hívták. A következő évszázadokban Naxos urai és az oszmánok irányították a szigetet, egészen addig, míg Görögországhoz nem csatolták. A bájos, idillikus sziget kialakulása meglehetősen drámai módon ment végbe. Mai félhold alakját az ie. 1500 körül bekövetkezett vulkánkitörés után nyerte el a korábban köralakú sziget. A kitörést követő szökőár elpusztította többek között a krétai civilizációt is. Egyes kellő fantáziával megáldott történészek szerint az elveszett Atlantisz legendája szervesen kapcsolódik Santorini történetéhez. Fira, Santorini fővárosa a tengerből kiemelkedő kalderára (vulkáni szikla tetejére), épült. A félhold alakú beomlott kráter meredek és sziklás hegyoldalára, szinte egymásba érve épültek a fehér-kék házak és templomok.A sziget Európa egyik legismertebb idegenforgalmi célpontja, a világ minden tájáról özönlenek a turisták. Az öbölben naponta kötnek ki az óriás, többezer utast szállító luxushajók, az érdeklődők mellett Santorini kedvenc helye a nászutasoknak is, sokan itt fogadnak örök hűséget. Fira luxusüdülőhely, drága szállodákkal és üzletekkel, sok filmcsillag és más celebritás is ellátogat ide. Csodálatos a kilátás innen a kalderára, különösen naplementekor.Fira leghangulatosabb, legszebb utcája a Plátia Firosztefáni, ahol az Ájiu Miná templom is található: a kék kupolás, fehér harangtoronnyal rendelkező templom Fira egyik jelképe.A vakító fehér házak és a kék kupolák mellett, a kis utcácskákat virágerdő övezi, ez tényleg a földi Paradicsom.A sziget teleülései közötti közlekedésre a legnépszerűbb járgány a quad, bár a meredek szerpentineken nem árt az óvatosság. Egy helyi monda szerint a legveszélyesebb kanyarokban még a buszvezetők is becsukják a szemüket.Sétáljunk egy kicsit a szigeten:Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=y6YryG3rldw                                                                                                  Készítette: vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!