2020. április 10. péntek, Zsolt napja
A gyermek lelkét is gyógyítani kell!
Révay András
2015.09.30 00:37
Negyedik alkalommal rendezi meg az Őrzők Alapítvány és a Magyar Állami Operaház a Zongoraáriák estet, amelynek bevételét a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelt daganatos és leukémiás gyerekek gyógyítási feltételeinek javítására fordítják. Idén – Liszt Ferenc október 22-i születésnapja előtt - október 19-én várják a közönséget az Operába.

 Jótékonysági rendezvényt sokan, sokféle okból szerveznek. Mégsem egy átlagosról volt szó a Magyar Állami Operaház különleges hangversenyét ismertető tájékoztatón, melyet nem mindennapi helyszínen, a Gyermekklinika aulájában tartották. A kezelésre, vizsgálatra váró gyerekek és szülők bizony alaposan meglepődtek, bár a meglepetés – mi tagadás – igen kellemes volt. A gyerekek jelmezes operafigurák kezéből ajándékokat kaptak, majd az operaházi gyermekkórus tagjaiból alakult kamaraegyüttes szórakoztatta őket rövid műsorral. Mint később kiderült; a zene a gyógyításban egészen sajátos, fontos szerepet tölt be.

Bár a kapcsolatunk több éves a Magyar Állami Operaházzal – erősítette meg dr. Szabó András egyetemi tanár, a klinika igazgatója, eddig csak mi mentünk az Operába. Nagy esemény az intézményünk életében, hogy most ők jöttek el hozzánk. A művészetet hozták el közénk. Hercegnők, királyok, katonák adtak ajándékot a gyerekeknek és ez sokat segít nekünk. Hiszen ez az a klinika, amelyik a legnehezebb, legsúlyosabb betegek ellátásában nap, mint nap megküzd, nehéz harcokat vív az életért. Itt a Tűzoltó utcában gyógyul minden második magyarországi daganatos és leukémiás beteg gyermek. Az Alapítvány legfontosabb célja a Klinikán ápolt súlyosan beteg gyerekek gyógyulási feltételeinek és kórházi körülményeinek javítása. Az Őrzők Alapítvány orvosi műszerek vásárlásával segíti a gyermekek hatékony gyógyítását, támogatja a szülők folyamatos kórházi vagy kórházközeli tartózkodását, hozzájárul a tudományos kutatásokhoz és segíti a beteg gyerekek rehabilitációját.

Az Őrzők Alapítvány kuratóriumának elnöke, dr. Schuler Dezső, egykor maga is ennek a klinikának az igazgatója volt. Jól ismeri tehát az itt folyó munkát. Az épület, ahol most állunk – mondta el a professzor – kizárólag az alapítvány pénzéből épült fel és működik, egyetlen fillér állami támogatást nem kapott. Az alapítvány szerzi be a szükséges eszközöket, fizeti a dolgozókat, fedezi mindazokat a kiadásokat, amire az állam nem ad pénzt. Ennek köszönhető, hogy a gyógyítás gyerekbarát környezetben és nem sivár kórházi körülmények között folyik. A vidéken élő gyerekek szülei a szükséges időre szálláshoz jutnak a közelben. Közben a gyerekek számára olyan elfoglaltságokat szerveznek, ami eltereli a figyelmet a betegségükről. A gyógyulási folyamat ugyanis két részből áll. Van maga a kezelés, mely hatására a test meggyógyul. De ha ezalatt tönkre megy a gyerek személyisége, súlyos kárt szenved, akkor hiába gyógyul meg testileg, a lelke örökre sérült marad! Az alapítvány egyik nagyon fontos célja, hogy gondoskodjon arról: a nagyon hosszú, esetleg évekig tartó kezelés során az egyes beavatkozások között ne alakuljon ki a gyerekben szorongás a következő bejövetel miatt. Legyen egyéb, amire gondolhat. Szórakoztató, kreatív foglalkozásokkal tölthessék el a beavatkozások közötti időket. Életkoruknak megfelelően, gyurmázással, rajzolással, festéssel, játékokkal - mindezt képzett pedagógus segítségével. Programokat is szervezünk számukra, ahol módjuk van kikapcsolódni, és ezeken akkor is részt vehetnek, amikor nincsenek éppen bent a klinikán. Ezért is nagyon fontos ennek a jótékonysági koncertnek a sikere.

 Amit ezért a klinikáért teszünk, azt magunkért is tesszük – figyelmeztetett Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Bármikor szükségünk lehet rá. A zenének pedig valóban van gyógyító hatása. Amikor a híres tenor, José Carreras leukémiában megbetegedett és hosszú időt töltött steril szobában, akkor egyetlen muzsikát kért, Rachmaninov 2. Zongoraversenyének lassú tételét hallgatta. Ettől tudott megnyugodni és az elősegítette a gyógyulását. Talán ez is szerepet játszik abban, hogy zongoraáriás hangversennyel próbáljuk támogatni a daganatos gyermekek gyógyítását. Ebben Liszt Ferenc is példaképünk, aki már a nagy pesti árvízkor jótékonysági hangversenyt szervezett és élete végéig ingyen tanított. Ezért is szervezzük az ő születésnapja közelébe a mi hangversenyünket – árulta el a főigazgató.

Az összefogásban, közös célért életre hívott operaházi hangversenyek mindig nívós programot vonultatnak fel, hogy az adakozni kívánók a legmagasabb zenei színvonalat élvezhessék az Operaházban. A 2015-ös koncert énekes szólistája Sümegi Eszter szoprán, a Magyar Állami Operaház 2015/2016-os évadának kamaraénekese, Wagner Csarnok-áriáját énekli. A tradíciókhoz és a Zongoraáriák címhez híven ismét neves zongoraművész érkezik a nemzetközi porondról. A fiatal orosz muzsikus, Gyenyisz Kozsukin 2010-ben robbant be a zenei életbe, amikor első díjat nyert a brüsszeli Erzsébet Királyné Zenei Versenyen. Játékát rendkívüli technikai tudás és érettség jellemzi, és rendelkezik azzal a ritka tehetséggel, hogy azonnal lebilincselő érzelmi kapcsolatot tud teremteni közönségével. Európa jelentős koncerttermein kívül megfordult New Yorkban, Chicagóban, Buenos Airesben és Sao Paulóban, az elmúlt évadban pedig Kínában turnézott a BBC Skót Szimfonikus Zenekarával. Zongoratanulmányait négyévesen kezdte szülőhazájában, majd 2000-től Madridban folytatta, ahol diplomáját a spanyol királynőtől vehette át, miután évfolyama legjobb diákja volt. Több nemzetközi verseny győztese, lemezfelvételein Prokofjev és Haydn műveit játssza. Október 19-én Budapesten Brahms és Liszt-műveket ad elő.

www.opera.hu

Kapcsolódó témák

Hírnevéhez méltó érdeklődés mellett, családtagjai, sportvezetők, sok száz tisztelője jelenlétében avatták fel a sportlegenda, Papp László szobrát Budapesten a XIII. kerületben, azon a téren, ami rövidesen az ő nevét fogja viselni.

Maguk a művészek és a szervezők is meglepődtek, milyen sok érdeklődő gyűlt össze a budapesti Bolgár Kulturális Intézetben rendezett kiállítás megnyitóján. A három kortárs bolgár művész alkotásaiból rendezett tárlat szeptember 10-ig, munkanapokon 10 és 18 óra között látogatható.

A Magyar Nemzeti Galériában június végétől október elejéig látható Modigliani-kiállítás az olasz festő életművének első nagyszabású bemutatója Magyarországon. A több mint nyolcvan alkotást - köztük 61 Modigliani-művet, aktokat, portrékat és szobrokat felvonultató tárlatra a világ több nagy köz- és magángyűjteménye kölcsönzött műveket.

A korok és szokások változásának számtalan jele van. Megmutatkozik mindennapi életünkben is. Elegendő például, ha megnézzük miben más egy asztal terítése ma és mondjuk 80-100 évvel ezelőtt. Eltérést fogunk látni akkor is, ha az összehasonlítást lehetőleg azonos színvonalon – egy ismert, drágább étteremben - megterített asztalnál végezzük.

Van egy kerület Budapesten, ahol az egyik városrészben lehetetlen úgy végigmenni az utcán, hogy szinte minden házon ne látnák egy vagy több emléktáblát. Országos – és nem túlzás – világra szóló tehetségű emberek százai éltek ott. Most az emléktábla-állítási program kétszázkilencedik táblájának felavatására gyűlt össze az ünneplő közönség a főváros XIII. kerületében, az Újlipótvárosban.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!