2020. január 26. vasárnap, Vanda, Paula és Titanilla napja
Tányérkülönlegességek
Révay András
2016.06.26 21:59
A korok és szokások változásának számtalan jele van. Megmutatkozik mindennapi életünkben is. Elegendő például, ha megnézzük miben más egy asztal terítése ma és mondjuk 80-100 évvel ezelőtt. Eltérést fogunk látni akkor is, ha az összehasonlítást lehetőleg azonos színvonalon – egy ismert, drágább étteremben - megterített asztalnál végezzük.

A figyelmes szemlélőnek bizonyára fel fog tűnni, hogy manapság a teríték bal felső részénél, a villák fölött hiányzik valami, ami régen ott volt. Egy – általában - kifli alakú tányérka. Lehet egyszerű vagy mívesen díszített, aranyozott, esetleg kézzel festett képekkel, szöveggel hívja fel magára a figyelmet. Ez a csonttányér, mely ma már kuriózum, csak néhány gyűjtő vadászik rá megszállottan. A márkás, antik darabok természetesen értékesebbek, de a gyűjtők számára az értéket mégsem a gyár, a márka határozza meg, hanem a motívumok ritkasága. Az ilyen – bátran mondhatjuk, nem mindennapi – gyűjteményből nyílt kiállítás Budapesten, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. A kiállítás augusztus 7-ig, keddtől vasárnapig, 10 és 18 óra között tekinthető meg.

 Ez a rendezvény is bizonyítja, hogy mennyire szeretjük mi a gyűjtőket, hangsúlyozta a dr. Elek Lenke gyűjteményéből összeállított kiállítás megnyitásakor Kiss Imre, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója. Egy gyűjtő sokkal többet tud hobbijának tárgyáról, mint mások, ezért gyakran arra is mód kínálkozik, hogy mindezen ismeretekből később akár könyv is megjelenhessen. Ez a mostani is egy ilyen lehetőség. Az igazgató szavait Saly Noémi (képen balra) azzal egészítette ki, hogy a jó gyűjtő általában retteg a muzeológustól és elrejti a gyűjteményét. Ilyenkor fordul elő – sajnos gyakran – hogy a házastársnak fogalma sincs arról, milyen értékek rejtőznek a szekrények mélyén. A gyűjtő halála után pedig a kincsek a szemétbe vagy lelkiismeretlen hiénák karmaiba kerülnek, potom árért. Szerencsére erről most nincs szó. Elek Lenke (képen jobbra) maga is elmondta, szívesen adta kölcsön ritka tányérkáit a múzeumnak. Mintegy 25 évvel ezelőtt kezdte el gyűjteni a csonttányérokat, melyek körülbelül 20 országból származnak. Szinte mindegyikhez kötődik valamilyen élmény. Van, amelyiket portugál vagy orosz szállodában, másikat svédországi lomtalanítás alkalmával vásárolta meg.

 Ebben a múzeumban már komoly sorozattá nőtte ki magát gyűjtők anyagának bemutatása. Ez a – látszólag kicsi – kiállítás mégis különleges. Hetvennél valamivel több tányérka látható, melyeknek igazán komoly feladatuk az asztalnál nincs. A csontot bárhová lehetne tenni. A római és középkori főúri udvarokban a csontokat az asztal alá dobálták, a kutyák pedig rögtön elropogtatták azokat, miközben a jóllakott gazdák a tóga, vagy az asztalterítő szélébe törölték a szájukat. Angliában, a viktoriánus időkben is szokás volt ilyennel teríteni, és az sem volt ritka, hogy a menyasszonyok csonttányér készletet kaptak nászajándékul. Egyes drága étkészletek áthajóztak a kis félhold alakú tányérkákkal az Újvilágba is. A moszkvai porcelánmúzeumban is látható egy fényűzően megterített asztal, egy cári húsvéti ebédre, és a terítékek mellé csontnak való alkalmatosságot helyeztek. Előkelő helyeken a halszálka gyűjtéséhez is külön tányér dukált.

Később mindinkább elterjedté váltak az olyan csonttányérok, melyekre kutyákat vagy cickákat festettek és hozzá különböző nyelven felirat is társult: „Kérem a csontokat!” Ezek már mosolyt fakasztóan kedvesek és az étel még meg sem érkezett, az étkezés máris öröm forrásává vált. Pedig az elképesztő formagazdagságról a díszítmények hangulatáról ekkor még nem is szóltunk. Több országban szokás volt, hogy a megbecsült törzsvendég az étterem emblémájával ellátott csonttányért kapott ajándékba. Ma is gyártanak ilyen tányérokat a híres porcelán és fajansz manufaktúrákban, más helyeken üvegből, fémből, ám használni már díszebédeken sem szokták. Megmarad egy régi kor letűnt emlékének, mint a morzsaseprű, a gyufatartó vagy a mustáros tálka.

www.mkvm.hu

Kapcsolódó témák

Budapest Főváros és Városépítési Főosztálya együttműködésben a BVA Budapesti Városarculati Nonprofit Kft-vel pályázatot hirdetett Terasz Budapest 2015 címmel. Idén második alkalommal rendezték meg a teraszkereső pályázatot, amelyre ezúttal kétszer annyi – 93 – nevező jelentkezett, mint tavaly. A verseny igen szoros volt.

A Budavári Pálinka- és Kolbászfesztiválon kordonnal körbevett őrzött display-ben mutatják be a piacon jelenleg elérhető legmagasabb minőségű és árú szuperprémium pálinkát, a Márton és Lányai kristályüveges Crystallumját. A fesztivál vendégpárlata idén a gin, sztárfellépők az Anna and The Barbies, a Vad Fruttik, és Szabó Balázs Bandája.

Negyedik alkalommal rendezi meg az Őrzők Alapítvány és a Magyar Állami Operaház a Zongoraáriák estet, amelynek bevételét a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelt daganatos és leukémiás gyerekek gyógyítási feltételeinek javítására fordítják. Idén – Liszt Ferenc október 22-i születésnapja előtt - október 19-én várják a közönséget az Operába.

Hiánypótló imázsfilm készült a turisztikailag stratégiai fontosságú Lillafüred és Miskolctapolca térségéről. Az elmúlt években látványos idegenforgalmi fejlesztések történtek a régióban, megépült a Lillafüredi Sport- és Kalandpark, felújították a Lillafüredi Függőkertet, a Diósgyőri Várat és a Miskolctapolcai Barlangfürdőt. A régiós összefogást teremtő filmmel a nagyközönség figyelmét a Lillafüred környéki látnivalókra szeretnék irányítani. Az alkotást a helyszínek biztosításával a miskolci városvezetés támogatta.

Egyedülálló látványossággal bővül a történelmi dűlőiről és világhírű borairól híres Tokaj- Hegyaljai település, Mád. A festői szépségű mádi térségbe illeszkedő kulturális központ állandó élmény-kiállításoknak, játszóháznak, és kulturális műhelynek ad otthont.

Blog ajánló
Egy nap a városban Boldog csirke sokáig fejlesztett panírban - Crunchy
Az USA-ban töretlenül népszerű a fried chicken, amiből nekünk csak a KFC jutott, meg a zsarus-kábszeres filmekben a gettós kosárpályán kézzel evős tévésképernyős látvány - ez a vonal sosem lett nagyon népszerű Európában. Vannak persze jó helyek, emlékszem, amikor Csabával Párizsban is meglátogattunk egy ilyen biocsirkézőt, és becsináltam a csirkemelltől, mert egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Hanem jó. Mondjuk sokat dobott az élményen még az is, hogy papírpohárban adtak helyi asztali bort, ami annyira kellemes és őszinte volt, hogy feldobta az egész menüt. Ha csirkét sütsz panírban, akkor három dolog határozza meg a végeredményt: a csirke, a panír, meg az olaj. Ezzel nagy titkokat nem árultam el. Így amikor a Ring - Zingből ismert Susánszky Ádám (emlékeztek még, milyen burgere volt Ádámnak a Zing előtt? 2010-ben annyival állt mindenki más felett, hogy akkor és ott meglegyintett a későbbi street food forradalom szele) áll neki ilyet készíteni, akkor érdemes odafigyelni, mert tutira figyel a szentháromságra. A Crunchy egy kis talponálló az Allee és a szomszédos vásárcsarnok között, korábban a csapatnak egy kiváló szendvicsezője volt itt. Most a falon egy méretes táblán írják ki, mit tudnak azok a csirkék, amiket ők kapnak limitált mennyiségben a termelőtől: Tehát szabadon tartják őket, nincsenek antibiotikumok, jó a takarmány, kis állományban nevelkednek, és így tovább. Ennek vannak erkölcsi vonzatai (szívesebben választasz ilyet, mert nem kötődik rendszeresített állatkínzáshoz, hacsak nem vagy vegán, mert akkor szerinted de), és vannak minőségi vonzatai is. Egy ilyen csirkehús finomabb, magas minőségű vendéglátóhelyeken el lehet adni, magasabb áron. Ádám elmondta, hogy ez cél is: ha más gazdák látják, mennyit tud hozni egy ilyen tartás, talán átállnak. Bár nem is a “gazdák” adják ki a tenyésztés jelentős részét. A Crunchy-ban csirkét kapni tehát, változó körettel, szószokkal és előkészítéssel. Vannak szendvicsek, lehet kérni egy adag szárnyat (gyorsan elfogynak), illetve vannak boxok, amire a szárny, a mell és a comb közül lehet választani kettőt vagy hármat. Fontos kiegészítők még a szószok is, amikbe a csirkéket mártogatod. Ha egyébként nem lennél tiszta olaj a kézzel evős csirkéktől (leszel), akkor a szószokkal garantáltan tocsogsz a lében. A Nashville szendvicsben lévő csirkét például előzetesen egy mogyoróolajban áztatott cayenne borsos - barnacukros dipben áztatnak meg, és csak utána jön a panírozás. A folyadék picit a húsba is belesüt, picit a panír is felissza, de nem áztat, csak úgy jelzi, hogy ott van. A panír valóban ropogós, nem véletlenül hívják így a helyet. Mellette a csirkehús lágysága izgalmas egyveleget alkot. Fontos kiegészítőt jelent a hosszú kajálós pultra kihelyezett chilik, habanero szószok sokasága, amikkel szintén meglocsolhatjuk a csirkéket, hogy ne csak forró és finom legyen a cucc, de kíméletlen is. A csípősség fokát külön mutatóval próbálja érzékeltetni a hely. Ha ez úgy hangzana, mint valami fine dining, hát ez nem az: erőteljes, harsány street foodról beszélünk, nincsen kifinomultság, csak a kézzel zabálás boldogsága, a csontok foggal és nyelvvel kerülgetése, és így tovább. Ilyen élménynek viszont kiváló a Crunchy, ami a tálalással is jelzi, hogy nem akar több lenni, mint ami. És sokkal jobban lehet szeretni azt a helyet, ahol az egyszerű külső szokatlanul nagy belbecset hordoz, mint amikor fordítva ülnek a lóra. CrunchyCím: 1117 Budapest Kőrösy József u. 7.
Egy nap a városban A jövő kocsmájában jártam, de tényleg, ilyen lesz - Schrödinger macskája
Amikor a jövő kocsmájáról beszélek, nem valami futurisztikus izé jár a fejemben. A jövő kocsmája a fejemben energiatakarékos, tehát sötét. A piák baromi drágák, mert már csak a tisztességesen elkészített piákat lehet eladni, valamint a távolról érkező, egzotikus piák utaztatási költsége különadóval sújtott. A jövő kocsmájában karcos blúz szól az alacsony fogyasztású USB-s hangszórókból. Az asztaloknál alig valaki, akik mégis ott ülnek, a létezés mibenlétén merengnek, vagy verseket olvasnak. Itt jártam én a minap. Pont itt. A Schrödinger macskája pub a Kertész utcában van, ami így télen - meg egyébként nyáron is - eléggé kimarad a turista-fősodorból. Sok itt a lehúzott roló, a közepes vendéglátóhely (NEM az M étteremre gondolok, ők például szuperek). Az utca sötét és - ha esik az eső - nyirkos. A lehelet csíkot húz utánam, ha hideg van. Lábam fázik, ha nincs rajtam meleg cipő. Ebben a sötét utcában van egy pub, ami nagyon is beleilleszkedik ebbe a negatív fénykavalkádba a maga erőteljes módján. A Schrödinger macskája pubot alig vesszük észre, pedig nagy üvegtáblák engednek betekintést a benti ürességre. Persze, benyitok. Miért is ne? A belső dizájn egyébként tetszetős. Jól néz ki a nyerstégla a ráccsal, jó minőségűek az asztalok, hátul gyerekzáras gyerekajtó biztosítja, hogy kiskorúak véletlenül se jussanak hozzá a piához. A felnőttek át tudják lépni, persze.  A pult mögött létrázható polcokon rengeteg egzotikus pia. Rögtön egy a távoli Mauritiusról érkező itallal nyitunk, a rumot természetesen egy kihalt állatról nevezték el. Mi sem illik jobban egy kocsmához, a jövőből. A Lazy Dodo nagyon kellemes ital, hosszan marad a szájban és a pohárban, gyümölcsös-élénk. Ha pedig az ok-okozat mentén egy szinttel feljebb haladunk, és a világ problémáit még jobban felfedezzük, akkor csak kilyukadunk a 20 éves Dictador mellett. Ebből is kérünk egyet, vastag, szivarfüstös ital, bőven a hordó, de nagyon szép egyensúlyba hozva. Igazi kortyolgatós rum, olyanoknak is, akik nem tudják elképzelni, hogy apró kortyokban élvezzék a nagy töménységű italokat. Egy világ nyílik meg ezzel számotokra! A két ital darabja a 3000 forintot nyaldossa, de lehet kapni gin-tonicot is, majdnem 5000-ért. A hely specialitása ugyanis ez, kézműves tonicok, különleges, távoli vidékről érkezett ginek egymásra hatása olyan terület, amivel korábban már én is kísérleteztem, és tényleg az egyik legizgalmasabb irány, amit a fenszi koktélokat nem kedvelők is élvezhetnek keverék fronton. A hely tulajdonosa, Martin egyébként nem volt bent ezen a napon, így egy kedves kollégája segített választani, rumokban mondjuk nem volt annyira képben. Nem baj, a blogon élményekről írunk, nem riportokat készítünk, így simán belefért ez. Egyébként Martin nyilván tud pluszt nyújtani, ahogy a helyre rendszeresen szervezett koncertek is. Ja, és ígértem még filozófiát: ezt én szolgáltattam. A hely szelleme és a rumok annyira megihlettek, hogy barátomnak hosszan kifejtettem, miszerint szinte biztos vagyok benne: ha nincsenek élőlények, nincs jelen sem, szükségszerűen pedig az univerzum sem képzelhető el térként, így aztán nem lehet más, csak illúzió. Hétköznap volt. Schrödinger macskája pubCím: 1073 Budapest Kertész utca 42-44
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!