2024. május 28. kedd, Emil és Csanád napja
A tudás a függetlenség kulcsa
Révay András
2023.07.04 19:28
Viszonylag kevesen tudták, hogy miközben Budapesten, a VII. kerületi Kazinczy utcában, a Botello teraszon, a négynapos Afrika Fesztivál színes forgataga zajlott, az egyik este ugyanott csendes megemlékezésre is sor került. Függetlenségének 63. évfordulóját ünnepelte a Kongói Demokratikus Köztársaság. Az ünneplés és a csendes megemlékezés látszólag ellentmond egymásnak – ám hamar kiderült, hogy mégsem.

Ha gyors közvélemény-kutatásra vállalkoznánk, hogy a környezetünkben élők mit tudnak erről a közép-afrikai országról, valószínűleg sovány eredményre jutnánk. Az idősebbek talán még emlékeznének arra, hogy amikor a gyarmati sorból szabadult, lázadások, puccsok váltották egymást. Bár az ország természeti erőforrásokban gazdag, jelenleg mégis a világ legszegényebb országai közé tartozik. A neve is többször változott. A középkortól Kongó Királyságként ismerték. A belga gyarmatosítás idején volt Kongói Szabad Állam, Belga Kongó, később az 1960. június 30-án kikiáltott függetlenség után Kongói Köztársaság, majd a Kongó-Léopoldville, később a Kongó-Kinshasa nevet vette fel, 1971-től pedig Zaïre néven létezett. Ez utóbbi 1997-ben változott a ma használatosra.

Az ünnepségen France Mutumbo a Kongói Demokratikus Köztársaság magyarországi tiszteletbeli konzulja (https://rdcongo.hu)  köszöntötte a meghívott vendégeket. Elmondta: A függetlenségi nap mindig egy olyan alkalmat kínál számunkra, melyen találkozunk a barátainkkal, honfitársainkkal és megosztunk néhány gondolatot. Ilyen alkalmakkor illik politikai beszédet mondani, azonban nem szeretném ebbe az irányba vinni a találkozót. Inkább azt szeretném, ha az elhangzó gondolatok valóban segíteni tudnának minden jelenlévőnek, minden kongóinak és be tudnák illeszteni őket a hétköznapjaikba. Viszont mindenképpen fontosnak tartom, hogy megemlékezzünk azon több mint 800 ezer kongóiról, akik fedél nélkül, otthonaikat hátrahagyva menekülni kényszerülnek a már több mint 25 éve zajló konfliktus miatt a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti régiójában, Gomában.

Az elmúlt évben különösen súlyos kegyetlenségeket szenvedtek el a helyi lakosok az M23 fegyveres csoport ruandai támogatással végrehajtott tevékenységei által. Ma az egész Kongói Demokratikus Köztársaság ünnepli a 63. születésnapját, ezt az elmúlt több mint fél évszázadot, ami eltelt a Belga Királyságtól elődeink által kivívott függetlenedés óta. Az országunkat ünnepeljük, a függetlenséget, ám még sincs okunk ünnepelni ezt a napot. Ha megnézzük a függetlenségüket kivívott afrikai országokat, azt tapasztalhatjuk, hogy legtöbbjük ma is függőségtől szenved akár volt gyarmatosítóktól, akár nagyhatalmaktól, különböző területeken, legyen az gazdasági, politikai vagy éppen kulturális. Ünneplés helyett sokkal inkább a megemlékezés a helyes szóhasználat.

Mi adhatja nekünk az igazi függetlenséget? A függetlenség és a szabadság rokon szavak. Nem lehet független az ember, amíg nem szabad. A függőség magában nem olyan rossz dolog, valamilyen szinten mindannyian függők vagyunk. Egy bolygó népe vagyunk és a 21. században minden mindenre kihat. Dönthetünk-e szabadon, hogy mit teszünk, merre tartson az országunk, vagy pedig mindig azt kell tennünk, amit kívülről diktálnak? Ez az a harc, amit minden afrikai országnak meg kell vívnia, de nem csak az országoknak, hanem minden egyénnek is. Az embereknek is ki kell harcolniuk, hogy saját akaratuk, saját vágyaik és elképzeléseik mentén tudjanak haladni az életükkel. Elődeink, a mártírhallt halt miniszterelnök, Patrice Lumumba, Tshombo vagy Kasa-Vubu valóban szabadok akartak lenni.

Ha börtönbe is voltak zárva, belülről szabadok voltak, hiszen a szabad lét egyik legnagyobb alkotóeleme a birtokukban volt: a szellemi szabadság! Ez adta meg számukra az erőt, hogy tovább harcoljanak, megszabadítsák országukat is. Egy ország felszabadítását a szellemi szabadság, a tudás megszerzése útján lehet elérni. Ezért ma is a fő hangsúlyt a tudásra, a tudás megszerzésére szeretném helyezni, ez az egyik legfontosabb kulcs, amely megnyitja egy ország számára az ajtót a szabadság, ezáltal pedig a függetlenség felé. Gandhi, Mandela, Lumumba, mind olyan nagy emberek, akik, ha minden körülmény ellenük is volt, mégis küzdöttek tovább. Szellemi tőkéjük irányította őket, hogy merre menjenek. Verejtékkel, ha kellett vérüket ontva, mártírhalált halva is szolgálták ügyüket, de a földre nem csak a vérük folyt, hanem a gondolatokat, a szellemiségük magjait is elszórták az őket követő generációk számára. Én, mint az Afrikáért Alapítvány elnöke és kollégáim azon dolgozunk, hogy minél többekhez eljuttassuk Kongóban a tudást és a tudás megszerzésének a lehetőségét. Szeretnénk megmutatni, hogy a tudás a legnagyobb befektetés a jövőbe. A tudás a függetlenség kulcsa.

Ezen gondolatok kísérjenek minket a hétköznapokban és ültessük is át a gyakorlatba, ki-ki a maga szintjén, környezetében és a maga eszközeivel – fejezte be megemlékező beszédét France Mutumbo konzul. A csendes megemlékezés után viszont eljött az ünneplés ideje is, melybe az Afrika Fesztivál közönsége is bekapcsolódott olyannyira, hogy még afrikai táncok tanítására is sor került.

Kapcsolódó témák