Elutazásunk Szamarkandból nem az eddig megszokott autóbuszunkkal történt. Sokkal kényelmesebben jutottunk el Taskentbe az igen korszerű, pontosan járó Afrosiyob gyorsvonattal, 2 óra 13 perc alatt. Kényelmünket csak fokozta, hogy a csomagjaink viszont a buszban maradtak, nem kellett a vonatra felcipelni, már csak a szállodában találkoztunk velük. Igen jó megoldás, ráadásul indokolt is volt. Ezt a belül tágas – magyar viszonylatban 1. osztálynak megfelelő - vonatot igen furcsán tervezték. A padlója a peronszintnél magasabban van, pár lépcsőn kell fellépni, az ajtaja pedig kifejezetten szűk. Sajnálkozva néztük a helyi utasokat, akik bizony kínlódtak a le és felszálláskor a bőröndjeikkel. Ettől minket megkíméltek!
Bukharából, a háromsávos autópályán kényelmes út vezet a nagyjából Rómával egyidőben alapított Szamarkand felé. Az évszázadok során a várost elfoglalta Nagy Sándor, majd a törökök, később az iszlámot elterjesztő arabok. Tartozott Perzsiához, no és Dzsingisz kán sem hagyta érintetlenül. Jelentőségét csak fokozta, hogy híres Selyemúton éppen a félúton fekszik Kína és Európa között. Dzsingisz kán pusztítását Timur Lenk hozta helyre, a könyörtelen hadvezér szépségkedvelő ember volt. A város ma is csodálatra méltó műemlékeinek többsége az ő irányítása alatt jött létre. Akiket ma üzbégeknek hívunk, úgy 1500 körül érkeztek. Nevük eredete kettős: származhat Gijász ad-Dín Üzbeg kán nevéből - ő tette államvallássá az iszlámot – de lehet a török öz (saját, maga) és bég (úr, vezető) szavak összetételéből, ami nagyjából annyit tesz: „a maga ura” vagy „független ember”.
A kínai autóbusz az út során soha nem hagyott cserben bennünket, jól bírta a sivatagi utat is. Számunkra viszont akadt némi meglepetés. Például, hogy Közép-Ázsia két legnagyobb folyója közül az Amu-darja, afgán-üzbég határfolyó is és egyik kanyarulata miatt még át is kelünk rajta. Nevére több magyarázat létezik. Az Amu összefüggésben lehet egy régi perzsa várossal: Amul, a darja pedig ugyancsak perzsa nyelven tengert és folyót is jelent. Így az „Amul folyója” név elfogadható. A görög neve viszont Oxosz. Miután átkeltünk rajta, a terület őrzi ezt a nevet is: Transzoxánia, mely a mintegy 298 ezer km2 sivataggal kezdődik.
Szerencsére nem kell világhírű elődünk, Vámbéry Ármin módszerét követnünk, sokkal kényelmesebb lehetőségeink vannak. Első lépésként, legyünk milliomosok! Ráadásul teljesen szabályosan, minden törvényt betartva. Szükségtelen kétes befektetést eszközölni, kereskedni bizonytalan származású áruval. Elegendő, ha megérkeztünk Üzbegisztánba és a szállodában a dollárunk vagy eurónk egy részét a helyi valutára, Szom-ra (UZS) váltjuk. A pénz stabil, útközben tapasztalni fogjuk, hogy az árak szinte mindenhol egyformák. Egy dollárért a normális csekély árfolyamingadozástól függően 12 000 – 13 000 Szom-ot kapunk, e cikk írása közben most éppen 12 600 Szom-ot ér. Ha 100 dollárt váltunk, máris milliomosok vagyunk – ugye milyen jó érzés?
Két rendkívül fontos esemény kerek évfordulójához közeledünk. Egyik érdekességük, hogy majdnem pontosan egybeesnek, noha 170 év választja el őket egymástól. Az első, az öregebb – bátran kimondhatjuk – világtörténelmi jelentőségű, hatása ma is érezhető. A második sem kevésbé lényeges, noha közvetlenül csak a tudományok területén működőket érinti, őket viszont roppant kellemesen és eredményessége csöppet sem elhanyagolható. Közös továbbá mindkettőben, hogy a történés helyszíne Észak-Amerika, idejük 1776, illetve 1946.
