Aki megérkezik a Kennedy repülőtérre és nem átszállással, repülve folytatja az útját, a városba több módon is eljuthat. A legjobb, ha rokon, ismerős várja és autóval – a forgalomtól függően fél-, másfélórás kocsikázással jutnak a belvárosba. A helyzet más, ha – mint esetünkben – az út folytatódik, de nem repülővel megyünk át egy másik államba. Ilyenkor a legolcsóbb és legegyszerűbb az Airtrain, a 2002-ben megnyílt magasvasút, mely a repülőtér összes terminálját érintve viszi oda és veszi ott fel az utasokat. A terminálok közötti közlekedés ingyenes. Kifelé, a városi közlekedéssel az A jelű metró Brooklyn-i, Howard Beach állomásán lépett a vonat először kapcsolatba, most már más találkozási pontok is vannak. Ezzel a vonattal mindössze 5 dollárért kényelmesen és gyorsan lehet elérni a metrót. Ott válogatni lehet a különféle metrójegyek között. A 65 év felettiek, a külföldiek is, ha ezt útlevéllel vagy jogosítvánnyal igazolják, két útra szóló kedvezményes jegyet válthatnak.
A New York-i metró, külön világ. Nagyobb állomásain a jegypénztárostól ingyen térképet kérhetünk és az jelentősen megkönnyíti tájékozódásunkat, közlekedésünket a városban. Az állomások gyakran foglalják el egy - négy utcával határolt - háztömb teljes földalatti területét, olykor még többet is. A metró soha nem áll le, éjjel is közlekedik, az összesen 373 kilométer hosszú útvonalán 468 állomás található. Vannak számmal és vannak betűvel jelölt vonalai és vannak express járatok is, melyek nem állnak meg minden állomáson. A vonalak között rengeteg átszállási lehetőség van. Adódik olyan, ahol háztömbnyi távolságot kell a földalatti folyosókon gyalogolni, amíg eljutunk az egyiktől a másikhoz. Szerencsére az útvonalakat mindenhol jól jelzik.
A megállókat is. A vonatok hosszúak és nincs minden kocsiban automata kijelző, ami mutatja, hol vagyunk és a mi a következő megálló. A bemondás sem érthető mindig, lehet, hogy zaj van, éppen egy másik vonat megy el mellettünk vagy csak az utas nem ért angolul. Ezért az állomásneveket a födémet tartó oszlopokra is kiírják. A falon, néhány helyen a feliratok igazán szépek, jól jelzik, mire számíthatunk majd felszínen. Kell pár szót szólnunk egy idehaza teljesen ismeretlen jelenségről. Vannak olyan állomások, ahová több különböző vonal vonatai is befutnak, ráadásul ugyanannak a peronnak jobb és bal oldalára. A két sínpár között a távolság csak pár lépés. Ha az egyik oldalon éppen bent áll egy vonat és a másikra pont akkor fut be egy másik, az első nem indul el, noha már megtehetné. Vár annyit, hogy az átszállni akarók biztonsággal eljussanak az egyik vonattól a másikhoz! Hasonlóra a budapesti tömegközlekedésben példa nincs, pedig villamos, autóbusz és troli találkozása sok helyen előfordul.
Mi egy másik államba, Pennsylvaniába szeretnénk eljutni. Az Airtrain vonatával elmentünk az A jelű metró Brooklyn-i, Howard Beach állomására, hogy majd elérjük a távolsági autóbusz-pályaudvart. Álljon itt még egy jó tanács! A metróállomások túlnyomó többségén nincs mozgólépcső, van viszont sok, igen szűk vaslépcső, érdemes tehát alaposan megfontolni a csomagolást. Ne legyen a bőröndünk túl nehéz! Most viszont szerencsénk van. Az „A” metró kelet-nyugati irányban átszeli egész New Yorkot. Brooklyn keleti részéről, a Howard Beach-ről, átszállás nélkül juthatunk el Manhattan nyugati oldalára, a híres West Side-ra, a 42. utcához. Itt van a Port Authority Bus Terminal hatalmas, földalatti pályaudvara. Az út nem rövid, nagyjából úgy kell elképzelni, mintha Budapesten Rákoskeresztúrról szeretnénk Budakeszire menni. A buszpályaudvaron – egy apró érdekesség – a férfi WC-ben is van pelenkázó, elvégre apuka is utazhat csecsemővel egyedül.
New Yorkból Pennsylvaniába a Frank Martz Coach Company szép, kényelmes buszai járnak. A célunk, East Stroudsburg, a forgalomtól függően másfél - kétórányi távolságra van. Belül minden buszban feltüntetik a vezető nevét, de olyan is van, ahol kívül, a busz oldalára is felfestették. Ez nem cserélhető, valószínűleg ugyanazt a buszt, ugyanaz az ember vezeti, hosszú idő óta. Ez jelez valamit a társaság és az alkalmazott viszonyáról. A buszban WC van. Kézmosó nincs benne, van viszont a nálunk is ismert kézfertőtlenítő. Gyorsan beszívódik, feleslegessé teszi a kéztörlő használatát, nincs is ilyen a fülkében. A hosszú út alatt van idő a nézelődésre. A mindkét irányban hol három-, hol négysávos autópálya feltűnően tiszta, az utat szegélyező füves, ligetes területek szépen gondozottak. A szemetelés errefelé nem kifizetődő, ezerdolláros(!) büntetés jár érte. A rohangálás sem divat. Az engedélyezett sebességhatár 65 mérföldnél – ez nagyjából 100 kilométer – csak nagyon ritkán több. A „vidéki” buszmegállóknál érdekes szokás figyelhető meg. Az emberek nem kint állnak sorba. Amikor megérkeznek, az épület előtt, sorban, egymás mögé leteszik a csomagot, ha olyan nincs, akkor egy újságot vagy választanak egyet a számozott – Rubik-kocka méretű – fakockákból és azt teszik a földre. Azután bemennek a váróba, TV-t nézni. Pár perccel a busz érkezése előtt mennek ki és foglalják el a helyüket a felszállási sorban. Azt mondják: egyetlen csomag sem tűnt még el soha!
(folytatjuk)
