Katalónia területe Magyarországnak egyharmada, de olyan nevezetességek birtokában van, melyek az egész világról vonzzák a turisták millióit. Éghajlatát a Földközi-tenger közelsége határozza meg, így a télnek sincs visszatartó ereje. A minden képzeletet felülmúló turistaérdeklődés láttán a spanyol hatóságok a bevétel növelése helyett az elviselhetőség fenntartását választották. Barcelonában például már nem épülhet új szálloda, és az utcán együtt haladó turistacsoport létszáma nem lehet 19-nél több. A huszadik az idegenvezető! Az egyénileg utazók tapasztalják, hogy az árak szinte naponta emelkednek és ez a csoportos utaknál is érezteti már a hatását. Spanyolországban az állam erősen támogatja a nyugdíjasokat. Többször vehetnek részt számukra külön szervezett, idegenvezetővel kísért, olcsó belföldi utazásokon, érhető tehát, ha a szállodák mindig tele vannak.
A tartomány már az időszámítás előtt lakott volt, éltek itt kelták, alánok, punok, rómaiak, nevét a vizigótok adták: Gotalónia. Lakói külön népnek, katalánoknak tartják magukat, erős az elszakadási törekvés Spanyolországtól. A fővárosa, Barcelona, az ország második legnépesebb városa és a harmadik legnagyobb földközi-tengeri kikötő. Nemzetközi jelentőségét is ez határozza meg. Tartottak itt két világkiállítást és egy olimpiát. Az EXPO Universal 1888-ban nyílt meg és jól látható módon nyomta rá a bélyegét a város arculatára. Főbejárata a diadalív, most is jellegzetes eleme a városképnek. Érdekesség még, hogy az utcákon a kereszteződések nem pontosan négyzetesek. Az épületsarkok csúcsait levágták a kanyarodás áttekinthetővé tétele érdekében. A házak ablakában mindig ott van a katalán zászló.
A diadalív alatt áthaladva ugyancsak az 1888-as EXPO tiszteletére épült Ciutadella parkba érkezünk. Ez Barcelona legnagyobb parkja, és nagyon népszerű nemcsak a turisták, de a város lakói körében is. Van benne egy tó, a partján a vadkacsák ki-be totyognak a sétálók között, ám nem ők a legnagyobb látványosság. Ide a Gaudí-szökőkút miatt jönnek a látogatók. A szobrokkal díszített vízesés 1875 és 1881 között épült, a tervezésben a fiatal Antoni Gaudí is segített. Emlékeztet kissé a római Trevi kútra. Az építmény fő eleme a görög hagyományoknak megfelelően formált fehér márványszobor, a kagylóból kiemelkedő Vénusz. A háromosztatú ív tetején viszont egy aranyszobor áll. Az ókori quadrigát, Hélios szekerének négy vágtató lovát Aurora hajtja.
A második kiállítást, az EXPO Internationalt már nem a belvárosban, hanem attól kisé távolabb a Zsidó-hegyen, a Montjuïc-on nyitották meg 1929-ben. A hegy csúcsára ma libegő is felvisz, de sokan nem is annyira a közel százéves kiállítás emlékei miatt jönnek fel ide. Legalább olyan vonzó az 1992-es Olimpia helyszínéül szolgáló Olimpiai Gyűrű, melynek mind a mai napig a legfőbb látványossága az ugyancsak Calatrava által tervezett Telekommunikációs torony. Kell némi fantázia annak elfogadásához, hogy a 136 méteres torony egy térdelő atlétát ábrázol, amint éppen az érmet veszi át. Erről az olimpiáról nekünk inkább a megszerzett érmek jutnak eszünkbe: 11 arany, 12 ezüst és hét bronzéremmel lettünk gazdagabbak. Ezt az eredményt azóta megközelíteni sem tudtuk!
Mint szinte minden nagyvárosnak, Barcelonának is van nevezetes sugárútja, itt Rambla a neve. Eredetileg esővízgyűjtő csatorna volt a helyén, most kissé hasonlít a budapesti Andrássy útra. Kétoldalt az épületektől egy-egy fasor választja el a központi részét. Járműforgalom nincs rajta, az egész a gyalogosoké. Tele van árusok bódéival, itt van az Operaház, de két másik okból is híres. Az egyik nem túl hízelgő. Mivel sok a turista, az árak magasak, az éttermek, kávézók minősége nem a legjobb, kedvelt helye a zsebeseknek is. Végigsétálva viszont a kikötőbe jutunk. Itt áll 67 méter magas oszlopon Kolumbusz szobra. Az oszlop belsejében lift is jár, kilátónak sem utolsó. A szobor kinyújtott karja mutatja az irányt – de nem ám Amerika felé. Kolumbusz meg volt győződve arról, hogy Indiában járt, a karja kelet felé mutat!
Mire az olvasó idáig eljut, talán kételye támad. Mindenről volt már szó Barcelonával kapcsolatban, csak pont a legfontosabbról nem. Hát akkor járt-e ott a szerző egyáltalán? Itt az ideje egyszerre két kérdés megválaszolásának. Az egyik ez, ami itt van, a másik pedig még e cikk elején szerepel, és valami befejezetlenséget említ. A válasz mindkettőre: igen! Aki Barcelonában jár, semmi kincsért ki nem hagyná a világhírű Szent Család, a Sagrada Família templom megtekintését. Építését 1882-ben kezdték, már akkor is rendkívül lassan haladt, az építők összevesztek. Antoni Gaudí 1883-ban kapta a feladatot. Nagy energiával fogott grandiózus tervei megvalósításába, de 1926-ban meghalt, a templom kriptájában nyugszik. A spanyol polgárháborúban az épületet felgyújtották, Gaudínak a kriptában kialakított műhelye, minden tervrajza elpusztult. Pontosan senki sem tudja, hogyan építette volna tovább!
Annyit tudunk: egyesíteni kívánta az ország összes stílusát, nem érdekelte, ami megszokott, szabályos volt. Teljesen újat akart létrehozni. Azt mondta: a köveknél többet ér, ha a természetet tanulmányozzuk. Ám néhány gondolata fennmaradt. Igen magas épületet tervezett, hogy a városban mindenhonnan látható legyen. A 18 toronyból 12-őt az apostolok, 4-et az evangélisták, egyet Jézus, egyet pedig Szűz Mária tiszteletére kívánt emelni. Az épületnek három homlokzata van: A Születés Kapuja (L.: az előző képet) keleten nyílik. Még Gaudí életében elkészült, az eredetileg rózsaszín márvány borítás már teljesen szürke. A Szenvedés Kapuja a nyugati oldalon áll. Gaudí halála után elkezdték, de még ma sincs készen. Hat ferde oszlop támasztja. Az építkezés kívül, belül jelenleg is tart, máig befejezetlen!
A déli oldalra tervezett Feltámadás Kapuja helyén még csak néhány vasbeton oszlop kezdeménye látszik. A jelenlegi tervek szerint a templom 2033-ra készül el – Gaudí azt is mondta: „Mindegy, mikor lesz kész, az én ügyfelem ráér!” Az építéshez a Vatikán nem járul hozzá, valójában a látogatók finanszírozzák. A bazilikák belvilágához szokottnak ez a templom meglepetés. Nincsenek aranyozott szobrok, festett oltárok, A szürkeséget minden oldalon a színes üvegablakok oldják, valahonnan mindig besüt a Nap A karcsú vasbeton szerkezet a tekintetet az ég felé emeli. Képtelenség kivonni magunkat a hatása alól, szinte megemeli a nézőt. Belül, az egyik oldalon faragott márványtáblára a „Mi Atyánk…” egy sorát vésték – a világ minden nyelvén. Magyarul is ott van: a jobb alsó sarok táján érdemes keresni!
Katalóniában van még egy másik templom is, amit nagy tisztelet övez – és persze ugyancsak milliós a látogatottsága. A Montserrat-hegy szikláira épült Santa María de Montserrat bencés kolostort három okból is érdemes felkeresni. Környékén a panoráma csodálatos, az 1235 méteres hegyre drótkötélpálya is felvisz. A kolostor története egy legendához fűződik, itt is gyermekek találtak 880 körül egy Mária szobrot. A kolostort 1025-ben alapították, egyik szerzetese 1493-ban elkísérte Kolumbuszt második útjára, ő lett Amerika első püspöke. Az 1500-as évek végén templom is épült, Napóleon seregei később lerombolták, de a szerzetesek visszatértek és újjáépítették. Ma is élnek itt szerzetesek, a templom pedig zarándokhely, a 95 centiméteres Mária szobornak gyógyerőt tulajdonítanak.
A csodatevő szobor külön szentélyben áll, a zarándokok felkereshetik, kívánságukat magukban elmondhatják és közben meg is érinthetik a szobrot. Ebben a templomban is dolgozott Gaudí, a szobor mögötti kápolnát ő tervezte. Az is látogatható. A templomhoz kacsolódóan múzeumot is létrehoztak, de az eredeti műtárgyak és ereklyék közül Napóleon katonái sokat elpusztítottak, ma inkább másról nevezetes. Több teremben Greco, Caravaggio, Tiepolo, Picasso, Dali, Renoir, Monet, Degas festményei láthatók, bizony idő kell, hogy az egészet végigjárjuk. Ám az érdekességeknek ezzel még nincs vége. A kolostorban alakították meg Európa legelső fiúkórusát, a XIII. században. A világhírű Escolania fiúkórus naponta énekel a templomban, érdemes az időpontról előre tájékozódni. Spanyolországi körutazásunk ezzel az élménnyel érhet véget.
(A szerző a Haris Travel szervezésében járt a helyszínen.)
