A Berner története 1950 táján kezdődik, ám a virsli maga, ennél jóval régebbi múltra tekint vissza. Ki gondolta volna, hogy már a XIII. században ismerték. Eredetileg Frankfurt am Main városából származik, az 1270-es évek környékén bukkant fel, és Frankfurter Würstchen (röviden: Frankfurter) néven terjedt el. Némely fajtája ma is kapható, Frankfurti néven – nálunk is. Akkor még csakis sertéshúsból készülhetett, juhbélbe töltötték, fogyasztásakor nem főzték, csak melegítették. Ették kenyérrel önmagában, mustárral, tormával, különféle zöldséges és krumplisalátákkal. Magyarországra Bécsen keresztül jutott el, ma használatos neve is a német szó elferdítéséből származik. Kezdetben „bécsi kolbászkák” néven ismerték, a német Wurst (kolbász) kicsinyített würstl, virstl alakjából „magyarítottuk” és lett belőle virsli. Hát persze, hiszen a „kolbász” a magyar embernek tekintélyesebb darab falnivalót jelent! Viszont tudjuk: a Frankfurti levesben mindig virslit találunk.
A Berner virsli Ausztriából, Salzburg tartományból, a Zell tó partján álló kisvárosból, Zell am See környékéről származik. Egy helyi szakács, Erich Berner ötlete volt, hogy az eredetileg ementáli sajttal töltött virslit baconbe – császárszalonnába - tekerve süti meg. Ott a Berner virslik mellé általában fehér kenyeret és pusztasalátát ettek, amiben paprikaszeletek, zeller, sárgarépa, hagyma és ecetes uborka is volt. A ötlet hamar népszerűvé vált, olyannyira, hogy a családnak ma már szállodája is van a tó partján. Amióta pedig a háztartásokban is elterjedt a grillezés, kiderült, hogy ez a virsli grillpartiknál is kiváló. Ráadásul gyorsan el is készül. Elég mindössze hat-hét percig grillezni, ennyi idő alatt a bacon még nem fog leválni a virsliről, pár forgatás után az egész át is melegszik és máris fogyasztható.
Ha egy önkiszolgáló étteremben már a megnyitás napján, még este hét órakor is a kiszolgáló pulttól az ajtóig áll bent a sor, az már önmagában jelzi: van érdeklődés az éterem iránt. Nem is alaptalanul. Gyorsan híre ment, hogy egy új, török étterem nyílt Angyalföldön, a Béke utcában. Jó a helye, közel a Vasas pályához, előtte villamos, mellette buszmegálló van, körülötte a kisebb utcákban még parkolni is lehet. Mindez jó dolog, de igazán az a fontos, ami a tányérokba kerül. Nos, az első vélemények szerint azzal sincs hiba!
Az édességeket kedvelők bizonyára örültek annak, amikor tavaly első alkalommal hirdettek meg egy korábban még nem létezett versenyt. „Az Év Pálinkás Bonbonja” verseny nagy sikernek bizonyult, ezért a szervezők, a Gyulai Pálinkafesztivál és a Magyar Cukrász Ipartestület vezetői úgy döntöttek – idén is meghirdetik. A nevezéseket 2024. február 1. és április 12. között fogadják.
A címben szereplő tanácsot Kiss Zoltán cukrászmester adta a résztvevőknek az Év Bejglije verseny eredményének kihirdetésekor – nem véletlenül. Feltételezzük, az otthoni bejglisütésre vállalkozók is tudják ezt, de azért nem árt ismételni. A versenyt a Magyar Cukrász Ipartestület a negyedik alkalommal hirdette meg és az idén már ötvennél is több alkotás versengett a díjakért és a kitüntető címekért.
A Magyar Cukrász Ipartestület tizenhetedik alkalommal hirdette meg a „Magyarország Tortája” versenyt, az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István ünnepe, Magyarország szimbolikus születésnapja köszöntésére. A versenyt hatalmas érdeklődés kíséri, részben – ami érthető – a cukrász szakma képviselői részéről, de bebizonyosodott, hogy a közönség, a fogyasztók is évről évre egyre többen és egyre nagyobb kíváncsisággal várják az ünnepi tortát.
Az édességek kedvelő jól ismerik, és évek óta figyelik is – az Év Fagylaltja és a Magyarország Tortája versenyeket, keresik, vásárolják a díjnyertes tortákat, fagylaltokat. Más a helyzet a bejglivel! Korábban eddig még csak kétszer volt versenye, a harmadikra idén került sor, ötven cukrász nevezett be rá. Az eredményhirdetésnek az eddigiekben már jól bevált, pestszentlőrinci, híres Zila kávéház és cukrászda adott otthont.
