2024. április 15. hétfő, Anasztázia és Tas napja
Érdekesebb, mint amilyen provokatív
Révay András
2023.04.04 10:42
Magyarország legnagyobb fotográfiai eseménye, a Budapest FotóFesztivál egy különleges kiállítással nyitotta meg 7. alkalommal sorra kerülő rendezvénysorozatát, 2023. március 31-én a Műcsarnokban. A kortárs cseh fotográfia rebellis alakja, Jan Saudek barokkosan fülledt, kézzel színezett, érzéki aktjait és látványgazdag jeleneteit bemutató életmű-válogatás a fesztivál és a Műcsarnok együttműködésében valósul meg. A BPF 2023-as nyitókiállítása: „Jan Saudek Provokatív világa” április 1. és május 29. között látható.

Jan Saudek az 1990-es években a festészet és a fotográfia világát ötvöző erotikus képeiről vált világszerte ismertté, ezekben a fotográfia hajnalának műtermi hangulatát, a kopott falú, hajópadlós atelier-t és az anilinfestékkel színezett képet idézi fel. 1935-ben született, világlátását nagyban befolyásolták a második világháborúban szerzett rettenetes tapasztalatai: ikerbátyjával együtt szemtanúi voltak Prága náci megszállásának és a koncentrációs táborok iszonyatának. A háború után grafikai középiskolában tanult, már ekkor fényképezett, de csak az 1960-as években határozta el, hogy fotóművész lesz. Első külföldi kiállítására a bloomingtoni Indiana Egyetemen került sor. Itt, a budapesti kiállításon valóban vannak meghökkentő gondolattársítást kiváltó képek, de olyanok is láthatók, amiket bátran kiakaszthatnánk a lakásunk falára is.

Hogy mindjárt példát is említsünk, Tulipán Zsuzsanna, a kiállítás kurátora a bemutató során úgy hívta fel erre az Amerikában készült képre a figyelmet, hogy a szerelem nem kizárólag felnőtt téma! Könnyű az igazát belátni: a falra szívet rajzoló kisfiú, a mellette babát ringató kislánnyal, akár egy szerető, harmonikus életet élő család allegóriájaként is tekinthető. Jan Saudek korán eldöntötte, hogy univerzálisan érthető képeket szeretne készíteni, művészi fotós lesz annak ellenére, hogy kenyérkereső szakmája is volt, grafikusként is dolgozott. Most is rajzol és fest. Ez a fotóin is látható, némelyikbe belefest, kézzel színezi a nyomatokat, montázst is készít. A csehszlovák művészeti életben az 50-60-as éveket az arany hatvanas éveknek nevezik, pezsgő kultúra jellemezte.

Később, Csehszlovákia diktatórikus légkörében, lakóházának pincéjében, titokban dolgozott, ügyelve arra, hogy ne vonja magára a hatóságok figyelmét. A hatvanas évek közepéig szolidan elrendezett, jól láthatóan komponált pillanatképeket készített. Visszatérő témája a gyermekkor ártatlansága és az illúziót vesztett felnőttiét ütköztetése volt. E korszakának egyik legismertebb képe az Élet (1966), amelyen egy félmeztelen, izmos férfi megható gyengédséggel szorít magához egy újszülött csecsemőt. 1968-69-ben Egyesült Államokba járt, ahol megismerkedett Hugh Edwards-szal, a Chicagói Művészeti Intézet kurátorával, ő kifejezetten bátorította alkotói tevékenységében. Az évtized végére mind formai, mind tartalmi szempontból egyre komplexebb látványok rendezésébe kezdett.

A Műcsarnok kiállításának második terménél figyelmeztetés olvasható, hogy ott 18 éven aluliaknak nem ajánlott képek is láthatók. A figyelmeztetés jogos, bár biztosra vehető, hogy amint híre megy, e korosztály tagjai fognak a legnagyobb számban előfordulni a kiállításon. A mindannyiunkban meglévő kettősség, a jó és a rossz, a lélek magasztossága és a test bujasága, Janus isten két arcaként jelenik meg túldíszítetten retorikus képein. Az 1970-es évek végétől - főként külföldi kiállításainak és kiadványainak köszönhetően - ismert, sőt felkapott lett. Az élet valóságának megragadására törekvő műveiben totális végleteket, lázas víziókat ábrázolt, ami részben az elszenvedett traumákra, részben zaklatott szerelmi életére vezethető vissza.

Saudek számára a test, az élet vizuális metaforája, a tökéletes forma éppúgy kifejezi a szépséget, mint a formátlan vagy öreg test. Művészettörténeti parafrázisoknak is felfogható, kimerevített jeleneteiben a túlfűtött erotika mellett a cseh humor frivol burleszkjelenetei sem maradnak távol ezektől a képektől, miközben a nőket gyakran álomszerű terekben ábrázolta. A vallási motívumok és a férfi és nő közötti kétértelműség szintén visszatérő témái közé tartozott. A művészetről alkotott felfogása szerint egyaránt lehet valami abszurd vagy lehet groteszk, az életben mindez benne van. Ha valamire gondolunk, az általunk kivetített gondolat akár valóság is lehet. Ám be is von bennünket a kétségekbe, hogy mi is a valóság és mi az, ami valójában csak kitaláció?

Vizionális világát a saját gondolatai inspirálják. Jó példa erre az 1995-ben készült, kézzel színezett Hamlet című képe. Hamletről mindenki tudja, hogy ő egy férfi figura a világhírű drámában. A kép mégis azt bizonyítja, fotós számára nincsenek korlátok. A festészet és a fotográfia összemosódik általa, miközben a kép nagyon is reálisnak vagy inkább realisztikusnak hat. Ahogyan a korai fotográfusokat festő-fotográfusoknak nevezték, mert szerették volna, hogy a fotográfia elérje a festészet rangját. Az 1990-es évekre Saudek is világszerte elismert fotográfus lett. Több mint 400 egyéni tárlata mellett jelentős csoportos kiállításokon szerepelt, fotói megtalálhatók a világ tekintélyes gyűjteményeiben. Kezdetben klisének, giccsnek titulált munkái mára már helyet kaptak a fotográfia történetében.

Kapcsolódó témák