A Bolgár Kulturális Intézet, a Józsefvárosi Bolgár Önkormányzat és a Sumen-i Regionális Történeti Múzeum közös szervezésében nyílt kiállítás a Kulturális Intézetben (1061 Budapest, Andrássy út 14.) a bolgár képzőművészet egyik kiemelkedő alakjának műveiből. Dimitar P. Buchinski élete és munkássága egyfajta hidat képez a bolgár népi hagyományok és a 20. századi modern képzőművészet között. Bár neve Magyarországon kevésbé cseng ismerősen, Bulgáriában a nemzeti örökség és a néprajzi ihletésű művészet egyik fontos alakjaként tartják számon.

Már nyolcadik alkalommal rendezték meg az Art and Antique klasszikus és kortárs művészeti kiállítást és vásárt a budapesti Dunapart egyik legszebb helyén, az érdekes építészeti kivitelű Bálnában. Négy napon keresztül várták az érdeklődőket – nem is hiába. Ez az a négy nap az évben, amikor előkerülnek a legizgalmasabb műalkotások, találkoznak a szakmabeliek, a gyűjtők és a vásárlók, láthatjuk honnan, hova tart ez a világ. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az Art and Antique minden évben felpezsdíti Budapest művészeti életét.

Tartalmában egyszerűnek látszó, mégis elgondolkodtató kiállítás nyílt meg a budapesti Bolgár Kulturális Intézetben, az Andrássy úton, közel az Operaházhoz. A festő, Albena Max, valamennyin ugyanazt az egy témát dolgozta fel, ennek ellenére mindegyik más. A kiállítás március 13-ig lesz nyitva, díjtalanul látogatható és a képek viszonylag csekély száma ellenére bátran nevezhetjük rendkívülinek. Elmondhatjuk róla, hogy nagyon tartalmas, igen kifejező, expresszív, valóban szép és gazdag. Hogy mindezen jelzők igaz voltáról meggyőződjünk, érdemes egy-egy kép előtt kicsit hosszabban elidőzni. Engedni, hogy hasson ránk.

Akik értik ezt a szót, tudják, színházi előadásra vonatkozik. Akkor használják, ha egy darab sokáig telt házzal megy és a jegyek hetekkel előre elfogynak. A József Attila Színházban 2026. február 13-án, pénteken tartott bemutatóról teljes biztonsággal, nyomban kijelenthető, hogy a dátum ezúttal szerencsét hozott. A szereplőknek és a közönségnek egyaránt. „Az Anconai szerelmesek a Balatonon” a nézőknek önfeledt szórakozást, kikapcsolódást, a színészeknek pedig igazi, nagy sikert kínál. A történetet lehetetlen röviden elmesélni – nem is fogjuk. Legyen elég annyi: zenés vígjátékról van szó, a cselekményt többségükben olasz világslágerek színesítik, de nem önmagukban. Egy pillanat alatt a nyárra hangolnak, ráadásul a zenét nem csak úgy beadják felvételről. A zenekari árokban héttagú együttes játszik, maradéktalanul tökéletessé varázsolva az élményt.

Különleges élményben lehet része annak, aki ellátogat a Nemzeti Múzeumba az Attila kiállításra, majd pedig megnézi az Újszínházban az „Attila Ravennában” előadást. A múzeumi tárlat – mint az feladata is – a történelmi hűség szilárd talaján áll. A színházi előadás ugyancsak két vitathatatlanul megtörtént eseményt rögzít: Attila találkozását I. Nagy Szent Leó pápával és halálát esküvője éjszakáján. Ám ami a kettő között történt, arról kétségbevonhatatlan, igazolt ismereteink a mai napig nincsenek. Itt tehát tág tere nyílik az írói szabadságnak és ezt egy színpadi műtől nem is vehetjük zokon. A szerző nem is várja el, hiszen már a színlapon is „legenda két részben” a műfaji megjelölés.