Közép-Ázsia legnagyobb városa esti érkezésünket örömkönnyekkel fogadta - ám udvarias módon csak akkor, amikor már a buszban voltunk és csak addig, amig megérkeztünk a szállodához. Ott már nem esett. Érdemes megfigyelni a pályaudvar tetején a Vokzal feliratot: orosz szó latin betűkkel és a város neve is más: Toskhent. Út közben az első benyomásunk: Taskent világváros! Ennek viszont igen szomorú magyarázata van. A város az Altaj hegység lábánál, egy aktív tektonikus területen fekszik, gyakoriak a földrengések. Az eddigi legsúlyosabb 1966. április 26-án történt, a Richter-skála szerint 7,5 erősségű rengés epicentruma éppen a város középpontja alatt volt. Óriási területen majdnem minden elpusztult, beleértve a történelmi óvárost is. Százezrek maradtak hajlék nélkül, sok volt a halálos áldozat. Emléküket impozáns szoborcsoport őrzi.
Kihasználva az újjáépítés lehetőségeit, tágas, modern város épült. Minálunk autópálya nincs négysávos, Taskentben ilyen utcák is vannak. Néhol a buszsávot középre tették, egy esetleges torlódás az elektromos buszokat használó tömegközlekedést nem érinti. Villamos nincs. Taskentre illik a „zöld város” elnevezés, rengeteg a park, a szépen ápolt, gondozott zöldterület. A kifejezetten forró nyári napokon sokan szaladnak be az öntözőpermet alá. Budapesthez szokott szemmel meglepő az utcák tisztasága és igaz ez a boltokra, szupermarketekre vonatkozóan is. Ez utóbbiakban viszont – sörön kívül – nincs szeszesital. Nem mintha tilos vagy korlátozottan kapható lenne. Bármit megkapunk – de csak külön, erre a célra szolgáló üzletekben. Igaz, így a vásárló életkora szembetűnőbb.
Érdemes még néhány szót szólni a közlekedésről. Taskentben négy metróval is van. Jellemző rájuk a Szovjetunióban megszokott, választékos, szép kivitel. Annyira ugyan nem túldíszítettek mint mondjuk Moszkvában, de a falakon itt sem reklámok éktelenkednek. A második napon mi is igénybe vettük és volt pár percünk, hogy felfedezzük: a „Kosmonautlar” állomás falát odalent űrhajósok arcképei díszítik. Látható a híres rakétatervező, Koroljov akadémikus, természetesen ott van Gagarin, Tyereskova, a világ első űrhajósnője, no és persze akire az üzbégek a legbüszkébbek, az első üzbég űrhajós, Dzsanibekov portréja is. Beszállva a kocsiba viszont a meglepetéstől szóhoz sem jutottunk. Turistacsoportunk többségében inkább 50-60 év körüli vagy idősebb emberekből állt. Szinte egyszerre pattant fel 8-10 fiatal és adta át a helyét! Magunk tapasztalhattuk, hogy az idősek tisztelete a keleti népek körében erősebben él.
Nem nagy, de kívül is, belül is érdekes az Iparművészeti Múzeum. Eredetileg egy gazdag orosz diplomata palotája volt (Plovcev palota), csak később alakították át múzeummá. A műgyűjtő tulajdonos az üzbég és a muszlim stílust bemutató műtárgyak sokaságát vásárolta meg. A földrengés szerencsére megkímélte a házat, csak kisebb sérüléseket szenvedett, a helyreállítás nyomai a gyönyörűen díszített termekben nem is láthatók. Épen maradtak a szépen faragott faoszlopok, a mozaikok, az egyik teremben még egy szentély is található. Ami viszont érdekes: sokan gondolnák, hogy a falakon nagy számban feltűnő Dávid-csillagnak vallási jelentősége van – pedig nem! Ez a motívum – ugyancsak már nagyon régóta – a férfi és a nő egységét is jelképezi.
Bár az óváros szinte teljesen elpusztult egy nagyobb hely mégis megmaradt, ami túlélte a földrengést: mai nevén a Khazrati-Imam Építészeti Komplexum. Az együttest a X. században élt Khazrati Imam, Taskent egyik első iszlám prédikátorának, költőnek és művésznek a sírja közelében építették. Több részből áll. Egyik legszebb épülete a Juma mecset. Ilyen néven minden iszlám városban találunk mecsetet, ezeket nevezik „Péntek mecset”-nek is. Maga a mecset szó arab eredetű, jelentése: a leborulás helye. A péntek a fő ima napja, lehetőleg mecsetben kell tartani, ez általában mindenhol a legnagyobb befogadó képességű templom, tekintettel az ilyenkor érkező hívők kiemelkedően nagy számára. A mecsetet turisták is látogathatják, persze betartva az iszlám kötelező előírásait.
Ahogy Szamarkandban járva elkerülhetetlen, hogy ne essék szó Timur Lenkről, ugyanez igaz Taskentben is. A neve itt némileg más. Az Amir Temur tér a város egyik legfontosabb látnivalójának számít, közepén áll Amir Temur (Timur Lenk, 1336-1405), a XIV. század kiemelkedő hadvezérének és államférfiának emlékműve. Neki sikerült egy 27 országból álló központosított, egyesült államot létrehoznia a Földközi-tengertől Indiáig terjedő hatalmas területen. A lovasszobor őt ábrázolja császári díszben, talapzatára Amir Temur híres mottóját vésték négy nyelven: „A hatalom az igazságosságban rejlik”. Gondoljuk csak meg – ez a fél évezredél is öregebb felismerés napjainkig sem vesztett érvényességéből!
Egy város életéről sokat elárul a piaca. Ahogy Budapesten a Nagycsarnokot rendszeresen felkeresik fontos külföldi személyiségek, ugyanúgy érdemes Taskentben is ellátogatni egy rövid időre a már messziről felismerhető Chorsu Bazár hatalmas, kerek épületébe. Azt mondják róla, hogy az iszlám építészeti stílusát ötvözi a XX. századi modernizmussal. Az magától értetődő, hogy az áruválaszték szinte korlátlan, ám ami nekünk különlegesség, az itt természetes. Helyben sütik a népi hagyományoknak tökéletesen megfelelő, jellegzetes kenyeret. Mi is megkóstoltuk: ott, frissen, ahogy a kemencéből kikerült. Könnyű beleszeretni! Aztán csak tessék csodálkozni. Tíz lépéssel odébb, az elárusító pultnál QR kódról lehet leolvasni, mindent, amit tudni kell róla – még az árát is!
Ha pedig már ételeknél tartunk – bár korábban más esett róla pár szó - így az út végén érdemes visszatekinteni a vacsoráknál tapasztaltakra. Még az indulás előtti héten mindenki bejelenthette, ha bármilyen diétát – glutén mentes, laktóz mentes stb. étrendet igényel. Ezeket mindenhol betartották, volt számukra külön elkészített étel. Talán nem túlzás kijelenteni: a terítés színvonala, az éttermi tisztaság, az ételek minősége, a vacsoramenük színessége mindenhol kifogástalan volt. Sajnos előfordult olykor, hogy a csoportban valaki, meglátva valamely diétás fogást, az asztalnál hirtelen „megbetegedett”. Megkapta, amit kért! A legutolsó estén a vacsorához műsor is társult. A fogások váltásának szünetében egy tánccsoport hagyományos üzbég viseletbe öltözött tagjai mutattak be szóló és csoportos táncokat, dalokat. Búcsúesthez illő, kellemes szórakozás volt.
Turistacsoportok körutazása általában építészetei, képzőművészeti nevezetesség megtekintésével végződik. Nálunk ez nem így történt. Üzbegisztán a világ egyik legnagyobb aranytermelője. A városban a FONON ékszergyártó üzem látogatható. Ez Közép-Ázsia egyetlen nagyvállalata, amely európai és keleti stílusú nemesfém ékszereket is gyárt. Hatodik éve működik, több mint 200 szakembert foglalkoztat: kreatív tervezőket, drágakőfoglalatokat készítő ötvösöket és az ország legjobb ékszerészeit, akik a tapasztalatot olasz, török és thaiföldi szakemberektől szerezték. A gyártás során a legmodernebb olasz, német, amerikai és török berendezéseket alkalmazzák. Ellenőrzött belépés után, több tagból álló kísérettel, meghatározott útvonalon lehetett haladni. Fényképezni csak kijelölt helyen szabad. Az ékszerek alapjait öntik, az ékköveket az összeszerelés után helyezik el. A félkész, egyenkét dollár tízezreket érő aranytömböket kézbe is vehettük. Ennyi már önmagában is elég, hogy Üzbegisztántól kellemes élményekkel búcsúzzunk!
(A szerző az 1000 Út szervezésében járt a helyszínen, a képek saját felvételei.)
