Aki még nem találta ki, azoknak javasoljuk, keressék fel szeptember 28-ig Budapesten, a Petőfi Sándor utca 5-ben a FUGA termeiben a kiállítást. Számos jól sikerült fényképet láthatnak ott a városról, ami valóban egyedülálló. A levegőből nézve pillangó, madár vagy repülőgép alakja van – a vélemények megoszlanak. Lucio Costa tervezte, a főépítész Oscar Niemeyer volt, a munkálatok 1957-ben kezdődtek és a hivatalos avatási ünnepség 1960-ban volt. Ez is egy szövetségi köztársaság fővárosa, csakúgy, mint Washington, bár itt a tagállamok száma kevesebb, mindössze huszonhat. Az eredeti terv szerint csak az ország vezetésének, a hivataloknak és az őket kiszolgáló személyzetnek adott volna otthont, ám lakossága gyorsan növekedett. Az 1959-es 28 ezerből a 2006-os népszámláláskor már 2 383 784 fő volt.
Rájöttek? Nos, ha még eddig sem, úgy azonnal eszükbe fog jutni a város neve, a kiállítást ugyanis őexcellenciája Maria Laura da Rocha, Brazília magyarországi nagykövete nyitotta meg. A két fotóművész, Marcel Gautherot és Alessandro Norse képeiről szólva elmondta: Brazíliaváros, a brazil korszerűség fővárosa és szimbóluma, valamint az UNESCO világ kulturális örökségének helyszíne, a 20. század legnagyobb épületterületeinek és modern építészetének legjelentősebb helyszíne. A főépítész Oscar Niemeyer, 1958-ban meghívta a francia fotóst, hogy örökítse meg a város építését, kapja el a legjellemzőbb pillanatokat. Marcel Gautherot ezt követően sokszor visszatért, egészen az 1970-es évek elejéig. Fényképezőművészetének eredménye a brazil nemzeti élet egyik legnagyobb dokumentumfilmje lett.
Az 1950-es évek Brazíliája az új demokráciát, erős gazdasági növekedést és a második világháború utáni reményteljes hangulatot jelentette. Ez volt az idő, amikor az ország fiatalnak, kalandornak érezte magát, sóvárogta, hogy átölelje a modernitást és a jövőbe ugorjon. Mint a történelem minden fontos pillanatában, a megfelelő időben itt is szükség volt a megfelelő emberre. Amikor – 1950-ben – megválasztották az új elnököt, az anyai ágon részben cseh származású orvost, Juscelino Kubitschek de Oliveirát, ő azt mondta: elnöksége öt éve alatt annyit fog fejlődni az ország, mint más ötven év alatt! Népszerű volt, „Bossa Nova elnökünk”-nek nevezték, a mottója is ez volt: „Ötven év ötben!” Végül ez sikerült is neki.
Brazíliaváros minden bizonnyal sok szempontból egyedülálló. Az ország szívében épült a brazil szavanna - a Cerrado néven ismert – nagy, üres területen, 1000 km-re Rio de Janeirotól, a régi fővárostól. Az évtized végéig elnyerték első labdarúgó-világbajnokságukat, és feltalálták a BossaNova zenét. A fiatal olasz fotós Alessandro Norse, 2008 és 2011 között dolgozott itt és őt is elragadta a város. Fotóin a kortárs szemével néz az új brazil fővárosra. A tervezőasztalon született város külön negyedekre tagolódik. Van lakóövezeti negyed, külön városrésze van a szórakozásnak, a közigazgatásnak, a kereskedelemnek, a bankoknak, az irodaházaknak a diplomáciai testületeknek. A legfontosabb középületek – a minisztériumok, a Kongresszus és a Legfelső Bíróság - egyetlen központi tengelyen sorakoznak fel.
Nagyon figyeltek az ott élő emberekre. A lakónegyed 280 méteres, négyzet alapon elhelyezkedő, hatemeletes, hosszú lakóházakból áll. A magasságukat azért így határozták meg, mert a hatodik emeletről még lehallatszik a játszótérre a gyereket vacsorára hívó anya kiáltása! Niemeyer könnyed, súlytalannak tűnő betonépületeket emelt, mint amilyen a katedrális és mellette a különálló harangtorony. Egyik sem mindennapi látvány. Jól mutatja az egész város futurisztikus, ultramodern hangulatát. Máshol sem takarékoskodtak a szimbolikus megjelenítéssel. A repülőgép formájú városban a repülő pilótafülkéjében kaptak helyet a kormány központi épületei, szárnyában és törzsében a többi hivatal és a lakóépületek. Sokan, akik egy rövid időre felkeresték ezt a valóban érdekes várost, később azt mondták: úgy érezték, mintha egy másik bolygón járnának.
