A József Attila Színház ezzel az eseménnyel zárja a novembert. Ősbemutatóról lévén szó, érthető, ha a munkát a premier előtti napokban rendkívüli szakmai érdeklődés kísérte, amit fokozott még, hogy Budapestre érkezett a darab angol társszerzője, Michael Barfoot is. A színház meghívására látogatott el a helyszínre, a próbákra, hogy betekintsen a magyarországi színrevitel előkészületeibe. A sajtóbemutató kezdete előtt elmondta: nagy örömmel fogadta a meghívást, és elismerően nyilatkozott a színházról. „Óriási megtiszteltetés számomra, hogy ellátogathatok a József Attila Színházba, és láthatom, hogyan készül a darab magyarországi ősbemutatója. Inspiráló élmény volt találkozni az alkotókkal, a színészekkel és megtapasztalni a próbafolyamat atmoszféráját”.
Bátran megnézhetik a darabot azok is, akik még emlékeznek a filmre. Akkor a két rendező egyben forgatókönyvíró és főszereplő is volt, a női főszerepet Dobó Kata játszotta, a film zenéjét Dés László írta. Most visszanyúltak az eredeti angol darabhoz, Varsányi Anna fordítását Kovács Lehel állította színpadra, a zeneszerző Monori András. A budapesti Astoria szálló helyett a patinás Westminster Hotel 648-as lakosztálya szolgál helyszínéül a pillanatnyi üresjáratot sem engedélyező forgatagnak. Az államtitkár asszony, Pikali Gerda szerepe komoly fizikai erőnlétet is igényel, mert mindennek ő a motorja, mozgatója. Már majdnem jól indulna a romantikusan vad éjszaka az ellenzéki párt tanácsadójával (Lukács Dániel), amikor előkerül az alaptörténetből már ismerős hulla (Horváth Barnabás). A kötelező államtitkári jelenlét az Alsóház parlamenti ülésén persze lehetetlenné válik, de ennél többet nem illik elárulni a darab folyásáról.
Segítségül megjelenik az államtitkár asszony titkárnője (Szabó Emília) – humorban ő sem ismer tréfát – olykor meg sem kell szólaljon - már a mozgása nevetésre ingerli a nézőket. A félreértések sorozatát mindkét főszereplő megcsalt hitvesei, a szálloda jó hírét harcosan védő igazgató, az anyagi állapotának fellendülését ezeknek a helyzeteknek a megoldásától remélő szobapincér, no meg a legváratlanabb, különböző módon felbukkanó, el sehogyan sem tüntethető hulla teszi kibogozhatatlanná. A forgatókönyvíró ötleteinek kimeríthetetlenségét mi sem jelzi jobban, mint egy, a darabba be nem programozott tény. A cselekmény a második felvonásban olykor – pár pillanatra – áttevődik a nézőtérre. A közönség ugyanis szabályos, többszólamú kacagóversenyt rendez, nem is egy jelenetnél.
Lapunk kérdéseire válaszolva a rendező, Kovács Lehel összefoglalta a különbségeket a sok évvel ezelőtti változatokhoz képest. A legfontosabb, hogy ebben a darabban a nemi szerepek felcserélődnek. Hiszen 20 évvel ezelőtt az, hogy egy középkorú nőnek van egy fiatal szeretője, titkolt dolog volt. Ma a középkorú nők is ugyanúgy találnak fiatalabb partner és újra házasodnak. Azok a mondatok, amik itt elhangoznak, és ez a humorforrás, nem tud elveszni. A közönséget egy lendületes, fordulatokban gazdag, brit bohózat várja a műfaj minden jellegzetes ízével. Egy bohózat mindig működik, mert nem úgy aktualizál, hogy az csak 20 évvel ezelőtt legyen érvényes. Bár lehetnek a mindennapjainkra emlékeztető áthallások, azokban mi nem fogunk soha állást foglalni, mert én nem hiszek abban, hogy a színháznak a politikával kell foglalkoznia - erősítette meg a rendező.
A színháznak a társadalommal és annak állapotával kell foglalkoznia, a politikával semmiképp. Lehet harsányabb humort is a színpadra vinni, a bohózat így épül fel. A szerző megírta, hogy egy hullával táncolnak, akkor azt kell játszani, el kell hitetni, hogy itt a hullával táncolnak. Ez a darab teljesen más dinamikát diktál a főszereplőknél a nemek cseréje miatt. Az 1960-as, 70-es években a filmen minden másképp csengett, mint most, 2025-ben. De ha kell, és lehet, akár visszamegyünk még az 50-es évekig, a Latabár Kálmán féle vicces ötletekig is. Borzasztó nagy igény van a bohózatokra! Az emberek szórakozni járnak, egy bugyuta felhőre vágynak, miközben ez egy iszonyú munka. Amit Pikali Gerda csinál, az majdnem olyan, mintha lefutna egy félmaratont, közben erős koncentrációval, mert nemcsak a lába jár, hanem az agya is! Szerencsére a két főszereplő dinamikája azonos és szeretnek együtt dolgozni, ez a darab sikerének egyik igazi garanciája.
