A Múzeumban egyszerre zajlott egy kiállítás megnyitója és egy könyv bemutatása. Tartalmuk azonos, témájuk tehát szorosan összefügg. Az igényes megjelenésű könyv ráadásul bátran nevezhető hiánypótlónak is, a magyar plakátadattár egy rendkívül izgalmas korszakának tudományos szakszerűséggel gyűjtött és feldolgozott része. Az 1918-tól 21-ig terjedő időszakról van szó, magában foglalja az Őszirózsás forradalom és a Népköztársaság, a Tanácsköztársaság, a Peidl-kormány és a román megszállás, valamint a Horthy-rendszer kezdete és a trianoni békekötés időtartama alatt megjelent falragaszok, grafikus plakátok tömegéből összeállított, jól áttekinthetően tagolt válogatást. A könyv minden időszakra vonatkozóan elkülönítve mutatja be a szöveges és a grafikai plakátokat, a végén pedig a kutatók számára rendkívül hasznos katalógussal zárul.
Gyűjteményvezetőként kezdte a pályafutását az intézményben – emlékezett vissza a kezdetekre dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. Így jól tudja; ritkán adódik olyan alkalom, amikor egy gyűjteményvezető a gyűjteményének valamely fontos részét önálló kiállításban bemutathatja. Ezért is jelentős ez a bemutató, mert a Plakát- és Nyomtatványtárnak különlegesen gazdag anyaga van. Ami most a közönség elé kerül, rendkívül érdekes, sokrétű, mindenki számára új információkat tartalmaz – és ez igaz a könyvre vonatkozóan is. Sorra jöttek a százéves évfordulók az I. Világháború eseményeihez kötődve, most pedig eljutottunk odáig, hogy a háborút követő katonai összeomlás, a Monarchia szétesése, a közös haderő megszűnése és a hozzájuk kapcsolódó társadalmi, politikai, katonapolitikai változás elemeit tudjuk bemutatni. Több százezer katonánk frontról való hazahozatala, lefegyverzése óriási feladat volt. Ők a társadalom részei voltak a bevonulásuk előtt és azok maradtak a hazaérkezésükkor is. Ennek lépéseit követhetjük nyomon - hiszen lett belőlük nemzeti hadsereg, vörös hadsereg, majd ismét Magyar Királyi Honvédség – a valóságban, a kiállításon és a könyvben is.
A bemutatott korszakra vonatkozó tudásunkat mérföldekkel előrevivő katalógus és kiállítás készült – állapította meg dr. Hatos Pál, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának dékánja. Szerinte 1918-21 időszaka a hideg polgárháború kora Magyarországon. A frontról a csapatoknak legfeljebb egyharmada tért rendezetten vissza és 1918. október 31-én Budapestet is elérte a forradalom. A tömegek utcai karnevállal ünnepelték a magyar függetlenséget, kevesebb, mint három héttel később Magyarország Népköztársaság lett. Károlyi Mihály a győztes antant hatalmak őszinte barátja volt, de azok csak a Tisza Istvánnal egyenlő magyar grófot látták benne. Nem sikerült neki demokratikus köntösben megtartani Szent István birodalmát, ezért nem látott más kiutat, mint hogy felüljön – ahogy ő mondta - a „történelem gyorsvonatára”, amely keletre, Oroszország felé tart.
Biztosan nem akart proletárdiktatúrát, de amikor a magyar csapatokat Nagyváradról és Szatmárból kiparancsoló Vix-jegyzéket elolvasta, nem maradt más számára, mint valahogyan megegyezni a kommunistákkal. A március 20-21-i hatalomátadás zavaros két napja, sok homályos részlettel gazdagítja a történelmi rejtélyek világát. Egy viszont biztos: Károlyit a nemzeti elkeseredés és a nemzeti megaláztatás taszította bolsevik karokba. A Tanácsköztársaság 133 napja különleges számunkra, mert az 56-os forradalom után ez a második, legrövidebb időszaka a magyar történelemnek, ami a mai napig mélyen meghatározza politikai gondolkodásunkat és mélyen megosztja érzelmeinket – hangsúlyozta a dékán. Az is megállapítható róla, hogy – akkor – a magyar szellemi intelligencia nagy része csatlakozott a forradalomhoz!
Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Ferenczi Béni mellett, például Kármán Tódor - a rakétatechnika későbbi zsenije az USA-ban - felsőoktatásért felelős népbiztos-helyettes volt. Bárdossy László, a majdani miniszterelnök is ugyanott vállalt állást. Rengeteg más tudós és alkotó lelkesedett, legalább is egy ideig. A vörös-, majd a rákövetkező fehérterror borzalmas emléke azóta is kísérti és megosztja társadalmunkat. Végül a proletárdiktatúrát nem Horthy Miklós állította meg, hanem a román szuronyok. Bizonyíthatóan kétszer annyi kárt okoztak az országnak, mint Kun Béláék uralma! Az 1920-21-es években sem volt még teljes békesség és a „hideg polgárháborúnak” a fiatal király szerencsétlen, második visszatérési kísérlete vetett véget. Ferencz József egykori szárnysegédje kész volt lövetni a koronás királyra és a Nemzetgyűlés 1921 végén kimondta a Habsburg-Lotharingiai Ház trónfosztását. A három év alatt, 1918-tól, három rendszerváltás zajlott le és ez messzire hatóan megviselte az országot.
A valóban impozáns megjelenésű katalógusról szólva Kopcsay Ágnes, az Országos Széchenyi Könyvtár Plakát és Kisnyomtatványtár osztályvezetője elmondta: az a 724 tételes gyűjtemény, ami a Hadtörténeti Intézetben, ebből a korszakból található, kiválóan feldolgozva jelenik meg a könyvben. Nemcsak szép, de nagyon jól használható is. A 724 tétel egyenkénti, részletes feldolgozása a végén van, a látványosabb rész, a szöveges és a grafikai plakátok bemutatása, a könyv elején kapott helyet. Négy fejezetre oszlik, melyeket a történelmi változások határoznak meg. Kezdődik az Őszirózsás forradalommal és az azt követő időszakkal. A második, a Tanácsköztársaság 133 napja, a harmadik – rövidebb fejezet - a Tanácsköztársaság bukásának és a román hadsereg bevonulásának időszakáról szól, a befejező rész pedig a Horthy-korszak és a trianoni diktátum ideje.
Mind a négy fejezeten belül szétválasztották a szöveges és a grafikai plakátokat. A szövegeseken információt közölnek, parancsok jelennek meg, még versek is kerültek némelyikre – olykor egymással vitatkozóan! A statáriumot is így hirdették, ami teljesen jogos is volt, hiszen száz évvel ezelőtt még rádiója is alig volt a lakosságnak. Hogyan jutott volna a fontos hírekhez? A grafikai plakátoknak mindig is más volt a célja. A gyakran művészi színvonalú képekkel érzelmi hatást akartak gyakorolni az emberekre. Mindkét hirdetménycsoport sorsa elég mostoha. Kirakva a falakra, egy idő után szétmennek, elrongálódnak, letépik. Ezért végeztek fontos munkát az elődeink, akik ezeket megőrizték! Száz évig őriztük, még végre eljutottak oda, hogy tudományos alapossággal feldolgozták és a kutatók, történészek – de az érdeklődő olvasók is - új következtetésekre juthatnak belőlük!
Messze van, nagy és zárt. Nagyjából, általában ennyit tud egy „nyugati” ember Kínáról és ez a néhány szó még igaz is – bár ami az utolsó illeti, már nem teljesen. Bizonyíték ez a könyv is, mely most jelent meg a KAS Kiadónál. Szerzője, Kocsis András Sándor, saját személyes élményeit osztja meg az olvasóval, az érdekes történeteket rengeteg friss fénykép színesíti. Mindjárt a Prológus fölött egy olyan Konfucius idézet áll, amit nekünk is érdemes megszívlelnünk: „Sose búsuljatok, hogy az emberek nem ismernek benneteket; azon búsuljatok, hogy ti nem ismeritek az embereket.”
Ez a történet így, persze nem lehetséges. Valamiképp viszont mégis. Összevonva egy alkalomra, két könyv bemutatására került sor a nemrég létrejött KAS Kiadóban. Iványi Gábor és Scheer Róbert könyvei két különböző témáról szólnak, de valahogy mégis olyan érzésünk támad; nem véletlenül tették egymás mellé a kettőt. Iványi Gábor frissen megjelent kötetének a „Miért vagytok kegyetlenek?” csak az alcíme, de sajnos igaz mindarra, ami vele, körülötte történik. Scheer Róbert nem is a saját történetét meséli el, ám már az első fejezetének címe is mellbevágó: „Hol voltál, Isten?”
Egyedül vagyunk-e a világmindenségben? Ez a kérdés már évszázadok óta foglalkoztatja az embereket, napjainkban pedig egyre többször kerül szóba. A vélemények megoszlanak. Az amerikai Harvard Egyetem elismert asztrofizikusa, a Csillagászati Tanszék korábbi vezető professzora eddig már kilenc könyvet írt a témában. Az Agave Kiadónál most megjelent legújabb, a „Csillagok között” komoly visszhangot keltett a tudományos világban. Új kérdéseket tesz fel, némelyikre választ is ad, miközben bebizonyítja, hogy túlélésünk kulcsa a természettudományos kíváncsiságunkban rejlik.
Szinetár Miklós legújabb könyvét nem elég egyszer elolvasni. Lehet, de nem elég! Az alcíme: „Önéletrajz-szerűség és egyebek” szerint talán a szerző maga is bizonytalan volt, hogyan tudná a legjobban megragadni, összefoglalni a lényeget. Legyünk merészek és a következő kiadásoknál javasoljuk neki az Ön- helyett a MIéletrajz megnevezést! Mert ebben a kötetben benne vagyunk valamennyien. Elsőbben is Szinetár Miklós maga, rengeteg művész, a munkatársai, és bizony mi, az olvasói, akik a leírtaknak – az 1957-től a rendszerváltásig terjedő időszaknak - már tanúi voltunk, vagyunk.
Roppant különös könyv bemutatójára került sor nemrég a budapesti Próféta Galériában. Bár szerzők ezt elhárítani igyekeznek, mégis elmondhatjuk róla, hogy hiánypótló műről van szó és hogy ez az állítás indokolt, arra nézve pont a szerzők személyes tapasztalata szolgáltat igazolást. Ilyen témájú könyv ugyanis nemcsak Magyarországon volt mindezidáig ismeretlen, de külföldön sem lelhető fel hasonló.
