Mindig is nagy álmom volt eljutni ide, mely szerintem a világ egyik legszebb országa. A lakosok kedvessége, barátságossága és a szigetvilág gyönyörűsége rabul ejtett és komolyan gondolom, hogy még nem jártam soha szebb helyen.
Érkezés
Gyermekfejjel földrajz órán ülve, valamint otthon a tv előtt ülve a National Geographic-ot bámulva egy álomnak tűnik, mely nehezen elérhető és megvalósítható, hisz kevés magyar engedheti meg magának, hogy elutazzon 10000 km-t és felderítse a mások által veszélyesnek is tartott országot. A többség, aki eljut ide, az a szállodai verziót választja, de én mint már az előző cikkekből is kiderült ’low budget’ párti vagyok. Szóval semmi koffer, hanem csak egy hátizsák – abban is csak a legfontosabb dolgok, olcsó hostel, utcai kaja, amit az ottaniak is esznek.
Panoráma
Az én érkezésem kicsit más volt, mint ahogy én azt annak idején a földrajz órákon elterveztem. Épp Szingapúrban voltam, amikor a Haiyan tájfun lecsapott a Leyte-öbölre, valamint a környező szigetvilágra. Nekem viszont már le volt foglalva a repülőjegyem. Nem tudtam mit tévő legyek, a szívemre hallgattam. A tv-ben és az interneten természetesen folyt az agymosás, miszerint aki teheti ne is közelítse meg a környéket. Rengeteg embert vesztette életét és minden épeszű ember lemondta a járatát. Az én terveim kicsit távolabbra estek az említett övezettől és szüleim aggódó szavai sem hatottak rám –nem akartam lemondani az álomról miszerint majd szigetről szigetre fogok bandukolni a világ egyik legszebb országában. Ez ugyebár nem az első tájfun volt, meg nem is az utolsó és igen, voltak itt már földrengések és cunami is. Gondoltam magamban, mi bajom eshet, ha pedig tényleg olyan nagy a baj, beállok majd segíteni önkéntesként, vagy választok a több mint 7000 ezer sziget közül olyanokat ahol nincs veszély.
Szingapúrból Manilába repültem, majd Puerto Princesába, ahol Palawan szigetének egyik reptere található. Puerto Princesatól nem messze található a világ egyik új csodájaként is nyilván tartott Földalatti folyó is, ami persze nem maradhatott ki a listáról. A közlekedés többnyire mikrobuszokkal és csónakokkal történt. A földalatti folyó egy barlangba vezet be, ahol korom sötét van, mindenhol denevérek és nyirkos levegő. A barlang maga a dzsungel szívében található, ahol gyakoriak a szemtelen majmok is, melyek többnyire a turisták tízóraijára hajtanak.
Földalatti folyó túra
Puerto Princesát 6 órányi buszozás választja el El Nidotól, mely az egyik legfelkapottabb turista célpont. Kevés a luxus hotel errefelé. Ez valójában csak egy falu, mely kapu a szebbnél szebb szigetek világába. Az itt lakók naponta szerveznek csónakázó túrákat a környező szigetekre, mint pl. a Snake Island, Helicopter Island, stb. Ezek a túrák azért nagyszerűek, mert a bennszülöttek olyan rejtett helyekre kalauzoltak el minket, ahova turistaként esélyünk nem lett volna eljutni. Minden egyes alkalommal a helyieknek köszönhetően szerencsénk volt végigkóstolni az összes helyi specialitást, mivel a helyszínen mindig tüzet raktak és főztek a számunkra.
El Nido
Ebéd El Nidoban
Ahogy már említettem én pártolom az olcsó szálláshelyeket. Ez a Fülöp – szigeteken úgy néz ki, hogy a helyieknél laksz vagy épp az ő szomszédságukban. Nem egyszer csatakloztak hozzám a helyi gyerekek iskolából hazajövet, akik „Sir“-nek, vagyis „Uram“-nak szólítottak és nagyon barátságosak voltak. Némelyikükkel volt, hogy beültünk a helyi pizzériába vagy fagyizóba és jókat beszélgettünk.
Palawan után egy új célpontot kellett választanom, melyet nem tett tönkre a tájfun. Így jött a képbe a 2012 – ben a világ lekedveltebb turistaközpontjának választott sziget, mely egyben a világ leghosszabb fehérhomokos tengerpartjával büszkélkedik: Boracay. Az ide való megérkezésem legendás maradt a Philippines Airlines munkatársainak is. Mai napig nem tudom, hogyan sikerült ilyen utat foglalnom. Ahogy az előbb említettem Boracay nagyon közkedvelt úti cél, így arra számítottam, hogy tele lesz a repülőgép - soha nem hittem volna, hogy én leszek az egyetlen utas.
https://www.youtube.com/watch?v=2zH5o-pZ2CM
Nem tudom, hogy a tájfun riasztotta e el a turistákat, vagy csak simán így hozta a sors. Mindenesetre leírhatatlan érzés volt megérkezni a világ egyik legszebb szigetére úgy hogy mindenki abban a hitben élt, hogy valami híresség érkezett. Mindenki kicsit csalódott volt, mikor kiszálltam a gépből, és látták, hogy nem a Pápa érkezett, hanem csak egy hátizsákos srác...
Magánjárat Boracay-ra
A szigetről tudni kell még, hogy rengeteg fiatal nagy álma egy esküvő az ottani fehérhomokos parton. Az égszínkék tenger gyönyörű hátteret nyújt , így hát napi több alkalommal volt szerencsém látni esküvős fotózásokat vagy épp azt, hogy valaki kimondja a boldogító igent. Napközben windsurfingezni , skimboardozni este naplementekor a tengeren himbálódzó vitorlásokat figyelni egy üveg Boracay rum társaságában felejthetetlen élmény, melyet sikerült nekem is megtapasztalnom.
Boracay
Skimboardozás
Vitorlások
Mikor Boracayon voltam, úgy gondoltam, hogy ez az ország már nem tud több örömet nyújtani, de mégis. Boracay után következett még Bohol, Panglao és Cebu szigete. Bohol híres csokihegyeiről, vízeséseiről, Cebu közelében cetcápákkal lehet úszni és a világ legfinomabb mangója Pangalon terem.
Panglao
A csokihegyek nem mindennapi élményt nyújtanak: a vegetációnak köszönhetően decembertől májusig a kis dombok-hegyek növényzete barnára – csoki színűre változtatják kontrasztjukat. Mikor én ott jártam sajnos sok épület a földrengésnek köszönhetően megrongált állapotban volt, de a csokihegyeken nem volt látható sem a földrengésnek sem a tájfunnak semmiféle nyoma sem.
Csokihegyek a földrengés után
Panglao, Bohol és Cebu egymáshoz közel fekszenek, nem kellett repülőre szállnom, csónakkal megközelíthetőek voltak. Így jutottam el Cebu szigetére, ahol volt szerencsém együtt úszni az ott élő cetcápákkal. Leírhatatlan érzés volt miközben a több méteres nagyságú cápák között úszkáltam. Emlékszem az egyiket meg is érintettem.
Úszás cetcápákkal
Video a cápákról: https://www.youtube.com/watch?v=6f1N5jEKdwk
Video Panglao-ról: https://www.youtube.com/watch?v=gzMKPFMjnoc
Video Bohol-ról: https://www.youtube.com/watch?v=BtlrJiH5MZI
Fülöp – szigeteken a közlekedés világhírű, mivel itt gyakran előfordul, hogy ha egy busz megtelik, akkor a buszsofőr megkéri a sportosabb utasokat, hogy a busz oldalán található létrán másszanak fel a busz – dzsipni tetejére. Én európai vagyok, a bakancslistámon volt ez is. Ki akartam próbálni, milyen legálisan utazni zsákokon ülve,vagy éppen kapaszkodni a busz oldalán az ütközőn állva utazni . Ezek mind olyan dolgok, melyekre egy európai buszsofőr a fejét fogná, hiszen az utas biztonsága az első. Mindenesetre sikerült kipróbálnom. Még előttem van az arcom, és az óriási mosoly raja, mikor egy anyuka szállt fel a buszra 4 gyerekével, és én kérdezés nélkül felálltam és már másztam is fel a létrán a dzsipni tetejére. Zsákokon ültem, melyeket rajtam kívül még 5 más utassal osztoztam. Volt olyan filmbeillő pillanat is, amikor az egyik utas a táskájában egy kakast vitt. Kérdeztem tőle, hogy hova utazik. Erre ö: kakasviadalra viszi a szárnyast.
A busz
Rengeteg szép emlékem van a Fülöp – szigetekről, melyekre mások lehet, csak vállat vonnának, de nekem életre szóló élmények voltak, mint pl. amikor a bennszülöttekkel kosaraztam a poros pályán a dzsungelben. Házilag készített palánkokra dobáltunk papucsokban focilabdával.
Kosarazás a dzsungelben
Fülöp-szigeteken durván egy hónapot töltöttem el, de akárhányszor visszaemlékezek vagy csak beszélek az élményekről melyeket átéltem, mindig elfog a vágy, hogy visszatérjek, mert annyi még a felderítetlen hely és itt kicsit vissza is utazhat az ember az időben: itt lehet ébren álmodni.
