A Lambrecht család Belgiumban élt: A férj, Frans, felesége Cecile, és három fiuk, Didier, Christophe és Pascal. Az apa a textil- és szőnyegiparban dolgozott, nagy elképzelésekkel teli ember volt, és arról álmodozott, hogy egy nap igazi családi vállalkozást indít. Egyik üzleti útja után ő javasolta a fiainak, hogy menjenek Hurghadába, a Vörös-tengerhez. Először Christophe és Didier mentek el, 1987-ben. Christophe egy ideig egy szállodában dolgozott, de észrevette mennyire hiányzik az egyiptomi forróságban egy jó fagylalt. Nyitott hát egy fagylaltozót – amely gyorsan Hurghada legfelkapottabb helyévé vált. A szállodaiparba való befektetés Frans úr ötlete volt. Nem várt sokáig, 1989 októberében megnyitották első szállodájukat. Napjainkban Egyiptomban már hét, Budapesten öt szállodájuk van. Az üzletlánc gyűjtőneve: a három testvérre utaló Three Corners, Három Sarok.
A szállodák közül az egyik, a sokat ígérően beszédes nevű Happy Life Hotel, Marsa Alamban működik. Kitűnő választás egy jókedvű, pihentető családi nyaraláshoz. Igazgatója, Atef Osman úr szerint a szálloda egyik legfontosabb vonzereje a jól képzett, roppant barátságos és segítőkész személyzet. A visszatérő vendégek rendszeresen megerősítik, hogy ez a döntésükben igen nagy szerepet játszik. Mondják is, hogy mintha a második otthonukba érkeznének. Igaz, a cég is sokat tesz ennek érdekében. Az igazgató azt is fontos eredménynek tartja, hogy sikerült elérni: a dolgozók többsége nem pusztán munkahelynek tekinti a szállodát, itt nem annyira a főnök-beosztott viszony, inkább családias légkör uralkodik. A szállodára főként a belga vendéglátás stílusa jellemző.
A főszezon áprilistól augusztusig tart, de sokan jönnek télen is. Nyáron, az iskolai szünetben főleg a gyermekes családok érkeznek. Az inkább pihenni szándékozókat egy különálló, kifejezetten csak felnőtteknek fenntartott terület várja. Számukra a medence mellett, este 10-ig működő külön bár is van. Sokatmondóak a számok. Látogatásunkkor, szeptember második felében, az összesen 360 szobából 150-ben német, 100-ban lengyel 50-ben belga és holland, 40-ben cseh, a többiben az egyéb országok vendégei találhatók. A vezetőség igyekszik a dolgozókat a téli időszakra is megtartani. Bár akkor a kevesebb vendég miatt a munka is kevesebb, de ilyenkor folynak az ingyenes továbbképző, szakmai és nyelvtanfolyamok. Ez is az alkalmazottakkal való törődés lényeges elemét képezi.
A gyerekek legkedvesebb játszóhelye a kalózhajó. Egy ügyes szerkezet az árbóc csúcsa közelében elhelyezett hatalmas, billenő vödör víztartalmát időről-időre az alant játszókra zúdítja. Nagyon kedvelik. A víz útjában különböző játékelemek vannak, tehát balesetet nem okozhat. Ezen kívül számos más játszóteret is találnak a gyerekek a parton, a medencékben több csúszda is csak őket várja. A méretük a korcsoportokhoz igazodik. Egy másik medencében a felnőttek és nagyobb gyerekek által használható csúszdák között az egyik szélessége alkalmas arra, hogy ketten együtt csússzanak le, ezt valamelyik szülő a gyerekével együtt élvezheti. Az étteremben nagy figyelmet fordítanak arra, hogy mindig legyenek a gyerekek számára is élvezhető ételek, este pedig – a vacsora után - zenés játékokra csábítják a kisebeket.
Ha pedig már az étkezésről szólunk, a legkényesebb ízlésű felnőttnek sem lehet oka panaszra. Sem a minőségre, sem a választékra! Mindig vannak olyan ételek, amik közvetlenül a vendég szeme láttára készülnek – a friss kenyér például reggel és este is. A vezérigazgatót, Atef Osman urat, de a konyhafőnököt, Kamal Abosrea Salma urat is naponta több alkalommal láthatjuk az étteremben, hol valamelyik dolgozóval, hol a vendégekkel beszélnek, így semmi sem kerülheti el a figyelmüket. Sokszor csak a szemükkel intenek. A nagy étterem önkiszolgáló jellegű. Ha egy idősebb vagy nehezebben mozgó vendég mindkét kezében tányér van, már lép is oda hozzá egy pincér, elveszi azokat, és az asztalához kíséri a vendéget.
Más szállodákban, általában szombaton és vasárnap van az „ünnepibb” vacsora. Itt pénteken. Miért? Szombaton távozik a legtöbb vendég, ők a díszesen terített asztalok, az egészen kitűnő, valóban különleges ételek emlékét vigyék magukkal. Hétközben sem egyhangú a választék. Olyankor, néhány estén, valamelyik ország kerül sorra. Egyszer olasz, máskor mexikói vagy más nemzet jellemző ételein van a hangsúly. Édességből, friss gyümölcsből sincs soha hiány, az itt tartózkodás ideje alatt találkozhatunk Afrika számos, általunk ismeretlen gyümölcsével. Az önkiszolgáló nagy étterem mellett két különálló, másik is van. A Dolce Vita olasz, a Burger – inkább amerikaibb - éttermekben étlap szerint választhatunk az országra jellemző fogásokból. Ezekben előre kell asztalt foglalni a szálloda halljában, egy fiatal hölgynél. Tuka Dhouadi a vendégekkel való kapcsolattartásért felelős, vele napközben a parton, a napozóágyak között is találkozhatunk. Esetleges kívánságainkról, elégedettségünkről érdeklődik nagyon kedvesen.
A strandon, a homokos parttól a víz felé a tenger sekély. Igaz köves, ezért gumicipő viselése erősen ajánlott. Veszélyes állat, medúza, tengeri sün itt nem él. A partközeli részben az apróságok is zavartalanul élvezhetik a fürdőzést. A mélyebb részhez vezető híd mellett jócskán be lehet gyalogolni és még a felnőttnek is csak térdig ér a víz. A halakat szabad szemmel is megfigyelhetjük, közel jönnek, nem félnek az embertől – igaz nem is bántja őket senki. A híd végén, a lépcsős lejáratnál mindig van – olykor két őr is - ha menteni kellene a sznorkelezők egyikét. A biztonságérzetet növeli egy fontos szabály: anélkül senkit sem engednek a mélyvízbe, hogy egy füzetbe be ne írná a nevét, a szobaszámát, és a vízbe menetének időpontját. Amikor valaki kijön, az őr a nevéhez beírja, mikor jött vissza.
Természetesen alkalmunk van arra is, hogy kimozduljunk a szállodából. Az érkezés utáni napon találkozhatunk az utazási irodánk Egyiptomban dolgozó idegenvezetőjével és válogathatunk a különféle szervezett programokból. A közeli városok megtekintése vásárlási lehetőségekkel egybekötve, sivatagi szafari tevegeléssel, ismerkedés a beduinokkal, vagy a páratlan és csodálatos Luxor felkeresése is szerepel az ajánlatok között. Sokan választják az egésznapos hajókirándulások egyikét, ahol a Vörös-tenger távolabbi vizeire juthatunk és az ottani korallzátonyok körül sznorkelezhetünk, delfineket is láthatunk. Az ebédet a hajón fogyasztjuk el – kifogása eddig még ott sem volt senkinek. Így tehát talán már érthető, hogy nem túl nehéz Petőfi kérdésére az övétől lényegesen eltérő választ adni. Megadja a szálloda neve is!
(A szerző a Kartago Tours szervezésében járt a helyszínen, az ottani képek saját felvételei.)
