2023. február 4. szombat, Ráhel és Csenge napja
Lehet-e béke a vallások között?
Révay András
2020.10.18 15:14
Az emberiség egyik legnagyobb kihívása, hogy feloldja a vallások közötti konfliktusokat. Zhihe Wang filozófiaprofesszor szerint létrejöhet egy olyan világ, amelyben a vallások nyitottak egymásra, és gazdagítják egymást. Ennek megvalósításához azt a hozzáállást ajánlja, amelyet a kínai harmonizmus alakított ki, ami a legkülönbözőbb felekezetek számára is segítséget nyújt abban, hogy képesek legyenek elfogadni és becsülni a sokféle vallás értékeit.

Aki csak egy kicsit is tájékozott az emberiség elmúlt párezer évének történelmében biztosan felfigyelt a tényre: a háborúkban a vallások mindig nagy szerepet játszottak. Már Nabukadonozor (I.e. 634. - I.e. 562.) is kötelességének tartotta Salamon templomának lerombolását és a II. Világháborúban is ugyanazon vallás rítusa szerint kérték az isteni segítséget az egymással harcolók tábori papjai. A különböző vallások hívei lelkesen ölték egymást – és teszik mai is – nem ritkán papjaik biztatására! Pedig a „Ne ölj” parancsa előkelő helyen áll a Bibliában. Kínában viszont a buddhizmus, a konfucianizmus és a taoizmus viszonylagos harmóniában él együtt, nem kényszeríti választásra az embereket. Zhihe Wang pekingi születésű filozófia professzor, a kaliforniai Claremont Graduate Universityn szerzett doktori fokozatot. A kínai Harbin Technológiai Intézet Konstruktív Posztmodern Tanulmányok Központjának igazgatója. Legfontosabb kutatási témái: a folyamatfilozófia, a konstruktív posztmodernizmus, az ökológiai civilizáció és a második megvilágosodás. Keveset tudunk róla, ezért több tekintetben is hiánypótló a Pallas Athéné Könyvkiadó nemrég megjelentetett Folyamat és pluralizmus című kötete.

A kínai hagyományok a három nagy vallásuk közötti kapcsolat modelljét más vallások viszonyainak rendezésére használható módon mutatják be. Lényege: a békés együttélés, egymás kölcsönös alakítása és a változásra való nyitottság. Náluk a valóság nem csak az, ami már létezik, hanem az is, ami még be sem következett. Így beláthatjuk: a világ változhat, mássá válhat, alakíthatjuk a jövőnket! A nyugati teológusok szerint, ha egy vallás az ember beteljesülését szolgálja, akkor tételei más vallásokénál magasabb rendűek. Ez annyira világos és egyértelmű, hogy itt akár meg is állhatnánk az olvasásban, de akkor számottevő veszteség érne bennünket. A könyv öt fejezetben vizsgálja a vallási pluralizmusnak a nyugati világban végbement fejlődéstörténetét, végül a hatodikban felvázol egyfajta megoldást. A vallási pluralizmus kialakulását a kínai szerző a XVIII. századi Európa szellemisége, Schleiermacher és Hegel nézeteinek áttekintésével kezdi. Eljut odáig, hogy bár a kereszténység a legjobbnak tekintett vallás – nem abszolút. Minden vallás értéket hordoz, az egyik többet, a másik kevesebbet. Minden vallásban van valami közös, mindben van isteni jelenlét, tartalmaz igazságot. Követi ezt a gondolatot, egészen a II. Vatikáni Zsinatig (1962-65), ahol kimondták: létezik üdvözülés a látható egyházon kívül is! Kivétel nélkül, minden embert megváltott Krisztus! Ebből a tételből viszont igen kemény következtetést von le. Elítéli a kizárólagosságból eredő arroganciát, mert az bújt meg a holokauszthoz vezető zsidóüldözések mögött, ez indította el a keresztes hadjáratokat az iszlám ellen és felel az amerikai őslakosság kiirtásáért.

 A továbbiakban a szerző önálló fejezeteket szentel három pluralista vallásfilozófusnak, nézeteiket ismeretelméleti szinten elemzi, összehasonlítja és közben bőven esik szó más vallásfilozófusokról is. Az angol vallásfilozófus, John J. Hicks által képviselteket univerzalista pluralizmusnak nevezi. Hicks elutasítja a vallási kizárólagosságot és a keresztény abszolutizmust, más vallások alsóbbrendűnek értékelését. Felállít egy teológiai „kopernikuszi fordulatot”: a Jézus-középpontú megközelítés felől el kell mozdulni egy Isten-középpontú megközelítés felé! Az üdvözülés különböző formákban ölthet testet. A pluralizmus elengedhetetlen a vallások közötti konfliktus elkerüléséhez, az emberek a vallások közötti párbeszéden keresztül tanuljanak egymástól.

 Stephan Mark Heim, amerikai baptista teológus nézeteit Wang „vallási partikularizmus”-nak jelöli, mely szemben áll Heim véleményével, megadja annak négy fő gyengeségét, melyeket a szerző be is mutat. Ugyanakkor Heim nem kívánja a pluralizmus összes fajtáját elutasítani, hangsúlyozza, hogy a különböző vallásoknak eltérő céljaik vannak – több megváltás létezik. A valódi pluralizmus azt jelenti, hogy együtt élünk egymással, elfogadjuk egymást, noha világosan látjuk: nem vagyunk egyformák. A vallási célok sokszínűsége képet ad Isten kegyelméről és gondviselésének határtalanságáról. Ugyanakkor Heim elméletének központi része, hogy a kereszténységé a legjobb és legátfogóbb végső cél. A kereszténységet más utakhoz képest felsőbbrendűnek állítja be.

 Fontos eleme a könyvnek az igazság három szintjének meghatározása. Ilyenek az alapvető emberi szükségletek első szintje, az evés, ivás, lakhatás..., a második az önmeghatározás, a méltóság és elismerés, a harmadik pedig a sokféleség iránti nyitottság, egyéni és közösségi szinten is. A harmadik pluralistáról szólva Wang Alfred North Whitehead, amerikai filozófus, matematikus, fizikus munkájából kiemeli: az emberek megérthetik mások gondolatait, érzéseit és szokásait úgy is, hogy közben megbecsülik és fenntartják a magukéból számukra legtöbbet jelentőt. Úgy tudnak együtt élni a különbségeikkel, hogy nemcsak elfogadják azokat, hanem örömüket is lelik bennük. Érdekes gondolat itt az eurocentrikus világnézetnek - mely az európai gondolkodásmódot helyezi előtérbe - bírálata, mert a világot közösségek közösségeként kell elképzelni. Tele különféle civilizációkkal, melyek mind gazdagítják egymást.

 Az európai filozófiák tárgyalása után a szerző rátér a kínai harmonizmus taglalására. A vallásaik lényege a folyamat, mely a konfucianizmusra, buddhizmusra és a taoizmusra épül, ám a kínaiak életében ezek eleve harmóniában léteznek és a köztük lévő különbségek megbecsülését is tartalmazza. Harmóniájuk nem statikus, hanem dinamikus, mindegyik máshogy gazdagítja az emberi életet, hozzáad valamit és mind egyenlő bánásmódot érdemel! A konfuciánusoknak és a keresztényeknek sosem sikerült egymást olyan szünet nélküli élvezettel mészárolni, mint az a keresztények, zsidók és mohamedánok között volt. Kína az egyetlen olyan ország, ahol három erőteljes vallás él időtlen idők óta anélkül, hogy bármelyik is sikeresen elpusztította volna a másikat. A kínai vallási harmonizmus alapját a folyamatfilozófia jelenti. A Tao életforma, az emberek a ritmusán belül működhetnek, jutalmukat a jelenben nyerik el. Nem rohannak, hogy bizonyos célokhoz érjenek, hanem maga az utazás az élvezet, mely magában foglalja a más vallások követői iránti nyitottságot, a velük való barátkozást és az általuk történő változást.

 A kínai harmonizmus másik fontos építőköve a jin-jang, mely a gondolkodás és a kultúra minden szegletét átitatja. Az ellentétek dinamikus egybeesését jelöli, kiegyensúlyozott szintézisben erősíti meg harmonikus összetartozásukat, kapcsolatuk partnerséget takar. Nem előre definiált, külsődleges entitások, hanem elfogadják és tartalmazzák egymást. A jin-jang segít meghaladni a nyugati „bináris” gondolkodást. Sokszínű szivárvány, mindegyike hozzáad valamit a nagy egészhez, egyik sem magasabb rendű a másiknál. A harmónia az, ami dolgokat hoz létre, az azonosságnak nincs utóda. A nyugati gondolkodás dualista felfogása - ahol az egy valláshoz tartozás teljes szívvel való elköteleződést jelent - a kínai szemléletben alig létezik. A kínai harmonizmus nem csupán a múlthoz tartozó halott hagyomány. Olyan ereje van, mely az egész világnak fontos lehet. Segíthet az összes vallás hívőjének és a vallás nélkül élőknek is, hogy meg tudják becsülni a sokféleség értékét és nagyon releváns a pluralizmusról általában szóló jelenkori vitában!

       

                        ZHIHE WANG
                        FOLYAMAT ÉS PLURALIZMUS
                        Pallas Athéné Kiadó 2020
                        Copy & Consulting Kft. Nyomda
                        ISBN 978-615-5884-93-1
Kapcsolódó témák
2023.01.30 18:45

Roppant különös könyv bemutatójára került sor nemrég a budapesti Próféta Galériában. Bár szerzők ezt elhárítani igyekeznek, mégis elmondhatjuk róla, hogy hiánypótló műről van szó és hogy ez az állítás indokolt, arra nézve pont a szerzők személyes tapasztalata szolgáltat igazolást. Ilyen témájú könyv ugyanis nemcsak Magyarországon volt mindezidáig ismeretlen, de külföldön sem lelhető fel hasonló.

Szomorú, de kétségtelen tény: az emberiség semmit nem tanul. A II. Világháború befejezése óta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy valahol, valami helyi, kiesebb-nagyobb háború ne lett volna. Elmúlt már az a világ, amikor azok, akiknek személyes döntése nyomán kitört egy háború, maguk is ott voltak, és ha úgy fordult a kocka, ott is vesztek a csatatéren. Van erre számtalan példa a történelemben, a magyarban is. Az utolsó 150 évre nézve ez már nem igaz. Ferencz József, II. Miklós cár, Vilmos császár, vagy Hitler, Churchill, Sztálin háborújában nem ők, mások haltak, sérültek meg, és ha véletlenül bekerülhettek egy kórházba, ott már csak szerencsétlen, sebesült emberek voltak, akiknek talán még meg lehetett menteni az életét.

Van egy szakma, amelynél a munkavégzés eredményével lépten-nyomon találkozunk, de szinte egyáltalán nem figyelünk rá. Pedig a helyszíneit minden nap látjuk, ha akarjuk, ha nem. Elmegyünk mellettük, olykor egy percre talán meg is állunk előttük, de már lépünk is tovább. A városképhez tartozónak tartjuk, természetesnek vesszük, csak az tűnik fel, ha egyik vagy másik éppen hiányzik. Az üres, törött vagy eltakart kirakat már bántja a szemet, felhívja magára a figyelmet. A szakma pedig, amiről szó van, valójában nem is egy, hanem három területet ölel fel, a dekoratőrt, a kirakat- és a kiállításrendezőt.

Annak ellenére, hogy időben mindinkább távolodunk a II. Világháborútól, az ott történt események iránti érdeklődés nem lanyhul. Részben talán betudható ez annak is, hogy a különböző titkosszolgálatok aktáinak titkosítása mostanában kezd lejárni. Adatok válnak hozzáférhetővé, és bizony az írók ezt ki is használják. Van egy téma, ami különösen vonzónak mutatkozik: ez pedig a francia ellenállásnak nyújtott brit támogatás története. Már többen is feldolgozták, filmek is készültek belőle!

2021.12.27 11:09

Témájában, tartalmában meglepő, szokatlan, új eszközökkel szerkesztett, és egészen váratlan, megdöbbentő következtetésekkel záruló könyv látott napvilágot a Pallas Athéné Kiadó gondozásában. Dr. David Sulzer, amerikai idegtudós és zenész, eredetileg a Columbia University Press-nél megjelent munkája, a „Zene, matematika és elme” sok újdonsággal szolgálhat nemcsak a témát kedvelő olvasó, de a címben megjelölt három tudományterület szakemberei számára is.

Blog ajánló
Városlátogatások Gyula városa
 Gyula városa Gyula rövid története Gyula neve a történészek szerint kétféle eredetű lehet. Az első elmélet szerint a honfoglaló magyarok katonai vezetőjének, a gyulának a tisztségére utal. A másik elmélet szerint, a város helyén álló egykori monostort egy Gyula nevű főúr alapította Gyulamonostora néven, és innen ered a város későbbi elnevezése. Ez a valószínűbb magyarázat, mivel Gyula régi magyar férfi személynév. A honfoglalás korában az ország második főméltóságát nevezték így, az első helyen a nagyfejedelem állt, akit kendének is neveztek. A harmadik pedig a rangsorban a harka volt. A Körös mentén fekvő mintegy 800 éves város neve először Károly Róbert Anjou királyunk 1313-ban kelt oklevelében szerepelt, később már uradalmi központ. Az uradalmat vezető Maróthy János idejében érkeztek Gyulára a Ferences rendi szerzetesek és ő építtette olasz építészekkel a Körös egyik kanyarulatában a gyulai téglavárat is. Ebből az időből származik a város címere is.A Maróthy család kihalása után a királyra szállt uradalmat Mátyás király 1482-ben fiának, Corvin Jánosnak ajándékozta, de a trónutódlást szem előtt tartó Mátyás fia erejét akarta növelni azzal is, hogy 1484-ben főispáni, alispáni és szolgabírói tisztséget adott Gyulának. Ezzel a város Békés megye székhelye lett és közel 500 évig az is maradt. 129 évig müezzin hirdette a gyulai minaretekről Allah nagyságát és Mohamed prófétaságát. 1695-ben újra keresztény kézbe került a vár. A város lassan tért magához, még 1715-ben is csak 145-en lakták. A mocsaras, lakatlan békési területek döntő részét a kuruc szabadságharc bukása után „új szerzeményként” Harruckern János György kapta az osztrák császári udvartól. A várban maradt katonaság szétszéledt, de a román családok egy része a kastélyban vállalt szolgálatot és letelepedett a közelben – így született meg a gyulai Miklósváros, vagyis Románváros. A Szent Miklós parkban álló Szent Miklós Katedrális, vagy másnéven ismert Miklósvárosi templom nem csak Gyula, de Magyarország egyetlen román ortodox műemléki temploma.A város gyorsan fejlődött. Sok iparos, mesterember, kereskedő élt itt, az erdélyi hegyvidék és az Alföld kereskedői, lakói pedig egyre gyakrabban Gyulán cserélték ki áruikat. A gyulai vásárok a 19. század második felében élték aranykorukat. A fejlődő várost azonban a török hódoltság után is sok csapás érte: egymást érték a járványok, a tűzvészek és az árvizek. A középkori épületek közül csak néhány vészelte át a történelem viharait. Szerencsére a téglavár, mellette a rondella, a belvárosi iskola, a középkori fürdő épülete maradt meg az utókornak.A vár történetéről szóló leírást és videót az alábbi webcímeken találod. A Gyulai vár története: https://vinpet1942.blogspot.com/2022/11/a-gyulai-var-tortenete.html https://www.youtube.com/watch?v=dcd1U2i4AuY A trianoni békeszerződés a város számára is tragikus következményekkel járt. Gyula a gazdasági vonzáskörzetébe tartozó 30 település közül 26-ot elveszített, a magyar–román határt a várostól csupán 4 km-re húzták meg.  A város nehéz időszakot élt át 1950-ben is, amikor a megyeszékhelyi rangot Gyuláról áthelyezték Békéscsabára. A város képes volt a megújulásra. Az európai hírű gyógyfürdő és a fokozatosan felújított vár fellendítette az idegenforgalmat, nem is beszélve az aranyérmes, hungaricumnak minősített „gyulai kolbászról”. Látnivalók a városban. A Százéves cukrászda A Százéves cukrászda már a 18. század végétől már igazi közéleti központja volt a gyulai polgároknak. A város szimbólumának számító épület átvészelte az árvizeket is. A finom süteményeket korabeli ruhákba öltözött mosolygós, csinos lányok szolgálják fel, így az sem számít, hogy a korához illeszkedő „százéves tortát” nehezen vágja a villa.Erkel Ferenc szobraGyulán született Erkel Ferenc magyar zeneszerző a Bánk bán és a Himnusz alkotója. Szülőháza ma Erkel Ferenc Emlékmúzeum. Szobra, a róla elnevezett téren áll, a kőalapzat jobb oldalán a Magyar Himnusz szövegének és a kottájának első sora látható.Bodoki Károly szobor A Körösök és a Berettyó szabályozása terén jelentős érdemeket szerző vízügyi szakember szobra a Megyeháza utcában látható.Az Almási kastély A város szívében fekvő gyönyörűen helyreállított épületben berendezett kiállítás a 19.századi arisztokrácia történetét és életmódját tárja elénk. Megismerhetjük, hogyan élt és működött együtt az arisztokrata család és a személyzet a mindennapi életben, kinek mi volt a feladata, és hogyan fonódott össze a sorsuk egy kastély zárt világán belül.A gyulai kolbász A brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert, eredetvédett kolbász kellemesen füstölt, fűszeres illatú, különleges ízét, aromáját a felhasznált fűszerek harmóniája adja. Sajnos a nagyüzemű termelés kissé módosította az ízvilágot, de még így is nagyon finom. Kóstoljunk!Gyulára mindig érdemes ellátogatni, minden évszakban számos érdekes program várja az érdeklődőket. Nézzünk meg egy videót a városról.https://www.youtube.com/watch?v=XniXdcSSeYM                                                                                                    vinpet 2022
Városlátogatások Tokaj, a nemes borok városa
 Tokaj, a nemes borok városa Tokaj-hegyalja, történelmi borvidék kultúrtáj néven, már 20 éve a Világörökség része. A borvidék világörökséggé nyilvánított része összesen 27 települést foglal magába. Többek között Tokaj, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tarcal, Tállya legkiemelkedőbb termelőhelyeit, de ide tartozik Sátoraljaújhelyen az Ungvári Pince, Sárospatakon a Rákóczi Pince, Hercegkúton a Kőporosi és a Galambosi Pince, valamint Tolcsván az Oremus és a Bormúzeum pincéi is.A borvidék összefogását jelképezi a Tokaj-hegyaljai Polgármesterek Bora. Tokaj- hegyalja huszonhét településének vezetője, képviselője ezzel az aktussal erősítette meg a történelmi borvidék településeinek összefogását, összetartozását, hogy megőrzik, folytatják a 2001-ben kezdeményezett együttműködést, amely alapját képezte a világörökségi cím elnyerésének. A 2002-ben elnyert cím odaítélése alkalmából rendezett ünnepségen volt szerencsém személyesen is jelen lenni, felejthetetlen élmény volt.Még a városra lecsapó hatalmas vihar sem zavarta az ünneplőket. Nekünk, ebéd után, egy sátor ponyvája nyújtott menedéket, ahol megkóstoltuk a polgármesterek borát. Az eső csak nem akart elállni, ezért tovább kóstoltunk, ízletes borkorcsolyák társaságában, mindezt ingyen, az ünnep alkalmából. Úgy emlékezünk, hogy minden nagyon finom volt. Este az elhagyott kőfejtő természetes akusztikáját élvezve meghallgattuk a Carmina Burana-t. A tokaji borról. A magyar borvidékek zászlóshajója a világhírű tokaji bor! Rómában tokaji bort töltöttek a pápa misézőkelyhébe, a lengyel királyok tokajival ünnepeltek, s az orosz cárok a tokaji borvidék termésével vendégelték a külföldi követeket. A Szamorodni A szamorodnit olyan szőlőfürtökből préselik, melyeken rajta maradnak az aszúszemek is. Magának a szamorodni szónak a lengyel jelentése (ahogy termett). Hosszú időn keresztül a legnépszerűbb hegyaljai bortípus a szamorodni volt. A Tokaji Aszú Tokaj titka a nemzedékek óta felgyülemlett szőlőművelési tudás és tapasztalat mellett, a különleges termőterület. A vulkanikus altalajon agyag- vagy lösztalaj, a napsütötte déli lejtők, a Tisza és Bodrog folyók által meghatározott mikroklíma, mely kedvez a botrytis cinerea (nemes penész) kialakulásának, és az ezt követő aszúsodásnak. Az EsszenciaA legértékesebb bor az egész világon. Pontosan bornak sem nevezhetjük igazán, hiszen olyan töménységben tartalmaz cukrot, hogy alkoholtartalma kettő-hat foknál nem tud magasabbra emelkedni. Korábban orvosi rendelvényre is lehetett kapni intenzív roboráló hatása miatt. A Himnuszunkba is bekerült a tokaji bor: "Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél."  /Kölcsey: Himnusz/ XV. Lajos francia király e szavakkal nyújtott egy pohárka tokaji aszút Madame de Pompadurnak „Ez a királyok bora és a borok királya”. A király mondásának a latin megfelelője, a „Vinum regum, rex vinorum” ma is látható a kiemelkedő minőségű tokaji borokon. A tokaji bor is változik, sajnos nem előnyére. A magánpincészetek, birtokok helyett közös állami irányítás alá kerültek a szőlőtermő vidékek, elveszítve így egyediségüket, ami a borral való helyes és hiteles foglalkozás egyik alapfeltétele. Háttérbe szorult a szőlővel érdemei szerint való bánás, általános jelenséggé vált a kormányszintű döntéshozás helyi szinten is. A hektáronkénti tőkeszám csökkent, míg a hozamok a többszörösükre növekedtek. Az alapanyag alacsonyabb minőségét későbbi technológiai beavatkozásokkal próbálták korrigálni.A városról A világörökséggé nyilvánított város elvesztette romantikus báját. A Tisza és a Bodrog találkozásánál, a város és a borvidék déli kapujában fekvő, Tokaj hotelt lebontották, helyére egy méretes szállodaszörny épült.A művelés alól kivont kőbánya helyén egy betonmonstrum Fesztiválkatlant építettek tönkretéve ezzel a természetes akusztikát.A belváros még őrzi régi történelmi szépségét és hangulatát, érdemes végig sétálni a főutcán és megcsodálni az épületeket és szobrokat.Tokaj főterén fogadja a látogatókat Bacchus aki a római mitológia szerint a bor és a vidámság istene. Lehet választani, hogy az ivókút vizéből iszunk, vagy betérünk a Rákóczi borozóba. Az ivókút oszlopán, egy kőhordón ülő bronzalak egyik kezében szőlő, a másikban egy pohár bor van, láthatóan önfeledten mulat. Az ágyúgolyós ház Az épület 1849 januárjában Klapka György fővezér szállása volt, erről a homlokzatán elhelyezett emléktábla is tudósít. Falában ma is benne van a harcok során beékelődött ágyúgolyó.Néhány felvétel a városról:A bor fővárosa pincelátogatásokkal, borkóstolókkal várja a látogatókat.Nézzünk meg egy videót a városról: https://www.youtube.com/watch?v=7Vr-MaRZfw8&t=1s                                                                                                               2022
Egy nap a városban Élet a válság után - Vendéglátás emberi kapcsolatokra épülve
Azt hiszem, a válság és a vendéglátás közöshalmazának mélypontja volt a legsikeresebb éttermes, Zsiday Roy nemrégiben tett kifakadása azon vendéglátósok ellen, akik jótékonysággal, házhoz szállítással és hasonlókkal próbáltak talpon maradni úgy, hogy a munkavállalók nagy részét megtartják, és nem engedik el a kezüket. Persze, volt vendéglátós, aki úgy hazaküldött mindenkit, mint a sicc, ők aztán a válság után nyilván fizetett hirdetésekben reklámozzák majd az összetartó csapatba, a komplex gasztronómiai élményekbe és az emberi összefogás nagyságába vetett hitüket, és gyere hozzánk dolgozni, mert megbecsülnek. Közben nagyon várják a turistákat, de várhatóan azok nem jönnek, úgyhogy megy a fejvakarás. Most mit csináljunk? A vendégek nem hülyék. Most azért elvált a búza az ocsútól, és ennek már nincs köze ahhoz, hogy mennyire számolta ki a belsőépítész a lámpák dimmelési fokát, hogy mennyire hajol meg a főpincér téged üdvözölve vagy hogy mit jelent az éttermi élmény, a tulajdonos szerint. Ugyanis az éttermi élmény egy egészen más dolgot jelent immár sokaknak. Mondom, mire gondolok. Itt írtam a közösség erejére támaszkodó helyekről korábban. Abban azt találgattam, vajon a profitot legfontosabb értékmérőnek tartott helyek fenntarthatóak-e abban az értelemben, ahogy a szélsőségesen változó körülmények közötti fennmaradást tekintjük a legfontosabbnak, szemben a változatlan, és egyébként kedvező piaci és turisztikai körülmények közötti megtérüléssel. A kettő nagyon nem ugyanaz. Mert miközben voltak olyan nagyon fontos helyek, akiket elsorvasztott a kormány segélycsomagja, úgy akadtak olyanok is, akiknek kifejezetten jól jött a járvány. Utóbbiba tartozott volt a Mészáros utcai zöldséges is Simon István elmondása szerint, hiszen az emberek elkezdték felkutatni a környezetükben, sétatávra elérhető vállalkozókat, a hipermarketek napi sok ezer ember által látogatott standjai helyett inkább választva a kisebb boltokat, ahol a járvány kevésbé tud terjedni. Erősödtek a lokális beszerzési források, ezzel együtt pedig az emberek arra is rájöttek, hogy a sarki zöldséges általában jobban figyel az árura, a minőségre, meg lehet vele beszélni, mit szeretnénk, beszerzi, amit kérünk, és egy emberi kapcsolat kezd kialakulni köztünk, és a minket etető személy között, ahogy ennek egyébként lennie is kellene. A termelő és a konyhaasztalunk között tátongó tökéletesen fekete doboz ugyanis minden, csak nem megnyugtató. Én nem Budapesten vészeltem át a járvány miatti bezártságot, hiszen néhány éve kiköltöztem a városból, minél közelebb az érintetlen természethez, és innen látogattam be a városba - ez egyébként épphogy jót tett a kapcsolatunknak -, és ez a kettősség, a városi nyüzsgés és a vidéki csend kettőssége hozott egyensúlyba. Az itteni legközelebbi becsületes éttermet - Malackert vendéglő - egyébként korábban is kedveltem, mert a kemencében sült húsainak minősége egészen különleges egy főút menti vendéglőhöz képest, és sokáig tartott, mire rájöttem, hogy miért van ez. Az étterem lelke Marcsi, a hely tulajdonosa, egyben konyhafőnöke, aki úgy képes két segédszakáccsal lenyomni egy telt házat, hogy el sem tudom képzelni, hogy csinálja, szigorúan tartva a maga által felállított minőséget. A fia az egyik felszolgáló. Nem fenszi hely, a fogások nem különlegesek, csak egyszerűen becsületesek, és a maguk nemében szinte hibátlanok.   Szóval jó kemencés sültek vannak itt, nagyon baráti áron, emiatt rendszeres vendég voltam, de azért nem ANNYIRA rendszeres. Egyrészt ugye folyamatosan kutattam az új helyeket Budapesten, másrészt a sültekre is hamar ráunok, izgalmasabb ételekre vágyom, vagy épp több zöldségre. Csakhogy az önként vállalt karantén elején rájöttünk, hogy a két kis gyerekkel együtt, a munka mellett nem lesz időnk főzni, én meg nem tudok hozni jártamban-keltemben távoli helyekről semmit, így nagy izgalommal fedeztük fel Marcsi új ötletét: lesz menü. Ideális forrás, hiszen a személyzet gyakorlatilag az étterem meletti házakban él, az alapanyagokat a közelből szerzik be, vagy hozzák nekik hűtőautóval, és szinte Heves megyében vagyunk, ahol meg alig volt fertőzés a hivatalos adatok szerint (14 volt a legmagasabb szám). Szóval elhatározták, hogy kiszállítós menüt adnak ezentúl, 400 forintos levesekkel és 800-900 forintos főételekkel. És ez nem csak azt jelentette, hogy a korábbinál is olcsóbb lett egy adag, amit így meg tudtunk venni minden nap, hanem így megjelentek a repertoárban az olyan ételek is, amik nem feltétlenül a hús körül forognak: töltött káposzta, rakott krumpli, főzelékek és így tovább. De azért maradt a hús is uralkodó. A hús mindenhol hangsúlyos, hiába, az ide járó közönség igényli is ezt. Mi azért néha kikönyörögtünk zöldségköretet magában, meg sima lecsót és hasonlókat. Marcsi élvezte az új helyzetet, mert mindig is akart ilyesmiket is főzni. Mi is élveztük, mert változatosabb volt így a felhozatal, ráadásul kiderült, hogy Marcsi nagyon is jól tudja főzni ezeket a klasszikusokat, anyáink és nagyanyáink legjobb pillanatait idézve minden nap, Horváth Ilona útján járva. Úgyhogy mentem is, minden nap. Van azonban a családunkban egy kis bökkenő, ami most újra felszínre került: a lányom és Évi nem ehetnek tejterméket, sem tojást. Ez egy klasszikus magyar konyha esetében kihívás, különösen egy szűkített menülap esetében, de Marcsi mindig megoldotta a dolgot. Eleinte úgy, hogy vett fel a menübe olyan fogást, ami nekünk is jó. Aztán úgy, hogy elkezdett felkutatni vegán tejfölt, vegán tejszínt (sokkal drágábbak, mint a hagyományos tejes verziók), tojásmentes tésztákat, és nekünk ezt használta, külön készítve nekünk adagokat anélkül, hogy előre megbeszéltük volna! Nem számolt fel érte plusz pénzt. Gyorsan a matek: míg az éttermi kiszolgálás esetén az ÁFA 5%, addig kiszállításnál 27%. Ezen nem változtatott a kormány válságintézkedése, annak ellenére, hogy minden kiszállításra ment, így egy 800 forintos, egyébként kiadós, és tisztességesen elkészített főétel valójában csak 630 forintos bevételt jelent, ha nem tudnak belőle leírni ÁFA-t (nyilván valamennyit tudnak, az alapanyag-beszerzésnél). A menüztetés elvileg arról szól, hogy tömegesen készítesz el tök egyforma tányérokat, és így esetleg lehet egy pici nyereséged a végén. De 27% ÁFA mellett, és úgy, hogy figyelsz a tejmentessé tett fogásokra, nehezen. Ennek ellenére Marcsi odafigyelt arra is, hogy ha rakott krumplit kértem, és elfelejtettem szólni, hogy maradhat a tojás, akkor ahelyett készített egy külön gombás-hagymás réteget az ételbe, hogy jó legyen. Ha azt kértem, hogy a rántott hús helyett csak süsse meg a húst (tojás nuku), akkor nem bedobta a serpenyőbe, hanem grillezte, külön fűszerezve, pácolva a natúr húst. Ha két palacsintát kértem, hármat vagy négyet csomagolt. Ha négyet kértem, ötöt vagy hatot. Felfoghatatlan energiákat tett a menüztetésbe úgy, hogy szerintem lehetett vagy 10-20 olyan törzsvendége, akik minden nap jöttek ételért, tehát a bevétel nem verdeste a csillagokat. Viszont tudjátok, mit kapott? Olyan törzsvendégeket, akikre számíthat a bajban, és akik már nem csak azért mennek oda, mert éhesek, hanem mert nekik jó, hogy úgy beszélhetik meg az ebédet, mint otthon. Kérhetik, hogy mit főzzön aznap. Vagy olyanokat, mint én, aki mostani újranyitás előtt kidolgozta nekik a menüztetésben megszokott újfajta, egyszerűbb, háziasabb ételek megtartását, ennek piaci kommunikációját úgy, hogy ne legyen kockázat, ételt se kelljen kidobni, és a hagyományos étlap fogásait se veszélyeztesse az olcsóbb fogás. Marcsi nem tudja, mivel foglalkozom, így eleinte meglepődve - kissé kétkedve - vette a segítségnyújtásra vonatkozó javaslatomat, de amikor kidolgoztam az ötletet, nagyon örült neki. Emberi kapcsolatok. Te segítettél nekünk, amikor szükségünk volt rá, nem törődve a megtérüléssel. Most én teszem ugyanezt. Ezt jelenti a vendéglátás, emberi kapcsolatokra helyezve. Nem fogsz bezárni, mert nem hagyjuk. Mert fontos nekünk. Nem azért fontos, mert “fontos”. Nem úgy, ahogy a világ összes cégének fontos a világ összes pozitív törekvése. Nem azért, mert megtérül, vagy jól fest és mutogatni lehet, mert professzionális vagy szép. A fontos szó jelentése végre elválik a marketing bullshittől, mert mélyebben gyökerezik. Vannak olyan vendéglősök, akik még mindig kinevetik az ilyen gondolatokat. Nem professzionális. A professzionális az, ha bezársz, szevasztok, mindenki menjen haza, majd lesz valaki más. Akinek a profit a legfontosabb, annak más szempontok vannak a fejében, és sikeres csak így lehet, amennyiben a sikert profitban mérjük. De mi van, ha ez a siker csak “siker”? Mi van, ha a sikernek is vannak mélyebben gyökerező rétegei, ami a számukra láthatatlan? Ahogy a fontos dolgoknak. Ezt jól tudják azok, akik nem a pénzért élnek, hanem jól akarják érezni magukat abban a komplex élményben, amit a munkájuk jelent. Nem a céljuk felé úsznak, mint a cápák, hanem élvezettel lubickolnak az általuk megteremtett mini-világban, nem törődve vele, hogy kishalak. A járvány miatt ők kerültek reflektorfénybe, legalábbis a lokális közösség szemében, és az ő sikerük, az általuk fontosnak tartott dolgok egy pillanatra mindannyiunk számára fontosak lettek. És nagyon szeretném hinni, hogy ez így is marad. Malackert vendéglőCím: 2182 Fenyő út 3., Domonyvölgy
Egy nap a városban Élet a járvány után - Figyelem, pékrobbanás következik
Mielőtt beütött volna a krach, épp akartam írni egy posztot a második generációs pékekről. Aztán mára már a harmadik generáció képviselői fontolgatják otthon, nyissanak-e saját helyet. A járvány nagyon begyorsította itt a folyamatokat. Az első generációs kézműves pékek azok, akik külföldi példák segítségével sajátították el a kovászos kenyér készítését, lévén Magyarországon akkorra kihalt a tudás írmagja is. Ezek a pékek, akikről a blogon a nyitásuk után írtam az utóbbi tíz évben (Józsiról még akkor, amikor nem is volt boltja), ma már “rocksztárok”, ahogy az egyik olvasónk írta. A második generáció az, akiket az első generáció tanít meg a kenyérsütésre. A második generáció ennek megfelelően százszor annyi potenciális pékből áll, mint az első. Sok-sok évig az első generáció volt nekünk, de most nagy robbanás előtt állunk. A harmadik generáció pedig az, akiket a második tanít. Épp most. Facebook csoportokban, személyesen, blogokon keresztül. Még többen vannak, és a létrejöttüket nagyban segítette a járvány, ugyanis ők voltak azok, akik felvásárolták a kenyérlisztet a boltokban, miközben előtte soha nem tettek ilyet, és elkezdték kipróbálni, milyen az otthonsütés. Rengetegen vannak, akik személyesen megismerték a kovászt, a kovász az új vegánság és crossfit, mindenki bemutatja a világnak, hogy ő is csinálja. Az én közvetlen környezetemben is többen kezdtek bele ebbe, miközben korábban elképzelhetetlennek tartották ezt, és értek el jó eredményeket a kovásszal. És persze egyáltalán nem automatizmus, hogy egy otthonsütőből hivatásos pék legyen, hiszen elég sokan vezetnek autót, mégsem megy mindenki hivatásos sofőrnek, de a mostani gazdasági helyzetben, amikor sokan elveszítik a munkájukat, meg a vállalkozásuk bevételeit, azoknak elég biztos megoldás lehet egy pékség. Egy jó pékségnél gyorsan kialakul a törzsközönség, ennek tanúja voltam az utóbbi hónapokban a város legkülvárosibb és egyben egyik legfiatalabb pékségében, a Külvárosi Pékségben. Úgyhogy igen. Minél többen sütnek otthon, annál több jó pékség nyitása várható. Van azonban egy nagyon fontos különbség, amit észrevettem az első és a második generáció között, ami nyilván hatással lesz a harmadikra is. A “rocksztárok”, akik közül többet személyesen is ismerek, összességében alázatosan állnak a tésztához, a kenyérsütéshez. Azok, akikből a második generáció kiválása várható, valamint azok, akiket ők tanítanak, tehát egy elvi harmadik generáció tagjai lehetnek, helyenként elviselhetetlenül elitista képet festenek az online térben. Elég bemenni egy ilyen csoportba, és gyorsan bele lehet futni néhány nanecseszdfelazagyam-ba. Aki olvasta a Vadkovászos pékségről szóló írásomat, emlékezhet, hogy három tényező együttállása miatt örültem nagyon a találatomnak: távol a város középpontjától nehéz jobb minőségű pékárukat találni, az pedig, hogy minőségibb cuccokat viszonylag olcsón lehet kapni egy buszvégállomáson lévő bódéban, örömteli volt. Két dolog nem volt tisztázva a posztban, mert balga fejjel azt gondoltam, érthető: mi az a kenyérnél, hogy minőség (milyen szintjei vannak), és mi az, hogy olcsó (mennyiért lehet jó kenyeret készíteni). A poszt hatására a kovászszerető közösség ugyanis felháborodott. Állítólag ugyanis nem lehet igazán jó kovászos kenyeret készíteni ennyi pénzért (épp ezért dicsértem ugye a kenyér ár-érték arányát, ami úgy lehet magas, ha az érték relatív magas, vagy az ár relatív alacsony). Valaki konkrétan a fejemhez vágta, hogy én ugyan ne írjak semmit a kenyérről, mert képes voltam örülni egy “full élesztős kenyérnek". Az élesztő lett, úgy tűnik, az új sátán. Hogy ez mennyire balga dolog, arról egy gyors magyarázat. A kovászos kenyér a legjobb kenyér - ezt az állítást axiómaként kell a továbbiakhoz elfogadnunk, mintha azt mondanánk, hogy a direkttermő szőlők bora silányabb. Egyszerűen jobb az ízük, állaguk, héjuk, nemesebb és egyben hagyományosabb módon elkészíthető, összetettebb élelmiszerek. Úgyhogy a továbbiakban csak a kovászosra figyelünk, akkor is, ha néha szívesen lehúzok egy pohár othellót, szigorúan pinceszagú kávéspohárban. De nem elég a kovászos kenyeret keresnünk. Fontos megértenünk, hogy kovász és kovász között is van különbség, az elnevezés nem takar egyértelmű módot az elkészítésre vonatkozóan. Hagyományos értelemben az a kovász, amit lisztből és vízből készítenek, az adott hely természetesen előforduló élesztőgombái és baktériumai részvételével. Ez az a a kovász, amit egyszer elkészít a sütő vagy a pék, és onnantól életben van, és életben is kell tartani. Az élőlény évtizedekig, évszázadokig élhet, a pult alatt, egy hordóban, mindig, szinte minden nap kell vele foglalkozni. Ha az élőlényből egy darabot átvisznek egy másik helyre, akkor az ott található élesztőgombák és baktériumok “fertőzik meg”, és onnantól kezdve a kovász átalakul egy arra a helyre jellemző kovásszá. A kovász ezt, és csak ezt jelentette egészen addig, amíg a nagy pékségek el nem kezdtek ismét kovászt használni. A kovász másik, higított típusa az, amikor a kovászt gyorsan vagy lassan - de inkább gyorsan - előállítják, egy adott feladatra. Megerjed egy kevésbé nemes, kevésbé sajátságos gomba segítségével - konkrétan sütőélesztőt tesznek a masszába -, ettől élni kezd, aztán meg is sütik, el is pusztítják az egészet. A folyamat nem tart tovább három óránál, ami több, mint a sütőipari termékként árult gyorskenyér (a ma eladott kenyerek túlnyomó része), de kevesebb, mint a hagyományos kovásszal készült kenyerek fél napos babusgatásával töltött idő. Emiatt irtózni kell az élesztőtől? Nem. A helyén kell kezelni. Ugyanis élesztővel lehet tisztességes kenyeret készíteni, tökéleteset nem. Hagyományos, fél napos babusgatással lehet tökéletes kenyeret készíteni, olcsót nem. Tudjátok, miben van még sütőélesztő, és mi készül “kamukovásszal”? A Freyja csúcs-croissant-jai. Ja, a tésztához adnak egy kevés élesztőt, és ott a hordóban náluk a poolish, ami pontosan egy hosszú érlelésű, sokszor élesztős - Freyjánál vad - kovász. Rohadt jó dolgok készülnek sütőélesztővel, jelzem. A liszt minősége: na, az már tényleg game changer. “Kamukovász” - ezt a szót használják az élesztős kovászra a kézművesek, akik babusgatnak. Ezzel nekem csak az a problémám, hogy nagyon pejoratív. Ennek mentén aztán el is kezdődött egy káros folyamat ebben a nagyon-nagyon fiatal, csak második generációját élő közösségben. Az elitizmus gőgje kezdett terjedni. A Garat malom még a járvány első heteiben megfeküdt - a többivel együtt, persze -, amikor megrohamozták a tömegek, kenyérlisztért. A Garat malom egyike a legjobb malmoknak az országban, és ezidáig általában csak az vásárolt náluk - nyilván magasabb áron - lisztet, akinek fontos volt a minőség. A koronavírusos pánik miatt azonban bezárták a webshopjukat, és kiírták többek között az alábbiakat:   “Nem vagyunk felkészülve, hogy átvegyük azokat a vevőket a multiktól, akiknek eddig jó volt az ő lisztjük is.” Édes jóistenem. Én azt hittem, hogy egész idáig ezt csináltátok. Én azt gondoltam, hogy ezidáig boldogok voltatok, hogy eggyel több a törzsvevői kör, eggyel több ember hagyja ott a multilisztet - akármi is az -, és veszi a minőséget, és lehet edukálni, meg végre eggyel többen vagyunk. De ezek szerint a klub zártkörű lett lassan, és amint eléri egy malom az erőforrásai határát, elkezdhet fölényeskedni. Az ilyen hangulat is csak erősíti a leendő minőségi pékek gőgjét. Aki most találkozik először a kovásszal, és szeretne többet megtudni róla, annak nem jó, ha egy kellemetlen közösséggel találja szembe magát, mert nem kizárt, hogy egy életre elmegy a kedve attól, hogy ennek része legyen. A folyamat hirtelen a visszájára fordul. Nem jó, hogy azok maradnak szívesen, akik két perc alatt be tudnak állni a dühös kenyérelit táborba, és simán felpofozzák egy héttel korábbi önnön valójukat. Ne náculjunk be: lehet tisztességes, jó kenyeret csinálni anélkül, hogy természetes kovászt etetnénk minden nap, és a tökéletességre törekednénk. A tökéletességnek is megvan a helye, meg a tisztességes dolgoknak is. Ha minden embernek, a kispénzűeknek is, akarsz adni egy kiló kenyeret minden másnap, akkor nem törekedhetsz a tökéletességre, mert a világon nincs annyi kézműves pék, hogy ellássa őket, nekik meg nincs pénzük kifizetni a napi 200 kenyeret sütni képes emberek és eladók napi fizetését, szétdobva (plusz adók, járulékok, rezsi, bérlet, áram, nyereség). És ahogy a második, majd a harmadik generáció elkezdi kitermelni a kézműves pékségeket, és egyre többen lesznek szerte a városban, és minden csúcskenyérre vágyó, fizetőképes vendég válogathat már a közeli pékségek között, a jó pékek is kénytelenek lesznek tisztességes, olcsóbb kenyeret adni, hogy szélesebb közönséget vonzzanak. Nagyon nagy szükség lesz a tisztességes dolgokra, a tökéletes mellett. Egyvalamivel azonban tényleg baj van. Az elnevezéssel. Mert jelenleg az, hogy “kovászos kenyér”, sajnos nagyon sok dolgot jelenthet, és így a vásárló becsapására szolgál. Aki megkóstolja az egyiket és a másikat, az pontosan tudni fogja, mi a különbség, de ez így nem jó. Nem jó, ha a név, az elnevezés nem takarja az elnevezés tárgyát. Kell új szó a kétféle kovásznak, amivel megkülönböztetjük őket. És akkor talán megállíthatjuk a második generációs elitistákat is, akiknek többé nem kell pejoratív hangulatú, erőszakkal létrehozott szavakkal bizonygatniuk, hogy ők a kovászjedik, mindenki más pedig alja munkát végez, mert ez egyébként nem is igaz.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!