Aki csak egy kicsit is tájékozott az emberiség elmúlt párezer évének történelmében biztosan felfigyelt a tényre: a háborúkban a vallások mindig nagy szerepet játszottak. Már Nabukadonozor (I.e. 634. - I.e. 562.) is kötelességének tartotta Salamon templomának lerombolását és a II. Világháborúban is ugyanazon vallás rítusa szerint kérték az isteni segítséget az egymással harcolók tábori papjai. A különböző vallások hívei lelkesen ölték egymást – és teszik mai is – nem ritkán papjaik biztatására! Pedig a „Ne ölj” parancsa előkelő helyen áll a Bibliában. Kínában viszont a buddhizmus, a konfucianizmus és a taoizmus viszonylagos harmóniában él együtt, nem kényszeríti választásra az embereket. Zhihe Wang pekingi születésű filozófia professzor, a kaliforniai Claremont Graduate Universityn szerzett doktori fokozatot. A kínai Harbin Technológiai Intézet Konstruktív Posztmodern Tanulmányok Központjának igazgatója. Legfontosabb kutatási témái: a folyamatfilozófia, a konstruktív posztmodernizmus, az ökológiai civilizáció és a második megvilágosodás. Keveset tudunk róla, ezért több tekintetben is hiánypótló a Pallas Athéné Könyvkiadó nemrég megjelentetett Folyamat és pluralizmus című kötete.
A kínai hagyományok a három nagy vallásuk közötti kapcsolat modelljét más vallások viszonyainak rendezésére használható módon mutatják be. Lényege: a békés együttélés, egymás kölcsönös alakítása és a változásra való nyitottság. Náluk a valóság nem csak az, ami már létezik, hanem az is, ami még be sem következett. Így beláthatjuk: a világ változhat, mássá válhat, alakíthatjuk a jövőnket! A nyugati teológusok szerint, ha egy vallás az ember beteljesülését szolgálja, akkor tételei más vallásokénál magasabb rendűek. Ez annyira világos és egyértelmű, hogy itt akár meg is állhatnánk az olvasásban, de akkor számottevő veszteség érne bennünket. A könyv öt fejezetben vizsgálja a vallási pluralizmusnak a nyugati világban végbement fejlődéstörténetét, végül a hatodikban felvázol egyfajta megoldást. A vallási pluralizmus kialakulását a kínai szerző a XVIII. századi Európa szellemisége, Schleiermacher és Hegel nézeteinek áttekintésével kezdi. Eljut odáig, hogy bár a kereszténység a legjobbnak tekintett vallás – nem abszolút. Minden vallás értéket hordoz, az egyik többet, a másik kevesebbet. Minden vallásban van valami közös, mindben van isteni jelenlét, tartalmaz igazságot. Követi ezt a gondolatot, egészen a II. Vatikáni Zsinatig (1962-65), ahol kimondták: létezik üdvözülés a látható egyházon kívül is! Kivétel nélkül, minden embert megváltott Krisztus! Ebből a tételből viszont igen kemény következtetést von le. Elítéli a kizárólagosságból eredő arroganciát, mert az bújt meg a holokauszthoz vezető zsidóüldözések mögött, ez indította el a keresztes hadjáratokat az iszlám ellen és felel az amerikai őslakosság kiirtásáért.
A továbbiakban a szerző önálló fejezeteket szentel három pluralista vallásfilozófusnak, nézeteiket ismeretelméleti szinten elemzi, összehasonlítja és közben bőven esik szó más vallásfilozófusokról is. Az angol vallásfilozófus, John J. Hicks által képviselteket univerzalista pluralizmusnak nevezi. Hicks elutasítja a vallási kizárólagosságot és a keresztény abszolutizmust, más vallások alsóbbrendűnek értékelését. Felállít egy teológiai „kopernikuszi fordulatot”: a Jézus-középpontú megközelítés felől el kell mozdulni egy Isten-középpontú megközelítés felé! Az üdvözülés különböző formákban ölthet testet. A pluralizmus elengedhetetlen a vallások közötti konfliktus elkerüléséhez, az emberek a vallások közötti párbeszéden keresztül tanuljanak egymástól.
Stephan Mark Heim, amerikai baptista teológus nézeteit Wang „vallási partikularizmus”-nak jelöli, mely szemben áll Heim véleményével, megadja annak négy fő gyengeségét, melyeket a szerző be is mutat. Ugyanakkor Heim nem kívánja a pluralizmus összes fajtáját elutasítani, hangsúlyozza, hogy a különböző vallásoknak eltérő céljaik vannak – több megváltás létezik. A valódi pluralizmus azt jelenti, hogy együtt élünk egymással, elfogadjuk egymást, noha világosan látjuk: nem vagyunk egyformák. A vallási célok sokszínűsége képet ad Isten kegyelméről és gondviselésének határtalanságáról. Ugyanakkor Heim elméletének központi része, hogy a kereszténységé a legjobb és legátfogóbb végső cél. A kereszténységet más utakhoz képest felsőbbrendűnek állítja be.
Fontos eleme a könyvnek az igazság három szintjének meghatározása. Ilyenek az alapvető emberi szükségletek első szintje, az evés, ivás, lakhatás..., a második az önmeghatározás, a méltóság és elismerés, a harmadik pedig a sokféleség iránti nyitottság, egyéni és közösségi szinten is. A harmadik pluralistáról szólva Wang Alfred North Whitehead, amerikai filozófus, matematikus, fizikus munkájából kiemeli: az emberek megérthetik mások gondolatait, érzéseit és szokásait úgy is, hogy közben megbecsülik és fenntartják a magukéból számukra legtöbbet jelentőt. Úgy tudnak együtt élni a különbségeikkel, hogy nemcsak elfogadják azokat, hanem örömüket is lelik bennük. Érdekes gondolat itt az eurocentrikus világnézetnek - mely az európai gondolkodásmódot helyezi előtérbe - bírálata, mert a világot közösségek közösségeként kell elképzelni. Tele különféle civilizációkkal, melyek mind gazdagítják egymást.
Az európai filozófiák tárgyalása után a szerző rátér a kínai harmonizmus taglalására. A vallásaik lényege a folyamat, mely a konfucianizmusra, buddhizmusra és a taoizmusra épül, ám a kínaiak életében ezek eleve harmóniában léteznek és a köztük lévő különbségek megbecsülését is tartalmazza. Harmóniájuk nem statikus, hanem dinamikus, mindegyik máshogy gazdagítja az emberi életet, hozzáad valamit és mind egyenlő bánásmódot érdemel! A konfuciánusoknak és a keresztényeknek sosem sikerült egymást olyan szünet nélküli élvezettel mészárolni, mint az a keresztények, zsidók és mohamedánok között volt. Kína az egyetlen olyan ország, ahol három erőteljes vallás él időtlen idők óta anélkül, hogy bármelyik is sikeresen elpusztította volna a másikat. A kínai vallási harmonizmus alapját a folyamatfilozófia jelenti. A Tao életforma, az emberek a ritmusán belül működhetnek, jutalmukat a jelenben nyerik el. Nem rohannak, hogy bizonyos célokhoz érjenek, hanem maga az utazás az élvezet, mely magában foglalja a más vallások követői iránti nyitottságot, a velük való barátkozást és az általuk történő változást.
A kínai harmonizmus másik fontos építőköve a jin-jang, mely a gondolkodás és a kultúra minden szegletét átitatja. Az ellentétek dinamikus egybeesését jelöli, kiegyensúlyozott szintézisben erősíti meg harmonikus összetartozásukat, kapcsolatuk partnerséget takar. Nem előre definiált, külsődleges entitások, hanem elfogadják és tartalmazzák egymást. A jin-jang segít meghaladni a nyugati „bináris” gondolkodást. Sokszínű szivárvány, mindegyike hozzáad valamit a nagy egészhez, egyik sem magasabb rendű a másiknál. A harmónia az, ami dolgokat hoz létre, az azonosságnak nincs utóda. A nyugati gondolkodás dualista felfogása - ahol az egy valláshoz tartozás teljes szívvel való elköteleződést jelent - a kínai szemléletben alig létezik. A kínai harmonizmus nem csupán a múlthoz tartozó halott hagyomány. Olyan ereje van, mely az egész világnak fontos lehet. Segíthet az összes vallás hívőjének és a vallás nélkül élőknek is, hogy meg tudják becsülni a sokféleség értékét és nagyon releváns a pluralizmusról általában szóló jelenkori vitában!
Messze van, nagy és zárt. Nagyjából, általában ennyit tud egy „nyugati” ember Kínáról és ez a néhány szó még igaz is – bár ami az utolsó illeti, már nem teljesen. Bizonyíték ez a könyv is, mely most jelent meg a KAS Kiadónál. Szerzője, Kocsis András Sándor, saját személyes élményeit osztja meg az olvasóval, az érdekes történeteket rengeteg friss fénykép színesíti. Mindjárt a Prológus fölött egy olyan Konfucius idézet áll, amit nekünk is érdemes megszívlelnünk: „Sose búsuljatok, hogy az emberek nem ismernek benneteket; azon búsuljatok, hogy ti nem ismeritek az embereket.”
Ez a történet így, persze nem lehetséges. Valamiképp viszont mégis. Összevonva egy alkalomra, két könyv bemutatására került sor a nemrég létrejött KAS Kiadóban. Iványi Gábor és Scheer Róbert könyvei két különböző témáról szólnak, de valahogy mégis olyan érzésünk támad; nem véletlenül tették egymás mellé a kettőt. Iványi Gábor frissen megjelent kötetének a „Miért vagytok kegyetlenek?” csak az alcíme, de sajnos igaz mindarra, ami vele, körülötte történik. Scheer Róbert nem is a saját történetét meséli el, ám már az első fejezetének címe is mellbevágó: „Hol voltál, Isten?”
Egyedül vagyunk-e a világmindenségben? Ez a kérdés már évszázadok óta foglalkoztatja az embereket, napjainkban pedig egyre többször kerül szóba. A vélemények megoszlanak. Az amerikai Harvard Egyetem elismert asztrofizikusa, a Csillagászati Tanszék korábbi vezető professzora eddig már kilenc könyvet írt a témában. Az Agave Kiadónál most megjelent legújabb, a „Csillagok között” komoly visszhangot keltett a tudományos világban. Új kérdéseket tesz fel, némelyikre választ is ad, miközben bebizonyítja, hogy túlélésünk kulcsa a természettudományos kíváncsiságunkban rejlik.
Szinetár Miklós legújabb könyvét nem elég egyszer elolvasni. Lehet, de nem elég! Az alcíme: „Önéletrajz-szerűség és egyebek” szerint talán a szerző maga is bizonytalan volt, hogyan tudná a legjobban megragadni, összefoglalni a lényeget. Legyünk merészek és a következő kiadásoknál javasoljuk neki az Ön- helyett a MIéletrajz megnevezést! Mert ebben a kötetben benne vagyunk valamennyien. Elsőbben is Szinetár Miklós maga, rengeteg művész, a munkatársai, és bizony mi, az olvasói, akik a leírtaknak – az 1957-től a rendszerváltásig terjedő időszaknak - már tanúi voltunk, vagyunk.
Roppant különös könyv bemutatójára került sor nemrég a budapesti Próféta Galériában. Bár szerzők ezt elhárítani igyekeznek, mégis elmondhatjuk róla, hogy hiánypótló műről van szó és hogy ez az állítás indokolt, arra nézve pont a szerzők személyes tapasztalata szolgáltat igazolást. Ilyen témájú könyv ugyanis nemcsak Magyarországon volt mindezidáig ismeretlen, de külföldön sem lelhető fel hasonló.
