Jelen volt a könyv bemutatóján őexcellenciája Maria José Teixeira de Morais Pires, Portugália magyarországi nagykövete, aki mindjárt ez elején egy kevéssé ismert érdekességre hívta fel a figyelmet. A XVIII. században, 1755-ben egy hatalmas földrengés óriási pusztítást okozott a városban. A földrengést követő tűzvész és szökőár, csaknem az egész várost a földdel tette egyelővé. Élt ott ekkor egy magyar építész, a pozsonyi születésű Mardel Károly. Idehaza valószínűleg nem sokan ismerik a nevét. Az akkori portugál miniszterelnök, Pombal márki felkérésére meghatározó tagja lett a várost újjáépítő csapatnak, számos – igen fontos - épületet ő tervezett. Ilyen volt például a miniszterelnök nyári palotája és a város víztározója is, aminek a mintáját egy akkor Magyarországon már létező víztározó szolgáltatta. Az általa használt építészeti megoldást a mai napig „magyar stílus”-nak nevezik Portugáliában.
Joaquim F. L. Pimpão úr, a követség kereskedelmi tanácsosa azt emelte ki, hogy a Lisszabonba irányuló turistaforgalom az utolsó tíz évben 14 százalékkal növekedett, a repülőtéren évente 25 millió ember fordul meg. A magyarul kitűnően beszélő tanácsos elmondta, igen fontos, hogy a turizmus mindinkább demokratikusabbá vált. Többen és egyre olcsóbban utazunk, az embereknek lehetőségük van közvetlenül megismerni egymást a különböző országokban. A Portugáliába látogatók hamar felfedezik, hogy itt a foci mellett a jó vörösbor is legalább olyan fontos. Ide akár egy hétvégére is érdemes eljönni, egy jó meccs kedvéért, és ha már itt vagyunk, meg kell kóstolni az ételeket, mert a portugálok szeretik és értékelni is tudják az ízletes, bőséges érkezést!
Ennek a könyvnek az egyik legfőbb erénye, hogy a tények mögött egy kicsit a mai valóságot is bemutatja. A lehetőségekhez képest az adatok is aktuálisak benne. Lisszabon kapuja a Praça do Comércio, a Kereskedelem tere, melyet sokan Európa egyik leglátványosabb díszterének tartanak. Az északkeleti sarkában három alig ismert, de roppant izgalmas intézmény található. A Lisszaboni Történeti Központban főként a földrengés rendkívül érzékletes bemutatója érdekes. Néhány méterrel odébb áll egy valóságos „sörszentély”! A Sörmúzeum, ahol a teraszon egyszerre hatszáz vendég is helyet foglalhat. Bemutatják a sörfőzés 6000 éves történetét és működő sörfőzde is van benne. A sörhöz helyben, folyamatosan frissen sütött tőkehalkrokettet is felszolgálnak – jól lehet inni rá! A tér másik sarkán a város legrégebbi, 1782-ben nyitott kávézója áll. A mai nevén Café Martinho da Arcada arról is híres, hogy itt a steak-et krémes kávémártással szervírozzák és különféle borokat is lehet hozzá kóstolni.
Virtuális ízelítőnek talán ennyi is elég annak bemutatására, mennyire hasznos, az utazót szinte kézen fogva vezető társ lehet ez a könyv. Amint azt a címe is jelzi, nemcsak a főváros, a külvárosok, hanem – kicsit tágabban értelmezett – környezete is megismerhető belőle. Tizennégy fejezetre oszlik, először is bemutatja a 12 legfontosabb látnivalót azok számára, akiknek rövidre szabott az idejük. Ellátogathatunk a segítségével Lisszabontól északra és délre, még a híres kegyhelyre, Fátimára is. A második betű nem tévedés a helyiek á-val írják. Az útikönyvek – általában – ritkán szoktak a külvárosokkal foglalkozni. Itt ennek határozottan célja van. Valószínűleg sehol máshol a világon nem fordul elő, hogy egy idegen országban egy futballstadion előtt két magyarnak is szobra álljon. Mielőtt bárki azt mondaná: Puskás – annyi elárulható, ő nincs ott. De aki odamegy, megtudhatja azt is: mi is az a máig ható „Guttmann átok”?
A fővárostól nem túl messze, délnyugatra, nevezetes várost találunk, a „kéttavaszú” Estorilt. Egykor külföldi királyok is lakták és 1949 -1959 között itt élt a Horthy család is. Lakóházuk, a Villa Ramuntch megtekinthető. Egy kicsit tovább, Cascais már másról nevezetes. Érdekes természeti képződmény, a „Pokol szája” látható itt, a tenger által kivájt, többméteres alagút, ahol a bezúduló víz furcsa hangokat gerjeszt. Megtekintésekor a turisták többségének is kinyílik a szája, a közelében egy remek söröző áll. Lisszabontól mindössze 30 kilométerre, de már nem a tengerparton épült Sintra, a mesekönyvszerű város. Vonattal egyszerűen, Lisszabon kártyával ingyen elérhető. Aki viszont a várost a legszebb pontról szeretné megtekinteni, egy autóbusszal felmehet a X. században épített mór vár megmaradt falaihoz. Csodás a panoráma!
Lisszabontól délre, a Tejo folyó másik partján fekszik Almada városa. A 82 méteres talapzaton álló 28 méter magas Krisztus szobor, szinte már fő jelképpé vált. Kicsit távolabb, a Sado folyó torkolatánál másik kedves várost találunk. Setúbal egyik nevezetessége a klarissza nővérek 1490-ben alapított kolostortemploma. Látványos a templom déli homlokzata, de legnagyobb értéke az apszis belső kialakítása, a belső falakat díszítő kékzománc csempeképek. Le sem tagadhatnánk, hogy a könyv kifejezetten magyaroknak szól, hiszen külön fejezet foglalkozik a híres portugál gasztronómiával. Gyakran használt jelmondatuk: az „Áruld el mit eszel és megmondom ki vagy” jól tükrözi, hogy szerintük az étkezési szokások hatással vannak a különböző népek karakterére. Úgy tartják, a portugálok étkezési szokásaiknak köszönhetik jó tulajdonságaikat! A könyvben igazán étvágygerjesztő leírást kapunk az ételekről, de nem marad el a borok és sörök lényeglátó ismertetése sem.
A színpadok világában kevéssé járatosak bizonyára nem tudják, hogy van egy kifejezés, ami az ottaniak, a falak mögötti „nép” által adományozott legmagasabb besorolás. Az általános tisztelet jele! Többet ér bármilyen rangnál vagy kitüntetésnél. Szinetár Miklóst már hosszú idő óta így szólítják! Tavaly megjelent önéletrajzi sorozata második kötetének bemutatását ezzel zártuk: „Ha szerencsénk van, lesz még folytatás” – és valóban, megjelent a harmadik kötet. Nem kevésbé érdekes, fordulatos, olvasmányos, mit az előző kettő. A rendszerváltástól a napjainkig tartó időszakot öleli fel.
Messze van, nagy és zárt. Nagyjából, általában ennyit tud egy „nyugati” ember Kínáról és ez a néhány szó még igaz is – bár ami az utolsó illeti, már nem teljesen. Bizonyíték ez a könyv is, mely most jelent meg a KAS Kiadónál. Szerzője, Kocsis András Sándor, saját személyes élményeit osztja meg az olvasóval, az érdekes történeteket rengeteg friss fénykép színesíti. Mindjárt a Prológus fölött egy olyan Konfucius idézet áll, amit nekünk is érdemes megszívlelnünk: „Sose búsuljatok, hogy az emberek nem ismernek benneteket; azon búsuljatok, hogy ti nem ismeritek az embereket.”
Ez a történet így, persze nem lehetséges. Valamiképp viszont mégis. Összevonva egy alkalomra, két könyv bemutatására került sor a nemrég létrejött KAS Kiadóban. Iványi Gábor és Scheer Róbert könyvei két különböző témáról szólnak, de valahogy mégis olyan érzésünk támad; nem véletlenül tették egymás mellé a kettőt. Iványi Gábor frissen megjelent kötetének a „Miért vagytok kegyetlenek?” csak az alcíme, de sajnos igaz mindarra, ami vele, körülötte történik. Scheer Róbert nem is a saját történetét meséli el, ám már az első fejezetének címe is mellbevágó: „Hol voltál, Isten?”
Egyedül vagyunk-e a világmindenségben? Ez a kérdés már évszázadok óta foglalkoztatja az embereket, napjainkban pedig egyre többször kerül szóba. A vélemények megoszlanak. Az amerikai Harvard Egyetem elismert asztrofizikusa, a Csillagászati Tanszék korábbi vezető professzora eddig már kilenc könyvet írt a témában. Az Agave Kiadónál most megjelent legújabb, a „Csillagok között” komoly visszhangot keltett a tudományos világban. Új kérdéseket tesz fel, némelyikre választ is ad, miközben bebizonyítja, hogy túlélésünk kulcsa a természettudományos kíváncsiságunkban rejlik.
Szinetár Miklós legújabb könyvét nem elég egyszer elolvasni. Lehet, de nem elég! Az alcíme: „Önéletrajz-szerűség és egyebek” szerint talán a szerző maga is bizonytalan volt, hogyan tudná a legjobban megragadni, összefoglalni a lényeget. Legyünk merészek és a következő kiadásoknál javasoljuk neki az Ön- helyett a MIéletrajz megnevezést! Mert ebben a kötetben benne vagyunk valamennyien. Elsőbben is Szinetár Miklós maga, rengeteg művész, a munkatársai, és bizony mi, az olvasói, akik a leírtaknak – az 1957-től a rendszerváltásig terjedő időszaknak - már tanúi voltunk, vagyunk.
