Delhi egyik leglátogatottabb világörökségi helyszíne a Qutub Minar, egy nyolcszázéves minaret, mely egyben Delhi utolsó hindu uralkodója legyőzésének, az iszlám uralom kezdetének emléke is. Vidéke 4-500 éven át ütközőterület volt a mogulok és a rádzsok között. Építéséhez 1199-ben fogtak hozzá, de teljesen befejezni csak 1368-ban sikerült. Akkor került kupola a tetejére. Négy egymást követő korszakban épült, kívül a színösszetétel és a díszítő elemek felfelé emelkedve, körönként változnak, ebből lehet következtetni a korszakokra. Belsejében 400 lépcső vezet a tetejére. A világ legmagasabb, 72,5 méter magas, alul 14,4 méter széles minaretjét valóban használták is. Fölfelé szűkül, felül már csak 2,75 méter a szélessége. Egy légifolyosó húzódik fölötte, érdekes együtt látni a leszálló repülőgépekkel.
Az elkészülttől pár méterre, félbemaradt minaret, az Ala-i-Minar látszik. Jól mutatja, milyen egy minaret építésének kezdete. Egy másik szultán akart nagyobbat építeni a Qutubnál, de a munka a halála miatt abbamaradt, egyszerűen itt hagyták az építkezést. Az alapja sokkal szélesebb, több mint 100 méter magas lehetett volna. Van viszont a közelében egy valódi világcsoda! A Vasoszlop a világ egyik legelső kohászati alkotása. Kovácsolással készült 1600 évvel ezelőtt, ma sem tudja senki, hogyan. Az összetételét többször megvizsgálták, vastartalma 98% a széntartalma csak 2%. A tudósok, a régészek tanácstalanul állnak előtte, rejtély, miként dolgoztak a 7 méter magas, 41 cm átmérőjű, nagyon szépen megmunkált, hengeralakú, felfelé keskenyedő oszlop elkészítésén. Néhány tizedmilliméter vastag, halvány oxidréteg vonja be, lezárva a felületét, így az oszlop nem rozsdásodik!
Agra városának legelső említését a mintegy 3000 éves hindu eposzban, a Mahabharátában találjuk. Szintén a Jamuna folyó partján fekszik, úgy 300 évig a mogul birodalom fővárosa volt, ám nem erről híres. Itt áll a síremlék, amit világszerte ismernek, a Taj Mahal. A név jelentése: „A paloták gyöngye” – és valóban az is! Márványba foglalt kifejezése annak, hogy a szerelem nem ismer határokat! A története regényes. Sah Dzsahán legkedvesebb felesége Mumtaz Mahal, a hadjáratba is elkísérte urát és eközben, a 14. gyermekük születésekor halt meg. A szultán különleges síremléket akart építeni számára, a tervezésbe maga is belefolyt. Bár a temetés 1633-ben megtörtént, az 1631-ben kezdődött építkezés végül még mintegy húsz évig tartott, a sah úgy mondta: „az épületet a Nap és a Hold könnyeiből emelte”.
A gyász olyan mélyen lesújtotta az uralkodót, hogy hivatali feladatait sem látta el többé. Visszavonult a Taj Mahaltól mintegy 2,5 kilométerre álló Vörös Erődbe, a hatalmat fiának adta át. Ez az erőd sokkal régebbi, mint amit Delhiben láttunk, 1080-ban már létezett. A nagy mogul szultánok egész sora lakott benne, ez lett India legfontosabb erődje, Sah Dzsahán is alakított rajta. A belseje tele van látványosságokkal. Itt található a Sah fehér márványból készült magánlakosztálya, ennek erkélyéről, egy nyolcszögletű toronyból tekintett át naponta a Taj Mahalra. Ám a korábbi szultánok, főleg Nagy Akbar és Dzsahangir is figyelemre méltó épületeket hoztak létre benne. Egyiknél sem fukarkodtak a fehér márvánnyal, mindenhol csodálatos, csipkeszerűen áttört márványlapokat és szépen faragott oszlopokat talál a látogató.
Esett már szó a fényűzésről és a nyomorról, ez utóbbiról Agrában, a Grand Mercure szálloda szobájából kitekintve jutottunk különleges tapasztalathoz. A minden európai igényt kielégítő hotel épülete mögött elhanyagolt üres telek volt. Ott „lakott” egy család, férj, feleség és egy mozgássérült – úgy kétéves körüli – kisfiú. A gyerek járni nem tudott, csak a hasán csúszott. Láttuk, ahogy a feleség reggel tüzet rak, tésztát készít és a szerény tűzhelyen megsüti. Elgondolkodtató volt ilyen látvány után lemenni a bőséges reggelihez. Udvarias érdeklődésre a szálloda alkalmazottaitól megtudtuk; Indiában milliók élnek úgy, hogy róluk az állam „nem tud”! Semmiféle iratuk, igazolványuk, állásuk nincs. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy Budapesten egy nap alatt több koldust lehet látni, mint az indiai utcákon. Még a legelesettebbek is próbálkoznak valami egyszerű, kézműves munkával és eladni szerény készítményeiket!
Jaipur nem igazán ősi város, 1727-ben alapították. Nevét az alapítójáról, II. Sawai Jai Singh-ről kapta, urdu nyelven azt jelenti „Jai városa”. A Singh szó hatalomjelző, oroszlánt jelent. Viszonylagos fiatalsága ellenére a város szintén bővelkedik látnivalókban. A Szelek palotája rendeltetését tekintve is érdekesség, sokan úgy tekintenek rá, hogy ez az indiai építészet egyik mesterműve is. A hindu maharadzsák a muszlim moguloktól átvették a többnejűséget és a felségeket szigorúan elzárva tartották. Az arcukat sem pillanthatta meg senki más. Ám a feleségeknek igényeik voltak, szórakozni is akartak. A palota ezer apró ablakából jó kilátás nyílik a városra, a közeli bazárra és a környező hegyekre. Bentről minden jól látszik, de be senki sem láthat. Az épület különösen esti kivilágításában nyújt lenyűgöző látványt. Egy apró érdekesség: Jaipurban nincs ÁFA!
Mindössze 11 kilométerre Jaipurtól fekszik egy kisváros, Amber. Az egész mindössze 4 km2 területű, mégis rengeteg turista keresi fel a nem túl magas dombon, a XVI. században épült erődpalotát. Lehet választani. Némi díjazás fejében fel lehet jutni elefántháton, a négyszemélyes dzsipekkel való utazás a csoportok programjában már eleve benne van. A helyén már a X. században is állt egy citadella, a mogulok elleni harc támaszpontja volt. Megerősítést 1592-ben I. Man Singh kezdte és alakította át királyi rezidenciának, melyet kívül 12 kilométeres külső várfal védett. A palota rengeteg – megtekinthető - kincset rejt, a hatvanezer (!) belga tükörrel borított tükörterem igazi szemkápráztató látványosság. Az erőd 50 tonnás ágyújával 3,5 kilométerre lehetett lőni, de mindössze egyszer próbálták ki. A palotában ma is lakik az egyik uralkodó leszármazottja.
Az 1459-ben alapított, és jelenleg Rajasthan második legnagyobb városának számító, Jodhpur, ugyancsak kedvelt célpontja a turistáknak. A város fölé, a Madarak hegyén magasodó Mehrangarh erődítmény és a benne lévő kastélyok megtekintésére érdemes hosszabb időt szánni! A kincsek, művészeti értékek tömkelege felsorolhatatlan. Az indiai történelem mogul korszakának egyik legfontosabb és legjobban megőrzött képző- és iparművészeti gyűjteménye látható itt, kezdve az arany és ezüstlemezekkel borított, az elefántok hátára szerelt díszes ülésekkel, folytatva a fegyvertár ékkövekkel ugyancsak gazdagon díszített fegyvereivel vagy akár az indiai képzőművészet mind a mai napig űzött sajátos ágával, a miniatűr festészet remekeivel. Az épületek belső fala is álmélkodásra késztet és a külső területen álló fegyverek között – bármily hihetetlen - még egy középkori sorozatvetőt is felfedezhetünk!
(folytatjuk)
(A szerző a Fehérvár Travel szervezésében járt a helyszíneken)
