A bemutatót megelőző beszélgetésen az Uránia Nemzeti Filmszínházban őexcellenciája, Jean-François Paroz, Svájc magyarországi nagykövete elmondta, a „Viktória – a zürichi expressz” című mozifilm egy fikció, mely reális problémát dolgoz fel. A svájci rendező, Men Lareida magyar párjával, Maros Annával együtt öt évig kutatta a témát és sok száz nő elmondása alapján írta meg a forgatókönyvet. A film maga is a svájci-magyar együttműködés nagyszerű példája, mely lehetőséget teremt ennek a nehéz témának a nyilvános megvitatására. A nehéz téma pedig nem más, mint a prostitúció, mely – bizonyos feltételek mellett – sem Svájcban, sem Magyarországon nem büntetendő cselekmény. Ugyanakkor szigorúan meg kell különböztetnünk, hogy a résztvevők önkéntesen vagy kényszer hatására, netán emberkereskedők áldozataként végzik ezt a munkát. Tény, hogy Zürichben az utcán dolgozó lányok túlnyomó többsége magyar. Az ottani rendőrségnél ezért felderítő, felvilágosító egység működik. Próbálja megelőzni a lányok kizsákmányolását. Ám ha az áldozat nem hajlandó tanúvallomást tenni, akkor nem lehet elítélni a tetteseket. Ez a film a megelőzést szolgálja – emelte ki a nagykövet és hangsúlyozta azt is, hogy a magyar hatóságokkal, a Nemzeti Nyomozó Irodával és a Rendőr-főkapitánysággal az információcsere jó, az együttműködés szoros. Ugyanez mondható el a roma lakossággal foglalkozó civil szervezetekről is például Nyíregyházán.
A film rendezője, Men Lareida egyszerre két kultúrában is otthon van. Zürichben él, de magyar a felesége és a két ország közötti utazgatás tapasztalatai vezették őt rá erre a témára. Felfigyelt arra, hogy a vonaton egyre több a fiatal nő és lassan rájött arra, hová is tartanak. Sokan beszélnek a jelenségről, mint gondról, de a nőkről senki sem! Érdekelni kezdte őt a nők, a kiszolgáltatott emberek sorsa. A probléma gyökerei szerteágazók. Sajnos tény, hogy reális esélye van a meggazdagodásnak ezen az úton. A forgatás előtt előzetes felmérést végeztek és kiderült: Zürichben – szerencsés esetben – akár ezer frankot is meg lehet keresni egyetlen éjszaka alatt. Sok olyan nő van, aki eltölt kint két-három hetet, aztán visszajön Magyarországra és normális életet él. A gazdasági különbségek miatt szinte lehetetlen ezen változtatni, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, milyen magas Miskolcon vagy Nyíregyházán a munkanélküliség és nagyon sokaknak szinte egyáltalán nincs más pénzkereseti lehetőségük!
A társadalom változásával a rendőrség összetétele és gondolkodásmódja is változik – mondta el Bezsenyi Mihály, a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda mb. igazgatója. Ma már a rendőreink is fokozott empátiával kezelik ezt a kérdést. Az együttműködés is valóban nagyon jó, közvetlen és hatékony a külföldi kollégákkal. Erre talán a legjobb egy friss példa. Két héttel ezelőtt a magyar rendőrség kapott egy e-mailt. Egy Svájcba kényszerített lány itthoni barátnőjének tudott üzenni és segítséget kért. Amint a jelzés a magyar rendőrséghez megérkezett, felvették a kapcsolatot a svájciakkal és mintegy három órán belül (!) ki is szabadították a lányt. Persze azt is ki kell jelenteni, hogy azokkal a férfiakkal szemben, akik a lányok „futtatásának” haszonélvezői, már sokkal kevesebb az empátia. A kerítés bűncselekményét tíz, az emberkereskedelmet pedig akár tizenöt évvel is „jutalmazhatja” a Büntető Törvénykönyv. Ezek a férfiak azt a szerencsétlen helyzetet használják ki, hogy az ország szegényebb részeiből, kevéssé iskolázott, pénz és nyelvtudás nélküli lányokat csalhatnak magukkal.
A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének elnöke, Földi Ágnes, egy roppant érdekes körülményre hívta fel a figyelmet. Bár kétségtelenül igaz, hogy Északkelet-Magyarország vidékéről rengetegen szállnak fel a zürichi expresszre, de sokakat a képtelen hazai helyzet kényszerít a távozásra. A magyar önkormányzatok tizennégy éve követnek el mulasztásos törvénysértést azzal, hogy nem jelölték ki a törvényben meghatározott türelmi zónákat. Ezek hiányában a rendőrök saját belátásuk – ne mondjuk, ötletük – szerint büntetik az utcán dolgozó lányokat. Így előállt az a helyzet, hogy némelyik lánynak több millió forintos birsága halmozódik fel! Aki így járt, nem tehet mást - mivel kifizetni nem tudja - külföldre megy annyi ideig, amíg a bírság elévül! Egy idő után, ha megtanulja rendesen a nyelvet, ott már sokkal kevésbé kiszolgáltatott.
A beszélgetés után a mozi dísztermében, mielőtt a film vetítésére sor került volna, „A tudás 6alom” nevű együttes lépett a közönség elé. A roma fiatalokból álló zenészcsoport dalszövegei fontos tanácsokat hordoznak. Ilyenek: „Ha választanod kell, hogy olvasás vagy evés, válaszd az olvasást és megszűnik az éhezés!” Vagy a másik: „Azért kéne tanulni, hogy ne tudjanak szapulni!” A Roma Oktatási Alap támogatásával működő együttes elsősorban a korai iskolaelhagyás ellen emel szót – remélhetőleg minél nagyobb sikerrel. A bemutató közönsége – mely többségében nem romákból állt – az elvárható udvariasnál lényegesen erősebb tapssal köszönte meg fellépésüket, mely a filmhez jó ráhangolódást tett lehetővé.
A film magyarországi jelenetei autentikus roma környezetben játszódnak. A néző könnyen megérti, hogy a kevésnél is kevesebb bevételért aluljáróban illegálisan paprikát áruló családból – némi vívódás után – miért lép ki egy fiatal lány. Példa is van előtte, éppen akkor tér vissza „kintről” – két gazdagnak látszó ismerős. Felszáll hát ő is a zürichi expresszre, de ezen első döntése után az élet néhány másikra is rákényszeríti. A néző elég hiteles képet kap az utcalányok életéről, és ha mást nem, legalább annyit megtanulhat, hogy valamilyen választási lehetőség mindig van! Bármi is legyen a film sorsa, fogadtatása, annyi biztosan állítható, hogy a főszereplőről, a szuggesztív szépségű fiatal színésznőről, Farkas Franciskáról az október 2-i bemutató után még hallani fogunk.
