2024. június 17. hétfő, Laura és Alida napja
Patara csak egy van
Révay András
2017.05.04 22:17
A címet kezdő szó bizonyára sokaknak ismeretlen. Illenék is megmagyarázni, de ezzel egy kicsit még adósak maradunk. Elöljáróban csak annyit, hogy bár komoly történelmi háttér rejtőzik mögötte, most inkább felhőtlen szórakozásra utal.

Kezdjük talán ott, hogy a XVI. századi török hódítás során Tata vára a török-magyar harcok állandó színterévé vált. Ha Tata négybástyás vára török kézen van, az komoly akadálya sikeres dunántúli keresztény hadmozdulatok indításának. Egyik legnevezetesebb ostroma 1597. május 23-án volt, amikor gróf Pálffy Miklós, a császári seregek vezére csellel visszafoglalta a tatai várat a törököktől. Ennek állít emléket egy hagyományos rendezvény, melyet az idén már tizedik alkalommal szerveznek meg Tatán, május 19. és 21 között. A katonai hagyományőrző bemutatókon az 1591-1606 között lezajlott 15 éves, vagy más néven hosszú háború időszakának katonáit, életmódjukat, az alkalmazott harceljárásukat jelenítik meg egy hadimustrán, egy várostrommal, egy nyíltszíni csatával és az 1597-es várfoglalással. A korhű ruhák, haditechnikai eszközök és autentikus csatajelenetek egyedülálló élményt kínálnak a látogatóknak.

A rendezvényről szólva Horváth Gábor dandártábornok, a MH 25. Klapka György Lövészdandár parancsnoka kiemelte: annak érdekében, hogy minden a lehető legpontosabban adja vissza a korabeli történéseket, a dandár katonái maguk is részt vesznek a hagyományőrzők mustráján. Ráadásul nemcsak a dandár egyik szakasza, hanem velük együtt a kiképzést végrehajtó amerikai erők egy szakasza is ott lesz! Ezen kívül mind szombaton, mind vasárnap technikai bemutatóval kedveskednek azoknak a kicsiknek és nagyoknak, akik érdeklődnek a haditechnika, a korszerű katonaság iránt. Itt nemcsak a dandár technikai eszközeit láthatja majd a közönség, hanem a Hadihajós és tűzszerész ezred kutyás és aknakutató robot bemutatójára is sor kerül. A látogatók megismerkedhetnek a Magyar Honvédség világszerte elismert békefenntartó tevékenységével és toborzói sátor is lesz, ahol különféle érdekes szimulátorokat is ki lehet próbálni. A rendezvény részét képezi a jubileumi, X. Katonazenekari Fesztivál, négy zenekar részvételével.

Arról pedig, hogy egyáltalán mi is az a patara, dr. Négyesi Lajos ömt. alezredes, hadtörténésztől lehet részletes tájékoztatást kapni. Fennmaradt az a kézírásos dokumentum, amit gróf Pálffy Miklós küldött az ostrom lefolyásáról a császári udvarnak. A kor egyik ismert harci eszköze volt a petárda. Pálffy is ezt használta, de a nehezen olvasható levelében mintha inkább „polara” szerepelne. Ám nem kizárt, hogy az „l” estleg „t” lehet, ami olvasható potara, patara szavaknak is. Egy bizonyos: ilyen patara csak egy van, az is csak Tatán! A petárda elkészítésekor egy harang alakú, vastag falú bronz öntvényt lőporral töltöttek meg, és egy erősen megvasalt falapra kapcsok, csavarok segítségével szilárdan felerősítették. A fegyvert a kapura akasztották, és begyújtották. A robbanáskor keletkező hatalmas nyomás a falapot a szó szoros értelmében keresztüllőtte a kapudeszkákon. Elkészítéséhez az ágyúcsövek minőségével vetekedő bronz öntvényt kellett használni, különben a robbanás nem a kaput, hanem magát a petárdát vetette szét. Szintén nagyon kellett ügyelni arra, hogy milyen összetételű, égési sebességű, szemcsézettségű, lőport használtak a töltethez. Egy rosszul adagolt, gyenge minőségű töltet nem törte be a kaput, a túl nagy adag viszont a petárdát vetette szét. A petárdát tehát egyedileg, az adott kapu méretéhez, vastagságához, szerkezetéhez igazodóan volt célszerű elkészíteni Tata várának kapuját egy éjjel ilyennel robbantották be. Pálffy Miklós együtt nevelkedett Habsburg Rudolffal, aki Prágában komoly alkímiai tanulmányokat folytatott. Feltehetőleg a császár mellett Pálffy is közelebb került a kémiához és ezért volt képes különlegesebb robbanóanyagokat előállítani.

Voltak a harcoknak abban az időben egyéb nehézségei is. Például – egyenruha hiányában – nehezen lehetett felismerni a csatatér kavargásában, hogy ki a barát és ki az ellenség. A hagyományőrzők látványos harci bemutatóin, szombaton délelőtt, erről is képet kaphat a közönség. A várostromra délután kerül sor, Vasárnap délelőtt pedig egy teljes – történelemhű - korabeli csata bontakozik majd ki. Itt látható lesz, hogy a magyar viselet nem is különbözött olyan nagyon a töröktől. Az egyik lényeges eltérés volt viszont a török és a magyar szablya alakja. A penge görbülete más volt, de mivel rengeteg egymástól zsákmányolt fegyvert használtak ez nem jelentett biztos megkülönböztetést. A töröknek a markolata görbült makkban végződött, a magyar tetején címeres markolatkupak helyezkedett el. Erről, mint egy névjegyről a tulajdonost is felismerhették. A törökökéhez hasonló ruhák miatt a külföldi zsoldosok számára is gondot jelentett a magyar katonák felismerése.

A szervezők célkitűzése volt, hogy a lehető legnagyobb történelmi hűségre törekedjenek, a legkisebb részletekben is. Ez pedig óriási lehetőséget kínál a múzeumoknak. A tatai és a tatabányaival együtt, több hazai és külföldi múzeum fogott össze, és olyan együttműködés alakult ki, ami programok egész sorát nyitja meg. A Diák-patara például egy izgalmas történelem óra, ahol a gyerekek a játék során észre sem veszik, hogy közben tanítják is őket. Megismerhetik a végvári élet minden részletét. Eredeti környezetükben próbálhatók ki régi haditechnikai eszközök. Akik a csatazajt nehezebben bírják elviselni, azok a népművész árusok által kínált foglalkozásokon vehetnek részt. Ismerkedhetnek a török sátrakkal, konyhával vagy akár a háremmel is! A táncos lábúakat nemzetközi néptánc találkozó várja a szomjazókat pedig borudvar. A rendezvényen mintegy négyszáz hagyományőrző vesz részt, 140 muskétával, 60 ágyúval és különböző kézifegyverekkel. Érkeznek finnek, olaszok, németek, lengyelek, csehek, szlovákok a hazaiak mellé. A Tatai Patarán megemlékeznek a reformáció 500. évfordulójáról is.

www.tataipatara.hu

Kapcsolódó témák