A történelem, a tiszti pálya, a katonaélet iránt érdeklődők számára sok új, érdekes információt nyújthat egy frissen megnyílt kiállítás. A Ludovika Akadémia történetét feldolgozó állandó múzeum nem egyszerűen hadtörténelmi jellegű kiállításnak ad helyet, hiszen középpontjában nem az események, hanem elsősorban az emberek állnak. Az előzetes bejelentés nélkül látogatható kiállítás helyszíne a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Ludovika Szárnyépület, (1083 Budapest, Ludovika tér 1.) Az esetleg változó nyitva tartás idejéről a https://www.uni-nke.hu oldalon lehet tájékoztatást kapni.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nem csupán az egykori Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia épületeit és parkját foglalta el, hanem annak szellemiségét, az itt folyó képzés pozitív célkitűzéseit is magáénak vallja - kezdte egy visszatekintéssel megnyitó beszédét dr. Deli Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora és nyomban a további feladatokat is meghatározta. Ez az örökség ugyanakkor nagy felelősséget ró ránk és természetesen olyan kreatív munkát igényel, hogy az egykor megfogalmazott célok korunk kihívásai között is érvényesülhessenek. A tisztképzés céljai között mindig szerepelt, hogy az intézmény hazájukat szerető, vallásos, megbízható, alárendeltjeikről gondoskodó, lovagias gondolkodású tiszteket bocsásson ki falai közül.

A katonai tudományok elsajátítása mellett helyet kapott a társasági és kulturális nevelés is. Táncolni, énekelni, vívni és lovagolni is tanultak a növendékek, megismerkedtek a művészetek szinte minden ágával, és a hadtudományon kívül más tudományterületekkel is. Az oktatásban a főváros legjobb művészei, tudósai is részt vettek nem csak a katonák. A tisztjelölteknek otthonosan kellett mozogniuk a társadalmi élet legkülönbözőbb rendezvényein is. Ugyanakkor egy egyetemi diplomát szerzett embertől már elvárható az általános műveltség és a viselkedési szabályok elsajátítása, egy honvédtiszttel szemben pedig a fegyelmi, erkölcsi, jellembeli tulajdonságok birtoklása is. Voltak növendékek, akik nem maradtak katonák, de ők is komoly művészeti, tudományos vagy sportsikereket értek el. Mindez a ludovikás nevelés eredményeinek tudható be. Ma pedig ugyanúgy elengedhetetlenül fontos követelmény a hazaszeretet, a hazafias gondolkodás, az általános és szakmai műveltség, a társadalmi együttélésben példamutató szerepvállalás alapvető jellemvonásokká tétele!

Egyetem nem nagyon szokott kiállításokat rendezni, így hát érthető, hogy egy sereg problémával, kérdéssel találkoztunk a létrehozása során – ismerte el dr. Csikány Tamás dandártábornok, tudományos rektorhelyettes, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Hadtudományi Doktori Iskolájának vezetője. Határozottan el akartuk kerülni – mondta, hogy „hivataltörténeti” kiállítást csináljunk, ami bemutatja az 1808-1945 közötti időszakot. Inkább az érdekelt, hogy a két háború között hogyan jött létre, kapcsolódott a „ludovikás”-hoz a magasabb értéket hordozó jelző? Nyilván elsősorban szakmai ismereteik révén, hiszen úgy készítették fel őket, hogy az első tiszti beosztásuknak meg tudjanak felelni. Az is kimondott cél volt, hogy olyan képzést, tudást kapjanak, ami tiszti előmenetelük során majd segítse őket, és magasabb tudományi ismereteket is el tudjanak sajátítani. Hozzá pedig a társadalomban olyan helyet kellett elfoglalniuk, amely méltó volt számukra. A társadalom pedig segítette ebben az Akadémiát.

Elég erre csak egyetlen példát említeni. Ferenc József 1901-ben csapatzászlót ajándékozott a Ludovika Akadémiának. Ez a lépés az egész Habsburg Birodalomban fontos ünneppé vált. A király látogatásának tiszteletére a fővárost fellobogózták, kitisztították, Kivilágították az útvonalat, ahol a király és a főhercegek érkeztek. Az ünnepség napirendjét már előző nap közölték az újságok. Az ünnepségre több díszszázad sorakozott fel. Az uralkodó és a főhercegek mellett megérkezett a magyar miniszterelnök, a honvédelmi miniszter, a közös hadügyminiszter, a közös vezérkar főnöke – szóval mindenki, aki az állam katonai és politikai vezetésében számított valamit. A zászlóanya Márai Auguszta főhercegnő volt. Micsoda elismerése volt ez az Akadémiának! Az eseményt este a Ludovika Bál zárta – ez utóbbi, szép hagyományt szeretnénk feléleszteni – árulta el dr. Csikány Tamás dandártábornok.

A most nyíló kiállítás tehát egyfajta szellemiséget próbál bemutatni, hogyan zajlottak itt a mindennapok. Érintőképernyős berendezés segítségével olvasható, milyen folyóiratokat adtak ki az Akadémián, de az is látható, milyen társadalmi élet folyt, milyen étkészletet használtak a tisztek. Sokféle emlékre próbál rávilágítani, hogy megmutassa azt a nagyon széles és gazdag világot, ami a Ludovikát jellemezte. Cél volt még az is, hogy modern kiállítás legyen, tehát az informatikai eszközök használata mellett még lőni is lehet majd. No nem valódi fegyverrel. Olyan elektronikai berendezéssel helyettesítik a hiteles távolságot, ami a végén még osztályozza is a lövőket! Van egy vívóterem részlet, ötven különböző ponton lehet meghallgatni a tájékoztatást és telefonos applikáció is segíti az élmény teljessé válását.

A rövid szalagátvágó ceremóniát követően pohárköszöntőjében dr. Padányi József vezérőrnagy, a Katonai Műszaki Doktori Iskola és a Ludovika-történeti Kutatóműhely vezetője gratulált a megvalósítóknak, hiszen a kiállítással régi tervük szökkent szárba. Kiemelte: a múzeumok, gyűjtemények valamikor a középkorban kezdték elnyerni azt a küldetésüket, amely mára elvezetett oda, hogy a hármas egységet, amit a „gyűjt – karbantart – bemutat” jelképez, végrehajtsák. Így azután a múzeumok mindig is részét képezik egy nemzet azonosságtudatának. Ez a kiállítás, mely a Ludovika történetéből, a ludovikások mindennapjaiból mutat be pillanatokat, be fogja tölteni a küldetést, amit valamikor az alapító atyák meghatároztak, hogy a vállalható hagyományokat évtizedeken, évszázadokon át egészen a ma fiataljaiig megőrizze és felmutassa!