Idén a – bátran mondhatjuk – különleges körülmények dacára sem szakadt meg a 280 éves hagyomány. A harangszó és a vírus ugyan függetlenek egymástól, megkondulását a járvány nem veszélyeztette, de a szőlősgazdák sem adták meg magukat. Pénteken hajnalban – ahogy szokás – lemetszették a kiválasztott szőlőhajtásokat a kőszegi dűlőkben, „jövést”, új hajtást hoztak be. A város egyedülálló kincsének Jurisics téri ünnepségén most nem volt tömeg, de az UNESCO-védettségű hagyományban szereplő minden csoport képviseltette magát. A 11 órai harangszó végén a Kőszegi Fúvósok egy tagja, Nyul Krisztián, a Tábornokház erkélyén trombitálva fogadta a várból érkező, a nevezetes könyvet hozó menetet. Az eredeti, 18. századi könyv már betelt, a jelenlegi, melyet 1991 óta vezetnek, Kőszeg német testvérvárosa, Vaihingen an der Enz ajándéka. A rajzokhoz szöveges rész is tartozik, rögzítve a szüret kezdetét, a must fokát, az előző évi bor minőségét.
Amint a trombita elhallgatott Básthy Béla polgármester lépett a téren felállított mikrofonhoz. Köszöntötte – az érthető okból kevés számú megjelenteket, és németül is üdvözletét küldte a testvérvárosoknak. A polgármester kiemelte: kezdetben szükség volt arra, hogy április 24-én, Szent Györgykor – annak idején a hegybíró választásának napján – a Kálvária alól és a többi városi dűlőből behozzák a szőlőhajtásokat. Ezek testesítették meg a város megélhetését és bár a borászat a fő bevételi forrást jelentette, mégsem egy hordó, hanem a szőlő jelenik meg a városháza előtt. A szőlő az a misztikus növény, mely velünk van a jó és a rossz napjainkon is. Idézte Jézus egyik tanítását, aki az Utolsó Vacsorán magát szőlőtőnek, követőit vesszőknek, az Atyát gazdának nevezte. Feltette a kérdést: mi a jövő, de még fontosabb, hogyan lesz jövő? Kifejtette: jövőnk akkor lesz, ha tiszteljük és megtartjuk a hagyományt, a világot fenntartó rendet, a természet és benne az ember harmóniáját!
A Szőlőtermelők és Borértékesítők Szövetkezetének elnöke Láng József megerősítette: A szőlő mindig a jövőbe vetett hitet mutatja, a hajtások az új élet kezdetét jelzik. Bemutatta a polgármesternek az idei hajtásokat, melyekről megállapítható, hogy a szőlő jól telelt. A Kékfrankoson már a fürtkezdemények is láthatók. Az előző évi, a 2019-es évjáratról pedig elmondta: meleg nyár volt, korai szüretet tartottak, ugyan jó minőségű szőlő termett és ebből jó bor készült, de lényegesen kevesebb volt a mennyisége, mint 2018-ban. Majd a szőlészek-borászok nevében engedélyt kért a polgármestertől a szőlőhajtások bejegyzésére. Az idén először fordult elő, hogy az Önkormányzatnak is van nemrég telepített, négyezer tő, saját szőlője, ahonnan szintén szép Furmint hajtások érkeztek.
Németh János tanár úr ott a téren, nyomban nekifogott a hajtások lerajzolásának. A festőművész-rajztanár már harminc esztendeje rajzolja be a hajtásokat a könyvbe, a bejegyzés 1740 óta élő, az ábrázolás sorrendjét, a rajzok méretét szigorúan meghatározó szabályai szerint. Az UNESCO-védettség jegyzékébe való bekerülésnek feltétele volt az ünnepség lefolyásának rögzítése. Ennek megfelelően a Hajnalcsillag Néptáncegyüttes párosa – Nagy Evelin és B. Szabó Dominik – is bemutatott egy helyi motívumokra épülő táncot. Ők a valóságban is egy párt alkotnak, közös fellépésükkel tehát nem veszélyeztették egészségüket. Őket követően Nagy László, Adjon az Isten című versét Füzi Hanna mondta el, majd Kamper Natália borkirálynő Szabó Lőrincz, a rügyekhez szóló szavait idézve fogalmazta meg üdvözletét, végül az országos versenyeken is elismert Kumánovich testvérek, Kata, Kristóf és Kinga, horvát nyelvű dalokat adtak elő. Az ünnepség a hajtások református, evangélikus és római katolikus szertartás szerinti megáldásával zárult.
(Fotók: Ohr Tibor, Kampits László)
Messze van, nagy és zárt. Nagyjából, általában ennyit tud egy „nyugati” ember Kínáról és ez a néhány szó még igaz is – bár ami az utolsó illeti, már nem teljesen. Bizonyíték ez a könyv is, mely most jelent meg a KAS Kiadónál. Szerzője, Kocsis András Sándor, saját személyes élményeit osztja meg az olvasóval, az érdekes történeteket rengeteg friss fénykép színesíti. Mindjárt a Prológus fölött egy olyan Konfucius idézet áll, amit nekünk is érdemes megszívlelnünk: „Sose búsuljatok, hogy az emberek nem ismernek benneteket; azon búsuljatok, hogy ti nem ismeritek az embereket.”
Ez a történet így, persze nem lehetséges. Valamiképp viszont mégis. Összevonva egy alkalomra, két könyv bemutatására került sor a nemrég létrejött KAS Kiadóban. Iványi Gábor és Scheer Róbert könyvei két különböző témáról szólnak, de valahogy mégis olyan érzésünk támad; nem véletlenül tették egymás mellé a kettőt. Iványi Gábor frissen megjelent kötetének a „Miért vagytok kegyetlenek?” csak az alcíme, de sajnos igaz mindarra, ami vele, körülötte történik. Scheer Róbert nem is a saját történetét meséli el, ám már az első fejezetének címe is mellbevágó: „Hol voltál, Isten?”
Egyedül vagyunk-e a világmindenségben? Ez a kérdés már évszázadok óta foglalkoztatja az embereket, napjainkban pedig egyre többször kerül szóba. A vélemények megoszlanak. Az amerikai Harvard Egyetem elismert asztrofizikusa, a Csillagászati Tanszék korábbi vezető professzora eddig már kilenc könyvet írt a témában. Az Agave Kiadónál most megjelent legújabb, a „Csillagok között” komoly visszhangot keltett a tudományos világban. Új kérdéseket tesz fel, némelyikre választ is ad, miközben bebizonyítja, hogy túlélésünk kulcsa a természettudományos kíváncsiságunkban rejlik.
Szinetár Miklós legújabb könyvét nem elég egyszer elolvasni. Lehet, de nem elég! Az alcíme: „Önéletrajz-szerűség és egyebek” szerint talán a szerző maga is bizonytalan volt, hogyan tudná a legjobban megragadni, összefoglalni a lényeget. Legyünk merészek és a következő kiadásoknál javasoljuk neki az Ön- helyett a MIéletrajz megnevezést! Mert ebben a kötetben benne vagyunk valamennyien. Elsőbben is Szinetár Miklós maga, rengeteg művész, a munkatársai, és bizony mi, az olvasói, akik a leírtaknak – az 1957-től a rendszerváltásig terjedő időszaknak - már tanúi voltunk, vagyunk.
Roppant különös könyv bemutatójára került sor nemrég a budapesti Próféta Galériában. Bár szerzők ezt elhárítani igyekeznek, mégis elmondhatjuk róla, hogy hiánypótló műről van szó és hogy ez az állítás indokolt, arra nézve pont a szerzők személyes tapasztalata szolgáltat igazolást. Ilyen témájú könyv ugyanis nemcsak Magyarországon volt mindezidáig ismeretlen, de külföldön sem lelhető fel hasonló.
