Szent György napján, Kőszeg városában, tizenegy órakor, egyszerre két hagyomány kel életre. Mindkettő több évszázados. Náluk naponta nem délben, hanem tizenegykor harangoznak és erre 1532 óta jó okuk van. Augusztus 29-én ekkor vonult el a vár alól a török. Szent György napján viszont – 1740-től kezdve minden évben – felnyílik a „Szőlő jövésének könyve” és belerajzolják, miként néznek ki a dűlőkről hajnalban levágott friss szőlőhajtások, a „szőlő jövése”.

 Idén a – bátran mondhatjuk – különleges körülmények dacára sem szakadt meg a 280 éves hagyomány. A harangszó és a vírus ugyan függetlenek egymástól, megkondulását a járvány nem veszélyeztette, de a szőlősgazdák sem adták meg magukat. Pénteken hajnalban – ahogy szokás – lemetszették a kiválasztott szőlőhajtásokat a kőszegi dűlőkben, „jövést”, új hajtást hoztak be. A város egyedülálló kincsének Jurisics téri ünnepségén most nem volt tömeg, de az UNESCO-védettségű hagyományban szereplő minden csoport képviseltette magát. A 11 órai harangszó végén a Kőszegi Fúvósok egy tagja, Nyul Krisztián, a Tábornokház erkélyén trombitálva fogadta a várból érkező, a nevezetes könyvet hozó menetet. Az eredeti, 18. századi könyv már betelt, a jelenlegi, melyet 1991 óta vezetnek, Kőszeg német testvérvárosa, Vaihingen an der Enz ajándéka. A rajzokhoz szöveges rész is tartozik, rögzítve a szüret kezdetét, a must fokát, az előző évi bor minőségét.

 Amint a trombita elhallgatott Básthy Béla polgármester lépett a téren felállított mikrofonhoz. Köszöntötte – az érthető okból kevés számú megjelenteket, és németül is üdvözletét küldte a testvérvárosoknak. A polgármester kiemelte: kezdetben szükség volt arra, hogy április 24-én, Szent Györgykor – annak idején a hegybíró választásának napján – a Kálvária alól és a többi városi dűlőből behozzák a szőlőhajtásokat. Ezek testesítették meg a város megélhetését és bár a borászat a fő bevételi forrást jelentette, mégsem egy hordó, hanem a szőlő jelenik meg a városháza előtt. A szőlő az a misztikus növény, mely velünk van a jó és a rossz napjainkon is. Idézte Jézus egyik tanítását, aki az Utolsó Vacsorán magát szőlőtőnek, követőit vesszőknek, az Atyát gazdának nevezte. Feltette a kérdést: mi a jövő, de még fontosabb, hogyan lesz jövő? Kifejtette: jövőnk akkor lesz, ha tiszteljük és megtartjuk a hagyományt, a világot fenntartó rendet, a természet és benne az ember harmóniáját!

A Szőlőtermelők és Borértékesítők Szövetkezetének elnöke Láng József megerősítette: A szőlő mindig a jövőbe vetett hitet mutatja, a hajtások az új élet kezdetét jelzik. Bemutatta a polgármesternek az idei hajtásokat, melyekről megállapítható, hogy a szőlő jól telelt. A Kékfrankoson már a fürtkezdemények is láthatók. Az előző évi, a 2019-es évjáratról pedig elmondta: meleg nyár volt, korai szüretet tartottak, ugyan jó minőségű szőlő termett és ebből jó bor készült, de lényegesen kevesebb volt a mennyisége, mint 2018-ban. Majd a szőlészek-borászok nevében engedélyt kért a polgármestertől a szőlőhajtások bejegyzésére. Az idén először fordult elő, hogy az Önkormányzatnak is van nemrég telepített, négyezer tő, saját szőlője, ahonnan szintén szép Furmint hajtások érkeztek.

 Németh János tanár úr ott a téren, nyomban nekifogott a hajtások lerajzolásának. A festőművész-rajztanár már harminc esztendeje rajzolja be a hajtásokat a könyvbe, a bejegyzés 1740 óta élő, az ábrázolás sorrendjét, a rajzok méretét szigorúan meghatározó szabályai szerint. Az UNESCO-védettség jegyzékébe való bekerülésnek feltétele volt az ünnepség lefolyásának rögzítése. Ennek megfelelően a Hajnalcsillag Néptáncegyüttes párosa – Nagy Evelin és B. Szabó Dominik – is bemutatott egy helyi motívumokra épülő táncot. Ők a valóságban is egy párt alkotnak, közös fellépésükkel tehát nem veszélyeztették egészségüket. Őket követően Nagy László, Adjon az Isten című versét Füzi Hanna mondta el, majd Kamper Natália borkirálynő Szabó Lőrincz, a rügyekhez szóló szavait idézve fogalmazta meg üdvözletét, végül az országos versenyeken is elismert Kumánovich testvérek, Kata, Kristóf és Kinga, horvát nyelvű dalokat adtak elő. Az ünnepség a hajtások református, evangélikus és római katolikus szertartás szerinti megáldásával zárult.

(Fotók: Ohr Tibor, Kampits László)