A festő, Albena Max, (eredeti nevén Albena Hristova) világhírű bolgár művész. Jelenleg Amerikában Kaliforniában él, rengeteg meghívást kap különböző külföldi kiállításokra. Belsőépítészként is dolgozik. Műveinek nagyobb része már nem is az ő tulajdona, hanem a világ különböző táján, Ausztráliától kezdve Amerikán át, európai városok gyűjtőinek tulajdonában van. A Budapesten most látható képek egy sorozatnak részei, melyek elismertségét jól jelzi, hogy a Vatikán által jóváhagyott képek. Szeptemberben a vatikáni, római katolikus templomokban, majd Róma egyik nagy galériájában lesz majd belőlük kiállítás! A viszont művésznő rövidesen visszatér Budapestre. A kínai horoszkóp szerint 2026. a Tűzló éve. Ilyen tárgyú képeiből március 11-én az Állatorvosi Egyetemen lesz kiállítása.
Ez a kiállítás a kezekről szól. Két címet is kapott. Az első „Angyali kezek”, de a kifejezőbb, igazi címe, hogy „A kezek és arcok”. Alkotója elmondta róluk: a covid ideje alatt kezdte festeni, amikor majdnem mindenkinek az arca be volt fedve. Maszkok voltak rajtunk. Elkezdett figyelni az emberi kezekre, ugyanis az emberi kéz jól tolmácsolja az ember lényegét. Tolmácsolja a gondolkodást, a viszonyunkat a világhoz, a viszonyunkat a másik emberhez, és azt ahogyan látjuk magunkat. Igaz egyes kezeken vannak mindenféle ékszerek, de nem az a fontos rajtuk, hanem az annál sokkal kifejezőbb mozdulat.
Önmagáról szólva megtudtuk tőle: „Művészetem egy bensőséges krónika, a megélt élményeim vizuális naplója. Azt festem, ami mélyen rezonál bennem, a kézzelfoghatót és az érzelmest vászonra ültetve. Ezek a művek több mint puszta ábrázolások; csatornák, amelyek átjárót nyitnak a lelkemből a néző szívébe. Az utóbbi években, ahogy az arcok elhomályosultak, a figyelmem a kezek beszédes nyelvére irányult. Ez a megfigyelés bontakozott ki a sorozatomban, amely központi témája a folyamatos művészi kutatásomnak. Számomra a kezek feltárják egy ember jellemét, a történetét, a kreativitását, a lelkét. Megértettem, hogy a gesztusok gyakran olyan világossággal beszélnek, amely felülmúlja a szavakat. Jól látszik ez a két kéz kapcsolatán a Vigasz című képen, amikor az egyik kéz megfogja a másikat és átadja a tiszta energiát a másiknak, aki bajban van.
Az édesanyám sokat jelentet nekem. A róla szóló képen az arc elbújik a kezek közé. Tökéletes kifejezője a gondolatának, a lelki világának, tulajdonképpen hűen tükrözi mindazt, amit édesanyám átadott nekem, amit én örököltem tőle. Az életfilozófiámat, a gondolkodásmódomat, a ragaszkodásomat az élethez és az emberekhez. De szavakban sokkal rövidebben mondom., A kezek sokkal bőbeszédűbbek, sokkal nyíltabban mondanak ki véleményt vagy akár bármi mást nekünk. Ezért mindig csak egy szóból álló elnevezéseket próbáltam kitalálni a képeimhez. Továbbra is azt gondolom, hogy a kezek maguk tükrözik az emberi arcot és az emberi lét vidám vagy búskomor szavait tolmácsolják.”
Az Intézet egyik kisebb termében Albena Max néhány más témájú képét is megtaláljuk. Bizonyságot nyerve egyben arról is, hogy művészete nem egysíkú. Ez egy absztrakt művekből álló kiállítás, egészen másról beszél. Tükrözi az alkotó kapcsolatát a természethez. Azt a csendes beszédet, azt a csendet, amelyet a természet sugall, és amit mindenki, közülünk bárki meg tud hallani a saját fülével, saját szívével. Ő történelmileg néz ezekre a dolgokra – mondta - és ez azért olyan sokrétegű, és azért olyan érdekes számára. Azt javasolja a kiállítás látogatóinak: hallják, lássák! Nézzék meg, értsék meg azt csendes beszédet, amit a természet sugall. Aki az Operaházba jön egy előadásra, vagy csak az Andrássy úton sétál, ne mulassza el megnézni ezt a kiállítást!
