A közelmúltban jelent meg a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában két szerző, dr. Ali Qassim Jawad és prof. Andrew Kakabadse munkája, „A vezetési intelligencia”. A könyvnek alcíme is van, ami a főcímnél is beszédesebb: A kiváló vezető 5Q-ja. A figyelem felkeltésére ez nagyon megfelel, mert az „intelligencia” és a „Q” együtt emlegetése az IQ képzetét sokakban felkelti – még ha nem is tudják pontosan, mi az – de hogy valami hasonlóból mindjárt öt legyen? Ennyi elegendő hozzá, hogy a téma iránt érdeklődők hajlandóak legyenek kézbe venni ezt a könyvet. Nem is járnak vele rosszul, mert valóban alaposan, részletekbe menően tárgyalja a legfontosabb vezetői tulajdonságokat, szerepüket egy munkahelyen, fejlesztésük lehetőségeit és az alkalmazásukkal járó buktatókat. A magyar kiadót dicséri, hogy a 2019-ben Londonban és New Yorkban megjelent eredeti után ilyen gyorsan mi is forgathatjuk ezt a kötetet. Sajnos a gyorsaság néhol a pontosság rovására ment, maradt benne pár hiba, de ez ne vegye el senkinek a kedvét az olvasástól! Az apróbb elgépeléseken túl, a leginkább zavaró a végén, a megtanultak hasznosulását segítő ellenőrző listában van. Az instrukció szerint összesen 14 csoportban, egytől ötig kellene rangsorolni állításokat, miközben a választható tételek mellett nem számok, hanem a-tól e-ig betűjelzések vannak és az eredményt kiadó, összesített táblázat is keveri a számokat a betűkkel. A lapszámozás is furcsa, több helyen megszakad. A 21. oldal után például két – szöveget is tartalmazó – számozatlan oldal következik, majd a számozás a 22-vel folytatódik, egészen az 51-ig, ahol két számozatlan után jön az 52., majd ugyanez még további két helyen megismétlődik. Vannak tehát olyan oldalak a könyvben, melyekre – ha egyszer szükséges lenne – nem lehet hivatkozni.
Ám ezek csak formaságok, a tartalom erényei lényegesen nagyobbak! A szerzők - dr. Ali Qassim Jawad és prof. Andrew Kakabadse - a kutatásaik során megállapították, hogy a magas szinten teljesítő vezetők egyidejűleg öt, kulcsfontosságú intelligenciát alkalmaznak, melyeket 5Q-nak neveztek el. Ezek: a kognitív intelligencia (IQ); az érzelmi intelligencia (EQ); a politikai intelligencia (PQ); a rezilienciahányados (RQ); és a morális intelligencia (MQ). A bevezetőben pontosan tisztázzák mind az öt mibenlétét, majd pedig mindegyikkel külön fejezet foglalkozik. Az elsőnél rávilágítanak az IQ és a stratégia összefüggésére, megállapítva: bármilyen szervezet túlélése, növekedése és felvirágzása azon áll vagy bukik, hogy milyen minőségű stratégiát követ. Az IQ meghatározza, milyen hatékonyan gondolkodnak a vezetők. Az IQ az 5Q egyetlen olyan alkotóeleme, amely mindig jelen van, függetlenül attól, hogy az illető milyen vezetői szinten áll.
Az érzelmi, emocionális hányados, az EQ, a saját és mások érzelmeinek kezelési képessége. A kutatások bizonyítják, hogy a magas EQ-jú emberek mentálisan egészségesebbek, jobban teljesítenek a munkahelyükön és kifinomultabb vezetési készséget mutatnak. Az olvasó megtalálja itt, milyen EQ tulajdonságokra van szüksége a vezetőnek, miként jut el az őt körülvevő emberek megértéséhez, hogy azok érzelmileg miként viselkednek, mi vált ki pozitív vagy negatív reakciót belőlük? Fontos az emberek és környezetük megismerésének sorrendje, a viselkedésükre ugyanis a környezeti összefüggések magyarázatul szolgálhatnak. Ezekből induljunk ki, miközben számunkra – végső soron – a leglényegesebb elem mégis csak az ember! Az alkalmazottak körében a munkahely iránti pozitív elköteleződés létrehozása időt és gondoskodást igényel, mindegyiküket megilleti a meghallgatás, a minőséget erősítő hozzászólás és a mások általi tisztelet joga! Sok vezető mondja: az üzlet nem arról szól, hogy kedvesek legyünk az emberekhez, nekem eredményeket kell produkálnom. De a költségekre irányuló rövid távú és túlbuzgó figyelem a cég eredményessége ellen dolgozik.
A politika elnevezést naponta használjuk, megfeledkezve arról, hogy a szó a görög polisz – város vagy a politeia – polgárjog kifejezésekből származik, végső soron a közösséget érintő tevékenységek irányítását jelenti és ebben az értelemben kétségtelenül helye van a vállalatvezetésben is. A könyvben meglepő meghatározást kapunk a politikáról. A szerzők kimondják: „A politika arról szól, hogy addig tárgyaljunk a lehetetlenről, míg lehetségessé válik!” Valójában egyeztetési folyamat, ahol fel kell használni az EQ fogékonyságot, empátiát segítő készségeit, hiszen eltérések olyan kezeléséről van szó, amikor csak kevesen hajlandók az álláspontjukat megváltoztatni. A családi vállalkozásokra nézve is fontos felismeréssel lesz gazdagabb az olvasó, ha elfogadja: a családtagok között is politikai interakciók zajlanak, amelyeket ha nem jól kezelnek, akkor azok károsíthatják az üzletet és tönkre tehetik a családot is. A PQ tehát a vezető képessége arra, hogy a különböző érdekelt felek között megtalálja az előre vezető utat, a leginkább érintett szereplők folyamatos bevonása mellett. Ennél a fejezetnél derül ki a könyv egy másik erénye, erősen napjainkra koncentrál. Sokak számára hasznosítható példát hoz Donald Trump sikeres amerikai elnökválasztási kampánya elemzésével.
Valószínűleg az 5Q közül a negyedik lesz az, ami a legkevésbé ismerős. A reziliencia általános értelemben rugalmas ellenállási képesség, azaz valamely rendszernek – legyen az egy egyén, egy szervezet, egy ökoszisztéma vagy éppen egy anyagfajta – azon reaktív képessége, hogy erőteljes, meg-megújuló, vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz sikeresen adaptálódjék. Lényegében azt a tulajdonságot vagy helyesebben képességet jelöli, hogy az ember gyorsan vissza tudja nyerni eredeti, jó állapotát, testi-lelki szenvedés, illetve nehéz élethelyzetek átélése után. Annak a képessége, ahogyan feldolgozunk és megélünk egy kifejezetten kimerítő tapasztalatot és miként küzdjük át magunkat rajta. Képesség a csapások és képesség a kudarc túlélésére. Az RQ, a reziliencia hányados tükrözi a vezető azon képességét, hogy folyamatos nyomás és ellenállás alatt fenntartsa a magas teljesítményt. Ez kevéssé ismert terület, de sokan valószínűleg itt, a 105. oldal környékén kapják majd a magánéletben is legjobban felhasználható tanácsokat. Érdemes ezért a könyvet lassan olvasni, időt hagyva az átgondolásra. Segít benne, hogy az egyes fejezetek végén kérdések állnak, melyeket az olvasó önmagának válaszolhat meg.
Nem véletlen, hogy az utolsó fejezet a morális tényezőt tárgyalja. Az MQ a vezető azon képessége, hogy tisztában van saját értékrendjével, ebből merít ahhoz, hogy kijelölje az egyének, a csapatok és a szervezet morális határait. A morális intelligencia azt jelenti, hogy valaki képes integritással, felelősségteljesen, megbocsátással és együttérzéssel vezetni. Az integritás bizalmat szül; a felelősség inspirál; a megbocsátás elősegíti az innovációt és az együttérzés növeli a szervezeti hűséget. Az alkalmazottak figyelik a vezetőiket és tanulnak tőlük. Ha rossz példát mutatnak, számíthatnak rá, hogy a követők utánozzák az ilyen magatartást. Az MQ sok szempontból ugyanolyan nélkülözhetetlen, mint az IQ. Erkölcseinkben, etikánkban az élet lényegét ragadjuk meg – szögezik le a szerzők. A könyv annak áttekintésével zárul, hogy az 5Q miként működik a különböző munkaterületeken, míg végül a 158. oldalon kimondja: „A vezetés valószínűleg a legnehezebb munka a világon.”
Messze van, nagy és zárt. Nagyjából, általában ennyit tud egy „nyugati” ember Kínáról és ez a néhány szó még igaz is – bár ami az utolsó illeti, már nem teljesen. Bizonyíték ez a könyv is, mely most jelent meg a KAS Kiadónál. Szerzője, Kocsis András Sándor, saját személyes élményeit osztja meg az olvasóval, az érdekes történeteket rengeteg friss fénykép színesíti. Mindjárt a Prológus fölött egy olyan Konfucius idézet áll, amit nekünk is érdemes megszívlelnünk: „Sose búsuljatok, hogy az emberek nem ismernek benneteket; azon búsuljatok, hogy ti nem ismeritek az embereket.”
Ez a történet így, persze nem lehetséges. Valamiképp viszont mégis. Összevonva egy alkalomra, két könyv bemutatására került sor a nemrég létrejött KAS Kiadóban. Iványi Gábor és Scheer Róbert könyvei két különböző témáról szólnak, de valahogy mégis olyan érzésünk támad; nem véletlenül tették egymás mellé a kettőt. Iványi Gábor frissen megjelent kötetének a „Miért vagytok kegyetlenek?” csak az alcíme, de sajnos igaz mindarra, ami vele, körülötte történik. Scheer Róbert nem is a saját történetét meséli el, ám már az első fejezetének címe is mellbevágó: „Hol voltál, Isten?”
Egyedül vagyunk-e a világmindenségben? Ez a kérdés már évszázadok óta foglalkoztatja az embereket, napjainkban pedig egyre többször kerül szóba. A vélemények megoszlanak. Az amerikai Harvard Egyetem elismert asztrofizikusa, a Csillagászati Tanszék korábbi vezető professzora eddig már kilenc könyvet írt a témában. Az Agave Kiadónál most megjelent legújabb, a „Csillagok között” komoly visszhangot keltett a tudományos világban. Új kérdéseket tesz fel, némelyikre választ is ad, miközben bebizonyítja, hogy túlélésünk kulcsa a természettudományos kíváncsiságunkban rejlik.
Szinetár Miklós legújabb könyvét nem elég egyszer elolvasni. Lehet, de nem elég! Az alcíme: „Önéletrajz-szerűség és egyebek” szerint talán a szerző maga is bizonytalan volt, hogyan tudná a legjobban megragadni, összefoglalni a lényeget. Legyünk merészek és a következő kiadásoknál javasoljuk neki az Ön- helyett a MIéletrajz megnevezést! Mert ebben a kötetben benne vagyunk valamennyien. Elsőbben is Szinetár Miklós maga, rengeteg művész, a munkatársai, és bizony mi, az olvasói, akik a leírtaknak – az 1957-től a rendszerváltásig terjedő időszaknak - már tanúi voltunk, vagyunk.
Roppant különös könyv bemutatójára került sor nemrég a budapesti Próféta Galériában. Bár szerzők ezt elhárítani igyekeznek, mégis elmondhatjuk róla, hogy hiánypótló műről van szó és hogy ez az állítás indokolt, arra nézve pont a szerzők személyes tapasztalata szolgáltat igazolást. Ilyen témájú könyv ugyanis nemcsak Magyarországon volt mindezidáig ismeretlen, de külföldön sem lelhető fel hasonló.
