A közelmúltban jelent meg a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában két szerző, dr. Ali Qassim Jawad és prof. Andrew Kakabadse munkája, „A vezetési intelligencia”. A könyvnek alcíme is van, ami a főcímnél is beszédesebb: A kiváló vezető 5Q-ja. A figyelem felkeltésére ez nagyon megfelel, mert az „intelligencia” és a „Q” együtt emlegetése az IQ képzetét sokakban felkelti – még ha nem is tudják pontosan, mi az – de hogy valami hasonlóból mindjárt öt legyen? Ennyi elegendő hozzá, hogy a téma iránt érdeklődők hajlandóak legyenek kézbe venni ezt a könyvet. Nem is járnak vele rosszul, mert valóban alaposan, részletekbe menően tárgyalja a legfontosabb vezetői tulajdonságokat, szerepüket egy munkahelyen, fejlesztésük lehetőségeit és az alkalmazásukkal járó buktatókat. A magyar kiadót dicséri, hogy a 2019-ben Londonban és New Yorkban megjelent eredeti után ilyen gyorsan mi is forgathatjuk ezt a kötetet. Sajnos a gyorsaság néhol a pontosság rovására ment, maradt benne pár hiba, de ez ne vegye el senkinek a kedvét az olvasástól! Az apróbb elgépeléseken túl, a leginkább zavaró a végén, a megtanultak hasznosulását segítő ellenőrző listában van. Az instrukció szerint összesen 14 csoportban, egytől ötig kellene rangsorolni állításokat, miközben a választható tételek mellett nem számok, hanem a-tól e-ig betűjelzések vannak és az eredményt kiadó, összesített táblázat is keveri a számokat a betűkkel. A lapszámozás is furcsa, több helyen megszakad. A 21. oldal után például két – szöveget is tartalmazó – számozatlan oldal következik, majd a számozás a 22-vel folytatódik, egészen az 51-ig, ahol két számozatlan után jön az 52., majd ugyanez még további két helyen megismétlődik. Vannak tehát olyan oldalak a könyvben, melyekre – ha egyszer szükséges lenne – nem lehet hivatkozni.
Ám ezek csak formaságok, a tartalom erényei lényegesen nagyobbak! A szerzők - dr. Ali Qassim Jawad és prof. Andrew Kakabadse - a kutatásaik során megállapították, hogy a magas szinten teljesítő vezetők egyidejűleg öt, kulcsfontosságú intelligenciát alkalmaznak, melyeket 5Q-nak neveztek el. Ezek: a kognitív intelligencia (IQ); az érzelmi intelligencia (EQ); a politikai intelligencia (PQ); a rezilienciahányados (RQ); és a morális intelligencia (MQ). A bevezetőben pontosan tisztázzák mind az öt mibenlétét, majd pedig mindegyikkel külön fejezet foglalkozik. Az elsőnél rávilágítanak az IQ és a stratégia összefüggésére, megállapítva: bármilyen szervezet túlélése, növekedése és felvirágzása azon áll vagy bukik, hogy milyen minőségű stratégiát követ. Az IQ meghatározza, milyen hatékonyan gondolkodnak a vezetők. Az IQ az 5Q egyetlen olyan alkotóeleme, amely mindig jelen van, függetlenül attól, hogy az illető milyen vezetői szinten áll.
Az érzelmi, emocionális hányados, az EQ, a saját és mások érzelmeinek kezelési képessége. A kutatások bizonyítják, hogy a magas EQ-jú emberek mentálisan egészségesebbek, jobban teljesítenek a munkahelyükön és kifinomultabb vezetési készséget mutatnak. Az olvasó megtalálja itt, milyen EQ tulajdonságokra van szüksége a vezetőnek, miként jut el az őt körülvevő emberek megértéséhez, hogy azok érzelmileg miként viselkednek, mi vált ki pozitív vagy negatív reakciót belőlük? Fontos az emberek és környezetük megismerésének sorrendje, a viselkedésükre ugyanis a környezeti összefüggések magyarázatul szolgálhatnak. Ezekből induljunk ki, miközben számunkra – végső soron – a leglényegesebb elem mégis csak az ember! Az alkalmazottak körében a munkahely iránti pozitív elköteleződés létrehozása időt és gondoskodást igényel, mindegyiküket megilleti a meghallgatás, a minőséget erősítő hozzászólás és a mások általi tisztelet joga! Sok vezető mondja: az üzlet nem arról szól, hogy kedvesek legyünk az emberekhez, nekem eredményeket kell produkálnom. De a költségekre irányuló rövid távú és túlbuzgó figyelem a cég eredményessége ellen dolgozik.
A politika elnevezést naponta használjuk, megfeledkezve arról, hogy a szó a görög polisz – város vagy a politeia – polgárjog kifejezésekből származik, végső soron a közösséget érintő tevékenységek irányítását jelenti és ebben az értelemben kétségtelenül helye van a vállalatvezetésben is. A könyvben meglepő meghatározást kapunk a politikáról. A szerzők kimondják: „A politika arról szól, hogy addig tárgyaljunk a lehetetlenről, míg lehetségessé válik!” Valójában egyeztetési folyamat, ahol fel kell használni az EQ fogékonyságot, empátiát segítő készségeit, hiszen eltérések olyan kezeléséről van szó, amikor csak kevesen hajlandók az álláspontjukat megváltoztatni. A családi vállalkozásokra nézve is fontos felismeréssel lesz gazdagabb az olvasó, ha elfogadja: a családtagok között is politikai interakciók zajlanak, amelyeket ha nem jól kezelnek, akkor azok károsíthatják az üzletet és tönkre tehetik a családot is. A PQ tehát a vezető képessége arra, hogy a különböző érdekelt felek között megtalálja az előre vezető utat, a leginkább érintett szereplők folyamatos bevonása mellett. Ennél a fejezetnél derül ki a könyv egy másik erénye, erősen napjainkra koncentrál. Sokak számára hasznosítható példát hoz Donald Trump sikeres amerikai elnökválasztási kampánya elemzésével.
Valószínűleg az 5Q közül a negyedik lesz az, ami a legkevésbé ismerős. A reziliencia általános értelemben rugalmas ellenállási képesség, azaz valamely rendszernek – legyen az egy egyén, egy szervezet, egy ökoszisztéma vagy éppen egy anyagfajta – azon reaktív képessége, hogy erőteljes, meg-megújuló, vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz sikeresen adaptálódjék. Lényegében azt a tulajdonságot vagy helyesebben képességet jelöli, hogy az ember gyorsan vissza tudja nyerni eredeti, jó állapotát, testi-lelki szenvedés, illetve nehéz élethelyzetek átélése után. Annak a képessége, ahogyan feldolgozunk és megélünk egy kifejezetten kimerítő tapasztalatot és miként küzdjük át magunkat rajta. Képesség a csapások és képesség a kudarc túlélésére. Az RQ, a reziliencia hányados tükrözi a vezető azon képességét, hogy folyamatos nyomás és ellenállás alatt fenntartsa a magas teljesítményt. Ez kevéssé ismert terület, de sokan valószínűleg itt, a 105. oldal környékén kapják majd a magánéletben is legjobban felhasználható tanácsokat. Érdemes ezért a könyvet lassan olvasni, időt hagyva az átgondolásra. Segít benne, hogy az egyes fejezetek végén kérdések állnak, melyeket az olvasó önmagának válaszolhat meg.
Nem véletlen, hogy az utolsó fejezet a morális tényezőt tárgyalja. Az MQ a vezető azon képessége, hogy tisztában van saját értékrendjével, ebből merít ahhoz, hogy kijelölje az egyének, a csapatok és a szervezet morális határait. A morális intelligencia azt jelenti, hogy valaki képes integritással, felelősségteljesen, megbocsátással és együttérzéssel vezetni. Az integritás bizalmat szül; a felelősség inspirál; a megbocsátás elősegíti az innovációt és az együttérzés növeli a szervezeti hűséget. Az alkalmazottak figyelik a vezetőiket és tanulnak tőlük. Ha rossz példát mutatnak, számíthatnak rá, hogy a követők utánozzák az ilyen magatartást. Az MQ sok szempontból ugyanolyan nélkülözhetetlen, mint az IQ. Erkölcseinkben, etikánkban az élet lényegét ragadjuk meg – szögezik le a szerzők. A könyv annak áttekintésével zárul, hogy az 5Q miként működik a különböző munkaterületeken, míg végül a 158. oldalon kimondja: „A vezetés valószínűleg a legnehezebb munka a világon.”
A színpadok világában kevéssé járatosak bizonyára nem tudják, hogy van egy kifejezés, ami az ottaniak, a falak mögötti „nép” által adományozott legmagasabb besorolás. Az általános tisztelet jele! Többet ér bármilyen rangnál vagy kitüntetésnél. Szinetár Miklóst már hosszú idő óta így szólítják! Tavaly megjelent önéletrajzi sorozata második kötetének bemutatását ezzel zártuk: „Ha szerencsénk van, lesz még folytatás” – és valóban, megjelent a harmadik kötet. Nem kevésbé érdekes, fordulatos, olvasmányos, mit az előző kettő. A rendszerváltástól a napjainkig tartó időszakot öleli fel.
Messze van, nagy és zárt. Nagyjából, általában ennyit tud egy „nyugati” ember Kínáról és ez a néhány szó még igaz is – bár ami az utolsó illeti, már nem teljesen. Bizonyíték ez a könyv is, mely most jelent meg a KAS Kiadónál. Szerzője, Kocsis András Sándor, saját személyes élményeit osztja meg az olvasóval, az érdekes történeteket rengeteg friss fénykép színesíti. Mindjárt a Prológus fölött egy olyan Konfucius idézet áll, amit nekünk is érdemes megszívlelnünk: „Sose búsuljatok, hogy az emberek nem ismernek benneteket; azon búsuljatok, hogy ti nem ismeritek az embereket.”
Ez a történet így, persze nem lehetséges. Valamiképp viszont mégis. Összevonva egy alkalomra, két könyv bemutatására került sor a nemrég létrejött KAS Kiadóban. Iványi Gábor és Scheer Róbert könyvei két különböző témáról szólnak, de valahogy mégis olyan érzésünk támad; nem véletlenül tették egymás mellé a kettőt. Iványi Gábor frissen megjelent kötetének a „Miért vagytok kegyetlenek?” csak az alcíme, de sajnos igaz mindarra, ami vele, körülötte történik. Scheer Róbert nem is a saját történetét meséli el, ám már az első fejezetének címe is mellbevágó: „Hol voltál, Isten?”
Egyedül vagyunk-e a világmindenségben? Ez a kérdés már évszázadok óta foglalkoztatja az embereket, napjainkban pedig egyre többször kerül szóba. A vélemények megoszlanak. Az amerikai Harvard Egyetem elismert asztrofizikusa, a Csillagászati Tanszék korábbi vezető professzora eddig már kilenc könyvet írt a témában. Az Agave Kiadónál most megjelent legújabb, a „Csillagok között” komoly visszhangot keltett a tudományos világban. Új kérdéseket tesz fel, némelyikre választ is ad, miközben bebizonyítja, hogy túlélésünk kulcsa a természettudományos kíváncsiságunkban rejlik.
Szinetár Miklós legújabb könyvét nem elég egyszer elolvasni. Lehet, de nem elég! Az alcíme: „Önéletrajz-szerűség és egyebek” szerint talán a szerző maga is bizonytalan volt, hogyan tudná a legjobban megragadni, összefoglalni a lényeget. Legyünk merészek és a következő kiadásoknál javasoljuk neki az Ön- helyett a MIéletrajz megnevezést! Mert ebben a kötetben benne vagyunk valamennyien. Elsőbben is Szinetár Miklós maga, rengeteg művész, a munkatársai, és bizony mi, az olvasói, akik a leírtaknak – az 1957-től a rendszerváltásig terjedő időszaknak - már tanúi voltunk, vagyunk.