2019. október 22. kedd, Előd és Korinna napja
A helytállásról és a hősiességről
Révay András
2016.05.25 00:36
Hosszú és igen alapos előkészületek után megnyílt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum legújabb állandó kiállítása. Mint arról a nyitás előtti munkák ismertetésekor olvasóinknak már beszámoltunk (http://www.utazonet.hu/hazaviheto-kiallitas-c504.html), a két emeletre kiterjedően, tíz teremben látható gyűjtemény a háború kitöréséhez vezető úttal kezdődően, a tragikus befejeződésig, a teljes időszakot felöleli.

 Ez a kiállítás a helytállásról és a hősiességről szól - mondta dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka, a megnyitó ünnepségen. Az utóbbi harminc évben ebben a házban ilyen léptékű kiállítás még nem volt. Sokan, sokáig, szívvel – lélekkel dolgoztak rajta, hogy létrejöhessen. Meg kell adnunk a tiszteletet azoknak, akik abban a háborúban a kötelességüket teljesítették, mert csak így számíthatunk arra, hogy mindig lesznek közöttünk olyanok, akik ezt a példát követni fogják. Ma már másként tekintünk erre a háborúra és ennek bizonyítéka az is, hogy a kiállítás megnyitásán jelen van számos ország diplomáciai vagy más magas rangú képviselője. Olyanok, akiknek katonái egykor egymás mellett vagy éppen egymás ellen harcoltak és haltak meg.

Az első világháború a világtörténelem addigi legpusztítóbb háborúja volt - állapította meg Varga Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes. Megszűnt a határ front és hátország között, ez a világégés mindenki háborúja lett. Más-más módon, de kivette belőle a részét az első vonalban harcoló katona, a vasutas, a postás, az orvos, a művész, de a hátország féri és női társadalma is. Ugyanakkor az addig ismert világ legjobban dokumentált háborúja is lett. Nekünk, magyaroknak, máig fájó sebeket hagyott hátra, de – talán éppen ezért – a társadalom büszkeségtől átitatva őrizte meg a háború ereklyéit. Így vagyunk képesek most méltó emléket állítani mindazon hősöknek, akiknek a hazaszeretet nem csupán ékes szavakat, hanem hűséget és a nemzetért való bátor kiállást jelentett. Köszönet illeti azokat, akik magángyűjteményük darabjait, vagy féltett családi emlékeiket ajándékozták a múzeumnak, hogy ezen a kiállításon bemutathatók legyenek.

Az első világháború Európa és a világ közös tragédiája, idehaza pedig szinte minden magyar család tragédiája is – emelte ki az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán. Lezárult történelem, változtatni nem lehet rajta. Ugyanakkor nem valamiféle fátum, valamiféle végzet vagy történelmi szükségszerűség volt a „Nagy Háború”, hanem emberi döntések, bűnök és hibák szorosan egybekapcsolódó láncolata. Mert a történelmet – minden híresztelés ellenére – a benne élők alakítják! A szarajevói merényletet emberek tervezték, a hadüzeneteket emberek küldték, a harcokat emberek vívták és irányították, a hamis békét is emberek diktálták. Mégis – hol van az az ember, aki el tudna számolni ennyi élettel? Kevesen látták előre, hogy ez a háború miként változtatja meg a harcok természetét, mint jelenik meg a gépi háború, hogy a hadviselést tömegtermeléssé alakítsa. A ma emberét, a kiállítás látogatóját már bizonyosan meglepi, hogy a géppisztoly például már ebben a háborúban megjelent!

Kevesen látták előre, miként vész oda Európa jó ügyekért lelkesedni és hazájáért tenni kész ifjúságának egy jelentős része. Senki sem tudta, hogy milyen beláthatatlan következményekkel jár majd a háború. Miként tűnnek el sok évszázados országok, szűnnek meg évszázados monarchiák, törnek darabokra évezrede együtt élő térségek, hogyan juthatnak önállósághoz nemzeti önrendelkezéshez addig nem önálló államiságban élő nemzetek? Senki sem tudta, hogy az a háború miként engedi ki a palackból azon ordas eszmék szellemét, melyek a totális zsarnokság évszázadává változtatták a XX. századot. Száz esztendő múlt el. Ez olyan idő, amit az emberi emlékezet még befogni képes. A mi gyermekkorunkban még éltek az első világháború tanúi. Idős nagyapák voltak azok az egykori fiúk, akik sok hónap vagy év frontszolgálatot verekedtek végig, nagyanyák azok a lányok, akik hazavárták őket. Kevesen ismerték ezeket a többnyire szerény körülmények között élő öregeket és csak ritkán kerülhetett szóba a történetük.

 Kevesen ismerték, hogy ők min mentek keresztül a haza szolgálatában. Mit álltak ki a lengyel mocsarakban, a Kárpátok hegyei között, Doberdo sziklarengetegében, az Adria hullámain, a Szamár-sziget, és Szibéria fogolytáboraiban. Mind otthagytak egy darabot az életükből. Sok-sok száz vagy akár ezer napot – és milyen napokat? Otthagyták bajtársaikat, és amit hazahoztak, azok életre szóló testi és lelki sebek voltak, olyanok, melyek még őket is túlélték. Mit álltak ki az asszonyok, akiknek a férfiak helyett is helyt kellett állniuk, nemcsak a családban, hanem még a gazdaságban, a munkában is. Voltak azután, akik haza tudtak térni, voltak, akiket vártak és voltak, akiket nem. Az a néhány év örökre megváltoztatta az emberek, a családok, egész nemzetek életét. Ma már törvények védik az elesett katonák sírjait, saját katonáinkét és többiekét is, hiszen békében, egymás mellett nyugszanak. Szlovénok, magyarok, osztrákok, németek, oroszok, lengyelek. Az otthonuktól messze nyugvó hősök hazatértek, eltűnt családtagokról sorsáról lehetett az internet segítségével bizonyosságot szerezni, megdöbbentő találkozásokra kerülhetett sor.

A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeuma az ország leglátogatottabb, legnépszerűbb múzeumai közé tartozik. A rendelkezésre álló erőforrásokat és a muzeológia legújabb eredményeit jól felhasználva, sokat tesznek közös múltunk feltárása, közzététele érdekében. Mindezek mellett kutató műhely is, ahol a magyar és az egyetemes hadtörténet tudományát magas szinten művelik. Ez a kiállítás is jól mutatja, mennyire felkészült az itt dolgozó közösség. A XXI. századi eszközöket úgy használják, hogy velük korszerű tartalmat közvetítenek, hozzáértően és emberségesen beszélnek a Nagy Háborúról. Ez pedig nem is olyan egyszerű. Egyszerre kell kerülni a hamis moziszerű katonaromantikát, közben pedig megmutatni a gyászt, a hiányt és tudatosítani honvédeink tiszteletre méltó helytállását, hősiességét. Beszélnünk kell a haza védelmének kötelességéről, de a családok lemondásáról és áldozatáról, katonáink küzdelméről, a fogság nyomoráról, a halálról, a veszteségről. Hagyni, hogy a történelem szóljon hozzánk!

(www.militaria.hu

Kapcsolódó témák

A Koreai Köztársaságban az utolsó évtizedekben lezajló fejlődés a művészetben is jól nyomon követhető. Ez látható azon a tizenkét koreai kortárs képzőművész alkotásait felvonultató tárlaton is, a mi március 12-ig ingyenesen megtekinthető a budapesti Koreai Kulturális Központban.

Ez a látszólag feloldhatatlan ellentmondás egy készülő szenzációt takar. A Magyar Állami Operaház valódi sztárparádéval viszi színre Lee Hall és Elton John, „Billy Elliot – a Musical” című világhírű darabját az Erkel Színházban, július 29-én.

A tizennyolcadik esztendejébe lépett Valentin-napi Páros Teniszkupa a rendszerében és – részben – a versenyzők személyében is megújult. Szellemében nem. Továbbra is teljesíti régi célját, hogy közel hozzon egymáshoz embereket.

A XIII. kerületben élő fiatal festőművész-tanár, Esse Bánki Ákos, a RaM Colosseum fennállása óta már másodszor állít ki az épület aulájában. Nagy erejű, expresszív munkáinak az első alkalommal is sikere volt, most az elmúlt három évben született művekből látható válogatás.

Puccini, Bohémélet című operáját 1937 óta ugyanabban a rendezésben láthatja a magyar közönség. Február 19-én új felfogásban mutatja be az Erkel Színház. Az előadás érdekessége, hogy ez a modern változat egyáltalán nem idegen a mű eredeti, 1896-ban megfogalmazott szellemiségétől.

Blog ajánló
Egy nap a városban Eladták a Matrjoskát, de akár Matrjoskák tucatjai nyílhatnak a jövőben
Natasa útja kalandosan alakult az elmúlt években. Egy orosz bisztrót vitt sokáig, igen barátságosat, háziasat, jót. Vodkával, húsos pelmenyikkel, pirogokkal. Egy nap aztán bezárta a jól menő helyet, és egy videóval vett búcsút a törzsvendégektől, amiben el is sírta magát. Nem tudom folytatni - mondta -, mert én már nem eszek húst és nem iszom vodkát, és nem bírom ezekkel kiszolgálni a vendégeimet. Lelkiismereti okokból zárt be. Aztán nem sokkal később egy új helyen megnyitotta a Matrjoska Kroshkát. Egy friss street foodos helyet, egy nagyon tehetséges séffel, Gergővel, aki ekkoriban kóstolt bele a vegán szakácskodásba. Hogy ők ketten, két ilyen lelkiismeretes és tehetséges ember egymásra talált, épp akkor, amikor életük fordulóponthoz érkezett: hihetetlen. Egymás nélkül mindkettejük élete egész máshogy alakul. Aztán nemrég hallottam, hogy a Kálvin téri Matrjoska mostantól nem Natasa irányítása alatt van. Meg is kerestem őt, hogy erősítse vagy cáfolja meg az értesüléseimet. InterJÓ!!!! Úgy hallottam, eladtad a Matrjoskát, igaz ez? Igen, így volt. Már korábban is megkörnyékeztek ajánlattal, akkor nem mentem bele, de most igen. Miért? A párom már korábban is rágta a fülem, hogy nem kellene ezt ilyen intenzitással, kicsit nyugodjunk meg. Mi már olyan korban vagyunk. A páromnak van egy unokája, most jön a második. Kettőnknek együtt hat gyerekünk van (nevet), érkeznek az unokák, úgyhogy fel kell készülnünk erre is. Ott egy hatalmas kertünk, gyümölcsös, amire külön kertészt kell fizetnünk. Ehelyett mi is meg tudnánk művelni ezt a területet, sőt, van is egy tervem a kertünkkel, ha eljutok odáig. Mi változik meg az étteremben? Nézd, én erre nem tudok garanciát vállalni, de az új tulajdonos azt mondta, mindent hagy a régiben, tehát a törzsvendégek azt kapják, amit megszoktak. Ezt megerősíthetem. Ott vannak, akik betanultak, és készítik azt, amit begyakoroltunk. Nagyon jó csapat, ügyesek. Elengedted teljesen a Matrjoskát? Dehogy. A név és minden a szellemi termék továbbra is az enyém. Csak azt a céget adtam el, ami azt az egyetlen éttermet üzemelteti, a Matrjoska know-how továbbra is a kezemben van, és akarok is kezdeni vele valamit. Mire gondolsz? Franchise? Olyasmi. Azt gondolom, egészen komoly értéket teremtettünk a Matrjoskával. Olyan volt, mint egy szülés, minden nehézségével és kihívásával, de végül egy olyan dolgot hoztunk létre, amit szeretünk, és amit sokan szeretnek. Kijártuk az utakat, megtudtuk, mit hogyan érdemes. Most már tudunk segíteni abban, hogy egy második vagy harmadik hely is létrejöjjön. Nem a miénk, valaki más Matrjoskája. Nem a hagyományos franchise-ban gondolkozunk, egyelőre nincs kész semmiféle sokoldalas kézikönyv, szabálygyűjtemény amit átadhatnék, de dolgozunk rajta. Amit tudok ígérni, hogy segítek, segítek abban, hogy egy olyan minőségű és felfogású hely nyílhasson, amilyen az első vegán Matrjoska is volt. Gergő, a főszakács is veled tart? Gergő már korábban szólt, hogy az egyetemen folytatja a táplálkozástudományi szakot, most erre koncentrál. Azt tanulja, amit gyakorolt az utóbbi években. Ő velem együtt hozta létre a Matrjoskát, úgyhogy remélem, hogy a későbbiekben is együtt dolgozunk, ha lesz folytatás, további Matrjoskák. Vannak közös terveink. Úgy látom, nem tudsz mégsem visszavenni. Hogy érted? Úgy látom, hogy amellett, hogy a mindennapi teendőket leadtad a Matrjoskával, máris két-három új projekt van a fejedben. Hogy lesz így unokázás? Koordinálni, rendszerek felépítésében tudok segíteni, de most már figyelek arra, hogy ne vigye el minden időmet egy-egy projekt. Sokan a szájukhoz kapnak, hogy ó, mi lesz akkor a keresettel, hogy fogsz megélni? Őket mindig megnyugtatom, hogy ettől nem kell félnem szerencsére. Nem kellett a Matrjoska vezetése alatt sem, azt teszem, amit tenni szeretnék. Nem kell arra gondolnom, hogy valamit azért csináljak, mert sokat lehet vele keresni. Jól akarok csinálni valamit, aztán majd hoz, amit hoz.
Egy nap a városban Újabb szabadulószobát tervezett Budapest legkreatívabb csapata - KOCKA
Aki emlékszik még a 90-es évek kultikus beszaratós filmjére, a Kockára, bizonyára összeszorult gyomorral lép be Budapest legújabb szabadulós szobájába, vagyis kockalabirintusába. De semmi vész. A Mystique Room csapata már korábban is bebizonyította, hogy az escape room műfaj nemhogy lecsengőben van, de folyamatosan megújul, és az új ötleteket már külföldre exportáljuk (budapesti szobák mását megtaláljuk már máshol a világban is). A város legizgalmasabb szobáit pedig sorra nyitják a Szent István körúton: a Mystique Room szobáiban ráadásul mára már egyetlen lakatot sem építenek be, high-tech érzékelőket viszont annál inkább. Van ajtó, ami hangra, fújásra, érintésre, mozdulatlanságra, vagy épp egy meghatározott dallam eljátszása után nyílik. A szobák tele vannak mini számítógépekkel, amik elemzik azt, amit csinálsz, és ha jól csinálod, automatikusan továbbjuttatnak. A Vastrón nevű szobájukkal korábban már belekóstoltak abba, hogyan lehet feldolgozni egy filmet szabadulószobaként. Most a Trónok harca után a Kocka című film köszön vissza körülöttük. Hogyan? Itt egy jelenet a filmből: Itt egy fotó az egyik kockában, a Szent István körúton: A Kocka nevű szabadulószoba úgy indul, hogy beszállunk egy liftbe. Tényleg teljesen úgy néz ki, rendesen van hívógomb, szintjelző, körbe fém test. A kezelő elbúcsúzik tőlünk, a lift megindul a mélybe. Ne feledjük, ez még csak a bemelegítés. Persze itt is lesz egy egyszerű feladat, hogy továbbjussunk, de igazából ez a hangulatba hozó rész. Ez az igényesség elképeszt, miután láttam a város szabadulószobáinak egy részét. A feladat valami olyasmi, hogy egy laborban valami magfúziót kell újraindítani. A lényeg, ami mindig: meg kell találni valamit, amit a megfelelő helyre kell juttatni, de addig sok feladatot kell együtt legyűrni. Itt, a Kockában előfordul, hogy házitelefonon instruáljuk egy másik csapattársunkat, hogy épp melyik ujját merre mozgassa. Nagyon kemény. Kockáról kockára haladunk, az átjárók bárhol lehetnek. Na jó, bárhol nem, mert egyszer sem kell az alattunk vagy a felettünk lévő csapóajtót használni, de azért ebben a szobában is van szintemelkedés. Alig hinnénk egyébként, milyen kicsinek tűnő helyiségekbe tömörítik be az általában kétszintes szoba-együtteseket, ottjártamkor belestem az épp épülő Alice Csodaországban szobába (néhány hónap, és remélhetőleg megnyitják), ahol egyben láttam a teret. Van olyan is, hogy nem szabdalják szét, hanem egyben marad, mint például a Kalóz öböl szobában, ami egyetlen hatalmas hajóorr. Na de vissza a Kockára: csodálatos. Hiába mentél végig több mint száz szabadulószobán, a feladatok tökéletesen újak lesznek. Hiába nem voltál még soha szabadulószobában: ugyanolyan esélyekkel indulsz, és ugyanúgy meg fogod találni a megoldást, mint egy tapasztalt róka, legfeljebb kicsit lassabban. A nehézség talán az - és ehhez jó a jártasság -, hogy a szobák tele vannak elterelő tereptárgyakkal, amik valójában nem feladatok, nem juttatnak tovább. A Kocka laboratóriumában például van egy olyan jelzés, ami a beszédünkre reagál. Semmi jelentősége. De máris elkezdtem spoilerezni, amit nem szabad. A lényeg, hogy a Kocka Budapest legújabb harmadik generációs (lakatmentes, számítógép-vezérelt) szabadulószobája, és hihetetlen igényességgel építették, nagyon jó feladványokkal. Érdemes a barátainkkal jönni, de ne nagyon csodálkozzunk, ha állásinterjúra hívnak ide: egyre többször jönnek a Mystique Room-ba HR-esek, akik beterelik a jelentkezőket, és a monitoron nézik, ki hogy teljesít. Ugyanis nem csak az intelligencia, de a csapatszellem, az alárendeltségi hajlandóság, és az irányítani vágyás is nagyon szépen kirajzolódik a játék hevében, és mindent elmond a játékod arról, hogy hogyan látod sok ember munkáját, együtt. Én általában nagyon kellemetlen vagyok, üvöltözök, hogy ki mit csináljon, és türelmetlenül toporgok, ha olyasmit próbálnak, amiben nem hiszek, hogy továbbjuttat. Interim menedzserknek jó lehetek még. Foglalni itt lehet. A Mystique Room az Egy nap a városban hirdetője.
Városlátogatások Yale Egyetem New-haven
Yale Egyetem New-havenA várost az 1638-ban ideérkező zarándokok alapították. Kilenc kis tér köré építették házaikat, a főtér, a „Green” volt a központ, és már akkor akartak egy iskolát létesíteni a gyermekeik számára.Adakozásból próbálták összegyűjteni a pénzt, még Newton és tudóstársai is küldtek könyveket, de mindez kevés volt. Egy angliai gazdag kereskedő Elihu Yale adományaival megkezdődhetett az építkezés. A támogató nevét viselő egyetem meghatározó lett a város életében. Ettől kezdve a város és az egyetem egymást segítve fejlődött.Napjainkban a Yale az egyik legnevesebb egyetem, orvosi, jogi, bölcsész és műszaki fakultásain az oktatás világszínvonalú.Az egyetem hallgatója volt Samuel Morse a későbbi feltaláló és Charles Goodyear a gumigyáros is.Az ősfás parkot körülölelő épületek igazai „angolos” hangulatot árasztanak, színes üvegablakokkal, faragott kőszobrokkal és boltívekkel. Az épületek falait sok helyen borostyán borítja, de nem ezért tartozik a Yale is a híres egyetemeket tömörítő Borostyán ligába. (Ivy League)Az embernek az az érzése, hogy az egyetem rögtön műemléknek épült. A gazdag egyetemi könyvtárban olyan ritkaságokat is őriznek, mint az eredeti Guttenberg biblia.Itt is láthatunk olyan szobrot, ahol a csizmasimogatással lehet szerencsét kívánni. A szobor Theodore Dwight Woolsey-et ábrázolja, aki 25 évig volt a Yale vezetője. Kibővítette és zárttá tette a campust, de nem emiatt lett híres. Valahányszor kiment az egyetemek közti evezősversenyre, nyert az egyetem csapata. Amikor nem ment ki, kikaptak. Azóta sokan megérintik a szobor csizmáját, ha szerencsét szeretnének a következő vizsgájukra.Szintén itt láthatjuk a függetlenségi háború hősének tartott Nathan Hale szobrát, aki az első amerikai kém volt. A britek ellen kellett volna kémkednie, de annyira feldobta a nemes megbízatás, hogy úgy érezte erre áldomást kell innia, ezért betért egy kocsmába, ahol leitta magát és mindent kifecsegett a feladatáról. Nem csoda, hogy rövid úton elkapták és kivégezték.A szobor természetesen nem őt ábrázolja, mert semmilyen rajz nem maradt fenn róla, ezért nagy titokban kiválasztottak egy diákot, és róla mintázták meg a hős kémet.Annyira sikerült ezt titokban tartani, hogy még a CIA is elhitte, és kérte, hogy adják át nekik, hiszen a kémek az ő hatáskörükbe tartoznak. Az egyetem elutasította a kérést, de nem is Amerikában lennénk, ha a rivalizálás, a versenyszellem hatására, a CIA emberei éjjel nem lopták volna el a szobrot. Most büszkén őrzik a botcsinálta kém hamis szobrát.                                                                                                                                               Made by vinpet                                                         
Városlátogatások Szárnyashajóval Pozsonyba
Szárnyashajóval PozsonybaA szlovák fővárosban voltam már autóval, vonattal, repülővel, most szárnyashajóval látogattunk ebbe, a magyar történelemhez ezer szállal kötődő városba. Útközben megcsodálhattuk a Duna festői partjait, a Visegrádi Fellegvárat a Salamon toronnyal, és az Esztergomi Bazilika fenséges épület együttesét.Tovább haladva elértük a sokkal kevésbé fenséges, de gazdaságilag Szlovákiát felemelő, minket, pedig a földbe, illetve stílusosan a vízbe döngölő Gabcsikovó-i vízlépcsőt és erőművet. A politikai rövidlátás, az emberi és országos érdekek alárendelése az átpolitizált környezetvédelemnek, okozta a súlyos gazdasági veszteséget, amit azóta sem tudtunk kiheverni.    A hasznos viziszörny, a zsilipelésre váró hajókkal, a vízszint különbség 18 méter. Megérkezés: A város magyar nevét a vár első ispánjáról, Poson-ról kapta. Bratislava, a mai, szlovák nevét egy történészi tévedésből kapta, egy ”jeles” régész, a város X. századi nevét, a szláv „Braslav” személynév helyett a „Bratislav” névből eredeztette, de mint tudjuk, a nem egzakt tudományoknál előfordul az ilyen. Gondoljunk csak a pszichológiai Rorschach, leánykori nevén tintapaca tesztre, amiből mindenki azt olvas ki amit akar.                                                       A város modern kori jelképeA felújított pozsonyi vár négy toronnyal ékesített épülete uralja a tájat. A koronázó templom:A gótikus, koronázó templom tetején kereszt helyett, a magyar korona csillog, mivel 1563 és 1830 között, itt koronázták a magyar királyokat. Az egykori koronázási dombon most egy otromba szoborcsoport áll. Koronázási királydomb a haza minden szegletéből küldött földből volt összehordva, minden vármegye elküldte saját földjéből a maga részét: ez a haza kicsiben. A koronázás egyik eleme, hogy az olajjal felkent király Szent István palástjában, kezében a Szent István-i karddal, lóval vágtatott fel a koronázási dombra, ahol a kardot kirántva hüvelyéből a négy égtáj felé suhintva jelezte, hogy megvédi az országot a minden irányból érkező ellenséggel szemben.A millenniumi ünnepségek alkalmából  Pozsony városa az egykori koronázási domb helyére a magyar történelemhez méltó emlékművet állíttatott, (Fadrusz János alkotása) melynek témája a magyar főnemesek kiállása Mária Terézia mellett. A magyar főurak kardot rántanak Mária Terézia trónja védelmében. A város, egyébként a mohácsi vész után, a XVIII. század közepéig, a Magyar Királyság fővárosa volt. Egy kis töri visszaemlékezés, ekkor szakadt három részre az ország.Séta az óvárosban:Az érseki palota, Pozsony egyik legszebb neoklasszicista stílusban épült palotája. Több, jelentős történelmi esemény színhelye volt. Itt írták alá Napóleonnal a Pozsonyi békét az austerlitzi csata után. Haynau tábornok szintén itt írta alá a vesztes 1848–49-es forradalom és szabadságharcot követően, a magyar forradalmárok fölött kimondott halálos ítéleteket.                                                                  A Fő térItt ülésezett, a rendi országgyűlés, a pozsonyi diéta, ami nem tévesztendő össze semmiféle, ma divatos fogyókúrával. Az épület homlokzatán ma is a magyar címer látható.A régi városháza:Néhány érdekesség: A békekötés előtt Napóleon ágyúzta a várost, de később a békekötés után, kimondta, hogy akinek a házában, látszik az ágyúgolyó, annak nem kell adót fizetni. Itt a bizonyíték, hiába jött a korabeli szlovák NAV.Egy másik legenda szerint, a korabeli ”lakásmaffia” egy képviselője elorozta a házát egy özvegyasszonynak, aki bírósághoz fordult. A bírók előtt a vádlott esküdözött, hogy minden szabályos volt és végső érvként azt mondta, hogy vigye el az ördög, ha nem mond igazat. Lett is nagy füstfelhő, megjelent az ördög és a ház falára tapasztotta a hazug ember képét. Ezt láthatjuk most is a falon. Nálunk, ma is lenne dolga az ördögnek.A Szent Mihály Kapu:A monda szerint az a nő, aki beszél a kapun való áthaladás közben, nem megy férjhez. Bár a csoportunkban nem kifejezetten eladó leánykák voltak, mégis mindenki nagyon hallgatott a kapu alatt, de alig, hogy kiértünk, minden nő, szinte egyszerre próbált beszélni.                                Óvárosi utcarészlet, háttérben a Szent Mihály kapuval                                                       A szűk utcácskákban szebbnél-szebb céh jelvényeket láthatunk        Az épület homlokzatán megőrizték a városra korábban jellemző háromnyelvű feliratokat.Ez egy régi többszintes ivókút, alsó részéből a kutyák, a következő szintről a lovak, majd feljebb az emberek ihattak. A legfelső kifolyó a madaraké volt. Most nem működött, a víz csak felülről jött, eső formájában. Jeles ünnepeken a kútból bor folyt, ilyenkor az állatok is felönthettek a garatra.A Fő téren láthatjuk a híres Roland szökőkutat, melyet I. Miksa király készíttetett, elsősorban tűzoltás céljára, ugyanis korábban hatalmas tűzvész pusztított a városban. Roland vitéz szobra tulajdonképpen a királyt ábrázolja. A monda szerint szilveszter éjjelén a szobor egy hátraarcot csinál, de ezt csak a szüzek és az igazmondók láthatták, na meg, akik előbb a borkútnál jártak.Mit gondolsz, ma mi van ebben a gyönyörű épületben? A biztosító a telitalálat, de a bank sem rossz tipp.A vár alatti parkban láthatjuk Árpád házi Szent Erzsébet szobrát rózsacsokorral. Ő, a Bánk bánból is ismert Gertrudis leánya. A legenda szerint Erzsébet ennivalót vitt a szegényeknek a kötényében, amikor az anyósa rászólt, hogy mutassa meg mi van nála. Lehet, hogy innen ered a dal: „Mi van a kötődbe menyecske?” A kötényét szétnyitva, rózsák hullottak ki belőle. A kötényen örök nyomot hagyó rózsák, több szent hely történetében is szerepelnek, pl. Guadalupe / Mexikó /, vagy Fatima / Portugália /Szintén errefelé látható Liszt Ferenc mellszobra, alatta a vaskorláton a koronázási mise kottája olvasható. A felújítás alatt álló, egykori Grassalkovich palotában ma a köztársasági elnök lakik, zászlóval jelzik, ha otthon van.Köztéri szobrok:Jópofa, ötletes szobrokat láthatunk, mindenki szívesen fényképezi őket. Az utóbbi kettőt azóta mát eltávolították. Az ülő fiút elvitte a tulajdonosa, a Napóleon padot pedig vandálok megrongálták. Nézzünk meg egy videót a városról:https://www.youtube.com/watch?v=viwwcpAb32A                                                                                                      Készítette: vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!