Valóban fiatal, 2006-ban végzett a Budapesti Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Ám ez nem akadálya annak, hogy meglepje közönségét. Három évvel ezelőtt egészen más oldaláról mutatkozott be, most – március 7-ig - festményeit, papír alapú munkáit, vázlatait láthatjuk. Bársony István építész, a kiállítás kurátora szerint Esse Bánki képi világát két tényező határozza meg. Az egyik, hogy erősen személyes kapcsolata van ezekkel a terekkel, ahol él, alkot, amelyeknek az auráját saját lényével hatja át. Ezt a kapcsolatot folyamatos jelenlétével egyszerre alakítja és erősíti. A másik tényező pedig az, az ars poeticájának is mondható vizuális kísérletezés, mellyel az egzakt tereket a lehető legteljesebb absztrakcióig próbálja redukálni.
Amíg személyes világának mindennapos tárgyai, jelenetei, terei a festmények előzményeként készülő tanulmányokon még lírai hangvételű kompozíciók kellékei, addig a monumentális festményei már részben eltávolodnak a racionális világtól. Konstruktivista kompozícióinak többsége páros képekben készül, melyek tudatos képalkotói eszközök is egyben. Amíg a két képet egy egységként kezeljük, nézzük, addig az ábrázolt terek és annak elemei jó felismerhetőek maradnak. Viszont, ha a képpárokat szétválasztjuk, legalább az egyik kép teljes absztrakcióvá válik. Az absztrakt kép-fél önálló alkotásként is megállja a helyét, hiszen a harmónia, kompozíció és a dinamika teljes értékű alkotást eredményez. A másik kép-fél konkrétabb elemivel az ábrázolt tér felismerhetőbb szeletét mutatja. A képpárban pedig a belső tér teljes univerzuma feltárul.
Az önálló enteriőr képeken hol elvontabban, hol diszkrétebben idézi föl a kiinduló térélményt, folyton kihasználva azt a képalkotói játékot, mellyel a teljes elvontság és a konkrét látvány között egyensúlyoz. A téma és a koncepció mellett a technika is fontos szerepet játszik alkotásain. A több rétegben felhordott színeket a dúcokhoz hasonlatos karcolatokkal létrehozott grafikus hálóstruktúra szabdalja szét. Az egyes képszilánkokat pedig a meggyötört felületek interakciójával teszi még vibrálóbbá. Esse Bánki festményeinek világát egy elvarázsolt kastély tükör-országához hasonlítom, egy olyan világához, ahol minden mozdulatunkkal változik a környezetünk. A változatos reflexiók és fényviszonyok tünékeny térstruktúrákat hoznak létre.
Látomásokat, melyek a pókfonál szerű vonalstruktúrán feszülnek meg egy pillanatra üveg és tükörszilánkok, melyeket a konstruktív képalkotáshoz használt feszes vonal-fonalháló feszít ki. Ezek a szinte érzékcsalódásként megelevenedő terek egyszerre dinamikusak és merevek is. Hűvös színeket, karcos felületeket látunk, tétova mozdulatoknak nyoma sincs. A végeredmény pedig egy végletekig kimért, absztrakt enteriőrélmény. Úgy gondolom a fizikai tereken túl a műterem, az alkotás terei a művész individuumának kiterjesztett közege. Olyan helyszín, mellyel intim közösséget alkot, amelyhez fűződő viszonya, alkotói tevékenységének origója is. A művészi önkifejezés egyik legősibb témája, értelmezésemben az önarcképműfaj analógiájaként az alkotás megszemélyesített vizuális lenyomata - mondta el képekről Bársony István, a kiállítás megnyitásakor.
A cím talán némi fejtörésre ad okot, világosabb lesz, ha az azték név helyett a nálunk jobban ismertet használjuk. Ő Tollaskígyó, az azték mitológiában a tudás és a tanulás istene, aki most néhány hétre Budapestre költözött.
Arról, hogy a II. Világháború során rengeteg műkincs tűnt el a hazai múzeumokból – már nagyon sokat hallottunk. De, hogy ugyanez lejátszódott harminc évvel korábban is – nos, arról mindeddig semmit! Egy új kutatás most erre kíván fényt deríteni.
Különleges könyv bemutatója és egy kiállítás megnyitása zajlott egy időben Budapesten a Józsa Judit Galériában. A falakon, kódexlapokon látható a Belváros-Lipótváros krónikája és a különálló lapok együtt, könyv formában, kézbe vehetővé váltak.
Ez volt a kezdet, az első lépés a világsikerhez vezető úton – mondta el Rajk László azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették: Oscar-díj jelölést kapott a Saul fia című magyar film.
A sztárvendég, Plácido Domingo iránti óriási érdeklődésre való tekintettel estéllyé alakítja február 6-i rendezvényét a Magyar Állami Operaház. Estélyt adnak, és ezzel esélyt, hogy a világhírű spanyol énekes fellépését 1236 vendég láthassa színháztermi kényelemben.
