2019. december 10. kedd, Judit és Loretta napja
Fotók és gasztronómia
Révay András
2016.05.01 21:46
Az Europeana Food and Drink program, valamint a Nemzetközi Magyar Fotónapok keretében fotópályázatot hirdetett a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Fotóművészek Szövetségével együttműködve. A nyertes alkotások kiállításon láthatók a Múzeumban, június 26.-ig.

 Az Europeana Food and Drink program harminc hónapja gyűjti az ételekkel és italokkal kapcsolatos adatokat, információkat – mondta el a kiállítás megnyitásakor Kiss Imre, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója. A programban összegyűjtik az európai közgyűjtemények – múzeumok, galériák, könyvtárak, levéltárak, valamint audiovizuális archívumok – digitalizált anyagát és elérhetővé teszik azt egy közös felületen. Jelenleg 27 millió műtárgyat és dokumentumot, festményt, könyvet, filmet tartalmaz a portál, összesen 2200 intézményből. Ennek záróeseménye magyar részről ez a kiállítás. Roppant gazdag anyag jött össze, ami jól illeszkedik a múzeumban tavaly elkezdett – gasztrofotó témájú – sorozatba. Ennek egyik tagja éppen vándorúton van az országban, legutóbb Szekszárdon volt látható.

A Magyar Fotóművészek Világszövetsége 2002-ben alakult és tagjai a Magyarországon vagy a határon túl élő, magukat magyarnak valló fotóművészek. Sokan élnek Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban, Kárpátalján, de az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa számos országában. Pályázatokat írnak ki, előadásokat, workshopokat tartanak, kiállításokat szerveznek. A szövetség elnöke, dr. Patrus Sándor kiemelte: fontos volt számukra ez az időpont, mert 1890. április 30-án nyílt meg az első amatőr fotókiállítás Budapesten, ez lett a Nemzetközi Magyar Fotónapok dátuma. Ezt a napot országszerte előadásokkal kiállításokkal ünneplik. Fel kívánják hívni a művészetkedvelő közönség figyelmét arra, hogy a fotó valóban önálló művészeti ág! Ugyanolyan vizuális művészet, mint a festmények, a grafika és más egyéb.

A gasztronómiai tárgyú fotózás különleges dolog és a Fotóművészeti Szövetség tagjai közül csak kevesen foglalkoznak vele. Ennek a kiállításnak az ötlete február végén merült fel, a határidő túlságosan rövidnek látszott. A lelkesedés viszont a vártnál nagyobb volt, sokan ajánlottak fel képeket hozzá. A szervezők három kategóriát hirdettek meg. Az első volt az étel és ételkészítés, a második a vendéglátás – étkezés, a harmadik pedig az étellel, ételkészítéssel kapcsolatos társadalmi, szociális események bemutatása. A beküldött képeket négytagú zsűri bírálta el gasztronómiai és fotó-szakmai szempontok alapján. Összesen 296 kép érkezett, a legtöbb, 247, az első csoportba, 86-ot küldtek a második csoportba, a harmadikba pedig 63 képet kaptak.

 Egy kategóriába legfeljebb öt képet lehetett beküldeni. A most megnyílt kiállításon negyvenkét kép szerepel. Érthető módon a legtöbb az első kategóriából került ki. A zsűri csoportonként a legjobb alkotót oklevéllel ismerte el, van közöttük olyan is, aki mindhárom kategóriába küldött képet – tehát igen komolyan vette a felkérést. Az értékelés során elérhető legmagasabb pontszám harminchat volt, Hámor Szabolcs az egyik képére harmincötöt kapott. Fekete Antonio volt az, akinek minden képét elfogadta és magasra értékelte a zsűri, Tulok András pedig mindhárom kategóriában szerepelt, ráadásul igen eredményesen. A kiállításról összességében elmondható, hogy nem egyszerűen csak lefényképeztek egy ételt vagy egy helyzetet.

 Mindegyikben el van rejtve valahol egy „csavar”, amit a fotográfus másként lát, mint az, aki csak arra sétál. A pályázat meghirdetésekor ugyanis éppen az volt a cél, hogy jobban megismerjük, megismertessük az ételeket és italokat, mint közös örökségünk részét. Valamint, hogy a fotóművészeten keresztül bemutassuk magát az ételt – italt, az étkezést és a hozzá kapcsolódó szokásokat, azok megváltozását régen és ma. A téma tehát a gasztronómiának egyfajta személyes értelmezése volt. A pályázaton bárki részt vehetett – életkortól és foglalkozástól függetlenül – aki magyarnak vallja magát, bárhol is él a világban. A szervezők az alkotói szabadságot semmiben nem korlátozták.

www.mkvm.hu

Kapcsolódó témák

A cím talán némi fejtörésre ad okot, világosabb lesz, ha az azték név helyett a nálunk jobban ismertet használjuk. Ő Tollaskígyó, az azték mitológiában a tudás és a tanulás istene, aki most néhány hétre Budapestre költözött.

Arról, hogy a II. Világháború során rengeteg műkincs tűnt el a hazai múzeumokból – már nagyon sokat hallottunk. De, hogy ugyanez lejátszódott harminc évvel korábban is – nos, arról mindeddig semmit! Egy új kutatás most erre kíván fényt deríteni.

Különleges könyv bemutatója és egy kiállítás megnyitása zajlott egy időben Budapesten a Józsa Judit Galériában. A falakon, kódexlapokon látható a Belváros-Lipótváros krónikája és a különálló lapok együtt, könyv formában, kézbe vehetővé váltak.

Ez volt a kezdet, az első lépés a világsikerhez vezető úton – mondta el Rajk László azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették: Oscar-díj jelölést kapott a Saul fia című magyar film.

A sztárvendég, Plácido Domingo iránti óriási érdeklődésre való tekintettel estéllyé alakítja február 6-i rendezvényét a Magyar Állami Operaház. Estélyt adnak, és ezzel esélyt, hogy a világhírű spanyol énekes fellépését 1236 vendég láthassa színháztermi kényelemben.

Blog ajánló
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Egy nap a városban Döbbenet ez a Fővám téri étterem-pince, főleg a föld alatt - Up & Down
A Fővám tér, úgy tűnik, kapott egy kis flancot. Nem messze onnan, ahol a város legkorábban nyitó kocsmája volt, hogy a hajnalban érkező kofák még éppen találkozhassanak az éjszakai tivornya végén a biliárdasztalon alvó lumpokkal (ez a mostani Burger King helyén állt a csarnok nyitása után), több olyan hely is nyitott, ami nem az egyszerű megjelenésével hódít. A Váci utcai forgatag egyik fontos kiömlésénél, az egyik nagy budapesti turistanevezetesség, a Központi Vásárcsarnok előtt állunk, így számíthatunk rá, hogy az egyszer beköszönő vendégek felülreprezentáltak lesznek. Az egyik itteni étterem facebookos véleményei például szinte kizárólag idegen nyelven íródtak. Aki ide jön tehát, az jól tudja, kiket akar megszólítani, és az csak részben az itt élő közösség. Így aztán az Up & Down név tökéletesen passzol ebbe az elgondolásba. Nehéz lett volna olyan nevet választani, amiről több vendég tudja, mit jelent. Már csak az a szó, hogy “étterem”, eleve leszűkíti a kört a felére. Aki egy idegen városban el akar igazodni, és meg akarja érteni az útbaigazítást, legalább az irányokat jelölő szavakat ismernie kell angolul. Kivéve Olaszországban, ott kár tudni bármit, bárhogy, az olaszon kívül. Elég menő helyen van az étterem, és a berendezés is eléggé ott van. Első ránézésre úgy érzed, hogy ez valami nagyon drága hely, nem is hinnénk, hogy van például ebédmenü, és nem is olyan unalmas, “adj valami ezeröté” fajtából, ami egyébként is kezd teljesen kiveszni a belvárosból. Steak, friss halak, rákok, szarvasgerinc mellett olyan hagyományos magyaros ételek is kérhetőek, mint a töltött káposzta gulyás vagy mangalica pofapörkölt. Mint mondtam, a turisták...De nemcsak a flanc van itt, hallottam hírét olyan tojásos nokedlinek, aminél a tojássárgáját használták csak fel, és carbonara-szerű nokedlis ételt faragtak belőle, természetesen fejes salátával. Amikor azonban egy ilyet kértem volna, a pincér közölte: már nincs az étlapon ez, és a séf is más lett azóta. Ilyen hamar séfváltás? Nem hangzik úgy, mint egy száz éves pályafutásra ácsingózó hely. De lehet, hogy csak pech, kértem az ebédmenüt. Közben elmentem a mosdóba, amihez egy lépcsőn kellett lemenni az alsó részbe. Én azt hittem, hogy odalent legfeljebb egy raktárat találok (a látványkonyha helyét belépéskor láttam), de meglepetésemre odalent a fentivel megegyező méretű pincébe jutottam. Nem is akármilyenbe: Micsoda kontraszt! Nézzük csak meg egymás mellett, milyen fent és lent. Up & Down: Állítólag amikor kikukázták a lenti részt, találták a falra kihelyezett berendezések, gépek, mérők, csövek, egyebek nagy részét. Persze a börtönajtót máshonnan akasztották, de a teherlift ajtaja - ami most a raktárat rejti - itt volt. Rendezvényekre adják ki. A vécében ezt találtam: Nem tudom, a nőiben mi lehetett, nem akartam benyitni. Az ebéd milyen volt? Nem rossz. Az előétel kocsonya pirítóssal, egészen kellemes állaggal, fürjtojással, nyers, bölléres ízekkel. A csirkemell supreme megfelelő minőségű volt, kissé szűkös adag, a mellé adott hajdinás "rizottó" köret is meglepően jól működött, annak ellenére, hogy a hajdinát nem is szeretem. A desszertet viszont nem tudtam értelmezni, a mézes krémesnek elvileg a krémes és a ropogós állagot kellett volna játékosan kevernie, de inkább száraz volt és kellemetlen. De a konyha láthatóan igyekszik, és vannak jó pillanataik. Viszont a hely maga egy vidámpark igényével bizonyította be, hogy a névadás nem üres frázis, hanem játékos látványosság, ennek pedig nagyon örülök. A kilátás pazar, a hely maga igényes, így érdemes elmenteni magunknak, ha találkozót beszélnénk meg a környéken. Up & DownCím: 1056 Budapest Fővám Tér 1.
Egy nap a városban Hogyan lehet megkülönböztetni a jó éttermet az izgalmastól?
Tíz év gyakorlata alapján van egy tizenöt-húsz tételből álló csekklistám, amit végigfuttatok a fejemben, ha belépek egy helyre. Muszáj: a fene sem akarja vesztegetni az idejét rossz helyeken, mikor annyi felfedezni váró kincs van a városban. Ebben a listában a bejárat előtti táblák tartalmától kezdve a pincérek viselkedésén keresztül az étlap formátumáig sok minden benne van, hogy még azelőtt menekülhessünk, mielőtt megmelegedne alattunk a párna. Ez a poszt nem erről szól, de ha szeretnétek, egyszer összeszedem ezeket is. Ez a poszt egyetlen nagyon gyors megállapításról szól: az egyébként ígéretes étterem, ahol ülünk, mennyire halad a korral, a séf mennyire tartja rajta a kezét szakmája ütőerén? Tehát feltételezzük, hogy egy friss, ambiciózus étteremről van szó, kizárjuk tehát a versenyből azokat a vendéglátóipari egységeket, ahol az étlap egy pontján azt olvashatjuk: frissensültek. Ők a Karcsikám-helyek, külön értékelési táblát érdemelnek. Vajon miként tudjuk megállapítani, hogy a csillogó felszín és az egyébként tehetséges főzőtudomány mögött lassan ellaposodó unalom, vagy a kihívásokra érzékeny, a trendeket követő lelkesedés dolgozik-e? Hogyan tudjuk gyorsan elválasztani a jót a legjobbaktól? A trükk: nézzük meg, milyen a vegán kínálat az étlapon. Egyáltalán: van-e ilyen fogás, legalább egy, és abban van-e spiritusz? Nem arról van szó, hogy vegánnak kell lenni, vagy hogy szimpatizálni kell a vegánokkal. Ez a trükk a húsevők számára is működik. A tisztán növényi alapú alapanyagok felhasználása ugyanis eleve megkövetel egy olyan fokú rendet a konyhában, ami elképzelhetetlen a közepes helyek esetében. Annyi mindenben van tejpor, tojáspor, hogy kiszűrni ezeket, megtalálni a helyettesítőket, áldozatokat követel. Mint ahogy áldozatokat követel kölesből ízletes habot készíteni, tejszínhab helyett. Másrészt a vegán fogás tehetséget követel minden szakácstól. Nekem az a tapasztalatom, hogy a legtöbbször az tud igazán jó vegán kaját készíteni, aki tud - vagy valaha tudott - nemvegánt is. Az érti az egyensúlyt, a savakat, az ízek egymást kiegészítő egységét, aki nem eleve egy hiányos palettából dolgozik, hanem csakazéris eléri, hogy minden színt használhasson, ha akar. Csak melósabb. (Egész életében vegán szakácsként dolgozó tehetségek most kezdenek kibontakozni, mint második generáció). Nyilván vannak helyek, ahol kizárólag steak-eket árulnak, a világ minden tájáról. Hogy náluk nincs vegán fogás, érthető, mondjuk a konyhának sok dolga nincs, egy ilyen hely inkább a beszerzésről szól. Ha tudsz jó érlelt húst venni, bárki meg tudja sütni a két oldalát. Egy olyan étterem étlapját forgattam a nyár végén, amit eddig sokra értékeltem. Úgy gondoltam, odafigyelnek az alapanyagokra, úgy gondoltam, minden területen tudnak ügyeset alkotni. Tudjátok, milyen vegán fogást találtam a kártyán? Paradicsomsaláta. Ennyi. Még a kovászos uborka esetében sem tudták megoldani, hogy tejpor-mentes kenyérrel indítsák be az erjedést. Ez pedig lustaság, az odafigyelés hiánya, a vendégek egy részét pedig elküldik haza még azelőtt, hogy betették volna a lábukat az ajtón. Vegán fogást tartani az étlapon egyrészt egy szélesebb vendégkör kiszolgálását jelenti, másrészt egy nagy “challenge accepted” bélyegző, annak az üzenete, hogy a szakács szereti a kihívásokat, és nem bújik bele az általa ismert kényelembe. A legjobbak tudják ezt. És a legjobbak az összes fogás esetében felmutatják ezt a kreativitást. Ha valaki éttermet próbál tesztelni, igyekszik olyan fogásokat választani, amik meg tudják mutatni, mit tudnak a falak mögött. Ma ez a fogás számomra a legjobb vegán étel, csak utána jönnek a többiek.
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!