2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Hazavihető kiállítás
Révay András
2016.05.13 21:52
Ma már tudjuk, milliók haltak meg az első világháború csataterein. Mivel pedig akkor még nem sejtették, hogy majd követi egy második, nem is számmal jelezték. Úgy nevezték: a Nagy Háború! Személyi és tárgyi emlékek összegyűjtésével erről a háborúról nyílik rövidesen állandó kiállítás, a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.

 A múzeumban évek óta nem nyílt állandó kiállítás, most jött el az ideje egy nagyszabású, hosszú időszakot átfogó bemutató elkészítésének, mondta el dr. Sallay Gergely, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezetője, a kiállítás egyik rendezője. A részben még elhelyezésre váró tárgyak között sétálva a hét teremben, annyi már így, félkészen is megállapítható: ezúttal szakítani kívántak a hideg, racionális, mondhatni iskolás kiállítási stílussal. Kezdik a világháború kitöréséhez vezető úttal és Monarchiával foglalkozó részt, három termet el is választották a háborús emlékektől. Ez a három az első emeletre került, a földszinti hétben pedig csak a hadműveletekkel foglalkoznak. Ez utóbbiakban egy kronológiai ív vezeti a látogatót, egy megvilágított információs oszlop segítségével.

 Az első teremben a szarajevói merénylet és a mozgósítás áll a középpontban. A következő ötben 1914, -15, -16, -17 és -18 eseményeit, az utolsóban pedig a háború utáni emlékeket mutatják be. Minden oszlopon, vaktérképen jelölték be azokat a helyeket, ahol abban az évben a KuK hadsereg magyar katonája megfordult, jelentősebb harcokat vívott. Az információs oszlopokon látható az adott évből egy jellegzetes hadparancs is. Külön térképen mutatják, hogy Európán kívül hová jutott el magyar katona, hiszen kevesen tudják, hogy még japán hadifogságba is kerültek jó néhányan. Palesztinában – a török szövetségessel közösen – is harcoltak magyar katonák, ezt trópusi egyenruhájuk, török kitüntetésük jelzi, és a nyugati fronton is megfordultak tüzérek, akik a belga és a francia erődök támadásában vettek részt német oldalon.

Majdnem minden kiállító térben találnak a látogatók egy enteriőrt. Az elsőben a vasútállomáson sétálhatunk keresztül. Nincs kiállítás jellege, külön világot, a búcsúzkodás, a vonatra szállás pillanatát jeleníti meg. Máshol is a korszak atmoszféráját szívhatjuk magunkba általuk. Minden teremben vannak személyi vitrinek, kiemelkedő személyiségek vagy akár az egyszerű emberek személyes tárgyait, hagyatékát őrzik. Így, ilyen teljességükben ezeket még soha, sehol nem mutatták be. Nem hiányozhatnak a fegyvernemek, külön-külön a lovasság, tüzérség, haditengerészet, a „légjáró” csapatok, de a háborús újítások sem, úgy a fegyverzetben, mint más felszerelésekben egyaránt. A múzeumnak különlegesen gazdag az első világháborús tárgyi anyaga, így nagyon színvonalas válogatásra nyílt lehetőség.

 Minden teremben van „hátország” vitrin, melyben a hadi jótékonyság, a fémgyűjtés, a hátország és a front kapcsolatát bemutató emlékek láthatók. Lesz, ahol hadiipari munkásnők válogatnak lőszert, megemlékeznek az ápolónőkről, hadba vonult művészekről, a háború vasúti- és postaszolgálatairól és mindenhol ezek egy jellegzetes tárgya, tárgycsoportja is megtalálható. Ám az első világháború legfontosabb színtere mégis csak a lövészárok volt. Ott zajlott az állóháború – évekig. Egy enteriőr segítségével a látogató beléphet abba a nagyon zord világba, ahol rengetegen pusztultak el és természetesen nem maradhat ki a hadifogság témaköre sem. Ennek a hangulatát egy fogolytábor barakkjának belseje idézi fel, ahová szintén be lehet menni. Ki lehet próbálni a szalmazsákot, leülni az asztal mellé.

A látogatót komoly információs tartalon segíti. Több helyen érintőképernyős asztalon nyerhetnek bepillantást a Monarchia hadkiegészítési rendszerébe; kik voltak az egyes hadtestek parancsnokai, hol, mikor harcoltak a különböző csapatok. Külön képgalériában a múzeum gazdag tárgyi anyagának egy jelentős hányada tekinthető meg. Mindezek jól szolgálják az oktatást, az ismeretszerzést. A gyerekek számára pedig külön erre a kiállításra fejlesztett játékok is elérhetők. A szerepjátékban bárki - nyolc személy közül választva - belehelyezkedhet egy-egy háborús életpálya részleteibe, döntési helyzetbe kerülhet. Nagyon komoly hangsúlyt helyeztek arra, hogy a lehető legtöbb, személyhez köthető tárgy jelenjen meg a kiállításban. Bemutatják a tipikusat, a tömegeset, hiszen tömegek vívtak egymással, de mégis csak emberek harcoltak emberek ellen és ezt átélhetővé kívánják tenni. Szembesülhet a látogató azzal, hogy ez mindenki háborúja volt.

Az utolsó terem az emlékezésé, a hősi halottak képcsarnoka és a háború utáni emlékek is itt találhatók. Jelen ismereteink szerint mintegy 660 000 hősi halottja volt Magyarországnak. Őket a 12. Honvéd Gyalogezred tagjai által megfestetett és egységesen megjelenített arcképcsarnokból látható válogatás idézi fel. Jelzi, hogy mennyire fontos volt az alakulatoknak, a családoknak a halottak emlékének őrzése. Egy kis medált, benne a katona hamvaival - a család elbeszélése szerint - egy fiatalon elesett katona édesanyja hordta, haláláig a nyakában. Ebből a szobából a moziterembe léphet a látogató. Itt korabeli, eredeti – olykor harctéri - felvételekből készült összeállítást, illetve későbbi dokumentumfilmeket vetítenek. Látható lesz IV. Károly koronázása, valamint Ferenc Ferdinánd és feleségének temetése is. A kiállításhoz készül egy könyv, ami száz műtárgyon, illetve műtárgy csoporton keresztül mutatja be az első világháborút, segítségével nemcsak ez a kiállítás, de a mögötte álló szaktudás is hazavihető!

(www.militaria.hu

Kapcsolódó témák

A Koreai Köztársaságban az utolsó évtizedekben lezajló fejlődés a művészetben is jól nyomon követhető. Ez látható azon a tizenkét koreai kortárs képzőművész alkotásait felvonultató tárlaton is, a mi március 12-ig ingyenesen megtekinthető a budapesti Koreai Kulturális Központban.

Ez a látszólag feloldhatatlan ellentmondás egy készülő szenzációt takar. A Magyar Állami Operaház valódi sztárparádéval viszi színre Lee Hall és Elton John, „Billy Elliot – a Musical” című világhírű darabját az Erkel Színházban, július 29-én.

A tizennyolcadik esztendejébe lépett Valentin-napi Páros Teniszkupa a rendszerében és – részben – a versenyzők személyében is megújult. Szellemében nem. Továbbra is teljesíti régi célját, hogy közel hozzon egymáshoz embereket.

A XIII. kerületben élő fiatal festőművész-tanár, Esse Bánki Ákos, a RaM Colosseum fennállása óta már másodszor állít ki az épület aulájában. Nagy erejű, expresszív munkáinak az első alkalommal is sikere volt, most az elmúlt három évben született művekből látható válogatás.

Puccini, Bohémélet című operáját 1937 óta ugyanabban a rendezésben láthatja a magyar közönség. Február 19-én új felfogásban mutatja be az Erkel Színház. Az előadás érdekessége, hogy ez a modern változat egyáltalán nem idegen a mű eredeti, 1896-ban megfogalmazott szellemiségétől.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!