2020. április 8. szerda, Dénes napja
Lovasok
Révay András
2017.12.14 18:01
Megtartotta 2017. évi közgyűlését a Magyar Lovas Szövetség Díjlovagló Szakága. Lássuk be, ez a hír így, önmagában, túlzottan nagy érdeklődésre nem tarthat számot. Tíz – találomra megkérdezett – ember közül valószínűleg kilenc azt sem tudná, miről van szó! A dolog akkor válik érdekesebbé, ha a sportok oldaláról nézve vesszük figyelembe Magyarország adottságait.

Annak idején mindannyian tanultuk az iskolában, hogy voltak évszázadok, amikor külföldön úgy tartották: a magyar, lovas nemzet. Sokáig mi is így tekintettünk magunkra. Mára ez alaposan megváltozott, de szerencsére vannak, akik ebbe nem kívánnak belenyugodni. A hazai és a külföldi szakemberek egyetértenek abban, hogy Magyarország domborzati viszonyai ideálisak a tereplovagláshoz. Ez az a sportág, aminek a megtanulását már hároméves kortól el lehet kezdeni! Ha van megfelelően felszerelt lovas tanya, ahol az előírásoknak megfelelően, minden kész a bel- vagy külföldi vendégek fogadására az gazdasági szempontból is jövedelmező lehet. A hangsúly persze itt is – mint oly sok más esetben – a minőségen van. Tény viszont, hogy szívesen jönnek Magyarországra a külföldiek is lovagolni.

 Ám van a lovaglásnak egy sokkal bonyolultabb – igaz, sokkal látványosabb ága is. Ez pedig a díjlovaglás. Nem új keletű találmány. Franciaországban, már XIV. Lajos hadseregének kiképzésében sokat adtak arra, hogy a katonák lova egy talpalatnyi helyen is engedelmesen mozogjon, forduljon, robbanékony, mégis nyugodt legyen. A díjlovas, ha nyeregbe száll, a ló és lovas közötti tökéletes harmóniát és összhangot mutatja be. Megtanulni, és különböző nehézségi szinteken gyakorolni, országszerte sok egyesületben van lehetőség. Persze – csakúgy, mint más sportágakban – gondok itt is akadnak. A Közgyűlésen a Közép-Magyarország régióról szóló beszámolójában dr. Paizs Gábor régiófelelős kiemelte: a bérelhető lovak hiánya sokakat a versenyzés feladására kényszerít és egyre zavaróbb a bírók hiánya is. Szerencsére a fiatalok érdeklődése, a „pónis csoportban” még változatlan. Anyagi gondok is jelentkeznek. Előfordult, hogy egy bajnokságon a versenykiírásban szereplő pénznyereményüket nem kapták meg a nyertesek.

Dallos Zsófia szövetségi kapitány beszámolójában arról szólt, hogy az idén 11 minősülési lehetősége volt lovasainknak hazai versenyeken és felkészülésüket számos edzőtábor is segítette, ahol a magyar edzőkön kívül neves külföldi szakemberektől is tanulhattak. Az év folyamán öt kiemelt itthoni versenyre is sor került, ahol nagyon színvonalas lovaglásokat láthatott a zsűri. A legtöbb induló az utánpótlás, a gyermek és a junior kategóriában volt. Különösen figyelemre méltó, hogy a versenyzők túlnyomó többsége lány! A nemzetközi porondon négy fontos eseményen vettünk részt. A felnőtt Európa Bajnokságon, a korosztályos Európa Bajnokságon, a póni Európa Bajnokságon és a Fiatal Lovak Világbajnokságán. Az év különlegesnek számít, mert mindegyiken, minden kategóriában csapatot tudtunk indítani. Itthon is két sikeres, hazai rendezésű nemzetközi versenyt tartottunk. Lovasaink a nemzetközi versenyeken összesen 38 első helyet szereztek meg!

A Szakbizottság elnöke, Kertész Viktor, beszámolójában a számokat elemezte 2014-től 2017-ig. Az adatok érdekesek. Bármilyen mutatót vizsgálunk, legyen az a megrendezett versenyek, versenynapok száma, a lovasok vagy a lovak szerint befizetett licencek összege, a díjlovas versenyeken induló egyesületek száma – mindig ugyanazt a képet kapjuk. Ha 2014-et alapnak tekintjük, 2015-ben visszaesés volt, 2016-ban számottevő, jelentős emelkedés mutatkozott és ehhez képest 2017 ismét gyengülést hozott, bár ez még mindig magasabb volt az első két év bármelyikénél. A számok jól mutatják, hogy 2015-ben volt egy enyhe válság a Szakbizottság és a sportág vezetésében. Az új szakbizottság 2016-ban kezdett működni és a hozzá fűzött remények adták a felívelő lendületet. Tudjuk, hogy kivétel nélkül minden országban, minden sportágnak hatása van az országba érkező külföldiek számára. Magyarországon a lovassport hosszú időn keresztül emelkedő pályán volt, azután ez különböző, vitatható intézkedések miatt visszaesett. Ha viszont a lovassport fejlődni tud Magyarországon, az húzza magával a színvonalasabb lovardákat, igényli a jobb edzőket, kiképzőket, túravezetőket. Mindezek hatására pedig nőni fog a hozzánk jövő turisták száma és ez sok embernek, végső soron pedig az országnak is bevételt jelent. A magyar díjlovas sport fejlődése akkor lehetséges, ha az a közösség minden résztvevőjének örömére történik. Ennek feltétele, hogy a résztvevők értsék meg vagy legalább próbálják megérteni egymást. Határozzák meg a cél irányába mutató következő lépést, olyat, amivel mindannyian egyetértenek, és ha ez megvan, cselekedjenek!

Kapcsolódó témák

Mínusz tíz fok van és már leesett a hó a Tátrában. Lehet síelni menni. A helyi szakértők, akik a hegység növényzetének állapotából következtetést tudnak levonni, egy magashegyi virág nyílásából arra a megállapításra jutottak, hogy az idén hideg, kemény tél várható a Tátrában.

Az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban szinte már megszokott eseménynek számít, hogy időről-időre kiállítással hívják fel a figyelmet egy kitűnő sportemberre. Az első emeleti Mácsai Galériában most Martinek Jánosról nyílt kiállítás, mely szeptember 22-ig ingyenesen látogatható. A következő, ősszel, majd Illovszky Rudolfnak állít emléket.

A Magyar Ökölvívó Szövetség április 1-én lezajlott közgyűlésén teljes tisztújításra került sor. Változás következett az Ellenőrző Bizottság, az Elnökség tagjai és az elnök személyében. Első hivatalos sajtótájékoztatójukon sok részletet mondtak el terveikről, megvalósításuk lépéseiről.

2016.06.09 23:12

Bár az indulásig, július 14-ig még egy bő hónap van hátra, megtartotta első sajtótájékoztatóját a Magyar Vitorlás Szövetség. A 48. Kékszalag Erste World Nagydíj jócskán tartogat érdekességeket. Erre a versenyre ugyanis egész Európa figyel, hagyománya és rangja van.

Fontos kiállítás nyílt meg Budapesten a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Segít bennünket abban, hogy ne merülhessen feledésbe egy kitűnő sportember és katona emléke.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!