2020. április 2. csütörtök, Áron napja
Már van hó!
Révay András
2017.11.15 21:44
Mínusz tíz fok van és már leesett a hó a Tátrában. Lehet síelni menni. A helyi szakértők, akik a hegység növényzetének állapotából következtetést tudnak levonni, egy magashegyi virág nyílásából arra a megállapításra jutottak, hogy az idén hideg, kemény tél várható a Tátrában.

A Magas Tátra az a hegység, ahol mind a négy évszakban kellemesen el lehet tölteni az időt. Ez a világ legkisebb magashegye, hiszen mindössze huszonhat kilométer hosszú. Ennek ellenére sokan szeretik. Talán, mert itt 30 olyan csúcs emelkedik, ami eléri a 2500 méteres magasságot. Egész területe a lengyel és a szlovák nemzeti parkok védett övezetében található. Van itt száz hegyi tó, háromszáz barlang, tavasszal és ősszel a szállodák konferencia termei telnek meg, hiszen az unalmas szövegeket hallgatva, ki ne gyönyörködne inkább az ablakon túl kínálkozó látványban. Az sem igaz, hogy télen itt csak síelni lehet. Sokakat vonz a „síelj és csobbanj” lehetősége, mert bizony itt kitűnő termálvizek is fakadnak. Látványosságban sincs hiány, hiszen december 7-én nyit a Jégház, ahol az idén a híres Sagrada Familia épülete lesz látható – jégből! Januárban pedig az Ice Master, a jégszobrok tárlata csalja majd ide a látogatókat.

A Magas Tátra kapuja, Poprád. Az AquaCity Poprád komplexumhoz három szálloda és tizenhárom termálvizes medence tartozik. Ez utóbbiak között van gyerekmedence, úszómedence és relaxációs medence is. A szállodákban összesen 250 személy lakhat, kényelmesek, mindegyiket termálvízzel fűtik, ezért el is nyerték a „Zöld-díj”-at. A szaunát egyszerre százan is látogathatják. A Budapesttől 300 km-re található fürdőtől pár perc alatt megközelíthetünk gépkocsival néhány kisebb sípályát, de érdemes ellátogatni a Csorba-tó vagy Tátralomnic viszonylag nagyobb sípályáira is. Annál is inkább, mert az jövőre, január 18-21. között itt, Tátralomnicon rendezi a Magyar Síakadémia egyesület a XVI. Hórukk amatőr sí- és snowboard bajnokság versenyeit. Sok kategóriában lehet indulni és mindegyikben osztanak díjakat.

 Sokak által kedvelt síterep Tále, az Alacsony Tátra és a Felsőgarammente része. Itt van Európa legnagyobb – nem működő – tűzhányója a Poľana. Tizenöt kilométeres körzetben összesen 75 kilométer hosszú sípályák mellett 30 kilométeres sífutó terep is van errefelé. Ideális hely gyerekes családoknak, de mindenki más is jól érezheti itt magát. Van négyüléses felvonó, sí- és snowboard oktatás. A szálláshelyeken bejelentett vendégek megvásárolhatják a Horehronie Card-ot, amivel igen sok kedvezményre lesznek jogosultak. Jó szórakozást kínál az éjszakai lampion-menet, a gyerekeknek pedig a főleg az erdei kisvasutak a kedvencei, az egyik ráadásul fogaskerekű. A felnőtteket a hagyományos és a modern gasztronómia színe javát kínáló éttermek várják. Igaz az ételekről az is elmondható, hogy „nagyon finom – de nem egészséges. Kicsit zsíros, kicsit juhtúrós – ám mégis mindenki szereti”!

Donovaly és a Park Snow – ma már szinte egyet jelent. Két nagy felvonó és 12 kicsi viszi látogatókat – akiknek 14,66 százaléka magyar – a 12 kilométer hosszú lesiklópályákhoz. A síbérleteket online meg lehet előre vásárolni – magyarul is. Karácsonyi síelésre egy nap 12 euróba kerül, viszont december 24-ig lehet elővételben megvenni a teljes szezonra szóló bérletet, kedvezményesen, 200 euróért. Ez a bérlet az esti síelésekre is érvényes. Itt van Közép-Európa legnagyobb FunParkja gyerekeknek – a vezetője magyar. A kicsik, nyolcéves korig ingyen használhatják. A felnőttek számára jó lehetőséget kínál a megosztható, nyolcórás bérlet, ami részekre bontható és egészen áprilisig érvényes. Ha valaki nem akar egy teljes napot a pályákon tölteni, síel egy órát vagy kettőt, utána fürdik a szálloda medencéjében és csak egy hét múlva jön vissza – a maradék időt akkor is és még máskor is felhasználhatja.

 Ugyancsak Donovaly ad otthont a gyerekek számára rendezett - de gyereknek már nem minősíthető, hiszen 26 éves – Honda Kupa síversenyeknek. Ez teljesen amatőr síverseny, évente 250 – 300 gyerek vesz rajta részt. A szervezők a versenyszabályokat évről-évre szigorítják, annak érdekében, hogy a rendezvény maradjon meg az igazán amatőr síző gyerekeknek. Minden résztvevő névre szóló oklevelet és ajándékot kap. A verseny napján 5 euró a gyerekek és 12 euró a kísérő szülők síbérletének ára. Ebben a szezonban a versenyre 2018. február 18-án kerül sor, érdemes a szálláshelyeket jó előre lefoglalni. Végül feltétlenül ejteni kell néhány szót a téli sportolás árnyoldalairól is. Tavaly Európában 113 esetben ért magyart olyan baleset, ami azonnali műtéttel járt és hazaszállítást igényelt. Az utasbiztosítás tehát elengedhetetlen ilyenkor, de fontos, hogy mindenki olyat kössön meg, ami a sporttevékenységre és a síelésre is kiterjed!

Kapcsolódó témák

Megtartotta 2017. évi közgyűlését a Magyar Lovas Szövetség Díjlovagló Szakága. Lássuk be, ez a hír így, önmagában, túlzottan nagy érdeklődésre nem tarthat számot. Tíz – találomra megkérdezett – ember közül valószínűleg kilenc azt sem tudná, miről van szó! A dolog akkor válik érdekesebbé, ha a sportok oldaláról nézve vesszük figyelembe Magyarország adottságait.

Az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban szinte már megszokott eseménynek számít, hogy időről-időre kiállítással hívják fel a figyelmet egy kitűnő sportemberre. Az első emeleti Mácsai Galériában most Martinek Jánosról nyílt kiállítás, mely szeptember 22-ig ingyenesen látogatható. A következő, ősszel, majd Illovszky Rudolfnak állít emléket.

A Magyar Ökölvívó Szövetség április 1-én lezajlott közgyűlésén teljes tisztújításra került sor. Változás következett az Ellenőrző Bizottság, az Elnökség tagjai és az elnök személyében. Első hivatalos sajtótájékoztatójukon sok részletet mondtak el terveikről, megvalósításuk lépéseiről.

2016.06.09 23:12

Bár az indulásig, július 14-ig még egy bő hónap van hátra, megtartotta első sajtótájékoztatóját a Magyar Vitorlás Szövetség. A 48. Kékszalag Erste World Nagydíj jócskán tartogat érdekességeket. Erre a versenyre ugyanis egész Európa figyel, hagyománya és rangja van.

Fontos kiállítás nyílt meg Budapesten a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Segít bennünket abban, hogy ne merülhessen feledésbe egy kitűnő sportember és katona emléke.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!