Bizonyára sokan ismerik a butácska kérdést: „A labdarúgásban csak azt nem értem, a játékos szereti vagy nem szereti a labdát? Ha nem szereti, miért fut utána? Ha szereti, miért rúg bele?” Nos, ezt a kérdést – némi csekély változtatással feltehetjük a rendezőre vonatkoztatva is. Frédéric Auburtin a keletkezése pillanatától vetíti elénk a Fédération Internationale de Football Association, vagyis a FIFA ellentmondásoktól sem mentes történetét. Munkája – az operatőrével együtt – csak dicsérhető. Egyes eseményeknél ugyanis nagyon nehéz eldönteni, mikor látunk eredeti helyszíni és mikor utólagos, megrendezett felvételeket. A film kíméletlenül felvet igen kemény kérdéseket, de válaszokat nem ad rájuk. A döntést a nézőre bízza, így megtekintése bátran ajánlható azoknak, akik szeretik a focit és azoknak is, akik nem szeretik.
Csalódni mindössze csak azok fognak, akik a magyar foci világnagyságáról ápolnak hiedelmeket. Ezt a filmet látva, egyszerűen nem vagyunk a pályán. Soha, sehol, semmiféle összefüggésben. Még a három olimpiai bajnokságunkról, a londoni 6:3-ról vagy budapesti 7:1-ről sem esik szó. Miért is esne? Napjainkra mi már nem vagyunk tényező. Kárpótlásul viszont három kiváló színész, három világsztár játékát kapjuk, akik a szövetség gazdag történetét a három meghatározó vezetőjének életén keresztül mutatják be. Jules Rimet-t Gérard Depardieu, João Havelange-t Sam Neill, a FIFA jelenlegi vezetőjét, Joseph S. Blattert – az ő külön kérésére – a „Hazudj, ha tudsz” televíziós sorozatban nálunk is népszerűséget szerzett Tim Roth alakítja.
A filmben a FIFA 1904-es megalakulásának történetét a több évszázados és mind a mai napig tartó angol – francia ellentétből eredeztetik. Az első világbajnokság ötlete a párisi Olimpia idején vetődik fel és ekkor kerül előtérbe Jules Rimet is. Depardieu, alkatához illően, egy konzervatív úriembert jelenít meg, ám a rendező már ekkor utal egy parányit a korrupció lehetőségére – igaz, nem Rimet-vel kapcsolatban. Elhangzik egy ilyen mondat: „a FIFA-nak pénz kell, Uruquaynak pedig Világbajnokság”- és lássunk csodát: Uruguay fennállásának 100. évfordulójára, 1930-ban elkészül az Estadio Centenarió és megrendezik benne az első világbajnokságot, amit a házigazda nyer meg.
Hangsúlyos szerepet kap a filmben a II. világháborút megelőző, és a háború alatti időszak is, majd ismét eljön a béke. João Havelange 1974-es megválasztása a brit Sir Stanley Rous-sal szemben már szintén csalásra utal, persze csak leheletnyi finoman. Ám nem kell hozzá sok idő, hogy ismét bekövetkezzen a pénzszűke. Havelange ki is mondja: nem számít, Brezsnyev, Castro vagy Mao adja, csak adjon. Az asztal végén pedig megjelenik egy rosszul öltözött, jelentéktelen figura, akit az elnök azzal mutat be többieknek, hogy ő Blatter, akiről azt mondják, van tehetsége pénzt szerezni.
És valóban. Előbb a Coca Cola támogatását nyeri meg, majd Horst Dasslerrel egy parkolóban köt üzletet és a támogatók közé máris belép az Adidas. Afrikában, a FIFA gyermektáboraiban a gyerekek Adidas mezekben játszanak és az edzés szünetében Colát isznak. A háttér az országban általános életkörülményekről is árulkodik, csakúgy, mint egy másik mondat: „A politika és a sport összetartozik”. A megállapítás viszont valószínűleg szintén igaz: „A VB többet tesz a békéért, mint az ENSZ összes intézkedése”. A sikerekkel együtt jár a karrier, Blatter hamarosan a FIFA főtitkára lesz. Havelange jó szimattal megérzi, hogy a pálya ápolt gyeppel borított kemény talaja kezd ingoványossá válni, még időben visszavonul.
Az elnöki székbe Blatter ül, és a két ember kapcsolatát jól jelzi az elődtől búcsúzóul kapott figyelmeztetés. „Maga nagyon gyorsan felért a csúcsra – hála nekem. De ha csalódást okoz, lefelé is gyors lesz az út!” Ezt követően a film krimiszerű fordulatot vesz. Vádak, sikkasztás, cselszövés, árulás, zsarolás – minden lehetséges, csak éppen semmire nincs bizonyíték. A néző nem kap semmilyen eligazítást, mi igaz, mi nem? Ez nem is lehetséges, mert a FIFA elnöke jelenleg is, a valóságban is Joseph S. Blatter. A szövetségről pedig minden kétséget kizáróan elmondhatjuk, az ENSZ-t lekörözve kétszáznál is több tagja van, olykor a sport berkein kívül is hatalmasabb a világszervezetnél. Nyomot hagy az emberiség történetében. A film zárójelenete is ennek a hatalomnak felmutatása: a 2010-évi Világbajnokságot, az apartheidtől megszabadított, a fekete Mandela elnök által vezetett Dél-Afrikai Köztársaság rendezi. A filmből egy szinkronizált, rövid előzetes itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=oDrKFSGX2zo&feature=youtu.be
Nemcsak ember, egy ügy is válhat szentté, és a haza védelme bizony lehet egy ilyen ügy. Szombathelytől mindössze húsz kilométerre van egy város, melynek nevét kimondva, mindenkinek azonnal egy nagyszerű és hősies várvédelem jut eszébe, a vár és kapitányának neve is örökre összeforrott. A két név: Kőszeg és Jurisics, egymástól ma már szétválaszthatatlanok.
Aki eljön Szombathelyre, hogy a város sok száz éves múltjával ismerkedjen, meglepve fogja tapasztalni: a közelmúlt évtizedei, sőt még napjaink is szolgálnak figyelemre méltó helyszínekkel. No és persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a turista bizony előbb utóbb megéhezik, megszomjazik, esetleg megtetszik neki, amit látott és szeretne egy napnál többet is eltölteni errefelé. Nos, ha így dönt, nem fog csalódni!
Valószínűleg kevesen tudják, melyik Magyarország legrégebben alapított városa? Melyik az, ahol két szent is járt, az egyik itt is született? Itt haladt át az egyik legfontosabb római kereskedelmi útvonal, római kori szentélye világszerte ismert. Mai nevét hetivásárról kapta, történelmi múltja, öröksége igen gazdag. Szokták a Nyugat kapujaként is emlegetni, percek alatt lehet innen átjutni Ausztriába. Így már könnyebb kitalálni?
A számos különböző szellemi hatásokból táplálkozó zsidó kultúra bemutatása fontos feladat. Hiszen a közös kultúra köti össze a zsidókat és nem zsidókat, a vallásosokat és nem vallásosokat, a fiatalokat és időseket, az anyaországi és a határon túli magyarokat. Erre a feladatra vállalkozik évek óta Budapest legnagyobb zsidó rendezvénye, a most már 22. alkalommal megrendezett Zsidó Kulturális Fesztivál.
A Kiskunságban olyan ételeket és italokat kóstolhatnak az érdeklődők, melyek egyedülállóak hazánkban. Azon belül is, a Kiskunmajsához közeli, mindössze 2600 lakosú kisközség, Szank hívja fel magára számos érdekességgel a figyelmet. Aki már járt ott, egyet fog érteni azzal; még átutazóban is érdemes megállni itt, kicsit körülnézni, enni egy jó ebédet, megkóstolni más, helyi különlegességet. Az ittenieknek két jelmondatuk is van, a vendég tetszés szerint választhat belőlük. Az egyik filozofikusabb: „Tedd a jót és kerüld a rosszat!”, a másik vidámabb: „Itt édesebb a meggy, mint máshol a cseresznye”. A falu lakói dolgos, szorgalmas emberek és mindenek előtt optimisták. Hisznek abban, hogy még nagy fejlődés áll előttük. Erre a legjobb bizonyíték a falu határában felállított – a látogatókat fogadó – kép, melyen községükben toronyépületek láthatók. Ez az ő jövőjük: Szank-Franciso!
