Az esemény kezdetét ünnepi harangszó jelezte, majd annak elhangzása után a templomot zsúfolásig megtöltő, meghívott közönség felállva fogadta az amerikai és a magyar zászló, majd a korona bevonulását, valamint a nemzeti himnuszokat. Amikor 1978 Vízkereszt vigíliáján hazatértek Magyarországra a koronázási ékszerek, sokan talán még fel sem fogták, milyen jelentőséggel is bír ez a történelmi esemény. Január hatodika a keresztény közösségekben három ünnephez kapcsolódik, ám mi magyarok 1978 óta egy negyediket is hozzá sorolunk, azt, hogy Szent István koronája – és a hozzá tartozó koronázási ékszerek, a jogar, a kard - ismét visszatért hozzánk. Akkor előbb a Nemzeti Múzeumban, ma pedig az Országház Kupolacsarnokában tekinthetők meg.
Varga Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, beszédében először köszönetét fejezte ki amerikai barátainknak, amiért évtizedekig méltó módon oltalmazták fontos nemzeti ereklyéinket. Emlékeztetett rá: a fehérváriakat mind a mai napig büszkeséggel tölti el a tény, hogy egészen 1527-ig csak az tekinthette magát Magyarország törvényes királyának, akit Székesfehérváron koronázott meg az esztergomi érsek. A korona szakrális erejét az Árpád-ház kihalását követő trónharcok mutatták meg igazán. A politikai intrikákkal átszőtt harcok, könyörtelen polgárháborúk, majd az azokat lezáró békék döntően befolyásolták országunk sorsát, így bátran mondhatjuk: ez a korona történelemformáló erővel bír. Jelentőségét jól mutatja, hogy miután megkaptuk, egy év alatt közel két millióan nézték meg a Nemzeti Múzeumban.
Őexcellenciája David Pressmann, az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete ünnepi beszédében széles történelmi tablót festett. Egyebek között elmondta: ehhez a koronához több mint ezeréves történelme során királyok, királynők, pápák és püspökök kapcsolódtak. A korai középkortól Európa történelmének szemtanúja volt. 1945-ben Európát évekig tizedelte a legbarbárabb háború, amelyet a világ valaha is látott. A városok romokban, milliókat gyilkoltak meg. A világ utána sem állt vissza könnyen a normális kerékvágásba. Magyarország a Vasfüggöny mögött találta magát. A magyarok nem kérték és nem is üdvözölték ezt, de megakadályozni sem tudták.
Valamit mégis meg tudtak tenni: a Magyar Honvédség pár bátor tagja - rendkívül kockázatos módon - a legbecsesebb ereklyéket az Egyesült Államok kezébe helyezte. A felbecsülhetetlen értékű műalkotást bátor, hazaszerető magyarok, kicsempészték az országból, majd egy magyar ezredes átadta egy amerikai ezredesnek. Egy másik ország katonájának, akivel nemrég még harcban állt. Az Egyesült Államok megvédte a magyar Szent Koronát. Ezt a felelősséget annyira komolyan vettük, hogy a híres Fort Knox katonai erődítmény páncéltermében helyeztük el. Ez az épület annyira biztonságos, hogy a kifejezést köznévként is használjuk, amikor egy helyet biztosságosként szeretnénk leírni. Az Egyesült Államok beleegyezett, hogy megvédje a koronát addig a napig, amíg vissza tudja adni a magyar embereknek.
Carter elnök, Cyrus Vance külügyminiszter és más tanácsadók, köztük egy Joe Biden nevű fiatal szenátor, úgy gondolták, ne a magyar kormánynak, hanem a magyar népnek adjuk azt vissza. Mert az emberek számítanak leginkább. Kormányok jönnek, mennek. Politikai szelek, választott vezetők változnak. Az számít, amit az emberek tesznek, az emberek cselekedetei. A szív és elme összessége tesz egy országot azzá, ami! Kiállsz-e amellett, ami helyes? Befogadod-e a szomszédod és vigaszt nyújtasz-e számára a sötét és nehéz időkben? Kiállsz-e a sebezhetőkért, az emberi méltóságért? Hallatod-e a hangod a jó érdekében? Elutasítod-e a hazugságot és a propagandát? A koronát visszaadtuk, nem a kormánynak, hanem vallási, kulturális, tudományos és akadémiai vezetők előtt a magyar embereknek.
Még több mint egy évtized kellett ahhoz, hogy Magyarország végleg elszakadjon a Szovjetuniótól, de a végére egyértelművé vált, hogy a rendszere bukásra van ítélve. Meg is bukott, és mindig meg fog bukni, mert nem az emberek érdekeit képviseli, hanem csak egy maroknyi ember hatalmának megszilárdítását szolgálja. Mindannyian tudjuk, még a múlt árnyai időznek világszerte. Az önkény zsarnoksága elleni küzdelem ma is tart és sürgető. Elég csak Putyin háborújára gondolnunk a demokratikus Ukrajna ellen. Akár nagy múltú demokráciában élünk, akár teljesen új keletűben, a demokráciát nem vehetjük készpénznek. Vlagyimir Putyin egy maradvány abból a múltból, amelyet a világ nagy része megpróbált meghaladni. Kisszerű ember, aki csak félelmen és megfélemlítésen keresztül képes vezetni.
Azt gondolta, hogy az ukrán emberek még egyszer meghajolnak egy szovjet típusú uralkodó előtt, de tévedett. Az ukránok, csakúgy, mint évtizedekkel ezelőtt a magyarok, már döntöttek. Felvázolták az útjukat és ebben nem szerepelt a visszatérés egy elromlott, csalárd rendszerhez. Mindannyiunknak el kell döntenünk, milyen utat választunk ebben a viharos időszakban. Kik a barátaink? Kihez fordulunk a nehézségek idején, amikor azokkal állunk szemben, akik ártani akarnak nekünk? 1945-ben egy bátor magyar ezredes az amerikai kollegájára bízta az ország egyik legfontosabb kincsét azzal a reménnyel, hogy az Egyesült Államok biztonságba helyezi. Az Egyesült Államok és Magyarország barátok és szövetségesek hosszú idő óta. Ott voltunk egymásnak elég sötét időszakokban. És, bár eseteként lehetnek zordabb hullámok a tengeren, a jelenlegi hullámok igencsak veszélyesnek látszanak, biztos vagyok benne, hogy ha megpróbáljuk, akkor együtt megbirkózunk velük.
Egy érdekes tényre hívta fel a figyelmet dr. Mészáros Kálmán, a Baptista Teológiai Akadémia rektora. A mélyen vallásos Carter elnök baptista volt és 1977 őszén Budapestre küldte a befolyásos baptista igehirdetőt, Billy Grahamet azzal az üzenettel, hogy a korona visszaadása ügyében kedvező döntést fog hozni. Azóta a Nobel-békedíjas Jimmy Carter többször is járt Magyarországon a korona visszaadásával kapcsolatban pedig üdvözlő levelet küldött, melyet Mészáros rektor úr olvasott fel beszédébe illesztve. Végül emlékeztetett arra, hogy ezer évvel ezelőtt, Vajk - a korábbi nevét elhagyva – az első jeruzsálemi gyülekezet vértanújának nevét vette fel. A Stephanus jelentése „győzelmi korona”! Ő volt az utolsó európai uralkodó, aki a keleti és a nyugati kereszténység határán, Bizánc és Róma jóváhagyásával és áldásával lehetett Közép-Európa egyik legtekintélyesebb uralkodója.
Az ünnepi rendezvény zárásaként a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesületének elnöke, Woth Imre megemlékezett arról, hogy az Egyesületet 1991-ben alapították, a még élő magyar királyi koronaőrök. Azért, hogy a hazakerült koronát a régi módja szerint őrizhessék. Legyen meg az 1945-ben megszakadt jogfolytonosság. Cél volt az is, hogy a korona ne maradjon csak egy számozott múzeumi tárgy, képviselje újból az országot. Épüljön fel az a vonat, ami koronát és a Szent Jobbot az országban körbevitte. Mindez sikerült. A koronát 2000. január 1-én átszállították az Országházba, 2011. május 30-án létrehozták a Honvéd Koronaőrséget, tavaly augusztus 20-án bemutathatták az Aranyvonat hiteles mását. Az elnök, beszédének végeztével, a koronával a kezében, az őrség kíséretében kivonult a templomból.
Amint azt az első részben már szomorúan megállapítottuk, az idei UTAZÁS kiállításon tapasztalható változások nem sok örömre adtak okot. De mindazok, akik valóban azért jöttek ki ide, hogy használható, gyakorlati utazási tanácsokhoz jussanak, mégsem távoztak üres kézzel. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy megállapítsuk, a hazai díszvendég, Gyula és Békés Vármegye igazán kitett magáért! A pultjaikon rengeteg, részletes, írásos anyag várta az érdeklődőket, és a szórakoztatásukról is gondoskodtak.
(Ut-2024-1) Igen, tudjuk, fölösleges azon tépelődni, hogy körülöttünk minden megváltozik. Így volt ez, amióta ember él a fölön – sőt már annak előtte is! A szomorú csak az, amikor látjuk, hogy amit szeretünk, nem az előnyére változik, ez pedig sajnos igaz a 46. budapesti UTAZÁS Kiállításra is. Sejtették a szervezők is, ezért a szó mellé egy külön + jelet tettek, hangsúlyozták is erősen a plusz szócskát, elsorolva: mi minden egyéb társult hozzá az idén. Így viszont a „plusz” vált dominánssá! A megszokott „A pavilon” kétharmadát, biciklipálya, lakóautó dömping, és bazárárusok csapata töltötte fel. Az igazán fontos, nagy, ismert, magyar utazási irodák közül egyetlen egy sem volt jelen!
Budapest Főváros Önkormányzata képviseletében a Budapest Brand nZrt. és a Magyar Cukrász Ipartestület idén egy különleges tortapályázatot hirdet Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára. Célja egy olyan ünnepi tortával tisztelegni Budapest születésnapja előtt, ami alapanyagaiban a múltat, megjelenésében a jelent képviseli.
Ez a kopott ház Budapesten, a XIII. kerületben, a Hun utca és Lehel utca sarkán áll. Bármelyik irányból is jönnénk, elmegyünk mellette, nincs miért felfigyelni rá. Most néhány napig ez másként lesz! A Hun utcai oldalon, a ház falán emléktábla van – egy ideig még friss koszorúk díszítik. Illyés Gyula születésének százhuszadik évfordulóján helyezték el őket, a XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja ebben a házban élt és dolgozott.
A Főváros centenáriumi ünnepsége keretében, 1973-ban, Debrecen városa parkot ajándékozott Budapest XIII. kerületének. A hajdúsági városban készültek a tervek és onnan hozták akkor a növényeket is, amikkel a parkot betelepítették. Bár azóta, az elmúlt években történtek benne kisebb javítások, a kerület Önkormányzata tavaly a teljes felújítás mellett döntött. A munka július végén befejeződött.
