A naptár lapjait forgatva, egyre távolabb kerülünk az időszaktól, ami „vészkorszak” néven rögzült Európa történelmében. Egyéni, csoportos és társadalmi emlékezetünkben az akkor történtek mégsem halványulhatnak. A mindig újabb, felnövekvő generációknak tisztában kell lenniük azzal: volt idő, „mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nem csak parancsra”.