Ha a hegy nem is, a leve annál inkább. Harmincnégy borászat, mintegy százötven borával – no és természetesen magukkal a borászokkal is – találkozhatott a látogató a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület ötödik alkalommal megtartott bemutatóján, Budapesten, a New York Palota termeiben.

Az érdeklődés ennek megfelelően nagy volt. Kitűnő lehetőség volt arra, hogy az érdeklődők megismerhessék a helyi termelőket, a borász szakma kiemelkedő képviselőit, és kérdéseikre közvetlenül tőlük kapjanak választ. A kisebb borászatoktól a legnagyobbakig, a kézműves termelőktől a nagy pincészetekig mindenki jelen volt, hogy az általuk kínált válogatott borok kóstolása, és a velük való beszélgetés által elevenedjen meg a Badacsonyi Borvidék hangulata. A bemutatott borokat egy borászokból álló bizottság vakkóstoló során előminősítette, annak érdekében, hogy a rendezvény vendégei kizárólag a borvidéki kínálat legjavával találkozzanak. . Az ismerkedés egyik legjobb módja persze azért mégiscsak az, ha nem csak a bor, de a borász is szól hozzánk. Ezért a szervezők neves szakemberek közreműködésével némi segítséget is adtak. Mesterkurzusokon mélyíthették el ismereteiket azok, akik számára a bor nem csupán egy alkoholos ital.

 Pohárral a kézben sétálgatva az asztalok között, az első, ami a látogatót megállásra készteti, az kétségen kívül a palackok címkéje lehet. Hát még akkor, ha olyat lát, amiről minden inkább eszébe jut, csak a bor nem! A Badacsonytördemicen dolgozó Skizo Borházban a névválasztással arra a szinte már meghasonlott állapotra utalnak, amit a világban létező ellentmondások okoznak bennünk. Amikor a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang látszólag felbomlik, és úgy érezzük, választanunk kell. Szerintük a reális kommunikáció ma nem lehet más, mint az alternatív kommunikáció. Űr van a borkultúrában a II. Világháború előtti és a jelenlegi állapotok, a tudás és a fogyasztói igények között. Ezen túlmenően is, rengeteg olyat látunk a világban, ami meglehetősen skizofrén. A borokról szólva pedig a céljuk a „legitim borstílus” megteremtése. Ne legyen aromaveszteség és ne kerüljön a borba „mellékútról” semmi, a mi rontja az összképet! Ilyen náluk a 2015-ös Sauvignon Blanc, finom, gyümölcsös, zamatos, harmonikus savtartalmú, jól fogyasztható.

 A Sevillai Borbély arról híres, hogy szinte mindenütt ott van, mindenhez ért. A badacsonyi Borbélyról viszont legalább ilyen biztonsággal tudjuk, hogy ha Budapesten badacsonyi borbemutató van, arra a Borbély Családi Pincészet valami újdonsággal készül. Az ő boraikat fogyasztók között mindig nagy kedvenc a „Gabriella”, amiből most a 2015-ös egy száraz Ottonel Muskotály, de van mellette – még másik három között – egy olyan fajta, amit tisztán eddig még nem mutattak be. Most is csak hordómintaként van jelen a 2015-ös Rózsakő válogatás. Mindössze ötszáz litert készítettek belőle. A Rózsakő kifejezetten badacsonyi fajta, a Kéknyelű porzófajtájaként terjedt el, de bebizonyosodott, hogy önállóan is megállja a helyét. Ez a tétel csak rövid ideig volt hordóban, hogy annak hatása ne érződjön benne. Friss stílusú, a palackban később még kiteljesedik, a teltebb, ásványosabb karakter kerül majd előtérbe. A szép, érett Rózsakő a Kéknyelűhöz hasonló jegyeket mutat, ételekhez is ennek megfelelően ajánlható.

A harmincas években vándorolt ki Kanadába a Gyülvészy család. Ezt a nevet ott nem tudták kimondani – lett belőle Gilvesy. Az unoka, Gilvesy Róbert viszont beleszeretett a Balaton-vidékbe és a Szent György-hegy szívében, a késő 18. században épült Esterházy présház romjain 2012-ben létrehozta saját pincészetét. A bemutatóra a Váradi dűlőbe frissen telepített 2,3 hektáros ültetvényről hozott Furmintot. Ez régen elterjedt volt arrafelé, most ismét kezdik visszahozni. Vulkáni talajon – mint amilyen ez is – jellegzetesen ásványos bort ad. Illata is a klasszikus Furmint jegyeket mutatja. Zemplén megyéből származó magyar tölgyfahordóban töltött négy hónapot, ami finoman érződik is rajta. A kissé nehezebb – esetleg gyümölcsmártásos – ételekkel, érlelt juhsajtokkal jól párosítható.

Az, hogy a Balatonon halásszal találkozunk – senkit nem lep meg. Na de, hogy a Szent György-hegyen is van halász, az nem számít hétköznapinak. Bár itt halász helyett inkább Fischer-ről van szó. A félig magyar, félig osztrák család története az 1800-as évekre nyúlik vissza, amikor Burgenland még Magyarországhoz tartozott. A Fischer Családi Szőlőbirtok tulajdonosa 1965-ben vette át a szüleitől az ausztriai borászat igazgatását és 2006-ban alapította meg az ittenit, 50 hektáron. Világfajtákat telepített és – néhány segítővel - szinte mindent saját kezével végez. Budapestre most olyan borokat hozott, ami Berlinben az idén már aranyérmet kapott. A 2015-ös Pinot Blanc száraz – mindössze 3 g maradék cukorral – szép, gyümölcsös illatú bor lett. A félédes Sauvignon Blanc-2015, tavaly nyert Berlinben aranyérmet, csakúgy, mint az édes Ottonel Muskotály. Mellettük még egy 2013-as Zweigelt és egy 2012-es Pinot Noir, valamint egy 2009-es Syrah is sorakozott az asztalon.

A „kék korszak” kifejezés hallatán az emberek többségének Picasso jut eszébe. Ám lehetséges, hogy ez nem sokáig marad így. Az Istvándy Pincészet zászlós bora a Kéknyelű és az idén négy olyan különbözőt is be tudott mutatni belőle, amilyet eddig még senki. Még 2006-ban egy desszertbort készítettek, ez kilenc évig volt fahordóban, most pedig pezsgőt is bemutattak Kéknyelűből. Bár Picasso-tól már nem tudják elhódítani, de szeretnék, ha idővel az „Istvándy kék korszak” is átmenne a köztudatba! A borászban mindig ott van a vágy: újítani, kísérletezni – így vágtak bele a pezsgőkészítésbe. A jellegzetes karakterű, hosszan érlelhető Kéknyelű erre ideális alapbornak mutatkozott. A klasszikus, francia eljárás kipróbálására a 2012-es évjárat kínálkozott leginkább. A palackos érlelés három évig tartott és a fogyasztók 2015 karácsonyán roppant elégedetten nyilatkoztak az új pezsgőről. Most, a budapesti bemutató látogatói ezt a véleményt – és a készítési kedvet - szintén megerősítették.

A Laposa Borbirtok a nevére alaposan rácáfol, mert cseppet sem lapos a bor, ami onnan kikerül. A bemutatóra ötfajta borral érkeztek a 2015-ös évjáratból. Tartalmas, zamatos, aromás borok születtek ebben az évben. Talán véletlen, de most a család és a fogyasztók véleménye is megegyezik, közös kedvencük lette a „Négyhegy” nevet viselő Olaszrizling. Az elnevezés nem véletlen, mert négy különböző hegyről származó bor házasítása került a palackokba. Szent György-hegy, Csobánc, Badacsony és a Somló „gyermekei” kerültek össze. A készítés módja is egyedi: ötvözték a reduktív és az oxidatív technológiát. A tétel 60 százaléka hordóban erjedt és ott is érlelték, a többit acéltartályban állították elő és csak a palackozáskor házasították. Ilyen módon 2012-ben készítettek először bort, most, a negyedik év termése alig egy hónapja van kereskedelmi forgalomban, de a vélemények máris igen kedvezőek róla. Olyannak sikerült, amilyennek a magyar ember az Olaszrizlinget – egyik kedvenc borát – igazán elképzeli.

A badacsonyi borbemutató eddig sem létezhetett badacsonyi pálinka nélkül – és ez most sem volt másként. Az emberek többsége a pálinkánál a megszokott ízeket – szilva, körte, barack – keresik, de persze újdonságot azért a Reneszánsz Badacsonyi Pálinkaház is hozott. A galagonya pálinka határozott érdekességnek számított. A termése nem túl lédús, ezért csak kevés párlat készíthető belőle és ez okból drágább is. Az ízét sem mindenki szereti, a pálinka is fanyar, „füstös, kaparós” ízű, mint maga a gyümölcs, ennek ellenére mind többen kezdik megkedvelni. A fogyasztására sincs általános szabály. Adható aperetifnek, de kínálhatjuk nehéz ételekhez, esetleg egy jó szivarhoz is. Szerepelt most mellette a Sárgamuskotály törkölypálinka is, mely rácáfolva a hiedelemre, hogy a törköly keményebb karakterű, kifejezetten kellemes, sima benyomást keltett. A Pálinkaház tervei között van whisky-készítés is. Elmondták: már félúton vannak a megvalósításhoz. Jövőre talán azt is bemutatják.