Vietnam fővárosa a Vörös folyó jobb partján, az ország ősi kultúrájának bölcsőjében fekszik. A mai Hanoi a VI. századtól kezdve többféle nevet is kapott az egymást követő dinasztiáknak, valamint a megszállásoknak köszönhetően. A város mai nevét 1804. óta viseli. A vietnami háború során a várost és annak infrastruktúráját szétbombázták. 1976. július 2-án, az északi és déli országrész egyesítésével ismét Hanoi lett Vietnam fővárosa. Az 1980-as évek végén beköszöntött a doi moi (új gazdaságpolitika), ennek köszönhetően indult Hanoi infrastruktúrája fejlődésnek.
A vietnami főváros képét az ezernyi kis szatócsbolt, műhely, a sok tó, a kis kifőzdék, utcai ételes standok színes világa, kissé talán zsúfolt egyvelege határozza meg. Az utakon elképesztő mennyiségben közlekednek mopedek, kerékpárok, bár autóból is akad szép számmal. A forgalmas utcákon történő átkelés bizony hosszú percekbe is telhet és ha végre rászánjuk magunkat az elindulásra, három fő szabályt kövessünk: legyünk határozottak, nyugodtak és kimért tempót diktáljunk.
Sokan nincsenek jó véleménnyel a főváros lakóiról, akik valóban nem a kedvességükkel és a mosolygásukkal veszik le a lábukról a turistákat, ám ha bármi problémánk akad, a segítségükre feltétlen számíthatunk. A taxisok viszont itt sem jobbak, mint bárhol máshol, így a viteldíjakra és az útvonalakra érdemes odafigyelnünk.
Hanoiban többségében keskeny és alacsony építményeket találunk, ennek oka a történelemben keresendő: régen az adót a házak szélessége alapján vetették ki, továbbá tilos volt a királyi palotánál magasabb épületet emelni. Az óváros rész Hanoi legélénkebb negyede, a szűk utcák tele vannak boltokkal, műhelyekkel, amelyek egyben a kereskedők lakásainak előterei is. A járdákon portékák, szerszámok, limlomok mindenfelé. Az idelátogató kicsit úgy érezheti, egy időutazás közepébe csöppent.
A 13. század folyamán a negyed 36 utcáját szakmák szerint felosztották. Ez a rendszer a mai napig is fennmaradt: ezért bukkanhatunk külön cipős, ezüst- és rézműves utcákra, melyet az utcanév is jelez számunkra.
Az óváros tele van apró, tipikus kis műanyagszékes büfékkel. Jobban járunk, ha egzotikumként fogjuk fel az óvárosi higiéniai állapotokat és túltesszük magunkat az utcák piszkosságán. Természetesen elegáns negyedek is vannak, ahol az utak, az üzletek teljesen más világot jelenítenek meg, mint az óváros – ennek megfelelően itt az árak is elegánsan magasak.
Számtalan kulturális programon vehetünk részt, ilyen például az ezeréves múlttal rendelkező vízi bábszínház, a Ho Chi Minh Mauzóleum és külön a hajdani rezidenciája és a hozzá tartozó múzeum, de említést érdemel még a Néprajzi Múzeum és az Irodalom Templomház is.
Érdekes program még a szervezett kerékpártúra a város utcáin keresztül-kasul, vagy egy kellemes séta az éjszakai piacon. Ezen kívül érdemes letérni a turistaösvényről és felfedezni egyszerű lakónegyedeket, mert kifejezetten érdekes tanulmányozni az ottani életképeket.
Látnivalók
Hoan Kiem tó
A Hoan Kiem tó - a visszaszolgáltatott kard tava az Óvárosban.
A legenda szerint a XV. század közepén Ly Thai To uralkodó egy, a Mennyekből kapott mágikus kard segítségével győzelemre vezette seregeit és kiűzte a kínaiakat Vietnámból. A győztes csata másnapján az uralkodó találkozott a tóban úszkáló óriás teknőssel, mely a kardot magához ragadva elmerült a tó vizében, visszajuttatva így a kardot isteni tulajdonosához.
A tó déli csücskénél lévő apró szigeten áll a Teknőctorony (Tháp Rua), melyet gyakran Hanoi jelképeként is elmítenek. A tó észak-keleti partjáról a pirosra festett, 1885-ben épített, fából készült gyaloghídon, az úgynevezett Húc-on kelhetünk át a nagyobbacska szigetre, melyen a Konfuciusz által az erény szimbólumának tartott féldrágakőről elnevezett Jade Hegy Templomot (Ngoc Son Temple) találjuk. A templom bejáratának két oszlopa között magasodik az öt emeletes Íróecset - torony (Tháp Bút).
Irodalom temploma
Az 1070-ben alapított, a vietnámi építészet jegyeit magán viselő Irodalom templomában (Van Mieu) kapott helyet Vietnam első egyeteme 1076-ban. A mandarin tanoncokat oktattak itt 700 éven keresztül. A pagoda-komplexum öt udvarral rendelkezik, az ezeket átszelő középső, széles út a mindenkori uralkodónak volt fenntartva. Az oldalsó gyalogösvények közül az egyik csak a hivatalnokoknak, a másik csak a harcosok részére volt fenntartva.
Az egyik udvarban mészkő-teknősöket láthatunk, hátukon megkopott kőtáblákkal, melyekre 1442 és 1778 között az egyetemen végző mandarinok nevét, születési helyét és vizsgaeredményét vésték. A több mint három évszázad leforgása alatt 116 tábla róttak tele, melyek közül már csak 82 maradt fenn. Az épületegyüttes látogatására szánjunk elég időt, hogy bejárhassuk udvarait és megcsodálhassuk kapuit: Nagy kapu, Út udvara, Nagy Középső kapu, Kiváló Erények kapuja, Kiteljesedett Tehetség kapuja, Nagy Középső udvar, Irodalom Csillagzata-pavilon, Mennyei Tisztaság Kútja, Nagy Siker kapuja, Szertartások Nagy Háza, Thai Hoc Csarnok, Khai Thanh, Bölcsek udvara, Kőtáblák kertje.
Citadella
A 2010-ben az UNESCO Világörökség listájára felkerült épületegyüttes 5 hektáron terül el, a nagyközönség által csak 2004 óta látogatható. Azt megelőzően több száz évig csak a vietnámi királyi elit tagjai, majd 50 évig csak a katonák léphettek be a területre. Az eredeti épületet 1010-ben építették, amikor Ly Thai To a főváros székhelyét Hanoiba helyezte és hozzáépített a 200 évvel korábban a kínai kormányzók által épített várhoz. Az épületegyüttest folyamatosan bővítették 1810-ig, ám a 19. század végén a franciák nagy részben elpusztították azt. Részei: Hercegnők palotája- Lau Cong Chuán ( 11. század ),Központi kapu – Doan Mon ( 15.század ), Kienh Thien palota ( 15. század ),Zászlótorony – Ky Dai ( 1805 ), Északi kapu- Bac Mon.
Egylábú Pagoda
Az Egylábú pagoda egy furcsa erődhöz hasonlít, amelyet egyetlen, a lótuszvirág szárához hasonlító betonoszlop támaszt alá. A pagodát 1049-ben Ly Thai Tong császár építette. Az épülethez kapcsolódó legenda szerint a császárnak nem lehetett gyermeke, ám álmában egy isten jelent meg és lótuszvirágon egy babát nyújtott felé. A császár később egy gyönyörű lányt vett feleségül, aki fiút szült neki, így teljesedett be az álom. Az építész célja a lótuszvirág ábrázolása volt az egy oszlopon álló pagodával. Az építményt többször is felújították, de a vietnámi háború idején végérvényesen elpusztították. A ma látható másolatot 1960 körül építették.
Szent József katedrális
A Hanoi szívében található katedrális, mely a vietnámi katolikus közösség érseksége, neogótikus stílusban Monsignor Puginier épült az 1880-as években. A homlokzat két oldalán 31,5 m magas szögletes torony áll, mindkettőben 5-5 harang található. A festett üveggel berakott, hosszú csúcsíves ablakok, a magas boltíves falak a középkori Európát idézik. A szentély faragásait vörössel és arannyal díszítették. Szűz Mária szobra a főhajó bal oldalán, a vörös-arany gyaloghintón látható.
Ho Chi Min Mauzóleum
Ho Chi Minh elnök itt nyilvánította függetlennek Vietnámat 1945. szeptember 2-án. A hatalmas márvány mauzóleumot, melyben hűtött teremben őrzik az 1969-ben elhunyt, Ho Chi Minh elnök bebalzsamozott testét, 1975. augusztus 29-én nyitották meg. A mauzóleum mellett található a fehér, lótuszvirág formájú épület, az 1990-ben megnyitott Ho Chi Minh múzeum. Fényképek, kézzel írt levelek, újságkivágások bútorok segítenek megismertetni az elnök életét a látogatókkal.
