A hazai csokoládéfogyasztók körében hamar nagy népszerűséget szerzett chocoMe kitalálója és a cég tulajdonosa Mészáros Gábor egy új ötlettel állt elő. A kézzel készült, „személyre szabható”, magyar táblás sikercsokoládén az eddig választható 76 különböző feltét sorát egy újabbal – kiváló minőségű kávészemekkel bővítette. A kávébab majdnem annyi összetett aromát tartalmaz, mint a kakaóbab, a számbeli hiányosságait pedig remekül pótolja az intenzitásával. Mi történik, akkor, ha vegyítjük őket? Vadonatúj ízek jönnek létre, vagy egy „babfúzió” során ezek kioltják egymás összetevőit? A chocoMe nagy megelégedettségére az előbbi következett be annyi új ízárnyalattal, hogy egy teljes kollekciónyi chocoMe kávés csokoládékreáció álljon össze. „Optimisták voltunk: egyrészt azért, mert rengetegen szeretik a kávét és a csokoládét, amelyek jól illenek egymáshoz, valamint egyéb feltétekkel (liofilizált gyümölcsök, kandírozott virágszirmok, csonthéjasok, fűszerek) kiegészítve tökéletes harmóniát is alkothatnak”- mondta el Mészáros Gábor a kollekció szűk körű bemutatóján.

A kávé és a csokoládé különféle ízharmóniáinak érzékeltetésében segítségére volt Magyarország egyik leghíresebb baristája, Tóth Sándor, aki a kávészemek minőségének rejtelmeibe is bevezette hallgatóit. A chocoMe három különleges kávét tett elérhetővé a feltétei között: A Galápagos-szigetekről származó, bourbon fajtájú arabica kávészemek az egyenlítői napsugaraknak köszönhetően szokatlanul nagyméretűek, a vulkanikus termőföldtől és az egyenletesen eloszló nagy mennyiségű csapadéknak köszönhetően pedig nedvdúsak. A kávészemek speciális pörkölésüknek köszönhetően kevésbé testesek, ám enyhén citrusos ízviláguk és gazdag, karamelles aromájuk „beteríti” a csokoládékat.

A kézzel válogatott etióp Yirga kávészemeit nem véletlenül nevezik a kávék gyémántjának: egyszerre hordozza magában a citrusos és a bogyós gyümölcsösség meghatározó aromáit, melyek a markáns savakkal keveredve valósággal elborítják az ízlelőbimbókat. A kolumbiai Gaitana kávészemeit a vajas, kakaós, barnacukros gerinc mentén kitüremkedő virágtónusok uralják. Magában hordozza a magas fennsíkok frissességét, és bár csak közepesen mondható testesnek, mégis hosszan lecsengő utóízt hagy a szájban. E három különböző kávé apróra törve, feltétként kerül a csokoládétáblára. Kávéval ízesített csokoládét mások is készítenek, a masszába keverik vagy krémként tölteléknek használják, ám a tábla felszínére szórva, egyéb anyagokkal kombinálva, senki más nem készít csokoládét. Ez a chocoMe egyedi sajátossága.

A bemutatóra meghívott vendégek előbb a kávékkal „megszórt” csokoládékat kóstolhatták meg, ismekedve a bonyolult ízösszetétellel. A tejcsokoládéra, etióp Yirga kávébab, madagaszkári bourbon vaníliapor, fahéjas-cukros mandula került. Egy másik összeállítás még meglepőbbnek bizonyult. Tejcsokoládé, etióp Yirga kávébab és fekete só Hawaii-ról volt az ízesítés. A fekete só darabkái a tört kávészemekkel elkeveredve meglepően intenzív és hosszantartó, lassan lecsengő, finoman édes-sós-citrusos kávéízt hagytak a szájban. Közben Tóth Sándor is munkához látott, a csokoládékhoz különféle kávékat készített.

Először a Yirgából forrázott kávét jégen engedte keresztül és az első két tejcsokoládéhoz hideg kávét szervírozott. Nagyszerűen illettek egymáshoz. Követte ezt két fehér csokoládé, előbb Yirga és kolumbiai Gaitana kávébab és kókuszforgács feltéttel. A két kávé keveréke édes ízeket eredményez, amibe a lágyan elterülő kókuszforgácsok csempésznek egy csipetnyi trópusi hangulatot. A másiknál ugyancsak a Yirga kávébabhoz társult a jázminszirom. Az enyhén édeskés jázmin a bourbon vaníliában gazdag fehércsokoládéval lágy, selymes köntöst ad az ebben a közegben leginkább fanyar ízeit bontogató kávészemeknek. A végeredmény? Tökéletes capuccino élmény!

A fehércsokoládékhoz készített kávé már az előállítás módjával is meglepte a közönséget. Ezt a technológiát először 1837-ben, Berlinben alkalmazták, akkor lombik, ma syphon néven vált ismertté. A lényege, hogy két egymásba illesztett üvegedényt használva, az alsóban vizet forralunk, ezt a gőz nyomása felküldi a felsőbe. Ott vár rá a kávé, ám amikor a nyomás megszűnik, a főzet megszűrve visszafolyik az alsó edénybe. A technológia sajátosságából adódóan erőteljes kávéital keletkezik, nagy test és igazán szerethető durvaság egészítette ki a minőségi fehércsokoládés kompozíciókat.

A kollekció további tagjai már étcsokoládé alapból készültek. Etióp Yirga kávébab, kakaóbab, liofilizált feketeribizli díszítette az elsőt. A feketeribizli enyhe savanykássága a Yirgában található bogyós gyümölcsös savakat emeli ki. A másiknál ugyancsak a Yirga kávébab, kakaóbab, társult a kandírozott narancshéjjal. Ez az összeállítás a kávészemek citrusosságát és finom savasságát emelte ki. Kolumbiai Gaitana kávébab, kakaóbab és kardamom alkotta a harmadik csoportot. A világ kardamom fogyasztásának 60 százaléka az arab világra esik - a kardamomos kávét a vendégszeretet szimbólumaként adják fel; minimum három csészével illendő fogyasztani. Vagy egy csipet őrölt kardamomot, vagy néhány szemet tesznek bele. Itt pedig azért használták, mert az enyhén kámforos íz remekül kiegészíti a kakaó- és kávébabot. Végül egy igazán erős kávé következett: Étcsokoládé, galapagosi kávébab, tört chilivel. A kávészemek aromája a chili által keltett vérbőség miatt sokkal intenzívebbnek érződik ennél az összeállításnál.

A narancsos és a fekete ribizlis kompozícióhoz hagyományos csepegtetős eljárással, kolumbiai Gaitana kávéból készített Tóth Sándor italt. A liofilizálás felerősíti a gyümölcs markáns ízeit, de a közép-amerikai kávéra jellemző édesség és gyümölcsösség tökéletes hangsúlyt kapott és kitűnően illeszkedett a csokihoz. A fűszeres feltétekhez a kóstoló vendégei egy kicsit visszamentek az időben. Eredeti török edényben, cezve-ben klasszikus törökkávé készült, kevéske cukorral, háromszor felforralva. Alapkarakterével és a török kávéra egyébként is jellemző fűszerességgel egészítette ki a kollekciót. A bemutató egyértelművé tette, hogy a kávés chocoMe sorozatnak valószínűleg a boltokban is nagy sikere lesz.

Amikor a világhírű irodalom, a társadalmi felelősségvállalás és a legmagasabb szintű cukrászművészet találkozik, valami egészen különleges születik Budapest szívében. Nobel-díjat kapott két asztal a Centrál kávéházban. Azt, hogy ebben a kávéházban különleges irodalom órák folynak középiskolásoknak, szerencsére már sokan tudják. Most olyan kulturális programot indítanak, amely a magyar irodalom két Nobel-díjas alkotójára, Kertész Imrére és Krasznahorkai Lászlóra épít. Az élményalapú irodalomórák személyessé teszik az életműveket – történelmi kávéházi környezetben, gasztronómiának sem fordítva hátat. Mivel pedig Nobel-díjat fényképen is ritkán lát az egyszerű ember, egy-egy asztal üveg alatt olyan dekorációt kapott, ahol a legfontosabb látnivalók megtekinthetők.
Negyvenegy év tapasztalat, tíz év szakértő üzemeltetés és több tonna gondosan előkészített hal – ennyit már elmondhatunk a bejelentés előtt, miszerint az Evezős Sörkert idén is kaput nyit. A legendás római-parti helyszín nem csupán gasztronómiai megálló, hanem egyfajta „társasági kikötő”, ahol a street food minősége, a nosztalgikus koncertek és a kutyabarát vendéglátás kéz a kézben jár.
De a válogatás már elkezdődött. A Magyar Cukrász Ipartestület a huszadik alkalommal hirdette meg a „Magyarország Tortája” versenyt, az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István ünnepe, Magyarország szimbolikus születésnapja köszöntésére. Az idei versenyre minden eddiginél nagyobb számú – összesen 60 – tortát neveztek a cukrászok, így az Ipartestület - az objektív zsűrizés érdekében - két elődöntőt szervezett. A 20. alkalom a rekordszámú nevezésen túl amiatt is különleges lett, hogy idén határokon átívelővé vált a verseny. Egy székelyföldi nevezés is érkezett!
Az Újlipótváros, a pesti Duna part és a hajókkal érkező külföldiek régóta kedvelt pihenő és találkozóhely volt a Dunapark Kávéház. A Szent István park oldalában álló épület földszintjén 1938-ban megnyitott, idén 88 éves intézmény hatalmas, világos belső tereivel, földig érő ablakaival és gazdag történelmi múltjával a fővárosi kávéházi kultúra kiemelkedő helyszíne volt. Ott abban a házban is, de a Pozsonyi úton és tágabb környékén igen sok híres művész lakott, ők valamennyien megfordultak a kávéházban, helyet foglaltak asztalainál. Nincs ez másként napjainkban sem, ám most egy ideig nélkülözni leszünk kénytelenek.
Bár az étterem 1894 óta áll, mai nevét csak 1910 óta viseli. Nem árulunk el titkot azzal, hogy e 116 év alatt gyakran keresték fel a társadalmi hierarchia igen magas fokán álló hazai és külföldi személyek. Jártak itt uralkodók és egyházi méltóságok, államfők és világsztár művészek, a szellemi élet meghatározó alakjai. Történetében voltak prosperáló időszakok és hullámvölgyek, jelenleg – bátran mondhatjuk – reneszánszát éli. Sok esetben a ritka vendégeknek külön, számukra összeállított menüsorok készültek, olyan fogásokkal, amelyek akkor még nem szerepeltek a nagyközönség számára elérhető kínálatban. A Gundel célja ma az, hogy ezeket az emlékeket ne vitrinekben őrizze, hanem megkóstolható történetként adja tovább.