Az etika az a tudomány, ami az erkölcsi parancsok filozófiai megalapozásával foglalkozik. Már igen korán kialakult, kezdetben legnevesebb művelőit a görögök között találjuk. Platón, Arisztotelész, Szókratész tanai mindmáig ismertek, a QVOD TIBI HOC ALTERI (Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük…) felbukkan a Bibliában is. (Máté 7. 12.) Akár már ez az egy mondat is igazolja, hogy a téma ma ismét nagyon aktuális. Ami most bennünket körülvesz, azt bátran nevezhetjük zavarodott világnak. Az egyszerű emberek számára – éljenek bárhol – roppant nehézzé vált eligazodni a globális felmelegedés, a vallási türelmetlenség, terrorizmus, legújabban pedig a világjárvány senkit nem kímélő, kibúvót nem engedő kérdései között. Felborult szinte minden, ami eddig működni látszott. Minden nap új döntéseket kell hozni, melyek következményeit nem láthatjuk előre. Az embernek egyetlen támasza maradt csupán, az ő saját moralitása, erkölcse, értékrendje. Ezen múlhat az élete, a családja élete is!
Az USA Tennessee államában, Nashville-ben található Vanderbilt Egyetem Orvosi Központjának orvosetikai emeritus professzora Larry R. Churchill könyve a valós emberi tapasztalat morális területét térképezi fel. Azoknak szól, akik az életüket morális tekintetben is értelmesen szeretnék élni. Kiindulópontjául erkölcsi életünk alapvető érzetei – a zavar, a tanácstalanság, az útvesztés – szolgálnak. A szerző elismeri, hogy az erkölcsös életre törekvés meglehetősen „zűrös ügy”, sokkal messzebbre mutat, mint amit általában figyelembe veszünk. A kulcs hozzá: forduljunk kíváncsisággal embertársaink erkölcsi érzékenysége felé. Be kell látni, hogy az emberek morális álláspontja csak rendkívül ritkán ingatható meg érvek segítségével. Nem mindegy, hogyan olvassuk ezt a könyvet és erre mindjárt az elején tanácsokat is kapunk. Hasznos például, ha az olvasás befejeztével ismét elemzésnek vetünk alá néhány részt. Lényeges dilemmák megoldására találhatunk így segítséget, különösen azok, akik az egészségügy, a jog, az üzleti vagy az egyházi élet területén kívül tevékenykednek.
Már Hérakleitosz kiemelte: az egyetlen állandó a változás és vonatkozik ez morális értékeinkre is. Bármilyen tapasztalatot vagy útelágazást hozzon is az élet, az kihívás elé állítja erkölcsi érzékenységünket. Ha megtanulunk a megfelelő kérdésekhez megfelelő okokat keresni, az annyit jelent, hogy megtanulunk önállóan gondolkodni! Bármennyire is meglepő, a fejlettebb főemlősök is képesek tiszteletteljes, konstruktív, morális cselekvésre. Az a tény, hogy a majmokra, az emberszabásúakra és az emberekre egyaránt jellemzőek a békülés érdekében tanúsított viselkedésformák, arra utal, hogy mindez már több mint harmincmillió éve létező jelenség! Érdekes megállapításokat vonultat fel a szerző az erkölcsi relativizmus, az abszolutizmus és a perfekcionizmus összehasonlításával, hogy segítségükkel eljusson odáig: mik is az etika céljai? Az etika alkalmazásához viszont szükség van tapasztalatra, valamint egy sor különböző készség elsajátítására. Erre utal a könyv alcíme, a „Készségalapú megközelítés” is. Ilyen készségekből több is van és ezeket a szerző pontosan, részletesen mutatja be. Ugyanakkor azt is megjegyzi, az olvasók tovább is finomíthatják majd ezt a leltárt. Churchill professzor szerint az első helyen a keresés készsége áll. Azt etika sosem csupán az, amit teszünk. Az is nagyon fontos, hogy megértsük, miért tesszük azt, amit teszünk! Az elvonatkoztatás készsége erkölcsi hiúságunk megzabolázását, mérséklését jelenti. Vegyük észre a többieket! Az elengedés készsége lemondás az erkölcsi bizonyosság kényelméről, arról, hogy mindent jól csinálunk. Bizonytalannak lenni annyit tesz, hogy rálépünk a tudáshoz vezető egyetlen útra. Vállalása megkíván egyfajta előzetes toleranciát. Az érzelem készsége azt jelenti, tanuljunk az érzelmeinkből, a kognitivitás készsége pedig, hogy hagyjunk időt a gondolkodásra! A túl gyors gondolkodás éppannyira mérgező lehet, mint a gyorsételek. Az etikai érveléshez megfontolt tempó szükséges. Könnyen érthető példákat kap az olvasó az empátia és a szimpátia különbségére, szerepükre a morális elszegényedésben.
A könyv fontos fejezete szól az asszertivitás készségéről. Bár a pontos definícióval adós marad (kár), a lényegét így fogalmazza meg: „Gondolkozz önállóan!” A jóság és a boldogság kapcsolatával sok sikeres filozófia foglalkozik, az etika szerint a boldogság különböző fajtáinak különböző szintjei vannak. Egy érdekes orvosetikai probléma kapcsán az olvasó megtudhatja: az emberek történetmesélő – és egyben – történetalkotó lények is. Az etikához szükséges legalapvetőbb készségek elsajátítása után a feladatok arra szolgálnak, hogy segítsenek tisztábban látni morális érzékenységünk körvonalait. A feladatok elvégzését követő részben viszont a szerző tárgyal öt olyan buktatót, melyek az etikai gondolkodás során felmerülhetnek. Ilyen például a döntésigény, a vagy-vagy gondolkodás csapdája, de megtudjuk azt is, hogy az etika egységes definíciója csak vágyálom. Az etika tartományában a pluralizmus nem felszínes, hanem mély és sokrétű. Két fejezet viseli a „Morális fogalmak a gyakorlatban” címet, felvonultatva összesen tizenegy ilyen fogalmat. Vannak közöttük a tankönyvekben is fellelhetők, mint például az igazság, szabadság, lelkiismeret, mások viszont kevesebbet szerepelnek, mint a spiritualitás vagy a remény. Némelyek csekély relevanciával bírnak egy ideig, de kritikus fontosságot nyerhetnek később. Erre jó példa a halál!
Bizonyára sokan gondolkodtak már el a megbocsátás mibenlétén. Hannah Arendt szerint az emberi tettek gyakran előre nem látható és visszafordíthatatlan hatást gyakorolnak önmagunkra és másokra. Sajnos a megbocsátás fogalmi tisztázásával a szerző adós marad, pedig a szó már nyelvtanilag is nehezen értelmezhető. Ige, így is ragozható, tehát cselekvést, történést fejez ki. Egy igéről (eszem, ettem) pontosan meg tudom mondani, hogy éppen mit csinálok és azt más is meg tudja mondani rólam. De mit csinálok, amikor éppen megbocsátok? Pontosan mit kell tennem, hogy más azt mondja rólam: ő megbocsátott? Erre nem találunk meghatározást, miközben a másik fontos fogalom, a szeretet etimológiáját részletesen kifejtve kapjuk. Ugyancsak izgalmas a kérdés: Mi a spiritualitás és hogyan működik az etikában? Fontos – és jó, ha tudjuk: kinek és miért tartozunk felelősséggel? Hányféle a szabadság és mik a korlátai? Érdemes fokozott figyelemmel olvasni a jog és a lelkiismeret morális szerepének taglalását, végül pedig – bármennyire meglepő – a halál is hat az etikára! Az etika a végességtől függ. Annak felismerésétől, hogy az életutunk egyszer szükségszerűen - és nem csupán lehetségesként – véget ér. Szívleljük meg a francia filozófus, Michel de Montaigne (1533-1592) jó tanácsát: „Éppoly esztelen afelett panaszkodni, hogy száz év múlva nem leszünk az élők sorában, mint azon, hogy száz évvel ezelőtt sem voltunk!”
Ez a történet így, persze nem lehetséges. Valamiképp viszont mégis. Összevonva egy alkalomra, két könyv bemutatására került sor a nemrég létrejött KAS Kiadóban. Iványi Gábor és Scheer Róbert könyvei két különböző témáról szólnak, de valahogy mégis olyan érzésünk támad; nem véletlenül tették egymás mellé a kettőt. Iványi Gábor frissen megjelent kötetének a „Miért vagytok kegyetlenek?” csak az alcíme, de sajnos igaz mindarra, ami vele, körülötte történik. Scheer Róbert nem is a saját történetét meséli el, ám már az első fejezetének címe is mellbevágó: „Hol voltál, Isten?”
Egyedül vagyunk-e a világmindenségben? Ez a kérdés már évszázadok óta foglalkoztatja az embereket, napjainkban pedig egyre többször kerül szóba. A vélemények megoszlanak. Az amerikai Harvard Egyetem elismert asztrofizikusa, a Csillagászati Tanszék korábbi vezető professzora eddig már kilenc könyvet írt a témában. Az Agave Kiadónál most megjelent legújabb, a „Csillagok között” komoly visszhangot keltett a tudományos világban. Új kérdéseket tesz fel, némelyikre választ is ad, miközben bebizonyítja, hogy túlélésünk kulcsa a természettudományos kíváncsiságunkban rejlik.
Szinetár Miklós legújabb könyvét nem elég egyszer elolvasni. Lehet, de nem elég! Az alcíme: „Önéletrajz-szerűség és egyebek” szerint talán a szerző maga is bizonytalan volt, hogyan tudná a legjobban megragadni, összefoglalni a lényeget. Legyünk merészek és a következő kiadásoknál javasoljuk neki az Ön- helyett a MIéletrajz megnevezést! Mert ebben a kötetben benne vagyunk valamennyien. Elsőbben is Szinetár Miklós maga, rengeteg művész, a munkatársai, és bizony mi, az olvasói, akik a leírtaknak – az 1957-től a rendszerváltásig terjedő időszaknak - már tanúi voltunk, vagyunk.
Roppant különös könyv bemutatójára került sor nemrég a budapesti Próféta Galériában. Bár szerzők ezt elhárítani igyekeznek, mégis elmondhatjuk róla, hogy hiánypótló műről van szó és hogy ez az állítás indokolt, arra nézve pont a szerzők személyes tapasztalata szolgáltat igazolást. Ilyen témájú könyv ugyanis nemcsak Magyarországon volt mindezidáig ismeretlen, de külföldön sem lelhető fel hasonló.
Szomorú, de kétségtelen tény: az emberiség semmit nem tanul. A II. Világháború befejezése óta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy valahol, valami helyi, kiesebb-nagyobb háború ne lett volna. Elmúlt már az a világ, amikor azok, akiknek személyes döntése nyomán kitört egy háború, maguk is ott voltak, és ha úgy fordult a kocka, ott is vesztek a csatatéren. Van erre számtalan példa a történelemben, a magyarban is. Az utolsó 150 évre nézve ez már nem igaz. Ferencz József, II. Miklós cár, Vilmos császár, vagy Hitler, Churchill, Sztálin háborújában nem ők, mások haltak, sérültek meg, és ha véletlenül bekerülhettek egy kórházba, ott már csak szerencsétlen, sebesült emberek voltak, akiknek talán még meg lehetett menteni az életét.
