A nem mindennapi életútról a New York-i Simon & Schuster Kiadónál Kamala’s Way (Kamala útja) címmel könyv jelent meg 2021-ben. A budapesti Cor Leonis Kiadó dicséretes gyorsasággal jelentette meg, így az érdeklődő olvasó máris a kezébe foghatja magyarul, Kamala útját. A tapasztalt újságíró, Dan Morain munkájának amerikai kiadásához nem ártott volna egy szigorú szerkesztő. A szerző elvész a nevekben, részletekben, mintha csak igazolni akarná, hogy milyen mélységekig tájékozott hőse életében. Megtudjuk például, hogy egy Harrishoz egyáltalán nem kötődő bűnügyben, ki a gyilkos unokatestvére (139. old.). Rengeteg nevet, adatot sorol fel, hivatkozik rájuk és ezek tengerében eltéved az olvasó. Szerencsére, azért ennél sokkal fontosabb eseményekkel is megismerkedhetünk. Kamala fiatalon rendszeres résztvevője volt a polgárjogi tüntetéseknek, az egyetemen ő lett a Fekete Joghallgatók Egyesületének elnöke. Nem volt kiemelkedő diák, közepes eredménnyel diplomázott. Ügyészként kezdett dolgozni, ekkor szívta magába azokat a kérdező-kihallgatási technikákat, amikkel jól élt miután szenátorrá választották.
Élete 1994-ben új fordulatot vett, amikor rövid viszonyba bonyolódott a nála harminc évvel idősebb, igen tehetséges politikussal, Willie Brownnal. Mellette belekóstolt a politikába és rájött, hogy nagyon is kedvére való! Jó érzékkel használta ki a társasági élet kínálta lehetőséget az ismertté válásához. San Franciscóban a társadalmi elit és a demokrata politika összefonódik, megtanulta, hogyan kell kampányt elindítani. Csak 2002 végén, 38 éves korában jelentette be először, hogy közhivatalra pályázik. Ahhoz, hogy megmutassa, valóban komoly jelölt egy posztra, adományozóktól pénzt kellett gyűjtenie. A nevek dzsungelében itt előbukkan a nálunk sem ismeretlen, korábbi budapesti nagykövet, Tsakopoulos is. Harris vonzó, energikus jelölt volt, „friss arc”. A San Francisco főügyésze poszt elnyerésével megnyílt előtte a távlatokhoz vezető út. Úgy tartják, ha egy politikusnak San Franciscóban sikerül, akkor bárhol győzni tud. Rövidesen alkalma nyílt elvi szilárdságának bizonyítására és ennek leírása már leköti az olvasót. A könyv egyik érdekes fejezete mutatja be Harris és Obama kapcsolatát, nem nehéz közöttük párhuzamot találni. Kihasználva a demokraták Obama iránti érzéseit, bejelentette, hogy 2010-ben megpályázza Kalifornia állam legfőbb ügyészi pozícióját! Megismerkedhetünk a főügyészek megválasztása körüli harc apró részleteivel is. Ő lett az első nő, az első színes bőrű, az első indiai származású, aki betölthette ezt a hivatalt.
Államügyészként egyszerre volt innovatív és óvatos. Országos népszerűségre sikerült szert tennie, amikor kiállt a bankokkal és a diákjaikat becsapó, profitorientált főiskolákkal szemben, védelmére kelt az emberkereskedők kiskorú áldozatainak. Az olvasó bőséges betekintést kap a kivégzések módjába, a Kaliforniai Igazságügyi Minisztérium működésébe, még Soros Györgyről és a koronavírusról is szó esik. Ugyancsak részletgazdag a melegházasságok és a fegyverviseléstől eltiltottak ügyeiről szóló fejezet. Harrishez kötődik a - Magyarországon is árverezésekhez vezető – törvénysértő banki jelzáloghiteleknek az Obama adminisztráció általi rendezése. Mindezek az amerikai olvasó számára valószínűleg sokkal beszédesebbek. Közben megismerkedhetünk Kamala testvére, Maya, és még az ő lánya, Meena életének pár epizódjával, valamint Kamala házasságának, és államügyészként másodszori újraválasztásának történetével is.
Három nappal azután, hogy Kamala államügyészként megkezdte második ciklusát, Barbara Boxer szenátor bejelentette, 2016-ban nem indul az újraválasztásáért, szabaddá téve 1992 óta betöltött helyét. Öt nappal később Kamala is bejelentette: indul a szenátusi helyért. A versenyben Obama és az ő alelnöke, Biden is támogatta. A harc ismertetése során Trump és Harris kapcsolata is szóba kerül, ám ennél sokkal részletesebb képet kap az olvasó az abortuszjogokat védők és ellenzők csatájáról, Harris szerepét meglehetősen ellentmondónak, óvatoskodónak tüntetve fel. Határozottabbnak bizonyult viszont a kiskorúak szexuális kizsákmányolásáról szóló – ugyancsak kimerítő alapossággal tárgyalt –ügyben. Az eljárás 15 éven át húzódott és magyar bankok is érintve voltak benne! Ám mindaz, ami Kamala Harissal és az utóbbi néhány év amerikai eseményeivel kapcsolatban a könyvet mostanában olvasót igazán érdekelheti, az utolsó száz oldalon található.
A Demokrata Párt politikusa volt és a 2016-os elnökválasztáson Hillary Clintont támogatta. Amikor Trump győzött, már nem óvatoskodott. A szenátusi helyet nagy fölénnyel nyerte meg. Este, a mindössze nyolc percig tartó győzelmi beszédében huszonhatszor hangzott el a „harc” kifejezés. Elkötelezte magát mindazzal szemben, amit Trump hirdetett. Pontosan tudta, mit fog képviselni Washingtonban és azt is milyen bizottságokba akar bekerülni. „Letámadó” stílusa miatt a Szenátusban és a Belbiztonsági Minisztériumban sokan nem kedvelték és minél inkább őt tartották a republikánusok a demokrata ellenállás arcának, annál magasabbra emelkedett a csillaga. Egyértelműen azt fontolgatta, hogy majd elindul az elnöki címért és ezért az összes fontos államba ellátogatott. A szenátusi meghallgatások során tanúsított rendíthetetlensége láttán különleges kapcsolata alakult ki a női szavazókkal. Olyan valaki – mondták róla – aki megtestesíti minden amerikai törekvését és küzdelmeit, felidézi Obama emlékét.
A kérdés, hogy induljon-e az elnökjelöltségért, 2018. július 28-án eldőlt. Úgy döntött belevág. Joe Bidenről is sejteni lehetett, harcba száll, a CNN pedig ekkor 29 lehetséges demokrata jelöltet sorolt fel. Kamala az indulását hivatalosan 2019. január 21-én jelentette be, kampánya nyitógyűlésén húszezer ember volt jelen! Még Trump is elismeréssel szólt róla! Ugyanakkor viszont beszédeiben Harris nem tudta világosan megfogalmazni, miért szeretne elnök lenni – túl azon, hogy mindenáron le akarja győzni Trumpot. Elegendő pénzt sem tudott gyűjteni, így végül decemberben visszalépett. A történelem megismételte önmagát. Obama megválasztásakor – pénze fogytán – Biden lépett vissza, de a tehetséges versenytársat Obama maga mellé hívta alelnöknek és nagyon is jól járt vele. Mi most már tudjuk, Harris is pénzszűkébe került és őt Biden választotta alelnökének. Nem Biden volt az első az amerikai történelemben, aki alelnökből elnök lett. Meglehet, hogy a történet négy év múlva hasonló módon folytatódik…?
Roppant különös könyv bemutatójára került sor nemrég a budapesti Próféta Galériában. Bár szerzők ezt elhárítani igyekeznek, mégis elmondhatjuk róla, hogy hiánypótló műről van szó és hogy ez az állítás indokolt, arra nézve pont a szerzők személyes tapasztalata szolgáltat igazolást. Ilyen témájú könyv ugyanis nemcsak Magyarországon volt mindezidáig ismeretlen, de külföldön sem lelhető fel hasonló.
Szomorú, de kétségtelen tény: az emberiség semmit nem tanul. A II. Világháború befejezése óta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy valahol, valami helyi, kiesebb-nagyobb háború ne lett volna. Elmúlt már az a világ, amikor azok, akiknek személyes döntése nyomán kitört egy háború, maguk is ott voltak, és ha úgy fordult a kocka, ott is vesztek a csatatéren. Van erre számtalan példa a történelemben, a magyarban is. Az utolsó 150 évre nézve ez már nem igaz. Ferencz József, II. Miklós cár, Vilmos császár, vagy Hitler, Churchill, Sztálin háborújában nem ők, mások haltak, sérültek meg, és ha véletlenül bekerülhettek egy kórházba, ott már csak szerencsétlen, sebesült emberek voltak, akiknek talán még meg lehetett menteni az életét.
Van egy szakma, amelynél a munkavégzés eredményével lépten-nyomon találkozunk, de szinte egyáltalán nem figyelünk rá. Pedig a helyszíneit minden nap látjuk, ha akarjuk, ha nem. Elmegyünk mellettük, olykor egy percre talán meg is állunk előttük, de már lépünk is tovább. A városképhez tartozónak tartjuk, természetesnek vesszük, csak az tűnik fel, ha egyik vagy másik éppen hiányzik. Az üres, törött vagy eltakart kirakat már bántja a szemet, felhívja magára a figyelmet. A szakma pedig, amiről szó van, valójában nem is egy, hanem három területet ölel fel, a dekoratőrt, a kirakat- és a kiállításrendezőt.
Annak ellenére, hogy időben mindinkább távolodunk a II. Világháborútól, az ott történt események iránti érdeklődés nem lanyhul. Részben talán betudható ez annak is, hogy a különböző titkosszolgálatok aktáinak titkosítása mostanában kezd lejárni. Adatok válnak hozzáférhetővé, és bizony az írók ezt ki is használják. Van egy téma, ami különösen vonzónak mutatkozik: ez pedig a francia ellenállásnak nyújtott brit támogatás története. Már többen is feldolgozták, filmek is készültek belőle!
Témájában, tartalmában meglepő, szokatlan, új eszközökkel szerkesztett, és egészen váratlan, megdöbbentő következtetésekkel záruló könyv látott napvilágot a Pallas Athéné Kiadó gondozásában. Dr. David Sulzer, amerikai idegtudós és zenész, eredetileg a Columbia University Press-nél megjelent munkája, a „Zene, matematika és elme” sok újdonsággal szolgálhat nemcsak a témát kedvelő olvasó, de a címben megjelölt három tudományterület szakemberei számára is.
