2019. november 22. péntek, Cecília napja
Három művész Budapesten
Révay András
2016.07.01 23:43
Maguk a művészek és a szervezők is meglepődtek, milyen sok érdeklődő gyűlt össze a budapesti Bolgár Kulturális Intézetben rendezett kiállítás megnyitóján. A három kortárs bolgár művész alkotásaiból rendezett tárlat szeptember 10-ig, munkanapokon 10 és 18 óra között látogatható.

 Valószínűleg kevesen tudják, hogy a budapesti Andrássy úton működő Bolgár Kulturális Intézet 1936 óta szolgálja, igyekszik fenntartani és egyre gazdagítani a bolgár-magyar kulturális kapcsolatokat. Egyik legfontosabb célja a gazdag, sok évszázados örökséggel bíró bolgár kultúra lehető legkiterjedtebb bemutatása. Mindemellett nem elhanyagolható feladata az sem, hogy képet adjon a kortárs művészetek jelenlegi helyzetéről, elhelyezze az alkotókat az összeurópai keretek között. Ezt szolgálta a blagoevgrádi Taszkoff Galéria hathatós közreműködésével megnyílt tárlat, melyen három külön művészeti irányzat képviselője, egy grafikus, egy szobrász és egy festő, Zlatka Pentova, Maria Vutova és Hriszto Hrisztov mutatkozhatott be a magyar közönség előtt.

Zlatka Pentova grafika szakon végzett. A Bolgár Képzőművészek Szövetségének tagja. Tizenhat önálló kiállítása volt Bulgária különböző galériaiban, valamint Macedóniában, az Egyesült Államokban, Németországban, Szlovákiában, Ausztriában. Az ő grafikái, rajzai és képzőművészeti alkotásai több magángyűjteményben is megtalálhatók. Jelenleg a rajz, a kollázs, a pasztell és az olajrajz területén dolgozik. A rajz-, kompozíció és plasztikus anatómia tanára a szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem Általános Iskolai és Óvodai Pedagógia Karán, valamint a Krasztju Szarafov Színművészeti Akadémián. Ezen kívül a festőművész az oktatási, művelődési és kulturális területén is jelentős munkát végez. Már eddig is több mint száz művészeti könyvkiállítás, történelmi, filozófiai, régészeti, egyéb tudományos irányultságú tárlat, könyvbemutató, alkotóművész-bemutatóest, performansz, az ország majdnem minden művészeti középiskoláját önállóan és közösen bemutató tárlat szervezője és kurátora volt.

 Maria Vutova-Karakaseva szobrászművész a Dekoratív és monumentális szobrászat szakon végzett, a Bolgár Képzőművészek Szövetségének rendes tagja. Szintén sokoldalú tevékenységet folytat, a plakett-, a képzőművészet, rajz- és edénydíszítő művészet területén is dolgozik. Bulgáriában több közös kiállításon, képzőművészeti tábor munkájában és tárlatában vett részt, rendszeresen szerepelt a Szobrászat című szófiai seregszemlén, a Dekoratív kerámia és parkkultúra című tárlatokon. Várnában és Bankjában, Szobrászat és rajzművészet címmel önálló kiállítása volt. Művei a szófiai Kvadrat 500 Nemzeti Galéria, valamint majdnem az összes megyei képtár gyűjteményében és több németországi, francia és egyesült-államokbeli magánkollekcióban találhatók. A szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem Általános Iskolai és Óvodai Pedagógia Kar Képzőművészeti Tanszékén szobrászművészetet oktat. Bulgáriában több helyen láthatók művei, így például Kaszpicsan, Tervel, Bankja városában, Varbica városban pedig jóváhagyott emlékmű terve vár megvalósításra.

 Hriszto Hrisztov Pleven városban született. A Képzőművészeti Gimnáziumot követően elvégezte a Nemzeti Képzőművészeti Akadémiát könyvillusztráció és könyvművészet szakon. Ezt követően, 1988 óta az illusztráció, képzőművészet, rajz, képregény és nyomtatott kiadványok kialakításának, megvalósításának területén dolgozik, így könyvek, címlapok, katalógusok, naptárak, plakátok, televíziós reklámok kapcsolhatók a nevéhez. Szerepelt több, az ország határain belül és kívül megszervezett kiállításon, művészeti táborban. Két kiállítás kurátora is volt. Önálló tárlata volt a Varsói Kulturális Intézetben, négy önálló kiállítása Szófiában és - az idén márciusban - közös kiállításon mutatkozott be Venciszlav Markov szobrászművésszel. Jelenleg a szófiai Könyvtártudományi és Információs Technológiák Egyetemén grafikai dizájn programozást tanít.

A művészek nevében Zlatka Pentova köszöntötte a tárlat vendégeit. Számára is meglepő volt, hogy Magyarországon ismeretlen alkotók műveire ilyen sokan voltak kíváncsiak. Már másodszor van Budapesten és ezt az alkalmat kihasználva igyekszik majd műveiben felvillantani néhány fontos vonását, szépségét a városnak. Azok a képei, melyekkel most a magyar látogatók találkozhatnak, egy hónappal ezelőtt Svájcban szerepeltek egy kiállításon és ott is nagy figyelmet keltettek. Az a tény, hogy egy ilyen meleg nyári esten nagyszámú érdeklődő jelenik meg egy kiállításon, azt is jelenti, hogy - bár a három művész a képzőművészetnek igen különböző ágában tevékenykedik – van közöttünk valami közös. Ez pedig a széphez való vonzódás. A szobrászművész, Maria Vutova-Karakaseva először jött Budapestre és őt a városban található szobrok rendkívül nagy száma lepte meg. Alig győzte őket fényképezni.

 A Bolgár Kulturális Intézetben már a rendezéssel is igyekeztek érvényre juttatni, hogy bár egyidejű, de mégis három külön kiállításról van szó. Hriszto Hrisztov festőművész képei az emeleti helyiség falaira kerültek. A bemutatott képek túlnyomó többsége lovat ábrázol, de nincs közöttük két egyforma, még hasonló sem. A művész elmondta, hogy számára a ló a szabadság, a függetlenség és a fantázia szárnyalásának szimbóluma. A nézőt azonnal megragadja a képek sajátos színvilága. Ezek a lovak ugyanis nem a mindennapi életünk részei, sokkal inkább fantasztikus lények. Mindegyik ló külön hangulatot jelenít meg, nem a csak a színeik, hanem a mozgásuk által is. A kék háttérből kirobbanó lóról például könnyen elhisszük hogy egy álomból került elénk és hajlandóak vagyunk hosszasan elidőzni az egymással szemben vágtázó két aranyló előtt is.

www.bolgarkultura.hu

Kapcsolódó témák

Ez volt a kezdet, az első lépés a világsikerhez vezető úton – mondta el Rajk László azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették: Oscar-díj jelölést kapott a Saul fia című magyar film.

A sztárvendég, Plácido Domingo iránti óriási érdeklődésre való tekintettel estéllyé alakítja február 6-i rendezvényét a Magyar Állami Operaház. Estélyt adnak, és ezzel esélyt, hogy a világhírű spanyol énekes fellépését 1236 vendég láthassa színháztermi kényelemben.

A tizenkettedik Újbor és Sajtfesztivál a Bánk Bán Bordalával nyílt meg Budapesten a Vajdahunyad Várban, a Mezőgazdasági Múzeumban. A jó hangulat nem csak ennek volt köszönhető. A borászok bizakodóak, a 2015-ös év jó évjáratnak ígérkezik. Az pedig köztudott, hogy a bor és a sajt egymásnak jó barátai. Ahol sűrűbben nyílik a palack, ott több fogy a sajtokból is.

A Gundel Művészeti Díjat az ezredforduló tavaszán alapította a Gundel Étterem vezetősége. Az első díjátadásra 2001 májusában került sor: eleinte 10, a későbbi években 14 kategóriában díjazták a különböző művészeti ágak legjobbjait. Idén a díjazottak csoportja átalakult, egyenként két tagból álló, hat szakmai kuratórium dönt és a sor egy hetedik. új kategóriával gazdagodott.

Ötödik alkalommal rendezik meg Budapesten az InterContinental Szálló báltermében, november 29-én, vasárnap, 10 és 16 óra között a Diplomata Vásárt. A rendezvény a Diplomata Házastársak Budapest, és a szálloda közös szervezése, melynek célja, hogy rászoruló magyar intézmények támogatására pénzalapot gyűjtsenek.

Blog ajánló
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Egy nap a városban Könyvek Budapestről: Bolla Zoltán végigjárta Újlipótvárost, megírta a Bibliáját
Bolla Zoltán egészen máshogy ír könyvet Újlipótvárosról, mint ahogy mondjuk én állnék neki. Korábban a blogon bemutatott, Magyar Art Deco Építészet I. és II. kötete kapcsán is megjegyeztük: nem építész, nem gyakorlott író, és nem is volt kimondottan szakértője a témának. Elkezd fotózni, utánajár a dolgoknak, és a végére egy könyv születik. De Zoltán nem CSAK ÚGY fényképez, és nem CSAK ÚGY jár utána a témáknak. Maximalista, és ha elkezdi, akkor végigtolja: minden kapcsolódó épületet felkeres, minden elérhető információt begyűjt, majd ezeket rendszerezve elénk tárja. Nem híve a “best of” pillanatoknak, sztoriknak. A mindenre hajt. Ezért amikor megjelent Újlipótváros építészete 1861-1945 című kötete, azonnal lehetett sejteni, hogy alapos munkát végzett ismét. És tényleg: végigjárta a városrészt, és végigfotózott minden házat. Nem akármikor: minden utcába akkor ment, amikor besütött a Nap, hogy a legjobb arcát kaphassa le. Ha egy épület túl nagy volt, az utca meg túl szűk - gyakorlatilag egy Újlipótváros egyik definíciója -, akkor több széles látószögű fotóból rakta össze az egyet. Soha nem láttam még így ezeket a házakat, perspektivikus torzulás nélkül. A könyv egy Bevezetővel indít: Zoltán ugyanis végigböngészte a korabeli újságokat, több évtizednyi digitalizált papíron keresett meg minden utalást a városrészre, és 1890-től 1957-ig válogatott néhány cikkrészletet. Ez két oldal a könyvből, sejthetjük, micsoda munka van a 310 oldalban. Egy 38 oldalas történelmi áttekintés következik, a rómaiaktól máig. Annyira nagy sűrűségű a leírás, hogy képes megemlíteni minden fontos eseményt nemcsak Újlipótváros, de Budapest történetével kapcsolatban is. Az 52. oldalon a színes térkép is egy kincs: a mai háztömböket kiszínezte Zoltán, aszerint, hogy melyik milyen építészeti stílusban épült. Ezen a térképen látszik, micsoda változatosság van itt: historizmus, szecesszió, art deco, modern. Külön jelöli az elpusztult épületeket is, a könyvben ezekről is keresett képet. A könyvhöz felhasznált irodalom: három oldal. Maga a könyv központi magja az ezt követő invertárium. Vagyis a szerző számba vette az épületeket, lefotózta, bement a lépcsőházakba, és ha értékes kincsekre talált, azokat a fotókat is betette a könyvbe. Minden épülethez küölön adatlap jár, amin a ház adatai, építtetője, építésének részletei, és egyéb megjegyzések állnak, itt a különleges történelmi információk is helyet kaptak. De a könyben találunk táblázatot arról, melyik évben hány épületet húztak fel, vagy hogy a mai Pozsonyi út egyes házszámainál milyen tulajdonosokat jegyeztek be az idők folyamán. Hagyja, hogy mi magunk elemezzük ki az adathalmazokat. Egyetlen hiányosság, hogy az invertárium jelleg miatt a fotók - a könyv nagy alakja ellenére - viszonylag aprók, a lépcsőház fotók nem élvezhetőek, ezért a blogon nemsokára sorban publikáljuk a legjobbakat - nagyban. Ez tehát nem csak egy könyv Újlipótvárosról. Egyszerűen megkerülhetetlen azoknak, akik érdeklődnek a városrész iránt, mert biztosak lehetünk benne, hogy Zoltán figyelmét nem kerülte el semmi. Ha egy épület érdekel minket, ez az első könyv, amit kinyitunk, és utána lehet specializált, színesebb, érdekfeszítőbb leírások után kutatni, más szerzőknél. Ezért lehet azt mondani: alapmű. Egyébk könyvek Budapestről itt.
Egy nap a városban Házmesterek helyett éljenek a Közösségi Mesterek!
Ez a poszt két darab papírfecniről fog szólni, ennek ellenére ezt a két fecnit egy olyan bevezetővel fogom felvezetni, hogy azt gondolnátok, sokkal többről lesz végül szó. Nem lesz. Két fecni, amit az egyik lépcsőházban találtam, ahol a múlt héten jártam. Semmi több. De a papíron olvasott szövegek eszembe juttatták ezt a szót: házmester. A házmester szónak lett egy kellemetlen, büdös, sárgultbajszos csengése, és erről nyilván tehetnek a besavanyodott bácsik és nénik, akik ezzel a kitüntetéssel a zsebükben kiélvezték, hogy gyerekként beszélhetnek a lakókkal, függetlenül a köztük lévő nembeli, korbeli és taníttatásbeli különbségektől. Házmesternek lenni egyet jelentett a frusztráció kiélésével, azok részéről, akik mások vegzálásának lehetőségénél nagyobb kitüntetést életükben nem kaphattak volna. Aztán jöttek a közös képviselők, akik mindent tudtak, amit a házmesterek, kivéve hogy A. nem voltak elérhetőek a házban, és B. leszarták a csip-csup ügyeket. Sok helyen azonban továbbra is szükség volt egy olyan arcra, aki közel van, és foglalkozik a házzal, együtt él a lakókkal, és pontosan tudja, hogy Mari néni miért állítja azt, ami egyébként nem igaz, és mi benne az igazság, de mi az, ami meg már túlzás, és Mari néni, tessék lehiggadni. A házmestereknek kinőtt egy új generációja, akik szerveznek közös összejöveteleket, és esetleg a közösségre úgy tekintenek, mint lehetőségre. Oké, hogy össze vagyunk zárva - gondolják ők -, de ez nem egy börtön, nem elviselni kell egymást, hiszen mindannyian itt szeretnénk élni, és mindannyian jól szeretnénk élni. Ez közös bennünk. Induljunk ki ebből. És most következzen a két papírfecni. Lássuk: Láthatjuk, hogy a szöveg írója maga is érdeklődik a fizika iránt, sokkal inkább, mint mondjuk a neveléspszichológia vagy a szociálpszichológia iránt. Ennek meggyőző tanúbizonyságát adja: ahelyett, hogy a lakók viselkedését támadná (“anyád nem tanított meg…?”), vagy a szemetelés következményeit taglalná (“ki akar disznóólban élni…?”) rögtön egy váratlan ismeretterjesztéssel indít. Nevel, tanít: képzeljétek, van egy állandó G, nagyjából ugyanannyi, mint a bolygón bárhol. Ezen pedig mindenki elgondolkozik. A neveletlen disznók is, akik simán elsikkadnának a disznóól és a faragatlanság említése felett, mert számukra az ismerős terep. A másik üzenet még jobb. Csak a pozitív dolgokra koncentrál, dicsér, szeret, ölel. Valahol, mélyen, mégis érezzük, hogy ez nem a teljes történet. Érezzük, hogy valahol meg lettek említve a neveletlen disznók is, és ezt a neveletlen disznók is érzik, ahogy olvassák. Szeretnék, hogy őket is megdicsérné valaki, de valahol tisztában vannak azzal is, hogy ez nem ma történt meg. Én éltem olyan házban, ahol a házmester színes kiemelővel húzta ki - önkielégítés jelleggel - a pattogó, kioktató, sértő mondatait, amivel nyilván a neveletlen disznókat akarta megszólítani, ehelyett megszólított vele mindenkit, akik egyébként pedánsan viselkednek. Legyünk inkább ilyenek: szólítsuk meg azokat, akikkel közösséget akarunk vállalni, a többiek meg érezzék annak minden hátrányát, hogy nem e közösség részei. Elég büntetés lesz az, ha egyébként jó a csapat. Házmesterek és közös képviselők helyett - vagy mellett - nevezzünk ki Közösségi Mestereket! Ámen.
Városlátogatások Chania
Chania, Kréta szigetének egykori fővárosaAz egyedülálló hangulatú, történelmi város Kréta északnyugati részén fekszik, 160 km-re a fővárostól, Herakliontól. Az ókori települést még Homérosz is említi Odüsszeusz történetében. A minószi királyság idején a virágzó város neve Kydonia volt, mai elnevezése a bizánci birodalomhoz köthető, eleinte Al Hanim-nak nevezték, majd az arab nevet módosítva, a Hania (Chania) lett a város neve. A település az évezredek során több ízben is gazdát cserélt, a görög, arab, bizánci, velencei és török uralom jellegzetességei ma is fellelhetőek. Az óváros jelentős része a velenceiek által létrehozott kikötő köré épült. A világ egyik legöregebb és legszebb világítótornya. ma a város jelképe. A kikötőt védő hullámtörő végére épült torony, ma már nem navigációs pont, csak történelmi emlék.A varázslatos település sajátos, mediterrán hangulatát, a faborítású ablakok, a tengerparti éttermekkel és kávézókkal díszített sétány, és a gyönyörű aprócska tereken megbúvó templomok teszik teljessé.A Velencei kikötő:A velenceiek által épített ívelt kialakítású kikötő, ma már történelmi és turisztikai látványosság, melynek egyik oldalán a várost védő Firka erőd bástyái magasodnak, míg a másik oldalon a már említett, egy minaret formáját utánzó világítótorony áll.A védett öbölben épült a Velencei hajógyár, melynek 23 műhelyéből napjainkra csak 7 maradt fenn.Panagia Trimartiri (Szűz Mária) templom:A templom a 13. századtól a török megszállásig (17. század) fogadta a hívőket, ekkor a hódítók elűzték a papokat és szappangyárat működtettek az épületben. Később megegyeztek a törökökkel és velencei stílusban újjáépítették.Agora:Chania árubőségtől roskadozó, a marseille-i piac mintájára tervezett, fedett piaca az agora, szintén a város egyik szimbólumává vált. A Hassan Pascha mecset:Az öbölben, a vízpart közelében található a gyönyörű mecset, amelyben most művészeti kiállítások láthatóak. A kikötőben álló mecset és a város több épülete is az oszmán időszak emlékét őrzi, ezek adják Chania keleti varázsát.Fedezzük fel a történelmi város igazi arcát, sétáljunk az óváros zegzugos utcáin és régi, szemet gyönyörködtető velencei épületek, hangulatos kávézók és éttermek bukkannak elénk.Nézzünk meg egy videót:           https://www.youtube.com/watch?v=hotI_cIF08A                                                                   Készítette: vinpet                             
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!