2020. április 10. péntek, Zsolt napja
A minőség ösztönzi a borászt
Révay András
2015.11.28 23:22
A tizenkettedik Újbor és Sajtfesztivál a Bánk Bán Bordalával nyílt meg Budapesten a Vajdahunyad Várban, a Mezőgazdasági Múzeumban. A jó hangulat nem csak ennek volt köszönhető. A borászok bizakodóak, a 2015-ös év jó évjáratnak ígérkezik. Az pedig köztudott, hogy a bor és a sajt egymásnak jó barátai. Ahol sűrűbben nyílik a palack, ott több fogy a sajtokból is.

A rendezők már egy éve arra készültek, hogy ezen a napon milyen meglepetésekkel szolgálhatnak majd a látogatóknak – mondta el a fesztivál megnyitásakor Ferenc Vilmos főrendező. Kiváló borokat és sajtokat sikerült felvonultatni - még Erdélyből is érkeztek sajtkészítők - az idei versenyre pedig száznál is több termelő kétszázötven bort nevezett be. A mezőny nagyon érdekes volt. Először is azért, mert az eddigiektől eltérően nem „TOP - 10” volt. A pontazonosság miatt 13 bort díjaztak ilyen magas fokon, ezek sorába pedig 9 rosé, két fehérbor és mindössze két vörösbor jutott be. Ám ami még ennél is fontosabb „A Három Tenor” először szerepelt Budapesten, itt a Vajdahunyad Várban!

 Az állítás igaz volt! A nemrég befejeződött országos STARFACTORY tehetségkutató két felfedezettjével, Ágoston Mátéval és Ruff Rolanddal, valamint a fiatal színész, Szente Árpád részvételével megalakult az IN VINO együttes. A Pannon Várszínház keretein belül működő csoport az operaszínpadokon klasszikussá vált „nagy elődök”, valamint a nem kevésbé világhírű – négytagú – Il Divo és a 2015-ös San Remo-i Dalfesztivált megnyerő Il Volo zenei stílusát követi. Saját bevallásuk szerint a formáció ihletője az „O Sole Mio” és előadásuk – erre valóban nincs jobb szó – ihletett volt. Akik csak hallgatják a dalaikat, nehezen mondják meg, hogy nem az eredeti három világsztárt hallják – fiatalon.

Hálátlan feladat ilyen tehetségek után megszólalni – állapította meg dr. Estók János, a Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója és ezt csak az enyhíti, hogy ők várhatóan jövőre is el fognak jönni, megnyitni a 13. Újbor és Sajtfesztivált. Ez a múzeum immár 119 esztendeje szolgálja a magyar mezőgazdaságot és a szorosan idetartozó gasztronómiával, borászattal mindig is szívesen foglalkozott. Bizonyíték is van erre, fényképek igazolják, hogy például Mathias János, a világ legkiválóbb szőlőnemesítője már a múlt században itt mutatta be azokat a legújabb szőlőfajtáit, melyek később széles körben el is terjedtek és termelik őket a mai napig. A múlt héten pedig itt zajlott az újborok bírálata, melynek eredményéről ezen a fesztiválon mindenki képet kaphat. A zsűri elnöke, Kállay Miklós professzor azt állapította meg ugyanekkor, hogy érdemes lesz odafigyelni a 2015-ös évre, mert nagy évjáratnak tűnik!

 A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szóvivője, Süle Katalin azt emelte ki, hogy ez a rendezvény segíti az élelmiszeripari termelők piacra jutását. A bor és a sajt között sok a közös vonás, hiszen mindkét csoportban a legnagyszerűbbeket hosszas érleléssel, gondos kezeléssel lehet csak előállítani. A fogyasztók ezt pontosan tudják és hálásak is ezért. Az ország számára is fontos ez a fesztivál, mert az évek alatt nemzetközi rendezvénnyé nőtte ki magát. Érdemes körülnézni a közönség között és azonnal felfedezzük, mennyi külföldi turista van jelen, kóstolgat, ízlelgeti a borokat, sajtokat és el is viszi magával ezek jó hírét! Hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy ezek a termelők ne csak saját szűkebb vidékükön, hanem a határainkon túl is megismertethessék termékeiket.

A Bárdos és Fia Pincészet rendszeres résztvevője a fesztiválnak, A jelenlétet fontosnak tartják, mert a rendezvény különös jelentősége – szerintük – abban áll, hogy az évjáratnak mindig ez az első versenye. Az itt szerzett érem címkéje már korán rákerül a palackra és gyorsan ráirányítja a vásárlók figyelmét. Serkenti a termelőt is. A minőség ösztönzi a borászt, hajtja az egyre jobb és jobb felé! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy idén két boruk is bekerült a legjobb tizenhárom közé, igen előkelő helyre. A második lett a Cabernet Sauvignon – Cabernet Franc rosé, a Sauvignon Blanc pedig a hatodik helyen áll a „TOP” kategóriában. Ezen kívül még két arany és három ezüstérem is őket gazdagította. A siker a gondos munkának, de részben az évjáratnak is köszönhető. Nagyon pontosan meg kellett választani a szüret időpontját.

A szigetcsépi Gál Szőlőbirtok a roséival már évekkel korábban nevet szerzett magának. Most sem kellett szégyenkezniük. Kékfrankos roséjuk a TOP – 13-ba került, ezen kívül még három ezüstérmet is kaptak. Ugyanakkor a vendégek – főleg a hölgyek – körében az illatos fajtáikkal arattak sikert. Az Olaszrizling kifejezetten „nem tipikus”. Ízét és illatát tekintve is, annál sokkal tartalmasabb. Nagyon oda kellett figyelni a szüret időpontjára, hogy ne engedjék „lelágyulni” a savakat. Különösen igaz volt ez a Cserszegi Fűszeres egyik nemesített fajtájára a Nektár-ra. Most is fele-fele arányban együtt erjesztve a Cserszegivel, valóban különleges, félédes bort kaptak. Némi túlzással akár illatszernek is eladható lenne, ugyanakkor nem tolakodó, hanem finoman, kellemesen áradóan lép ki a pohárból. Az íze már visszafogottabb, igazi desszertbor lett belőle.

 A Balaton-felvidéken, Szentantalfán működő Dobosi Pincészet öt ezüstéremmel megy haza erről a fesztiválról. Bioborokat készítenek és azt tapasztalják, hogy bár az éttermekben megnőtt az érdeklődés a bioborok iránt, a vásárlóközönség egy része még tartózkodó. A Fesztiválon díjat nyert az Olaszrizlingjük, ami könnyű, illatos. Ugyanígy díjazott a náluk már hagyományos, finoman málnás, epres hatású, ízgazdag Kékfrankos rosé, melyet leginkább úgy jellemezhetünk, hogy ha az ember megitta, nyomban tölt magának egy másikat belőle. Első bemutatkozásakor mindjárt érmet kapott újdonságuk is, a száraz Muskotály. Ott, ahol ők élnek a legnépszerűbb „turistabor” az illatos, félédes, tehát a Muskotály. Az idén ennek a fajtának az adottságai olyanok voltak, hogy megkockáztatták belőle a száraz bor készítését – és nagyon bevált. Az illatát megtartotta, a pohárba töltve szép, parfümös jegyekkel mutatkozik be. Savaiban viszont visszafogott, zamata kellemes, harmonikus bor lett belőle.

Töppedt szőlőből készült Cserszegi Fűszeressel hívta fel magára a figyelmet a kiskőrösi István Borház. Ez a különlegesség is az időjárásnak volt köszönhető. Nero roséjuk ezüstérmes lett. Bár Csengődi István kicsit csalódott volt, a nyári aszály miatt a korai fajták nem hozták azt, amit vártak tőlük. Viszont a Cserszegi ezért lett más. Sok volt darázs, szúrásaik nyomán vizet veszített a szőlő, töppedtté vált, ezért is hagyták legalább két héttel tovább a fürtöket a tőkén. Ettől viszont íze, összhangja szebb lett. A mindenki által megszokott friss helyett érettebb ízvilágú, a könnyedebb helyett teltebb illat jellemzi, utóízében az enyhén aszúsodott szemek köszönnek vissza. Ha jövő tavaszra vagy nyárra ez a bor összeérik, igen kellemes meglepetéssel szolgálhat. Akár két évig is eltartható lesz palackban a minőség romlása nélkül.

 A balatonfüredi Gyukli pincészet erre a fesztiválra – meglepetésként - nem csak borokat hozott. Ők – már tíz éve - a préselés után a törkölyt nem dobják ki. Gondos munkával, forró vízben kimossák belőle a magokat, megszárítják, és jó erős franciavászonba bevarrják. Szőlőmag-párnákat készítenek, melyek számtalan módon felhasználhatóak. Hagyományos vagy mikrohullámú sütőben felmelegítve, a magok úgy egy óra hosszat forróak maradnak. Gyerekek fülére lehet tenni, nőknek görcsök esetén jobb, mint a gyógyszer, hideg autóban ülésfűtést pótol. A meleg szőlőmagoknak finom, gabonás illatuk van és az nyugtató hatású. A párnák az erős vászon miatt hosszú évekig használhatók, mosószer nélkül mosógépben is moshatók anélkül, hogy hatásukat veszítenék.

A fesztiválon természetesnek számít, hogy a termelők személyesen is jelen vannak, ők mutatják be a borokat, sajtokat. Elmondják a látogatóknak, mi az, ami új, mi az, ami különleges. Az egyik kiállítónál mást tapasztaltunk. Csalódásra ugyan itt sem volt ok, mert a zuglói Green Hotel étterméből érkezett – hívogatóan felhalmozott - szarvas kolbász és szarvas sonka egyenesen a vadásztól származik. Tőle kapják a kész, házilag feldolgozott árut. Hoztak olyan szendvicseket is, amiket libatepertő és libamáj krémes keverékével kentek meg. A szarvashúsból készült kolbász az eljárást tekintve is különbözik a megszokottól. Ezt a húst hosszabb ideig kell pácolni, míg a mangalicát például a vágás után azonnal fel lehet dolgozni.

A nevével ellentétben, nem valamiféle varázslat, hanem a hagyományos recept és a modern technológia jellemzi az Alföldi Garabonciás sajtokat. A Kecskeméttől 25 kilométerre, Izsákon tevékenykedő vállalat főleg érlelt, félkemény kecskesajtokat állít elő. Azon igyekeznek, hogy ebben ők legyenek a legjobbak az országban. A paranyica jellegű sajtjaik tehéntejből készülnek, ezektől jól megkülönböztethetők a kecsketejből származók. Jóval aromásabbak, a tej jellege könnyen felismerhető, az ízük is más, noha a készítési eljárásban nincs sok különbség. A fűszerezés is szinte azonos. Snidlinggel, bazsalikommal, kaporral, fokhagymával ízesítenek. Kísérletként éppen mostanában próbálkoznak tehéntejből, néhány szilvával, fügével ízesített sajttal, ezeket a karácsonyi asztalra szánják.

www.ujboressajtfesztival.hu

Kapcsolódó témák

A magyar borászatban irány- és mértékadó pincészetek munkájának elismerésére a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Bor Akadémia és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége 2002-ben megalapította „Az Év Pincészete” kitüntető címet. Olyan bortermelő társaság együttes teljesítményét díjazzák, amely az országban és külföldön a magyar bor, a borkultúra és a kulturált borfogyasztás széles körű népszerűsítéséért a legtöbbet tett az adott évben. A díjat a szakmai körök jelölése és szavazatai alapján idén tizenötödik alkalommal adományozták az arra méltónak tartott pincészetnek.

Lehet bizony, ráadásul nem is akárhol, hanem éppen Egerben. Így nevezte el a legjobb borát Tóth Ferenc egri borász és hogy a döntése helyes volt, arról a látogatók meg is győződhettek a Borháló egyik üzletében tartott bemutatón.

Hírnevéhez méltó érdeklődés mellett, családtagjai, sportvezetők, sok száz tisztelője jelenlétében avatták fel a sportlegenda, Papp László szobrát Budapesten a XIII. kerületben, azon a téren, ami rövidesen az ő nevét fogja viselni.

Már csak egy hét, és kezdetét veszi a 21. Magyar Borok Útja Rallye, melynek száz autóból álló mezőnye idén a Balatoni Borrégiót fedezi fel. Az exkluzív élménytúra a megújulás jegyében – eltérően a korábbi évek gyakorlatától - a nagy borászok mellett kis pincészeteket is meglátogat.

A bor és a kereszténység jól megfér egymás mellett, hiszen a bornak szakrális értelmezése is van. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a Fiatal Borászok Egyesülete és a DiVino borbár minden borkedvelőt egy közös ünnepre és találkozóra hív az ország egyik legszebb terén, Budapesten, a Bazilika elé.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!