2020. április 2. csütörtök, Áron napja
Megújult a Gundel-díj
Révay András
2015.11.26 20:10
A Gundel Művészeti Díjat az ezredforduló tavaszán alapította a Gundel Étterem vezetősége. Az első díjátadásra 2001 májusában került sor: eleinte 10, a későbbi években 14 kategóriában díjazták a különböző művészeti ágak legjobbjait. Idén a díjazottak csoportja átalakult, egyenként két tagból álló, hat szakmai kuratórium dönt és a sor egy hetedik. új kategóriával gazdagodott.

 A díjakat hagyományosan, műsoros gálavacsora kertében adják át a Gundel étterem Erzsébet királyné báltermében. A meghívottakat elsőként Korcsmáros Nóra főszervező köszöntötte, aki roppant látványos, Léber Barbara kreációban állt a színpadra. Bejelentette, hogy az elismerések sora az idén egy új – a hely szelleméhez kiválóan kapcsolódó – kategóriával, a gasztronómiával bővült. A vendégek szórakoztatásáról is gondoskodnak, mert a művészeti egyetemek legjobbjai a gálaműsorban azzal a produkcióval mutatkoznak be a közönségnek, amivel előzőleg már elnyerték a szakmai zsűri elismerését. A díjakat a Herend Porcelánmanufaktúra Zrt. készítette. Az Életmű díjat a méltán híres, egyben egyik legrégebbi és legismertebb Viktória minta díszíti, míg a pályakezdők díjain az elegáns türkizkék-platina Apponyi minta látható.

 A kuratórium elnöke Szinetár Miklós Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színházi, opera-, tévé- és filmrendező, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és Kiváló Művésze, ő tagja mindegyik szakmai kuratóriumnak is, a döntést tehát mindegyikben hárman hozzák. Elnökletével a Gundel Művészeti Díj fontos változáson ment keresztül. Már néhány éve az Életműdíj és a „Sztár-lett” díj kivételével, kezdő fiatal tehetséges művészek karrierjét segítik a szakértő kuratóriumok. A kurátorok az őszi időszakban sorra látogatják a művészeti egyetemeket, a tanárok közreműködésével szemezgetnek a végzős hallgatók munkái, előadásai között. A Gundel Művészeti Díj célja ugyanis, hogy a fiatal, tehetséges díjazottak a díj birtokosaként minél több lehetőséget kapjanak karrierjük elindulásához.

 Az idei számunkra a megemlékezés éve – mondta el a díjkiosztó vacsorán Bándoli Attila, a Gundel Kft. ügyvezető igazgatója. Idén van a dinasztia alapítója, Gundel János halálának századik évfordulója. Az ő nevéhez fűződik a vendéglátó szakképzés megindítása. Tiszteletére a Gundel Étterem 2015-ben először ad Gasztronómia különdíjat fiatal és tehetséges, de még nem ismert szakácsok támogatása érdekében, minden évben más-más témakör szerint keresve a díjra érdemeseket. Idén a látványosan és dinamikusan megújuló balatoni éttermek, vendéglátóhelyek szakácsai kerültek a középpontba. Az állandó kuratóriumi tag Lázár Chef mellé Kalla Kálmánt – aki hosszú ideig volt a Gundel séfje - jelenleg, mint a balatoni vendéglátás nagy tiszteletben álló séfjét kérték fel, hogy segítséget nyújtson az ifjú tehetségek kiválasztásában. Döntésük alapján a díjat a Csopakon, a Márga étteremben dolgozó Endrédi Zoltán kapta.

Tizennegyedik alkalommal osztjuk ki a Gundel-díjat, hatodszorra kapják fiatalok – hangsúlyozta a zsűrik elnöke, Szinetár Miklós. Vállalhatjuk az eddig végzett munkát, a díjakat arra érdemesek kapták. Az új kategóriának, a gasztronómiának is van köze a művészethez. Hányszor mondjuk, egy előadásról, hogy ízetlen? Egy alakításról, hogy sótlan. A legnagyobbakról Shakespeare-től Mozartig azt mondjuk: vegyítik az ízeket! Egyszerre édes és egyszerre savanyú, egyszer drámai, egyszer szomorú, másszor vidám. A kulináris művészet – jó! Mert az érzékszerveinkre hat, óriási előnye, hogy testi örömet is okoz. Ezért van létjogosultsága ennek az új kategóriának. Ami pedig a fiatal művészeket illeti, a művészeti egyetemek feladata, hogy őrizze a hagyományokat, technikát és mesterséget tanítson és ébressze fel az érdeklődést az újítások iránt. Nehéz az egyensúlyt megtalálni, mert nagy baj, ha az egyetem csak a múltról szól, de az is, ha csak a jövőről. Ennek a három íznek kell együtt lennie az oktatásban a zsűri számára pedig öröm, hogy egyre több ígéretes szereplővel találkozhat. Olyanokkal, akik keresik a jövőt, de birtokolják a hagyományt is!

Táncművészet kategóriában a díjat az 1997-ben született, és Bázakerettyéről érkezett Kele Kristóf kapta. Szívesen vesz részt improvizációban, új összeállítások létrehozásában. 2014-ben a lengyelországi Bytom-ban az ifjúsági koreográfus-versenyen, két évfolyamtársával közösen; „Várakozás” c. számukkal II. díjat nyertek, és visszahívták a triót egy tavaszi gálára is. Ugyanezzel a számmal meghívást kaptak a Kortárs Koreográfusok XV. Jubileumi Gálastjére, a Magyar Nemzeti Balett Alapítvány rendezésében. A Komolyzene kategória díjazottja Kruppa Bálint hegedűművész lett. Ő már harmadszor állt a Gundel-díj színpadán, mert volt jelölt, különdíjas és most végre díjazott lett. Nagyon magába forduló zenész. Hihetetlen energia árad belőle és ez a régi idők hegedűseit idézi. Várható, hogy rövidesen a Magyar Állami Operaház koncertmestereként is bemutatkozhat, árulta el róla Halász Péter karmester, az Operaház főzeneigazgatója.

 Én innen indultam, én az önök gyermeke vagyok – mondta a „Sztár-lett” díjazott, Balsai Móni. Színművész kategóriában ugyanis 2009-ben már megkapta a Gundel Művészeti Díjat. Játszott a Cannes-i fesztiválra kijutott Csicska és a számos nemzetközi fesztiváldíjat nyert Liza, a rókatündér című filmben. Ez utóbbi film főszerepléséért ítélte neki a „Sztár-lett" díjat a Nők Lapja szerkesztősége. Újpesten nőtt fel. Volt búvárúszó, szinkronúszó, egy ideig versenyszerűen szertornázott is, illetve műugró akart lenni. Saját bevallása alapján nem versenyző alkat, hanem csapatjátékos. A Színház és Filmművészet kategória díját Gasztonyi Kálmán forgatókönyvírónak ítélte a kuratórium. Jelenleg a Színház - és Filmművészeti Egyetem ötödéves filmdramaturg szakos hallgatója. Egyetemi vizsgafilmjei több fesztiválon sikerrel szerepeltek, a Betonzaj című kisfilm bekerült a montreali filmfesztivál versenyprogramjába.

 „Bár sok minden változott az évek során, mind a számomra értéket képviselő kifejezésmódban, mind magában a kifejezni valóban, de arra törekszem, hogy amit csinálok, az őszinte legyen és az adott pillanatban legjobban megfeleljen annak, amit képviselni szeretnék.” A Képzőművészet kategória díjazottja, Kocsis Ágnes festőművész így foglalta össze tevékenységének lényegét. Hódmezővásárhelyen született, 1993-ban. Középiskolai tanulmányait Szegeden végezte a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában grafikusként, de ez idő alatt is legfőképp a festészet iránt érdeklődött. Az érettségi után felvételizett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakára, ahová nagy örömére felvételt is nyert. Azóta eltelt öt év, így idén a diplomára készül. Munkáiban saját tapasztalatai, élményei, valamint gondolatai számára a lehető legmegfelelőbb kifejezésre törekszik.

 A gálaest fénypontja volt, hogy az Életmű díjat idén Koncz Zsuzsa énekesnő vehette át Tarlós István főpolgármestertől. Ő a magyar beat, pop és rock zene egyik meghatározó egyénisége. Elsősorban verslemezeiért és politikai tartalmú (korábban esetenként betiltott) dalairól és választékos előadásmódjáról ismert. Kivételes előadói képessége lehetővé teszi, hogy szűk közönség körében, intim hangulatú koncertektől, a sportcsarnokok sokezres nézőseregét mozgósító koncertekig, mindenhol otthonosan mozogjon. A koncertek jelentik számára az igazi örömet és a teljes kibontakozás lehetőségét. Éppen ezért folyamatosan koncertezik, miközben új stúdióalbumon dolgozik. Koncz Zsuzsának 97 magyarországi és 24 külföldi önálló lemeze jelent meg, ebből 39 - olykor többször, több változatban is kiadott - album. Erkel színházi és sportcsarnokbeli koncertjeiről (és videóiból) fél tucat DVD készült.

http://www.gundel.hu/muveszeti-dij

Kapcsolódó témák

Már szinte hazajárnak a szlovén képzőművészek a budapesti I. kerületbe, a Várnegyed Galériába. Ezért nem is volt meglepő, hogy a Szlovén Kultúra Napja alkalmából ismét ott nyílt gyűjteményes kiállításuk „A lélek tükre” címmel.

A cím talán némi fejtörésre ad okot, világosabb lesz, ha az azték név helyett a nálunk jobban ismertet használjuk. Ő Tollaskígyó, az azték mitológiában a tudás és a tanulás istene, aki most néhány hétre Budapestre költözött.

Arról, hogy a II. Világháború során rengeteg műkincs tűnt el a hazai múzeumokból – már nagyon sokat hallottunk. De, hogy ugyanez lejátszódott harminc évvel korábban is – nos, arról mindeddig semmit! Egy új kutatás most erre kíván fényt deríteni.

Különleges könyv bemutatója és egy kiállítás megnyitása zajlott egy időben Budapesten a Józsa Judit Galériában. A falakon, kódexlapokon látható a Belváros-Lipótváros krónikája és a különálló lapok együtt, könyv formában, kézbe vehetővé váltak.

Ez volt a kezdet, az első lépés a világsikerhez vezető úton – mondta el Rajk László azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették: Oscar-díj jelölést kapott a Saul fia című magyar film.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!