2020. január 26. vasárnap, Vanda, Paula és Titanilla napja
Játék, történelem
Révay András
2015.07.04 23:13
Szokatlan kiállítás nyílt meg Budapesten, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. „Életünk a játék” címmel a neves magyar óvodapedagógus, Karlócai Mariann gyűjteményéből láthatók különleges darabok egészen november 22-ig.

 Méltóan jellegéhez, ez a kiállítás nem a tárlatoknál megszokott módon, hanem dallal-tánccal kezdődött. Előbb egy alkalmi – Karlócai Mariann unokáiból álló – kórus énekelt, igencsak színvonalasan, később pedig az évtizedekkel ezelőtt, részben az ő közreműködésével létrejött Csillagszemű Táncegyüttes gyermekei mutattak be két táncot komoly sikerrel. Ez az egyetlen magántársulat Magyarországon, ahová hároméves kortól vesznek fel gyerekeket és sokan egészen felnőtt korukig ott is maradnak. Jelenleg mintegy hétszáz táncosuk van és nem ritka közöttük az olyan, aki – a hetvenes évek elején – még Karlócai Mariann félnapos magánóvodájába is járt a Pasaréti útra. A saját otthonában tartotta fenn és egészen más szellemben foglalkozott a gyerekkel, mint a hivatalos intézményekben.

Mindennek persze előzménye is volt. Először is a polgári otthon és az iskolák, köztük a Baár-Madas Református Leánynevelő Intézet. Érettségi után részt vett egy gyermeknyaraltatáson és itt határozta el, hogy gyerekkel kíván foglalkozni. Óvónői oklevele 1948-ban szerzett és nyomban meg is nyitotta saját intézményét. Később, férjével és gyerekeivel sokat utazott, túrázott. A játékgyűjtésre az indíttatást a skóciai Edinburghban, a Museum of Childhood megtekintése jelentette számára. Hazatérve ismerősöktől, gyűjtőktől kért kölcsön játékokat és megrendezte első kiállítását a II. kerületi Kapás utcai Úttörőházban. Ezt egy újabb kiállítás követte a Magyar Nemzeti Múzeumban, de a „szakma” figyelmét nem sikerült felkeltenie. Ekkor határozta el, hogy létrehozza saját gyűjteményét.

 Ez a kiállítás kettős születésnap jegyében nyílt meg. Karlócai Mariann idén ünnepli a 90. születésnapját, a Magyar Játék Társaság névadójának, Kiss Áronnak pedig a 170. születésnapjára emlékezünk. Reméljük – hangsúlyozta Kiss Imre, a múzeum igazgatója – hogy ennek a kiállításnak az anyaga hamarosan valamilyen közgyűjteménybe kerül és alapja lesz egy igazi játékmúzeumnak, melyre már mindannyian régóta várunk. A gyűjtemény ugyanis ma már ötezernél is több darabból áll, többségük az 1920 – 30-as évekből származik. Ezért ezen a kiállításon is főleg az 1920-as évek első felének játékait mutatták be. Mivel hazánkban nem folyt jelentős játékgyártás, a gyűjtemény nagy részét a külföldön készült, de itthon forgalmazott játékok teszik ki.

 Ez a legszebb, legnagyobb szabású kiállítás, ami eddig Karlócai Mariann gyűjteményéből készült – erősítette meg dr. Györgyi Erzsébet, a Magyar Játék Társaság elnöke. A játékok szerepe roppant fontos, bevezetik a gyereket a felnőtt életbe. Bevezetik azokba a tevékenységekbe, amiket el kell sajátítson, hogy kifejlessze, gazdagítsa saját képességeit. A játék esztétikuma fejleszti szépérzékét, a játék közbeni tevékenység élményvilágát gazdagítja. Ebben a gyűjteményben most azt látjuk, amit a polgári világ, az akkori társadalom adni tudott a gyermekeknek. Így együtt a játékok szélesebb körű művelődés- és társadalomtörténet bemutatására is alkalmasak. Különösen ez utóbbi téren van ennek a gyűjteménynek komoly mondanivalója.

 Egy olyan korszak emlékeit őrzi, amikor Magyarország szervesebb része volt Európának. Gyermekei az egész világ játékipara által előállított értékeket élvezhették. Most is vannak itt francia és német porcelánbabák, építőjátékok Nyugat-Európából. Olykor a történetük is érdekes. Angol gyártmányú négerbabák Dél-Amerikából úgy kerültek Magyarországra, hogy a Ganz Vagongyár Argentínába adott el – még a két háború között – a mai napig is működő vagonokat és éppen Györgyi Erzsébet nagyapja adta át őket a vásárlónak. Hivatalos útjairól mindig játékokat hozott az unokáinak. A állatfigurákat a család külföldön élő orvos barátai hozták, amikor Budapestre jöttek kongresszusokra. Fokozatosan így gazdagodott a játékgyűjtemény. Abból a korból még hány családnak vannak játékai és hány történet tartozhat hozzájuk? Itt van az ideje, hogy ezeket mind egybegyűjtsük!

A játék jelentőségét mutatja, hogy jelen marad felnőtt korban is, akkor már csak, mint szabadidős tevékenység. A felnőttek játékai jellegzetesen társas- és társasági játékok. A XX. század elején például a kávéházakban nagy „játékélet” folyt. Rendkívül népszerű volt a biliárd, a dominó, a sakk, a kugli a különféle kártyajátékok. Főleg ez utóbbi. Budapesten ekkoriban több mint háromszáz helyen lehetet kártyázni, magánlakásokon, baráti összejöveteleken is rendszeresen előkerült a kártya. A XX. század első felében népszerű logikai játék volt a majong is, melyet Kínában sokáig csak a császári udvarban volt szabad játszani és csak ezt követően terjedt el az egész világon. Ma a játékokkal már szakemberek több csoportja, játéktörténészek, -gyűjtők, -alkotók, pedagógusok, pszichológusok foglalkoznak.

 A tárgyak története egy múzeum számára a tárgy birtoklásával egyenértékű, mert minden tárgy értékét növeli, amennyit a történetéről tudunk. Karlócai Mariann gyűjteményének történetéhez szorosan hozzátartozik az ő magánóvodája, az oda járó gyerekek családjának története. Ahogy fokozatosan kisebb lakásokba költöztek és megszűnt a lehetősége annak, hogy régi tárgyakat őrizgessenek. Ők adták át a játékok jelentős hányadát, így biztosak lehettek abban, hogy nem pusztul el, létezik még a számukra becses darab akkor is, amikor már nem játszanak vele. Így jött létre a gyűjtemény. Karlócai Mariann is onnan hozta a játékmúzeum ötletét, ahonnan Széchenyi István a Lánchídét! Kitartott mellette egy hosszú élet során. A Kiss Áron Társaság pedig egyetértőleg támogatja a javaslatot, hogy ez a gyűjtemény a maga egészében önállóan léphessen a közönség elé. Szakszerű feldolgozásért kiált, mert nagyobb összefüggések felé mutat, mintha csak játékokként gondolunk rájuk. Maradjanak meg az utókornak, gyönyörködve, emlékezve, nosztalgiázva nézhessünk végig rajtuk és az utánunk következő generációk is megtehessék ugyanezt, ugyanebben a gyűjteményben!

www.mkvm.hu

Kapcsolódó témák

Megújult arculattal, új programokkal és egy új műsorral jelentkezik a huszonkilenc éves Magyar Menedzserszövetség. Az Év Menedzsere díjat – már 25. alkalommal - nagyszabású gálaesten adták át idén és határozottan körvonalazódó terveik vannak 2020-ra is.

A két állítás látszólag ellentmond egymásnak, ám a történelem teremthet olyan helyzetet, ahol ez a kijelentés mégis igaz lehet. Az Alföldön, Budapesttől mindössze 76 kilométer távolságra, Cegléd és Nagykőrös között fekvő Nyársapát esetében éppen egy ilyennel találkozunk. A honfoglalás korából nincsenek rá vonatkoztatható adatok. Első írásos említésétől, 1367-től, önálló községgé válásáig, 1954-ig, legalább kilenc birtokosa volt, a Clarissa apácáktól a Rákócziakig.

Szokatlan, de roppant érdekes film bemutatóját tartották Budapesten, a XIII. kerületi Önkormányzat Prevenciós Központjában. Témája – anélkül, hogy látták volna – ismerős minden olyan család számára, ahol „tizenéves” korú gyermek él. Napjaink egyik nagyon nagy problémájáról, a fiatalok drogfogyasztásáról szól.

Ne lepődjön meg, aki ezt a szót még soha nem hallotta. Nincs vele egyedül – mostanáig. Ám aki jelen volt Budapesten a Nagycsarnokban a Portugál napokon, nemcsak a szóval, de a szappannal is találkozhatott. No és persze volt ott még sok más.

A 20. – jubileumi - Magyar Termék Nagydíj Védjegy kitüntetést, a tanúsított minőség „útlevelét”, a Magyar Gazdaság Ünnepén, az Országház Felsőházi termében adták át a díjazottaknak. A zsúfolásig megtelt teremben olyan vállalatok képviselői ültek, akiknél tevékenységükben az energiahatékonyság, a környezetbarát és a fogyasztók életminőségét javító, integrált megoldások kaptak nagy hangsúlyt.

Blog ajánló
Egy nap a városban Boldog csirke sokáig fejlesztett panírban - Crunchy
Az USA-ban töretlenül népszerű a fried chicken, amiből nekünk csak a KFC jutott, meg a zsarus-kábszeres filmekben a gettós kosárpályán kézzel evős tévésképernyős látvány - ez a vonal sosem lett nagyon népszerű Európában. Vannak persze jó helyek, emlékszem, amikor Csabával Párizsban is meglátogattunk egy ilyen biocsirkézőt, és becsináltam a csirkemelltől, mert egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Hanem jó. Mondjuk sokat dobott az élményen még az is, hogy papírpohárban adtak helyi asztali bort, ami annyira kellemes és őszinte volt, hogy feldobta az egész menüt. Ha csirkét sütsz panírban, akkor három dolog határozza meg a végeredményt: a csirke, a panír, meg az olaj. Ezzel nagy titkokat nem árultam el. Így amikor a Ring - Zingből ismert Susánszky Ádám (emlékeztek még, milyen burgere volt Ádámnak a Zing előtt? 2010-ben annyival állt mindenki más felett, hogy akkor és ott meglegyintett a későbbi street food forradalom szele) áll neki ilyet készíteni, akkor érdemes odafigyelni, mert tutira figyel a szentháromságra. A Crunchy egy kis talponálló az Allee és a szomszédos vásárcsarnok között, korábban a csapatnak egy kiváló szendvicsezője volt itt. Most a falon egy méretes táblán írják ki, mit tudnak azok a csirkék, amiket ők kapnak limitált mennyiségben a termelőtől: Tehát szabadon tartják őket, nincsenek antibiotikumok, jó a takarmány, kis állományban nevelkednek, és így tovább. Ennek vannak erkölcsi vonzatai (szívesebben választasz ilyet, mert nem kötődik rendszeresített állatkínzáshoz, hacsak nem vagy vegán, mert akkor szerinted de), és vannak minőségi vonzatai is. Egy ilyen csirkehús finomabb, magas minőségű vendéglátóhelyeken el lehet adni, magasabb áron. Ádám elmondta, hogy ez cél is: ha más gazdák látják, mennyit tud hozni egy ilyen tartás, talán átállnak. Bár nem is a “gazdák” adják ki a tenyésztés jelentős részét. A Crunchy-ban csirkét kapni tehát, változó körettel, szószokkal és előkészítéssel. Vannak szendvicsek, lehet kérni egy adag szárnyat (gyorsan elfogynak), illetve vannak boxok, amire a szárny, a mell és a comb közül lehet választani kettőt vagy hármat. Fontos kiegészítők még a szószok is, amikbe a csirkéket mártogatod. Ha egyébként nem lennél tiszta olaj a kézzel evős csirkéktől (leszel), akkor a szószokkal garantáltan tocsogsz a lében. A Nashville szendvicsben lévő csirkét például előzetesen egy mogyoróolajban áztatott cayenne borsos - barnacukros dipben áztatnak meg, és csak utána jön a panírozás. A folyadék picit a húsba is belesüt, picit a panír is felissza, de nem áztat, csak úgy jelzi, hogy ott van. A panír valóban ropogós, nem véletlenül hívják így a helyet. Mellette a csirkehús lágysága izgalmas egyveleget alkot. Fontos kiegészítőt jelent a hosszú kajálós pultra kihelyezett chilik, habanero szószok sokasága, amikkel szintén meglocsolhatjuk a csirkéket, hogy ne csak forró és finom legyen a cucc, de kíméletlen is. A csípősség fokát külön mutatóval próbálja érzékeltetni a hely. Ha ez úgy hangzana, mint valami fine dining, hát ez nem az: erőteljes, harsány street foodról beszélünk, nincsen kifinomultság, csak a kézzel zabálás boldogsága, a csontok foggal és nyelvvel kerülgetése, és így tovább. Ilyen élménynek viszont kiváló a Crunchy, ami a tálalással is jelzi, hogy nem akar több lenni, mint ami. És sokkal jobban lehet szeretni azt a helyet, ahol az egyszerű külső szokatlanul nagy belbecset hordoz, mint amikor fordítva ülnek a lóra. CrunchyCím: 1117 Budapest Kőrösy József u. 7.
Egy nap a városban A jövő kocsmájában jártam, de tényleg, ilyen lesz - Schrödinger macskája
Amikor a jövő kocsmájáról beszélek, nem valami futurisztikus izé jár a fejemben. A jövő kocsmája a fejemben energiatakarékos, tehát sötét. A piák baromi drágák, mert már csak a tisztességesen elkészített piákat lehet eladni, valamint a távolról érkező, egzotikus piák utaztatási költsége különadóval sújtott. A jövő kocsmájában karcos blúz szól az alacsony fogyasztású USB-s hangszórókból. Az asztaloknál alig valaki, akik mégis ott ülnek, a létezés mibenlétén merengnek, vagy verseket olvasnak. Itt jártam én a minap. Pont itt. A Schrödinger macskája pub a Kertész utcában van, ami így télen - meg egyébként nyáron is - eléggé kimarad a turista-fősodorból. Sok itt a lehúzott roló, a közepes vendéglátóhely (NEM az M étteremre gondolok, ők például szuperek). Az utca sötét és - ha esik az eső - nyirkos. A lehelet csíkot húz utánam, ha hideg van. Lábam fázik, ha nincs rajtam meleg cipő. Ebben a sötét utcában van egy pub, ami nagyon is beleilleszkedik ebbe a negatív fénykavalkádba a maga erőteljes módján. A Schrödinger macskája pubot alig vesszük észre, pedig nagy üvegtáblák engednek betekintést a benti ürességre. Persze, benyitok. Miért is ne? A belső dizájn egyébként tetszetős. Jól néz ki a nyerstégla a ráccsal, jó minőségűek az asztalok, hátul gyerekzáras gyerekajtó biztosítja, hogy kiskorúak véletlenül se jussanak hozzá a piához. A felnőttek át tudják lépni, persze.  A pult mögött létrázható polcokon rengeteg egzotikus pia. Rögtön egy a távoli Mauritiusról érkező itallal nyitunk, a rumot természetesen egy kihalt állatról nevezték el. Mi sem illik jobban egy kocsmához, a jövőből. A Lazy Dodo nagyon kellemes ital, hosszan marad a szájban és a pohárban, gyümölcsös-élénk. Ha pedig az ok-okozat mentén egy szinttel feljebb haladunk, és a világ problémáit még jobban felfedezzük, akkor csak kilyukadunk a 20 éves Dictador mellett. Ebből is kérünk egyet, vastag, szivarfüstös ital, bőven a hordó, de nagyon szép egyensúlyba hozva. Igazi kortyolgatós rum, olyanoknak is, akik nem tudják elképzelni, hogy apró kortyokban élvezzék a nagy töménységű italokat. Egy világ nyílik meg ezzel számotokra! A két ital darabja a 3000 forintot nyaldossa, de lehet kapni gin-tonicot is, majdnem 5000-ért. A hely specialitása ugyanis ez, kézműves tonicok, különleges, távoli vidékről érkezett ginek egymásra hatása olyan terület, amivel korábban már én is kísérleteztem, és tényleg az egyik legizgalmasabb irány, amit a fenszi koktélokat nem kedvelők is élvezhetnek keverék fronton. A hely tulajdonosa, Martin egyébként nem volt bent ezen a napon, így egy kedves kollégája segített választani, rumokban mondjuk nem volt annyira képben. Nem baj, a blogon élményekről írunk, nem riportokat készítünk, így simán belefért ez. Egyébként Martin nyilván tud pluszt nyújtani, ahogy a helyre rendszeresen szervezett koncertek is. Ja, és ígértem még filozófiát: ezt én szolgáltattam. A hely szelleme és a rumok annyira megihlettek, hogy barátomnak hosszan kifejtettem, miszerint szinte biztos vagyok benne: ha nincsenek élőlények, nincs jelen sem, szükségszerűen pedig az univerzum sem képzelhető el térként, így aztán nem lehet más, csak illúzió. Hétköznap volt. Schrödinger macskája pubCím: 1073 Budapest Kertész utca 42-44
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!