Ha belépne az ajtón, otthon is érezhetné magát, mindjárt le is ülhetne az íróasztala mellé Radnóti Miklós. A névtábla mögött változatlanul ugyanaz a lakás található. Igaz, nem az egész, csak egy részlete. Minden darabjában eredeti részlete. Az íróasztal, mely mellett abban a karosszékben ülve dolgozott, az ágy, amin feküdt, a könyvespolcok, ahol a könyvei álltak, kivétel nélkül minden darab a költő és Radnóti Miklósné, Gyarmati Fanni életének pillanatait őrzik. A lakás nem volt múzeum. Fanni nem rendezett kiállításokat vagy magát ünnepeltető felolvasóesteket. Nem véletlen, hogy naplóját is csak halála után lehetett közölni. A lakásban a tárgyak többsége végig azon a helyen volt, „ahol Miklós hagyta.” Mindez kitörölhetetlenül mutatja eggyé válását a géniusz költővel.
A sors kegyes hozzánk, mert megadta nekünk, hogy a Radnóti Miklós Művelődési Központ valódi kultikus hellyé váljon – állapította meg dr. Tóth József, a kerület polgármestere. Egy otthon része költözött a falai közé. Az otthon utolsó lakója, Gyarmati Fanni, költőfeleségnek készült. Nem ihlető múzsának, aki olykor homlokon csókolja a kiválasztottat, inkább olyannak, aki mos, főz, stoppol. Elsőnek olvassa a verset. A döccenő ritmust kiigazítja, nyersfordítást csinál, társ a társaságban, védelmező a gáncsoskodókkal szemben, bíztat, serkent és szeret. Költőfeleségnek készült és nem rettentette vissza, a „nemzet özvegye” Szendrey Júlia meghurcolása, sem Csinszkának jutott szemrehányások özöne, Jókayné megkövezése vagy Móriczné tragédiája sem. Özvegynek persze nem készült, krónikásnak sem. Méltóságát viszont mindig, végig megőrizte. Radnóti elismertsége is sokat váratott magára. Pedig a XX. század derekán már alig akadt olyan magyar és keresztény, aki birtokában lett volna a Vereckei-szorosban osztogatott, elsőbbséget biztosító sorszámnak. Fanni naplója pontosan rögzíti az eseményeket és 1946. szeptember 9-ig túlélést remél. Utolsó sorai pillanatképnek is beillenek: „Alkonyatkor cigarettázom, mélyen felnőttesen az ablakban, és csorog a könnyem.”
Igen, arról a Pozsonyi úti lakásról, annak egy részéről és ablakáról van szó, amit itt restaurálva, kiállítva, Radnóti Miklósné unokahúga, mint általános örökös, nagylelkűen a XIII. kerületnek ajándékozott. Szék, asztal, írógép, hitvesi ágy, könyvespolcok, közel kétszáz könyvvel. Segítségükkel további ismereteket szerezhetünk a két ember életéről. Szinte halljuk az elhangzott szavakat. Visszatükröződik bennük az akkori világ. Radnótiné álláspontja az volt, hogy nem a művészeknek kell emlékhelyet kialakítani, hanem a műveiket kell megismerni! Az ő halála a múlt év egyik szomorú eseménye volt. Akik ismerték és közel álltak hozzá, teljesen abszurdnak, minden jogi alapot nélkülözőnek, kegyeleti jogot sértőnek, álszent politikai követelésnek tartották a végrendelet megkérdőjelezését, amivel hamis nemzeti érdekké kívánták beállítani a hagyatékra irányuló igényt. Mindaz ellenkezett Fanni életével. Soha nem állt szándékában a hagyaték egyben tartása, miközben egy életen át őrzött mindent, ami Radnóti Miklóssal közös volt.
A kéziratok végrendeleti örököse a Magyar Tudományos Akadémia kézirattára lett. Aki vitatja a végrendeletben foglaltakat az egyben az Akadémia minőségét is vitatja. Magyarország és a magyar irodalom érdeke, hogy a páratlan értékű kéziratok, noteszek, naplók, levelek ott legyenek elhelyezve, ahol a legnagyobb tudású szakértők kezébe kerülhetnek. Kegyeletsértő és jogállamban nem lehetséges a végakarat bárminemű kérdésessé tétele. A törvényes örökös az örökséggel saját belátása szerint rendelkezhet. Úgy döntött, hogy a kiállítás megrendezéséhez szükséges eszközöket, tárgyakat a XIII. kerületnek ajándékozza.
A bútorok nyolcvan év használat után nem voltak tökéletes állapotban, erős restaurálásra szorultak annak érdekében, hogy kiállíthatók legyenek. Ugyanakkor elmondható róluk, hogy készítésük idején a mesteremberek még sokat adtak a szakmai becsületre, alapos munkát végeztek. A karosszék például – a hagyaték legrégebbi darabja – 1915-1920 között készülhetett, tömör cseresznyefából. Most a faszerkezetet teljesen lecsiszolták, átfényezték a régi módszer szerint, kézi politúrozással. A kárpitozás alatt elhelyezett kétkúpos bútorrugók több száz évet is elbírnak. Az ülőfelületet, szintén a régi módon, lószőr, vatta és afrik felhasználásával javították és a végén visszakerült rá az eredeti műbőr. Bármennyire is meglepő, műbőrt nálunk igen korán, már 1844-ben is használtak.
A kulacs, a tarisznya és a kirándulásokon használt turistabot nem szorult felújításra, annál inkább az íróasztal. A konstruktivizmus és a bauhaus korszakából származik, egyenes, letisztult vonalak jellemezik, nincs rajta faragás, díszítés. A fenyőfa alapra ragasztott, gondosan válogatott dió furnér teteje nagyon rossz állapotban volt, mert egy időben akvárium is állt rajta. Az asztal minden részét lecsiszolták, a furnér hiányát pótolták, majd az egészet politúrozták. Hasonló felépítésűek a könyvespolcok, melyeknél a felújítás menete is ugyanaz volt, mint az aszalnál és ez áll az ágy restaurálására is. Az ágyban meghagyták az eredeti epeda rugózatot, mely szintén kibír akár száz évet is. Egyedül az egyik szőnyeget kellett az eredeti minta alapján újból megszövetni.
A Radnóti-hagyaték gondozója, Ferencz Győző irodalomtörténész, egyetemi tanár mielőtt a polgármesterrel együtt átvágta volna a kiállítás megnyitását jelképező szalagot, elmondta, hogy a Pozsonyi úti lakásba a Radnóti házaspár 1935. augusztus 11-én költözött be. A költő 1944. május 20-ig munkaszolgálatra történő bevonulásáig élt ott, Gyarmati Fanni pedig haláláig, 2014. február 15-ig. A most átadott emlékhelyre a bútorok, képek, könyvek kiválasztása nagy gonddal történt, a dolgozó sarkot és a hálórészt mutatják be, mint a munka és a magánélet két legfontosabb színterét. A jelenlegi helyszín, tehát a Radnóti Miklós Művelődési Központ ezzel az emlékszobával mintegy megerősítést kap. Rákerül a magyar és a nemzetközi irodalmi köztudat térképére. Egyszerre válik a tiszteletadás és az ismeretterjesztés színhelyévé. Radnóti Miklós alakját 1946-tól kezdve folyamatosan megpróbálták kisajátítani politikai célokra. Ezért ellenezte Gyarmati Fanni a kultusz minden formáját. A most megnyílt kiállítás a házaspár mindennapjait hitelesen hozza közel a szemlélőhöz.
Arról, hogy a II. Világháború során rengeteg műkincs tűnt el a hazai múzeumokból – már nagyon sokat hallottunk. De, hogy ugyanez lejátszódott harminc évvel korábban is – nos, arról mindeddig semmit! Egy új kutatás most erre kíván fényt deríteni.
Különleges könyv bemutatója és egy kiállítás megnyitása zajlott egy időben Budapesten a Józsa Judit Galériában. A falakon, kódexlapokon látható a Belváros-Lipótváros krónikája és a különálló lapok együtt, könyv formában, kézbe vehetővé váltak.
Ez volt a kezdet, az első lépés a világsikerhez vezető úton – mondta el Rajk László azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették: Oscar-díj jelölést kapott a Saul fia című magyar film.
A sztárvendég, Plácido Domingo iránti óriási érdeklődésre való tekintettel estéllyé alakítja február 6-i rendezvényét a Magyar Állami Operaház. Estélyt adnak, és ezzel esélyt, hogy a világhírű spanyol énekes fellépését 1236 vendég láthassa színháztermi kényelemben.
A tizenkettedik Újbor és Sajtfesztivál a Bánk Bán Bordalával nyílt meg Budapesten a Vajdahunyad Várban, a Mezőgazdasági Múzeumban. A jó hangulat nem csak ennek volt köszönhető. A borászok bizakodóak, a 2015-ös év jó évjáratnak ígérkezik. Az pedig köztudott, hogy a bor és a sajt egymásnak jó barátai. Ahol sűrűbben nyílik a palack, ott több fogy a sajtokból is.
