Éppen harminc évvel ezelőtt, Budapesten, egy csodálatos történet kezdődött. III. Rainier monacói herceg, aki szenvedélyes cirkuszrajongó volt, 1974-ben hívta életre a Monte-Carlo-i Nemzetközi Cirkuszfesztivált. Magyarország 1996-ban lépett ebbe a sorba, ekkor rendezték meg az első Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivált. Idén, január 7. és 12. között, a XVI. fesztiválunkon, egyetlen hét alatt öt kontinensről több mint 200 artistaművészt láttunk vendégül a Fővárosi Nagycirkuszban. A fesztivál idején különös, szinte tapintható energia töltötte meg a porondot. Bátorságból kreativitásból és lehetetlent nem ismerő emberek akaratából született erő. A legjobbak ismételten megtekinthetők január 17-től március 15-ig a FESZTIVÁL PLUSZ, a Győztesek Gálája előadásain!
Van Budapesten, a VII. kerületben, egy kevéssé ismert, eldugott, kedves kis hely, pedig könnyű megtalálni. A neve egyben a címe: „Klauzál 13 Könyvesbolt és Kortárs Galéria”. Belső terében jelenleg érdekes fotókiállítás látható. A szerző, Forró Gergő, elgondolkodtató címet adott neki: „Mit nem látsz, csak érzel.” Talán már ennyiből is sejthetjük, hogy képeivel egészen meglepő kérdésre keresi a választ. Mennyire segít vagy korlátoz a látás abban, hogy megismerhessük a világot?
Szokatlan kép fogadta a sétálókat, akik az elmúlt hetekben a Városligetben, a Fővárosi Nagycirkusz tájékán jártak. Egy mozdony állt a főbejárat előtt- nem is akármilyen! Amikor odaszállították, Fekete Péter, Jászai Mari-díjas, érdemes művész, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatója meg is indokolta: „Ez a mozdony pontosan annyi idős – 136 éves – mint maga a Fővárosi Nagycirkusz. Azt szeretnék ezzel hangsúlyossá tenni, hogy Budapest a világ cirkuszművészetének lokomotívja, húzóereje, hiszen az a megújulási folyamat, melyet a cirkuszművészet Budapesten produkál, jelentős hatással van a világ cirkuszművészetére”. Maga az időpont sem volt véletlen, hiszen január 7. és 12. között zajlott itt a cirkuszvilág egyik legnagyobb rendezvénye, a XVI. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál.
A szokatlan művészeti alkotások kedvelői érdekes kiállítással találkozhatnak, ha március 13-ig felkeresik a budapesti Koreai Kulturális Központot. A Központ a megnyitása, 2012 óta osztja meg a koreai kultúra gazdagságát a magyar közönséggel. A mindjárt a nyitás kezdetén megindult sokszínű kulturális tanfolyamok látogatottsága jól jelzi, milyen tartós kötelékek alakultak itt ki az évek során. Ami a nyitáskor mindössze két területtel – a koreai gasztronómiával (hansik) és a sporttal, a taekwondoval – indult, mára virágzó, élettel teli közösséggé alakult, melyben évente több mint 1600 foglalkozáson közel 15000 látogató vesz rendszeresen részt. A kínálat a hagyományos kézműves, zenés és táncos művészetektől kezdve, a sporton át a modern popkultúráig terjed.
Könnyű, de ugyanakkor nehéz dolga is volt az Újszínházban Kszel Attila rendezőnek. Könnyű, mert olyan témát választott, amit mindenki – aki az utóbbi néhány évtizedben elvégezte Magyarországon az általános iskolát – bizonyára jól ismer. De pont ezért nehéz is, mert hogyan lehet ilyenkor valami újat mondani, valami olyat színpadra állítani, ami leköti a néző figyelmét, felkelti érdeklődését? Elöljáróban annyit elárulhatunk: sikerült neki! Van egy mondás: „Úriember biztosra nem fogad.” Itt pedig biztosra vehető, hogy a nézőteret estéről-estére megtöltő közönség igen nagy százaléka kívülről tudja Arany János híres balladáját, és még azt is joggal feltételezhetjük, hogy a keletkezéséhez fűződő történetet is. Ennek ellenére az előadás képes színes és érdekes lenni, elkerüli a túlzó drámaiság csapdáját, még szórakoztató is!
