2020. március 31. kedd, Árpád és Benő napja
Nagy siker várható
Révay András
2015.03.24 23:26
Rég nem látott sikersorozatnak néz elébe a Magyar Állami Operaház és az Erkel Színház. Március végétől június elejéig Magyarország legnagyobb színházainak operatársulata és balettegyüttese, a Kolozsvári Magyar Opera társulata, és még két világsztár énekes is fellép a két helyszín valamelyikében, ráadásul a házigazdák is új oldalukról mutatkoznak be.

Az Operának, mint nemzeti intézménynek rangjából és helyzetéből fakadó kötelessége a vidéki operajátszás támogatása. Ennek elősegítésére rendezik meg már 2013-óta a Primavera sorozatot – emelte ki Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, az elkövetkező időszakról szóló tájékoztató kezdetén. Az pedig természetes, hogy a Kolozsvári Magyar Operát is mindig ideértjük, ebbe a sorba. A társulatok előadásait egy héten át láthatja majd a közönség az Erkel Színházban. Ugyanígy érvényes az esélyek felkínálása a magyar táncművészet számára. Ennek keretében a Magyar Nemzeti Balett immár harmadik alkalommal rendezi meg nagyszabású táncestjét, a Pas de Quatre-programot, amelyre az Erkel Színházba invitálja Magyarország legnevesebb balettegyütteseit. A TáncTrend esten pedig, március 30-án az alternatív táncműfajok képviselői lépnek színpadra. Az ország különböző színházaiban dolgozókról elmondható, hogy ugyannak művésztársadalomnak vagyunk tagjai, ezért feladatunk is a széleskörű bemutatkozási lehetősége megteremtése mindenki számára – hangsúlyozta a főigazgató.

A Magyar Állami Operaház énekkarának karigazgatója, Strausz Kálmán szerint a programsorozat egyik nagy értéke, hogy kiugrási lehetőséget kínál, de ugyanakkor komoly felkészültséget is igényel az énekkari művészek szólószereplése. A közönség két olyan darabot láthat, melyek egyébként nem kerülnének a repertoárba. Umberto Giordano, Fedora című operáját április 26-án 11 órakor és 28-án 19 órakor az Erkel Színház tágas büféjében adja elő tizenkét ifjú énekkari művész. A történet hamisítatlan francia romantikus tragédia, annak összes kellékével (párbaj, levél, félreértés, méreg), elsöprő érzelmével és a cári miliőben játszódó pétervári és svájci thriller minden fordulatával. A mű több mint 90 éve nem volt hallható Budapesten. Ugyancsak az Erkel Színház büféje lesz a helyszín április 30-án és május 2-án 19 órkor, amikor Nino Rota, A florentin kalap című művét tizenhárom énekkari művész tolmácsolja. Nino Rota neve ismerősen cseng az operákban kevéssé jártasaknak is. Az Országúton, a Háború és béke, a Zeffirelli-féle Rómeó és Júlia és A Keresztapa-trilógia zenei aláfestése, melynek második részéért a szerző a „Legjobb zene” Oscar-díját kapta, mind-mind az ő munkásságának része.

Az akár fesztiválnak is nevezhető Primavera érdekessége, hogy saját művészeti igazgatójának darabját hozza Budapestre április 21-én a Kolozsvári Magyar Opera. Júniusban lesz egy éve, hogy a társulat bemutatta Selmeczi György, Bizánc című operáját. Most az a ritka, szerencsés helyzet állt elő – mondta el az igazgató – hogy a színház vezető szopránja, Kele Brigitta visszatér erre a szerepre. Ő nagyon gyorsan rendkívüli karriert csinált és ma már a Metropolitain Operában énekel. Vendégszereplése is jelzi, hogy egyre inkább megtelik tartalommal a budapesti és a kolozsvári operaházak együttműködési megállapodása. Egy nappal később, április 22-én a Győri Nemzeti Színház mutatkozik be A varázsfuvolával. Másnap, 23-án, a Debreceni Csokonai Színház társulata mutatja be a Don Giovannit. A sorozat érdekessége, hogy 26-án ugyancsak Mozart Don Giovannijával érkezik a Pécsi Nemzeti Színház társulata, így az a különleges helyzet áll elő, hogy ugyanezt a darabot egymás után három különböző feldolgozásban is láthatja a közönség, hiszen március végén a budapesti társulat műsorán is szerepel. Verdi Rigolettója csendül fel a Miskolci Nemzeti Színház kiváló szólistáinak előadásában, különleges díszletek között április 24-én, majd 25-én mutatkozik be a Szegedi Nemzeti Színház Offenbach: Hoffmann meséi című produkciójával.

Az, hogy a legnagyobb hazai balett-társulatok együtt lépnek fel, ma már tradíció – állapította meg Solymosi Tamás, a Magyar Állami Operaház balettigazgatója – és ez így marad jövőre is. Március 29-én a házigazda budapestiek a Trójai játékok című egyfelvonásos férfi balettparódiát mutatják be. A Pécsi Balett a Bach zenéjére készült Beszélj hozzám című McMillan-koreografiával érkezik a tánctalálkozóra. A Győri Balett művészei a kiváló, fiatal koreográfus, Lukács András, Bolero című koreográfiáját hozzák az Erkelbe, melynek során a cselekmény nélküli darabban, tíz női és tíz férfi táncos, azonos jelmezben, hatalmas fekete szoknyában táncol. A 25 éves Szegedi Kortárs Balett a Nemzeti Táncszínházzal közös produkciójában, Juronics Tamás, Stabat Mater című alkotását mutatja be. A darab az angyali üdvözlet pillanatát ábrázolja, amint Gábriel arkangyal megjelenik az ifjú Máriának és elmondja az Igét, mely szerint a szűz méhében az Isten gyermekét hordja.

A TáncTrend esten március 30-án az alternatív táncműfajok képviselői lépnek színpadra. A három fellépő formáció a Frenák Pál Társulat – a híres Fiúk című produkcióval - Fodor Zoltán társulata, az Inversdance, az ószövetségi történetet feldolgozó Eszter című előadásával és a Magyar Nemzeti Balett nyolc táncosa, akik Andrea Paolini Merlo, Metamorphosis Nocturnes (Éjjeli Metamorfózis) című koreográfiáját mutatják be. Ez a darab Ligeti György No. 1-es vonósnégyesére, a balettnyelv új használatának lehetőségeit megmutató táncprodukcióként készült. A vonósnégyes formáját tekintve a bécsi klasszicizmus szabályait követi, ám Ligeti műve hangzásvilágával és ritmusával egy új, modern világot ábrázol. Ez a kettősség a táncban is megjelenik. A célom az volt, hogy megvalósítsam a klasszikus lépések újszerű összekötését és egybeolvasztását modernebb mozdulatokkal – árulta el az előadásról Andrea Paolini Merlo.

A tavaszi sorozat két kiemelkedő szólóestje igazi, nagyszabású operaházi program lesz. Az első, Evelyn Herlitzius Wagner-estje április 11-én. A világ zenei színpadain Wagner szerepeinek egyik leghitelesebb tolmácsolója 1997-ben mutatkozott be a Drezdai Állami Operában. Európa szinte valamennyi vezető operaházában fellépett, többek között a milanói Scalában, a Berlini, a Bajor, a Bécsi Állami Operában, a Berlini Deutsche Operben, de meghívást kapott Japánba is. Énekelte a Tannhäuser mindkét női főszerepét, koncertelőadóként is jelentős művész, aki olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Solti György, Sir Simon Rattle, Dániel Barenboim, Kent Nagano vagy Pierre Boulez. Budapesti koncertjét, melyen felhangzanak többek közt a Lohengrin, A walkür, és Az istenek alkonya részletei, Jonas Alber dirigálja. Repertoárján Glucktól Brittenig az operairodalom jelentős darabjai szerepelnek, mellettük olyan ritkaságokat is vezényelt, mint a Nelson Mandela felesége tiszteletére írott Winnie c. opera.

A vendégszereplésekre június 2-án Juan Diego Flórez áriaestjével helyezi fel a koronát a Magyar Állami Operaház. A világhírű tenor első alkalommal 2011 novemberében énekelt a budapesti Operában. A perui csodatenort akkor számos külföldi rajongója is elkísérte a magyar fővárosba. Juan Diego Flórez már huszonévesen a milánói Scala színpadán énekelt, sőt megtörte a Scala 74 éves tradícióját, és egyik áriáját ráadásként másodszor is előadta a tomboló közönségnek. A világjáró énekes a legnagyobb dalszínházak és koncertszínpadok legkiválóbb dirigenseivel dolgozott, amerre jár, világsztárként ünneplik. Hazájában, Peruban szinte minden kitüntetést megkapott már, még bélyeget is bocsátottak ki a tiszteletére. Budapesti koncertműsorának első felében Delibes, Gounod, Bizet és Massenet műveiből ad elő részleteket, a másodikban Donizetti, Berlioz és Offenbach dallamai is felcsendülnek. A hangverseny dirigense, az amerikai Christopher Franklin olyan neves zenekarokat is vezényelt, mint a Royal Philharmonic Orchestra. Európa koncerttermein kívül megfordult Amerikában is, a kortárs zene elkötelezett híveként pedig több jelentős olasz és ausztrál mű ősbemutatóját vezényelte. 

Kapcsolódó témák

Már hagyomány a Borháló üzleteiben, hogy időről - időre felülvizsgálják a készleteiket és az újonnan érkező borokból bemutatót tartanak. Ilyenkor gyakrabban nyílik az ajtó, sűrűbben jönnek a látogatók, vásárlók. Valamennyien egyetértenek abban, hogy érzékelhetően bővül a választék, egyre színesebb a paletta, folyamatosan bukkannak fel érdekes, új borok.

Már szinte hazajárnak a szlovén képzőművészek a budapesti I. kerületbe, a Várnegyed Galériába. Ezért nem is volt meglepő, hogy a Szlovén Kultúra Napja alkalmából ismét ott nyílt gyűjteményes kiállításuk „A lélek tükre” címmel.

A cím talán némi fejtörésre ad okot, világosabb lesz, ha az azték név helyett a nálunk jobban ismertet használjuk. Ő Tollaskígyó, az azték mitológiában a tudás és a tanulás istene, aki most néhány hétre Budapestre költözött.

Arról, hogy a II. Világháború során rengeteg műkincs tűnt el a hazai múzeumokból – már nagyon sokat hallottunk. De, hogy ugyanez lejátszódott harminc évvel korábban is – nos, arról mindeddig semmit! Egy új kutatás most erre kíván fényt deríteni.

Különleges könyv bemutatója és egy kiállítás megnyitása zajlott egy időben Budapesten a Józsa Judit Galériában. A falakon, kódexlapokon látható a Belváros-Lipótváros krónikája és a különálló lapok együtt, könyv formában, kézbe vehetővé váltak.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!