2020. február 20. csütörtök, Aladár és Álmos napja
Nagy siker várható
Révay András
2015.03.24 23:26
Rég nem látott sikersorozatnak néz elébe a Magyar Állami Operaház és az Erkel Színház. Március végétől június elejéig Magyarország legnagyobb színházainak operatársulata és balettegyüttese, a Kolozsvári Magyar Opera társulata, és még két világsztár énekes is fellép a két helyszín valamelyikében, ráadásul a házigazdák is új oldalukról mutatkoznak be.

Az Operának, mint nemzeti intézménynek rangjából és helyzetéből fakadó kötelessége a vidéki operajátszás támogatása. Ennek elősegítésére rendezik meg már 2013-óta a Primavera sorozatot – emelte ki Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, az elkövetkező időszakról szóló tájékoztató kezdetén. Az pedig természetes, hogy a Kolozsvári Magyar Operát is mindig ideértjük, ebbe a sorba. A társulatok előadásait egy héten át láthatja majd a közönség az Erkel Színházban. Ugyanígy érvényes az esélyek felkínálása a magyar táncművészet számára. Ennek keretében a Magyar Nemzeti Balett immár harmadik alkalommal rendezi meg nagyszabású táncestjét, a Pas de Quatre-programot, amelyre az Erkel Színházba invitálja Magyarország legnevesebb balettegyütteseit. A TáncTrend esten pedig, március 30-án az alternatív táncműfajok képviselői lépnek színpadra. Az ország különböző színházaiban dolgozókról elmondható, hogy ugyannak művésztársadalomnak vagyunk tagjai, ezért feladatunk is a széleskörű bemutatkozási lehetősége megteremtése mindenki számára – hangsúlyozta a főigazgató.

A Magyar Állami Operaház énekkarának karigazgatója, Strausz Kálmán szerint a programsorozat egyik nagy értéke, hogy kiugrási lehetőséget kínál, de ugyanakkor komoly felkészültséget is igényel az énekkari művészek szólószereplése. A közönség két olyan darabot láthat, melyek egyébként nem kerülnének a repertoárba. Umberto Giordano, Fedora című operáját április 26-án 11 órakor és 28-án 19 órakor az Erkel Színház tágas büféjében adja elő tizenkét ifjú énekkari művész. A történet hamisítatlan francia romantikus tragédia, annak összes kellékével (párbaj, levél, félreértés, méreg), elsöprő érzelmével és a cári miliőben játszódó pétervári és svájci thriller minden fordulatával. A mű több mint 90 éve nem volt hallható Budapesten. Ugyancsak az Erkel Színház büféje lesz a helyszín április 30-án és május 2-án 19 órkor, amikor Nino Rota, A florentin kalap című művét tizenhárom énekkari művész tolmácsolja. Nino Rota neve ismerősen cseng az operákban kevéssé jártasaknak is. Az Országúton, a Háború és béke, a Zeffirelli-féle Rómeó és Júlia és A Keresztapa-trilógia zenei aláfestése, melynek második részéért a szerző a „Legjobb zene” Oscar-díját kapta, mind-mind az ő munkásságának része.

Az akár fesztiválnak is nevezhető Primavera érdekessége, hogy saját művészeti igazgatójának darabját hozza Budapestre április 21-én a Kolozsvári Magyar Opera. Júniusban lesz egy éve, hogy a társulat bemutatta Selmeczi György, Bizánc című operáját. Most az a ritka, szerencsés helyzet állt elő – mondta el az igazgató – hogy a színház vezető szopránja, Kele Brigitta visszatér erre a szerepre. Ő nagyon gyorsan rendkívüli karriert csinált és ma már a Metropolitain Operában énekel. Vendégszereplése is jelzi, hogy egyre inkább megtelik tartalommal a budapesti és a kolozsvári operaházak együttműködési megállapodása. Egy nappal később, április 22-én a Győri Nemzeti Színház mutatkozik be A varázsfuvolával. Másnap, 23-án, a Debreceni Csokonai Színház társulata mutatja be a Don Giovannit. A sorozat érdekessége, hogy 26-án ugyancsak Mozart Don Giovannijával érkezik a Pécsi Nemzeti Színház társulata, így az a különleges helyzet áll elő, hogy ugyanezt a darabot egymás után három különböző feldolgozásban is láthatja a közönség, hiszen március végén a budapesti társulat műsorán is szerepel. Verdi Rigolettója csendül fel a Miskolci Nemzeti Színház kiváló szólistáinak előadásában, különleges díszletek között április 24-én, majd 25-én mutatkozik be a Szegedi Nemzeti Színház Offenbach: Hoffmann meséi című produkciójával.

Az, hogy a legnagyobb hazai balett-társulatok együtt lépnek fel, ma már tradíció – állapította meg Solymosi Tamás, a Magyar Állami Operaház balettigazgatója – és ez így marad jövőre is. Március 29-én a házigazda budapestiek a Trójai játékok című egyfelvonásos férfi balettparódiát mutatják be. A Pécsi Balett a Bach zenéjére készült Beszélj hozzám című McMillan-koreografiával érkezik a tánctalálkozóra. A Győri Balett művészei a kiváló, fiatal koreográfus, Lukács András, Bolero című koreográfiáját hozzák az Erkelbe, melynek során a cselekmény nélküli darabban, tíz női és tíz férfi táncos, azonos jelmezben, hatalmas fekete szoknyában táncol. A 25 éves Szegedi Kortárs Balett a Nemzeti Táncszínházzal közös produkciójában, Juronics Tamás, Stabat Mater című alkotását mutatja be. A darab az angyali üdvözlet pillanatát ábrázolja, amint Gábriel arkangyal megjelenik az ifjú Máriának és elmondja az Igét, mely szerint a szűz méhében az Isten gyermekét hordja.

A TáncTrend esten március 30-án az alternatív táncműfajok képviselői lépnek színpadra. A három fellépő formáció a Frenák Pál Társulat – a híres Fiúk című produkcióval - Fodor Zoltán társulata, az Inversdance, az ószövetségi történetet feldolgozó Eszter című előadásával és a Magyar Nemzeti Balett nyolc táncosa, akik Andrea Paolini Merlo, Metamorphosis Nocturnes (Éjjeli Metamorfózis) című koreográfiáját mutatják be. Ez a darab Ligeti György No. 1-es vonósnégyesére, a balettnyelv új használatának lehetőségeit megmutató táncprodukcióként készült. A vonósnégyes formáját tekintve a bécsi klasszicizmus szabályait követi, ám Ligeti műve hangzásvilágával és ritmusával egy új, modern világot ábrázol. Ez a kettősség a táncban is megjelenik. A célom az volt, hogy megvalósítsam a klasszikus lépések újszerű összekötését és egybeolvasztását modernebb mozdulatokkal – árulta el az előadásról Andrea Paolini Merlo.

A tavaszi sorozat két kiemelkedő szólóestje igazi, nagyszabású operaházi program lesz. Az első, Evelyn Herlitzius Wagner-estje április 11-én. A világ zenei színpadain Wagner szerepeinek egyik leghitelesebb tolmácsolója 1997-ben mutatkozott be a Drezdai Állami Operában. Európa szinte valamennyi vezető operaházában fellépett, többek között a milanói Scalában, a Berlini, a Bajor, a Bécsi Állami Operában, a Berlini Deutsche Operben, de meghívást kapott Japánba is. Énekelte a Tannhäuser mindkét női főszerepét, koncertelőadóként is jelentős művész, aki olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Solti György, Sir Simon Rattle, Dániel Barenboim, Kent Nagano vagy Pierre Boulez. Budapesti koncertjét, melyen felhangzanak többek közt a Lohengrin, A walkür, és Az istenek alkonya részletei, Jonas Alber dirigálja. Repertoárján Glucktól Brittenig az operairodalom jelentős darabjai szerepelnek, mellettük olyan ritkaságokat is vezényelt, mint a Nelson Mandela felesége tiszteletére írott Winnie c. opera.

A vendégszereplésekre június 2-án Juan Diego Flórez áriaestjével helyezi fel a koronát a Magyar Állami Operaház. A világhírű tenor első alkalommal 2011 novemberében énekelt a budapesti Operában. A perui csodatenort akkor számos külföldi rajongója is elkísérte a magyar fővárosba. Juan Diego Flórez már huszonévesen a milánói Scala színpadán énekelt, sőt megtörte a Scala 74 éves tradícióját, és egyik áriáját ráadásként másodszor is előadta a tomboló közönségnek. A világjáró énekes a legnagyobb dalszínházak és koncertszínpadok legkiválóbb dirigenseivel dolgozott, amerre jár, világsztárként ünneplik. Hazájában, Peruban szinte minden kitüntetést megkapott már, még bélyeget is bocsátottak ki a tiszteletére. Budapesti koncertműsorának első felében Delibes, Gounod, Bizet és Massenet műveiből ad elő részleteket, a másodikban Donizetti, Berlioz és Offenbach dallamai is felcsendülnek. A hangverseny dirigense, az amerikai Christopher Franklin olyan neves zenekarokat is vezényelt, mint a Royal Philharmonic Orchestra. Európa koncerttermein kívül megfordult Amerikában is, a kortárs zene elkötelezett híveként pedig több jelentős olasz és ausztrál mű ősbemutatóját vezényelte. 

Kapcsolódó témák

Már hagyomány a Borháló üzleteiben, hogy időről - időre felülvizsgálják a készleteiket és az újonnan érkező borokból bemutatót tartanak. Ilyenkor gyakrabban nyílik az ajtó, sűrűbben jönnek a látogatók, vásárlók. Valamennyien egyetértenek abban, hogy érzékelhetően bővül a választék, egyre színesebb a paletta, folyamatosan bukkannak fel érdekes, új borok.

Már szinte hazajárnak a szlovén képzőművészek a budapesti I. kerületbe, a Várnegyed Galériába. Ezért nem is volt meglepő, hogy a Szlovén Kultúra Napja alkalmából ismét ott nyílt gyűjteményes kiállításuk „A lélek tükre” címmel.

A cím talán némi fejtörésre ad okot, világosabb lesz, ha az azték név helyett a nálunk jobban ismertet használjuk. Ő Tollaskígyó, az azték mitológiában a tudás és a tanulás istene, aki most néhány hétre Budapestre költözött.

Arról, hogy a II. Világháború során rengeteg műkincs tűnt el a hazai múzeumokból – már nagyon sokat hallottunk. De, hogy ugyanez lejátszódott harminc évvel korábban is – nos, arról mindeddig semmit! Egy új kutatás most erre kíván fényt deríteni.

Különleges könyv bemutatója és egy kiállítás megnyitása zajlott egy időben Budapesten a Józsa Judit Galériában. A falakon, kódexlapokon látható a Belváros-Lipótváros krónikája és a különálló lapok együtt, könyv formában, kézbe vehetővé váltak.

Blog ajánló
Egy nap a városban Egy város legendás gasztrohelyei - az állandóság forradalma
Na, ez aztán egy igazi, tőrőlmetszett magazinos cím lett, igaz? És akkor most ilyenkor jönne egy húsz perc alatt összecsapott lista olyan helyekről, amik egyáltalán nem legendásak. Na nem. Olyat kaptok eleget máshol. Én pont azon gondolkoztam, vajon vannak-e? És ha nincsenek, mikor lesznek? És ha lesznek, kik válhatnak legendássá? Ott van például a Di Fara Pizza Brooklynban. Sosem voltam ott, de imádom, hogy létezik. Izing Róbert egy plasztikus bekezdésben foglalja össze, miért imádnivaló, részlet: Ha megbetegszik, a bolt bezár, és nincs pizza. Jellemző a hely horderejére, hogy amikor pár éve négy dollárról öt dollárra emelte egy szelet pizza árát, a Wall Street Journal egy teljes cikkben foglalkozott a lépéssel, és azzal, hogy ez milyen hatással lehet a New York-i pizzaárakra. Maga a hely elképesztően lepattant, mosdó nincs. Nem az a lényeg, hogy jó-e a pizzája, mert nyilván jó. Nem az a lényeg, hogy régóta üzemel, mert olyanból is akad pár kutyaütő. A lényeg az, hogy szeretik, töretlenül, megállás nélkül, és a pizzéria is szereti a vendégeket, szintén töretlenül. Sok legendás hely van még a világban, amik, ha megszűnnének, mintha egy darabot tépnének ki a városból. Lehet egy étteremnek akárhány Michelin-csillaga, ha nem része a városnak, ha nincs tele szeretettel, akkor holnap nyugodtan átköltözhetne a szomszédos országba, nem lenne érdemes könnyeket hullatni érte. Én úgy látom, hogy a legendás helyek az alábbi tulajdonságokból többet is fel tudnak mutatni, ideális esetben talán mindet: Kezdetektől a tulajdonosok dolgoznak a boltban A tulajdonosok minden nap megjelennek, mert kézben tartják az étel elkészítését, nem bízzák azt az alkalmazottakra, hacsak ők is nem lettek mára részei a legendának Odafigyelnek az alapanyagokra, a jó minőségre, de nem feltétlenül a csúcsra törekszenek. Általában nem túl gyorsan haladnak a korral, és nem újítják meg a konyhatechnológiát minden ötödik évben, szeretnek hagyományos módon elkészíteni valamit, ahogy elkezdték. Ezt általában el is várják tőlük. A hely régóta nyitva van, és várhatóan csak haláleset miatt zárhat csak be, ideális esetben úgy sem. Nem terjeszkednek, nem nyitnak évente új helyet, mert nem tudnák kézben tartani, és egyébként sem ez a céljuk. Jól érzik ugyanazon a területen magukat évtizedekig. Üzleti körökben az ilyen mozdulatlanságot szokás a lassú elmúlással azonosítani, de ezek a helyek rácáfolnak, és egy nagyon fontosat valósítanak meg így: a kiegyensúlyozottságot és kiszámíthatóságot. Nekünk, itt a budapesti gasztroforrongás utáni években, amikor tisztul ki a zavaros, és elkezdenek mennyiségben is felzárkózni a helyek a minőség után, bezárnak a hullámlovasok, meg sajnos bezárnak sokszor a jók is, mert nincs megbízható munkaerő, szóval nekünk még nem éppen ilyesféle igényünk van. Vagy nem tudjuk, hogy van-e. Akadnak évtizedek óta nyitva lévő, tetemes törzsvendégkört vonzó, nem is rossz éttermek, de valahogy mégis bennük van az a nehezen levakarható álflanc, kezdve a magukat túl komolyan vévő, de egyébként sokszor unalmas ételekkel egészen a pincérek kiszámított profizmusáig. Szóval elkezdtem így nézni a helyeket. A pár éveseket és a negyven éveseket is. Kiben van meg AZ? Ki fejlődhet azzá, hogy Domenico DeMarco pizzériájához hasonlóan Budapest kötelező célpontja legyen, de ne kurvuljon el? Turistacélpont, de nem turistalátványosság. Lehet egy fura hely a nyolcadik kerületben, mint a bezárt Arany Tacskó, csak jó konyhával és elhelyezkedéssel, de lehet az ötödik kerületben is, vagy a föld alatt. Lehet magyaros vagy zsidó konyha, kínai konyha, cigány konyha, mert mindegyik a város és a gasztronómia szerves részeinek számítanak, ahogy az olaszok New Yorknak. Van egy listám, és el is kezdem felkeresni ezeket a vállalkozókat egy mélyebb portréhoz. Lesz itt olyan pali, aki megtanította Budapestet gyrost készíteni, lesz föld alatti, szakadt hely, meg olyan édességek, amiket többé nem lehet kitörölni az emlékezetünkből, mégis csak egy helyen kapni őket. Írtam már róluk, csak nem így, nem ilyen szemmel. Szóval ha van tippetek, itt az alkalom, hogy bővíthessem a listámat, kommentben írjátok meg, szerintetek ki lehetne legendás matéria és miért, a fenti felsorolás mentén.
Egy nap a városban Filmek, amiket akárhányszor megnéznék
Mit is szoktunk mondani? Azok a legjobb filmek, amiket soha nem unsz meg, újra és újra megnézed. Nekem is kialakult egy olyan listám, amiket rendszeresen újra és újra elindítok, és valahogy nincs megállás: úgy falom be az elejétől a végéig, mintha sosem láttam volna. Hogy ez lenne-e az abszolút fokmérő? Hogy azt állítom-e, hogy minél többször megnézed az adott filmet, annál jobb? Nem feltétlenül. Az évek során sok filmről írtam itt a blogon is, itt tudjátok elolvasni őket, de csak nagyon kis részüket néztem meg újra és újra. Sok olyan alkotás van, ami, talán pont azért, mert annyira mélyre merülsz, és annyira nehezen hozod fel a felszínre a rejtett kincseket, nem hordozzák magukban a beszippantás képességét. Túl nehezek. Máskor viszont, egy nagyon súlyos film is vonzhat újra meg újra. Ki érti, hogy működik ez? Én biztosan nem. Viszont, gondoltam, hogy akik élvezték a filmes posztjaimat, mert mondjuk közeli a filmes ízlésük az enyémhez, örülni fognak egy ilyen felsorolásnak. A listát úgy állítottam össze, hogy az elején nagyon is érthető okokból, sokak számára imádott, sokak által sokszornézett filmekkel kezdem. Aztán, ahogy a lista aljára érünk, egyre értetlenebbül állok én is azelőtt, hogy vagyok képes ezredszer is megnézni, miért vonz annyira, mit keresek benne? Royal Tenenbaums Egyértelműen a legtöbbször visszanézett film az életemben, szerintem Wes Anderson legnagyobb műve. Itt már épp kiforrott a stílusa, de még nem tolta túl a wesandersonkodást, és nagyobb figyelmet szentelt a karaktereknek, nem nagyolta el a kidolgozásukat, és a történetvezetés is kellően összetett, miközben egy mesebeli New Yorkban érezzük magunkat, ami mégis nagyon hétköznapi. Play it again, Sam Nagyon szeretem Woody Allen korai munkáinak nagy részét, mert őszinte volt, és nem akart többnek látszani, mint ami. Ha megkérdezik, melyik a legfontosabb filmje, biztos az Annie Hallt mondanám, de valójában a Játszd újra, Sam az, amit mindig megnézek. Börleszk, harsány, néha idétlen, de Woody Allen ebben nem hibázott. Könnyed, jól fogyasztható, ellazító nevetés, Budapesten Kern András játssza újra és újra nagy sikerrel. Get Shorty Az egész estés filmről beszélek, John Travoltával, nem a most futó sorozatról. A kettő között lényeges különbség, hogy a Szóljatok a köpcösnek sztorisűrűségét, karaktereit képtelenség volt belesűríteni egy filmbe, mégis sikerült Barry Sonnenfeldnek, aki nem éppen a súlyos, mély alkotásairól híres. De ide pont nem ez kellett, hanem a komolytalanság, az önmagát is hülyére vevő humor, ezzel pedig, John Travolta és Gene Hackman segítségével sikerült megalkotni azt a kombót, ahol gond nélkül átment a sztori. Már hogy egy gengszter producer lesz. A sorozat is meghatározó volt az életemben, lehet, hogy nemsokára külön posztban mesélek erről. The Birdcage Tulajdonképpen egy színpadi komédia, film formában kiadva. Csak épp a színházi színészek között Robin Williams és Gene Hackman szerepel, mint egy meleg nightclub vezetője és egy konzervatív szenátor, akiket gyerekeik szerelme hoz össze egy nemkívánt vacsorára. Nagyon könnyed, és olyan helyzetkomikumokkal, amiken tényleg tudok röhögni, nem csak kifújom az orromon a levegőt hangosan. Mediterraneo Háborús film, vagy valami olyasmi. A Mediterraneóban olasz katonákat látunk, amint egy görög szigeten elfelejtik, hogy háború van, és boldogok. A film a címéből sejthetően a mediterrán érzést képes átadni, ugyanazt, amit te is érzel nyáron a Földközi-tenger partján sétálva, csak mindezt érintetlen formában közvetíti feléd, mesebeli hangulattal. Aki sosem tette ki a lábát az országból, az is érzi, milyen ott, ha ezt megnézi. Eddig volt a lista azon fele, ahol értem, miért nézem újra ezeket a filmeket. Most jön az, ahol nem. Mar adentro Javier Bardem legjobb alakítása. A Belső tengerben a főszereplő egy baleset miatt lebénult, és ágyban kell feküdnie, magatehetetlenül. Családja segíti, tulajdonképpen ebben az állapotban nem is kívánhatna jobb életet, de ez is kevés: öngyilkos akar lenni. Igaz történet alapján készült, felkavaró, miközben mégis, valahogy ott van benne az a pici boldogsággal kevert nyomorúság, ami tulajdonképpen az élet. Talán azért nézi meg az ember, mert még egy ilyen szerencsétlen sorsban is meglátja azt a szépséget, amit kizárólag külső szemlélőként láthat meg bárki, de ami mégis a saját életére lesz pozitív hatással. Javier Bardem hangja, ahogy spanyolul érvel, a fülemben cseng most is. Locke Mégis hogy lehet, az, hogy egy filmet, ami egy autóban játszódik AZ ELEJÉTŐL A VÉGÉIG, újra és újra megnézek? Mert a Locke arról szól, hogy egy építésvezető beszáll a kocsiba, és elkezd telefonálni. Élete legfontosabb telefonjai ezek, a munkájában és a családjával is eljutott egy olyan pontra, ahol minden elbillenhet, és ő próbálja tartani mindkettőt, próbál erős maradni, és egyszerre irányítani az építkezést, és összetartani a magánéletét. A film megmutatja, hogy mit is jelent erősnek lenni, és mire elég ez olyankor, ha két rossz közül a nemszokványos rosszt választjuk. Egyetlen felesleges pillanat sincs a filmben, minden másodpercnek megvan a helye. Ha megnézed, soha többé nem nézel úgy Tom Hardyra, mint azelőtt. Bámulatos egyszemélyes színházat tett le az asztalra, és olyan kevés díszlettel, hogy színházban is elő lehet adni, egy állólámpával és egy autósüléssel. Hardy érzelmeit végig egyértelműen és tisztán lehet követni, pillanatok alatt együtt dobog vele a szíved. Joker Na jó, ez még nem olyan régi film, hogy sok megnézésről beszélhessek, de ez is olyan matéria. A Joker annyira plasztikusan visz minket végig egy elme teljes megőrülésén, erőszakossá válásán, hogy erre az utazásra újra és újra felfizetek. Itt is a színész nagysága viszi magával az egészet, és itt is nagy meglepetés volt számomra, hogy Joaquin Phoenix ennyire tud. Egyszerre jutalomjáték és egy erős atmoszférát létrehozó film. Thin red line Háborús film, véleményem szerint minden idők legjobbja. Költemény. Kicsit megnehezíti az újra és újra megnézést, hogy majdnem három órás, de ez nem tántorít el. Ahogy a háború véres-saras valóságát keveri a szférák zenéjével és meditatív gondolatokkal, azzal olyan szépséget ér el, ami megmutatja, milyen is az emberiség valójában. Egyszerre magas- és alacsonyrendű lény, és ez a kettősség adja minden művészet szépségét. De hogy ezen mit lehet ennyire élvezni, hogy az ember vágyik rá évente, nem tudom. Synecdoche, New York Ez a film kicsinál. Tényleg, megnézed, és annyira nagyon nyomorultnak érzed magad, hogy semminek nincs értelme utána. Olyan felkelni utána a székből, mintha meghaltál volna, vagy nagyon meg akarnál, és most csak képzeled, hogy felállsz. Charlie Kaufman legfontosabb műve, amit pár száz forintért osztogattak még DVD-n amíg el nem fogyott, hogy aztán megkönnyebbülten felejthessék el a kiadók. Óriási bukás volt, mégis egy nagyon fontos filmes alkotás. Egyszerűen azért, mert aki ismeri Charlie Kaufmant, tudja, hogy a filmjének hatása pontosan kiszámított volt. Nem azért leszel nyomorult, mert a film rossz, vagy mert rád zúdít valami olyat, ami miatt szomorú leszel. Nem, Charlie Kaufman képes volt a legborzasztóbb szánalmat, a legértelmetlenebb vergődést úgy ábrázolni, hogy aki átérzi csak egy percre a főszereplő Caden Cotard sorsát, az elborzadva utálja meg egy pillanatra az egész emberi létet. Hogy miért vágyom újra megnézni, és belesüllyedni ebbe a mocsárba? Nem tudom. Talán mert bámulatosnak tartom, hogy egy ember képes olyan mozgókép és hang összeállítására, ami ennyi idő alatt ilyen mélyen átír bennem valamit.
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!