Rotschild Klára egyszerre volt a Horthy-kor arisztokratáinak és a Kádár-korszak nagyasszonyainak a divattervezője. Szalonjában rendszeres vendég volt Kádárné, Tito marsall felesége, Gromikó szovjet külügyminiszter, valamint a perzsa sah neje, a magyar művészvilág csillagai. Vajon miként volt lehetséges, hogy a második világháború előtt és után is ilyen kimagasló sikereket ért el? Neve évtizedeken át egyet jelentett a divattal, az eleganciával, a minőséggel és a luxussal. Elhozta Párizst Budapestre, és ismertté tette Budapestet a nagyvilágban. Szalonja már indulásakor, a két világháború között fogalommá vált idehaza. Felöltöztette a Horthy-kor arisztokrata hölgyeit, Faruk egyiptomi király édesanyjának, Nazlinak és világszép lánytestvéreinek is készített gardróbot. Ő bújtatta menyasszonyi ruhába Horthy István feleségét az évtized menyegzőjén, de még a nemzetközi hírű francia ékszerész, Cartier felesége, gróf Almásssy Jacqueline is vásárolt nála.
Ám az igazi „csoda”, hogy a Rotschild-szalon fénye tovább ragyoghatott a vasfüggöny leereszkedésével. A Különlegességi Női Ruhaszalon mégiscsak az ő csillogó birodalma maradt. A magas rangú külföldi vendégek mellett megfordult nála a magyar művészvilág színe-java: Psota Irén, Tolnay Klári, Váradi Hédi, Fischer Annie, Kovács Margit, betért a szalonba Törőcsik Mari, Halász Judit is. A legjobb vevője Jovanka Broz, Tito marsall felesége volt, a „keleti Jacqueline Kennedy”, akinek legendássá vált állítható szabóbábujára készítették távollétében a legújabb ruhamodelleket. Vajon hogyan jutott Rotschild Klára ilyen kivételezett helyzetbe? Hogyan lehetséges, hogy a két világháború közötti elismert szalontulajdonosok közül egyedül ő szerezte vissza irányító szerepét 1945 után? Miért utazhatott állami pénzen évente kétszer Párizsba inspirálódni, modelleket vásárolni elit divatbemutatóihoz?
Mi tette Rotschild Klárát a 20. század magyar divattörténetének egyik legizgalmasabb és egyedülálló alakjává? A Rotschild-projekt kurátora, Simonovics Ildikó divattörténész sok éves kutatással járt utána a fenti kérdéseknek. Itt a divat nagyasszonyának élettörténete, a műhely és a szalon világa elevenedik meg, míg a Múzeum Rotundájában a menyasszonyi ruhákból készült installáció látható. A teret Zólyomi Zsolt kiváló parfümszakértő illatosítja egy különleges Ricci parfümmel, az illúzió fokozása érdekében, hiszen a régi szalonoknak különleges belső illatuk volt. A kiállítási tér alatt a szuterénben, egy összeállításban a korabeli anyagok meg is foghatók, tapinthatók, mellette pedig egy külön kis térben felpróbálható két ruharekonstrukció, amiket a Dalarna Szalonban a kiállítás céljára elkészítettek. Itt a szalon működésének idején használt eredeti parfümökből is lesz kipróbálható illatminta.
A Geraldine-házban négy térben látható a kiállítás. A központi az arany-terem - ide lép be a látogató – ahol Rotschild Klára élettörténetét, magát az embert mutatják be. A pálya fontos pontjait idővonal érzékelteti, 1903-tól 1976-ig. Megtudjuk belőle, hogyan lett valaki a harmincas években egyetlen év alatt sikeres és hogyan ismételte ezt meg az ötvenes években. Itt kapott helyet a különleges ékszerkardigán is. A fekete-terem a műhelyt igyekszik reprezentálni. A babák ott most az őszi-téli szezon ruháit viselik, de február végén majd átöltöznek. Így a kiállítás teljes ideje alatt összesen 24 ruhát viselnek majd. Ha van korabeli fotó valakiről, aki azt a ruhát viselte, az szintén látható. A fehér-teremben pedig a szalon elevenedik meg, a szalon eredeti, egykori garnitúrájának segítségével. A világhírű vendégek is azon a díványon foglalhattak helyet! A Múzeumkert rekonstrukciója során megújult Kertészház új kiállítóhelyszín, mely ezzel a kiállítással debütál a közönség előtt.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
